adozona.hu
393/B/2000. AB határozat
393/B/2000. AB határozat
jogszabályi rendelkezés alkotmányellenességének megállapítására és bíróság előtt folyamatban lévő ügyben való alkalmazhatósága megállapítására irányuló bírói kezdeményezés tárgyában
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Alkotmánybíróság jogszabályi rendelkezés alkotmányellenességének megállapítására és bíróság előtt folyamatban lévő ügyben való alkalmazhatósága megállapítására irányuló bírói kezdeményezés tárgyában meghozta a következő
1. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény végrehajtására kiadott 4571996. (III. 25.) Korm. rendelet 190. § (2) bekezdésének a 181/1998. (XI. 11.) Korm. rendelet 32. §-ával megállapított szö...
393/B/2000. AB határozat
jogszabályi rendelkezés alkotmányellenességének megállapítására és bíróság előtt folyamatban lévő ügyben való alkalmazhatósága megállapítására irányuló bírói kezdeményezés tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabályi rendelkezés alkotmányellenességének megállapítására és bíróság előtt folyamatban lévő ügyben való alkalmazhatósága megállapítására irányuló bírói kezdeményezés tárgyában meghozta a következőhatározatot:
1. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény végrehajtására kiadott 4571996. (III. 25.) Korm. rendelet 190. § (2) bekezdésének a 181/1998. (XI. 11.) Korm. rendelet 32. §-ával megállapított szövege a hatálybalépésétől, 1998. november 19-től a hatályon kívül helyezéséig, 2000. július 1-jéig alkotmányellenes volt, ezért ez a rendelkezés a Bács-Kiskun Megyei Bíróság előtt 5.P. 22.120/1999. sz. alatt folyamatban lévő perben nem alkalmazható.2. Az Alkotmánybíróság a 4571996. (III. 25.) Korm. rendeletet módosító 181/1998. (XI. 11.) Korm. rendelet 56. § (1) bekezdése alkotmányellenessége és perben való alkalmazhatósága tilalmának megállapítására irányuló indítványt elutasítja.
INDOKOLÁS
I.
A Bács-Kiskun Megyei Bíróság bírája (a továbbiakban: indítványozó) az előtte folyamatban lévő 5.P. 22.120/1999. sz. ügyben az eljárást felfüggesztette és annak megállapítását kérte, hogy a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény (a továbbiakban: Vtv.) végrehajtására kiadott 45/1996. (III. 25.) Korm. rendeletet (a továbbiakban: Vhr.) módosító 181/1998. (XI. 11.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.1.) 56. § (1) bekezdése alkotmányellenes. Az indítványozó a támadott rendelkezés perbeni alkalmazhatósága tilalmának kimondását is kérte. Arra hivatkozott, hogy a sérelmezett rendelkezés ellentétes az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében védeni rendelt jogállamiság elvével. Az indítványban foglaltak szerint aki a vámmentességre jogosító státuszt a Vhr.1. "hatályba lépését megelőző hat hónapon túl, de egy éven belül megszerezte, a kedvezménytől jogkövető magatartása mellett is elesett". Az indítványozó kezdeményezésében utalt arra, hogy az előtte folyó perben "a felperes részére a bevándorlást a közigazgatási szerv 1998. május 14. napján engedélyezte, tehát az akkor hatályos Vhr. rendelkezése szerint 1999. május 14. napjáig kezeltethette volna vámmentesen a vámárut. Az 1998. november 19. napján hatályba lépett - 1998. november 11. napján kihirdetett - módosító rendelkezés azonban a jogállás megszerzésétől számított hat hónapra rövidítette a határidőt. A felperes esetében ez már a jogszabály kihirdetésekor lejárt, mert 1998. november 14. napját követően a vámmentesség igényét nem érvényesíthette, bár akkor még a módosító rendelkezést ki sem hirdették".Az indítványozó eredeti indítványát később kiegészítette, kérve a Vhr.-nek a Vhr.1.-gyel megállapított 190. § (2) bekezdése alkotmányellenességének és perben való alkalmazhatósága tilalmának megállapítását is. Úgy vélte, hogy a támadott rendelkezés "sérti az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében deklarált állampolgári egyenlőség elvét, hogy kellő indokok nélkül lerövidíti a jogalkotó a bevándoroltak, illetve menekültek vámmentes vámkezelési lehetőségét".
II.
Az Alkotmánybíróság eljárása során a következő jogszabályi előírásokat vette alapul.Az Alkotmány 2. § (1) bekezdése értelmében a Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam. Az Alkotmány 70/A. § (1)-(2) bekezdése a hátrányos megkülönböztetés tilalmáról rendelkezik:
"(1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármely hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti".
A Vtv. 113. § (1) bekezdése a következő előírást tartalmazza: "Vámmentesek a hazatelepülők, a bevándoroltak, a menekültként elismertek, a Magyarországon keresőtevékenység vagy tanulmányok folytatása céljából legalább 12 hónapra második lakást berendezők, vagy külföldön keresőtevékenység vagy tanulmányok folytatása céljából fenntartott második lakást megszüntetők, valamint a Magyarországon ideiglenes menedéket élvezők, a humanitárius okokból befogadottak (és az említettekhez családegyesítés címén érkező) által behozott vagy beküldött ingóságok, amennyiben a beköltözés előtt az életvitelük helye megszakítás nélkül, két évet meghaladóan Magyarországon kívül volt".
