adozona.hu
766/B/1996. AB határozat
766/B/1996. AB határozat
jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálata érdekében előterjesztett indítvány tárgyában
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálata érdekében előterjesztett indítvány ügyében meghozta a következő
Az Alkotmánybíróság a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 3. számú melléklete I. rész 2. és a 22. pontja, továbbá a III. bevezetése és az 5. pontja egyes rendelkezései alkotmányellenességének utólagos megállapítására vonatkozó indítványt és megsemmisítése érdekében előterjesztett kérelmet elutasítja.
Az indítványozó szerint az Alkotmá...
766/B/1996. AB határozat
jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálata érdekében előterjesztett indítvány tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálata érdekében előterjesztett indítvány ügyében meghozta a következőhatározatot:
Az Alkotmánybíróság a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 3. számú melléklete I. rész 2. és a 22. pontja, továbbá a III. bevezetése és az 5. pontja egyes rendelkezései alkotmányellenességének utólagos megállapítására vonatkozó indítványt és megsemmisítése érdekében előterjesztett kérelmet elutasítja.INDOKOLÁS
Az indítványozó szerint az Alkotmány 70/A. §-ában meghatározott diszkrimináció tilalmát, és a 9. §-ában foglalt, a köz- és magántulajdon egyenlő védelmét biztosító rendelkezéseit sérti a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja. tv.) 3. sz. melléklete I. rész 2. és 22. pontja, valamint a III. részét bevezető címe és 5. pontjának a magánszemélyre utaló része.Az indítványozó szerint az Szja. tv. megjelölt rendelkezései hátrányos megkülönböztetést jelentenek. Egyrészt azáltal, hogy tiltják a magánszemély esetében a 20 000 Ft-ot meghaladó értékű tárgyi eszközök költségként való elszámolását; másrészt azzal, hogy az értékcsökkenési leírással összefüggésben az értékesítéskor még fennálló maradványérték érvényesítését a magánfelek számára nem teszik lehetővé. Mindezzel, valamint az III. rész kiemelt rendelkezéseivel a "tulajdonformák" között is különbséget tesz a jogalkotó a magánszemély hátrányára.
Az indítvány nem megalapozott.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány benyújtását követően megjelent a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. tv. módosításáról rendelkező 1996. évi LXXXIII. törvény. Ez az indítvánnyal érintett 22. pontot a felsorolásból elhagyja, a 2. pontot pedig módosítja. Miután azonban a módosító rendelkezések 1997. január 1-jén lépnek hatályba és azokat az 1997. évi jövedelmekre kell alkalmazni, az Alkotmánybíróság az indítvány alapján csupán az 1996. december 31-éig hatályos, az 1996. évi jövedelmek adózására irányadó rendelkezéseknek alkotmányellenességét vizsgálta meg.
Az 1995. évi CXVII. törvény 1. § (1) bekezdése szerint: "A Magyar Köztársaságban a magánszemélyek a jövedelmükből a közterhekhez való hozzájárulás alkotmányos kötelezettségének e törvény rendelkezései szerint tesznek eleget, figyelemmel az adózás rendjéről szóló törvényben foglaltakra is."
Az Szja. tv. 4. § (1) bekezdése szerint "a jövedelem a magánszemély által az adóévben bármilyen címen és formában megszerzett bevétel egésze, vagy az e törvényben elismert költségekkel csökkentett része, vagy annak e törvényben meghatározott hányada."
Az Szja. tv.-nek a 3. sz. melléklete rendelkezik a jövedelemszámításnál figyelembe vehető költségek elszámolásáról.
Az I. fejezet a "Jellemzően előforduló költségek"-et határozza meg. "A bevétel megszerzésével közvetlenül összefüggő kiadások - feltéve, hogy azok a felsorolásban említett kivételekkel részben sem szolgálják a magánszemély személyes vagy családi szükségleteinek kielégítését - különösen a következők:
...2. a kizárólag üzemi, üzleti célt szolgáló tárgyi eszköz, immateriális dolog beszerzésére, előállítására fordított kiadás, ha a 20 000 forintot nem haladja meg, továbbá a jármű kivételével, a kizárólag üzemi (üzleti) célt szolgáló tárgyi eszköz, immateriális dolog (az egyéni vállalkozónál annak beszerzési értékétől függetlenül) folyamatos, zavartalan biztonságos üzemeltetését szolgáló javítási, karbantartási, felújítási munkára fordított kiadás azzal, hogy kizárólag üzemi (üzleti) célt szolgálnak azok a tárgyi eszközök és immateriális javak, amelyeket az önálló tevékenységet folytató magánszemély tevékenységével kapcsolatban használ, azokat más célra részben sem használja és azzal kapcsolatos üzleti nyilvántartásai ezt egyértelműen alátámasztják;
...22. az egyéni vállalkozó kizárólag üzemi (üzleti) célt szolgáló tárgyi eszköz, immateriális dolog értékesítése esetén az értékesítés időpontjáig még el nem számolt értékcsökkenési leírás összegét az értékesítéskor költségként elszámolhatja."
