adozona.hu
1046/B/1992. AB határozat
1046/B/1992. AB határozat
jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítása iránti indítvány tárgyában
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítása iránti indítvány tárgyában meghozta az alábbi
Az Alkotmánybíróság az állami vállalatokról szóló 1977. évi VI. törvény 34. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
1. Az állami vállalatokról szóló 1977. évi VI. törvény (a továbbiakban: Vt.) 34. § (1) bekezdése értelmében az alapító szerv vezetője az államigazgatási felügyelet alatt álló vállalat iga...
2. Az indítványozó a jó hírnévhez való alkotmányos jog [Alkotmány 59. § (1) bekezdés] sérelmét állítja a felfüggesztéssel járó szakmai, vezetői hírnév csorbulása folytán. Ezzel kapcsolatosan említi a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 287. §, 290. § és 291. §-ait, amelyek a nemzetgazdasági érdek sérelmét tényállási elemként kezelik.
Az indítványozó álláspontja szerint a felfüggesztés államigazgatási döntés; még sincs ellene jogorvoslatnak helye [Alkotmány 57. § (5) bekezdés]. Indokolási kötelezettség hiányában a döntés nem alkalmas az igazgató személyi, szakmai, vezetői képességeinek tárgyilagos vizsgálatára és értékelésére. Az indítványozó felfogása szerint a rendelkezés célja az, hogy - a "kézi vezérlésű" gazdaságirányítási gyakorlat eszközeként - megkönnyítse az államigazgatási felügyelet alatt álló vállalat bármely okból nemkívánatossá vált igazgatójának gyors eltávolítását.
Azzal érvel továbbá az indítványozó, hogy a támadott rendelkezésben a "nemzetgazdasági célok megvalósulásának sérelme vagy súlyos veszélyeztetettsége" határozatlan jogfogalom, amely a "jogszabály alkalmazását parttalanná és szubjektívvá" teszi.
Mindezek miatt az alkotmányellenesnek tartott rendelkezés megsemmisítését kéri.
1. Az Alkotmány 10. §-án alapuló rendelkezések értelmében az állam kizárólagos tulajdonjogot gyakorol bizonyos, az ország működőképessége szempontjából stratégiai jelentőségű, vagy egyéb különös ismérveket felmutató vagyontárgyakon. Ezek egy részénél a - gazdálkodási és egyéb - körülmények indokolttá tehetik azt, hogy az állam tulajdonosi jogait közvetlen irányítói jogosultságok igénybevételével gyakorolhassa.
Az államigazgatási felügyelet alatt álló vállalat tulajdonosi irányítási jogosítványai között - az ellenőrzés egyik eszközeként - a Vt. 34. §-a a vállalat igazgatójának a feladatai ellátásától történő felfüggesztését szabályozza. A felfüggesztésnek azonban törvényi feltétele az, hogy a vállalat tevékenysége sérti vagy súlyosan veszélyezteti a nemzetgazdasági célok megvalósulását. A feltétel tartalmából kitűnően a tulajdonosi döntés kialakításánál nem szükségszerűen a vezetői tevékenység szabályszerűsége, minősége kerül megítélésre. Adott esetben gazdálkodási szempontból kifogástalanul vezetett vállalat tevékenysége is szembe kerülhet a tágabb összefüggésrendszerben felfogott nemzetgazdasági célokkal.
2. Az Alkotmány 57. § (5) bekezdése szerint a Magyar Köztársaságban a törvényekben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírói, államigazgatási vagy más hatósági döntés ellen, amely jogát vagy jogos érdekét sérti.
A Vt. 34. §-ába foglalt rendelkezés nem sérti az Alkotmány e szabályát, mert az alapító nem hatósági jogkörben hozza meg döntését, az tehát nem hatósági döntés. A tulajdonosként eljáró állam intézkedése az érintett személy munkajogi védelme szempontjából alapvetően nem különbözik más tulajdonosok hasonló tartalmú intézkedéseitől.
A kifogásolt szabályozásban nincs olyan rendelkezés, amely az igazgató munkaviszonyát (munkavégzési kötelezettségét) érintő munkáltatói intézkedésekkel kapcsolatban a munkaügyi vita kezdeményezését kizárná.
A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) 1. § (1) bekezdése szerint e törvény hatálya - ha jogszabály eltérően nem rendelkezik - kiterjed minden olyan munkaviszonyra, amelynek alapján a munkát a Magyar Köztársaság területén végzik, továbbá, amelynél a magyar munkáltató munkavállalója a munkát külföldön, kiküldetésben végzi.