Az Szja. tv. rendelkezései a különböző helyzetű jövedelemszerzőkre, a különféle tevékenységeket folytatókra nézve eltérő szabályozásokat alkalmaznak. Így más adózási szabályok vonatkoznak az egyéni vállalkozókra és mások az önálló tevékenységet végző magánszemélyekre.
Ezt a megkülönböztetést tükrözi a 3. sz. melléklet I. és III. részének rendelkezése, a jövedelem kiszámításánál figyelembe vehető költségek, valamint az értékcsökkenési leírás elszámolási szabályozása.
Az Szja tv. 3. sz. melléklete III. része az értékcsökkenési leírás elszámolása cím alatt a bevezetőjében a következőkről rendelkezik: "Értékcsökkenési leírást csak az egyéni vállalkozó számolhat el a következők szerint:". ...
az 5. pontjában kimondja, hogy "Nem számolható el értékcsökkenési leírás azon tárgyi eszközök után, amelynek beszerzési költségét a magánszemély egy összegben, vagy értékcsökkenési leírásként bármilyen formában teljes egészében elszámolta, ideértve a lízing útján beszerzett eszközt is."
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a kifogásolt rendelkezésekben kimutatható eltérések nem tulajdoni alapú megkülönböztetések, hanem elsősorban a gazdálkodási, s rájuk vonatkozó számviteli szabályozásbeli különbözőségeket követik.
Ezért e rendelkezések nincsenek is értékelhető összefüggésben az Alkotmány 9. § (1) bekezdésében foglaltakkal, amely szerint "Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül."
Az Alkotmánybíróság több ízben kifejtett álláspontja az, hogy az Alkotmány 70/I. §-ának rendelkezéséből levezethetően az államnak széleskörű jogosítványa van a közterhek megállapítására, az adópolitika kialakítására.
A jövedelemadó elrendelése, feltételeinek meghatározása, ezen belül annak megállapítása, hogy mi minősül jövedelemnek, vagy hogy a jövedelem-számításnál a költségeket milyen mértékben veszi figyelembe, mindennek szabályozása tehát a törvényhozó kompetenciájába tartozik. E döntések felülvizsgálatára az Alkotmánybíróságnak nincsen hatásköre.
Az Alkotmánybíróság a 978/B/1993. sz. határozatában rámutatott arra, hogy "az Alkotmánybíróság kizárólag alkotmányossági szempontokból vizsgálhatja felül az adómentességekre, kedvezményekre vonatkozó rendelkezéseket. Célszerűségi, méltányossági, igazságossági és egyéb szempontból nem." (ABH 1993. 631, 635.)
Amikor az indítvánnyal érintett rendelkezéseket abból a szempontból vizsgálta az Alkotmánybíróság hogy, azok ellentétben állanak-e a hátrányos megkülönböztetés alkotmányos tilalmával, akkor az adójogszabályok és az Alkotmány 70/A. §-ának összefüggéseiről kialakított már idézett határozatában foglaltakból indult ki. Eszerint "az Alkotmány hivatkozott rendelkezése ... nem bármiféle különbségtételt tilt a személyek között, hanem kizárólag olyan - faj, szín, nem nyelv, vallás stb. alapján történő - megkülönböztetéseket, amelyek diszkriminatív jellegük folytán az emberi méltóságot sértik." (ABH 1994. 631, 635.)
Az Alkotmánybíróság a vizsgált ügyben megállapította tehát, hogy önmagában nem ütközik az Alkotmány 70/A. §-ába az, ha a jogalkotó az adóalanyok egy vagy több csoportja számára a költségek elszámolását eltérő módon állapítja meg. Alkotmányellenességet az eredményezhetne, ha a kiválasztott csoporton belül volna kimutatható a szabályozásban hátrányos megkülönböztetés.
Ilyen - a kiválasztott csoportokon belüli - megkülönböztetést a kifogásolt rendelkezések nem tartalmaznak, ilyenekre az indítványozó sem hivatkozik.
Az Alkotmánybíróság mindezekre figyelemmel megállapította, hogy az Szja. tv. 3. sz. melléklete I. rész 2. és 22. pontja, valamint a III. rész címe és az 5. pontban a "magánszemélyek" kiemelése nem sérti az Alkotmány 70/A. §-ának rendelkezéseit, s ezért az indítványt elutasította.
Budapest, 1996. december 16.
Dr. Sólyom László s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Schmidt Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szabó András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Zlinszky János s. k.,
alkotmánybíró