Az Mt. 4. §-a a rendeltetésszerű" joggyakorlás követelményét írja elő. Meghatározza, hogy a jog gyakorlása különösen akkor nem rendeltetésszerű, ha az mások jogos érdekének csorbítására, érdekérvényesítési lehetőségének korlátozására, zaklatására, véleménynyilvánításának elfojtására irányul, vagy erre vezet. Előírja, hogy a rendeltetésellenes joggyakorlás hátrányos következményeit megfelelően orvosolni kell.
Az Mt. 13. § (1) bekezdése szerint a munkaviszonnyal összefüggő kérdéseket törvény, illetőleg törvényi felhatalmazás alapján egyéb jogszabály szabályozza. Az (5) bekezdés szerint ha e törvény munkaviszonyra vonatkozó szabályt említ, ezen az (1)-(2) bekezdésben foglaltakat kell érteni.
A Vt. 30/B. § b) pontja szerint az alapító szerv jogosult az államigazgatási felügyelet alatt álló vállalat esetében az igazgató tekintetében kinevezési, felmentési és a külön jogszabályban meghatározott munkáltatói jogok gyakorlására.
Az államigazgatási felügyelet alatt álló vállalat ellenőrzése körében a Vt. 34. § (1) bekezdése azt teszi lehetővé, hogy feladatai ellátása alól függessze fel a vállalat igazgatóját az alapító szerv vezetője, a Vt-ben meghatározott feltételek szerint. A munkáltatói jogokat gyakorló alapító szerv vezetőjének ez a döntése nem szabad belátáson alapuló (diszkrecionális), hanem a törvényi tényállástól meghatározottan (a nemzetgazdasági célok megvalósulásának sértett vagy súlyosan veszélyeztetett voltától függően) jogilag kötött.
Az Mt. 107. § g) pontja szerint a munkavállaló a munkavégzési kötelezettsége alól munkaviszonyra vonatkozó szabály vagy a munkáltató engedélye alapján mentesül.
Az Mt. 151. § (2) bekezdés g) pontja pedig kimondja, hogy a munkavállaló részére távolléti díj jár a munkaviszonyra vonatkozó szabályban meghatározott munkavégzés alóli felmentés időtartamára.
Az Mt. 199. § (1) bekezdése értelmében a munkavállaló a törvény rendelkezései szerint a munkáltató munkaviszonyra vonatkozó szabályt sértő intézkedése (mulasztása) ellen, munkaügyi jogvitát kezdeményezhet. A (3) bekezdés szerint a munkaügyi jogvitában bíróság jár el.
A kifejtettekből következik, hogy a kifogásolt rendelkezés jogszerű alkalmazása önmagában nem járhat olyan hátrányos következménnyel, amely az államigazgatási felügyelet alatt álló vállalat igazgatójának Alkotmányban biztosított jogai sérelmét eredményezhetné, s ezáltal magának a szabálynak az alkotmányellenessége lenne megállapítható. Jogellenes, illetőleg visszaélésszerű alkalmazása esetére pedig a hatályos jog a bírói úton való orvoslást, a sérelem kiküszöbölését megfelelő módon lehetővé teszi.
3. A törvényi tényállásban szereplő jogfogalom elvont tartalmát érintő esetleges eltérő értelmezések lehetősége önmagában nem jelent alkotmányossági kérdést. Annak feltételezésére nincs ok, hogy konkrét vita esetén a bírói jogalkalmazás a fogalmakat nem tudja megfelelően értelmezni és emiatt tárgyilagosan eldönteni azt, hogy az adott ügyben a nemzetgazdasági célokra történő hivatkozás helytálló-e; a felfüggesztést elrendelő alapítói döntés során értékelt körülmények tartalmilag összefüggésbe hozhatók-e a nemzetgazdasági célok megvalósulásának sérelmével vagy súlyos veszélyeztetettségével.
A támadott jogintézménynek a munkajogi illetőleg büntetőjogi felelősségi rendszerrel való kapcsolata annyiban mutatkozik, hogy egyes elemei (sérelemokozás, veszélyeztetés) az említett felelősségi alakzatokban is fellelhetők. Eltérő céljára, feltételrendszerére is tekintettel a Vt. 34. §-nak rendelkezései nincsenek szükség-szervi összefüggésben a munkajogi, büntetőjogi felelősséget szabályozó jogintézményekkel. Amennyiben a felfüggesztés tárgyában hozott alapítói döntés kapcsán az államigazgatási felügyelet alatt álló vállalat igazgatója szakmai, vezetői hírnevének csorbítását is állítja, a bírói út - korábban kifejtettek alapján történő - igénybevételével orvosolhatja sérelmét.
A kifejtettekre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.
Budapest, 1996. február 27.