A Vhr. 190. § (2) bekezdésének a kezdeményezést megalapozó per tárgyát képező jogvita kialakulásakor hatályos szövege így rendelkezett: "Az általános feltételeknek megfelelő vámáruk a hazatelepülők, a bevándoroltak, a menekültként elismertek, a menedéket élvezők és a humanitárius okból befogadottak részére az ilyen jogállás megszerzésétől számított egy éven belül vámkezelhetők vámmentesen". A 190. § (3) bekezdése ezt írta elő: "A vámáruk vámmentes vámkezelése az első vámmentes vámkezeléstől számított három hónapon belül kérhető. A feladott csomagok azonban a fenti határidőn túl is vámmentesen kezelhetők, ha azok feladását az első vámkezeléskor bejelentették".
A Vhr.1. 32. §-a ezeket a rendelkezéseket módosította:
"(2) A tv. 113. §-ának hatálya alá tartozó, az általános feltételeknek megfelelő vámáruknak - a tv. 113. §-a (4) bekezdésében meghatározott - első vámkezelését a vámmentességre jogosító jogállás megszerzésétől számított 6 hónapon belül köteles kérni.
(3) A feladott csomagok a tv. 113. §-ának (4) bekezdésében említett határidőn túl is vámmentesen vámkezelhetők, ha azok feladását az első vámkezeléskor bejelentették".
A Vhr.1. 32. §-ának idézett előírása - az 56. § (1) bekezdés első fordulatának megfelelően - 1998. november 19-én lépett hatályba. A Vhr.1. 56. § (1) bekezdése ugyanis előírja: "Ez a rendelet a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba, egyidejűleg a hatályát veszti a Vhr. 190. §-ának (1) bekezdése, a 159. §-a, a 214. §-ának (2) és (4) bekezdése."
A 89/2000. (VI. 20.) Korm. rendelet 183. § (3) bekezdése pedig a Vhr.1.-be foglalt szabályozást helyezte hatályon kívül 2000. július l-jével. A Vtv. 113. § (4) bekezdés harmadik mondatának 1998. november 19-én hatályos szövege megállapította: a Vtv. 113. § (1)-(3) bekezdése alapján "vámmentes vámkezelés az első vámkezeléstől számított egy éven belül kérhető".
III.
Az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglalt döntését a következők figyelembevételével alakította ki.1. Az Alkotmánybíróság eljárása elsősorban a Vhr.-nek a Vhr.1.-gyel megállapított, a kezdeményezéssel érintett 190. § (2) bekezdése, mint érdemi rendelkezés alkotmányosságának megítélésére irányult. Amint a bemutatott jogszabályi előírásokból kitűnik, a Vhr.1.-nek ez - az indítványozó által támadott és az alkalmazási tilalom kimondására irányuló kezdeményezéssel érintett - szabályozása jelenleg már nincs hatályban. Ezért az Alkotmánybíróság hatásköre megalapozottságát is vizsgálta. Az Alkotmánybíróságnak az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 1. § b) pontjában foglalt hatásköre általában csak azoknak a jogszabályoknak az utólagos alkotmányossági vizsgálatára terjed ki, amelyek az elbírálás időpontjában hatályosak. Az Alkotmánybíróság azonban - az Abtv. 43. § (4) bekezdése alapján - a hatályát vesztett jogszabály alkotmányosságát is megvizsgálja, ha az egyedi (konkrét) esetben az Abtv. 38. §-a alapján az eljárást bíró kezdeményezi az előtte folyamatban levő ügyben való alkalmazhatóság kérdésében (avagy az Abtv. 48. §-a szerinti alkotmányjogi panasz alapján).
Mivel az alkotmányellenesség és az alkalmazási tilalom megállapítására irányuló kérelmet arra jogosult nyújtotta be, ezért az Alkotmánybíróság az indítványt érdemben bírálta el.
2. A Vtv. 113. § (1) bekezdésének idézett szabályozása szerinti jogosultak (hazatelepülők, bevándoroltak, menekültként elismertek stb.) - a Vtv.-ben meghatározott egyéb feltételek fennállása esetén - vámmentességet élveznek. A vámmentesség igénybevételének időbeli lehetőségét a Vtv. és a Vhr. időszakonként változó tartalommal szabályozta.
A Vtv. 113. § (4) bekezdésének a bírói kezdeményezést megalapozó jogvita keletkezésekor hatályos előírása a vámmentes vámkezelést az első vámkezeléstől számított egy éven belül tette lehetővé. A Vhr. 190. § (2) bekezdése a Vtv. 113. § (1) bekezdésében meghatározott jogosulti kör számára a kedvezményezetti jogállás megszerzésétől számított egy éven belül nyújtott vámmentes vámkezelésre lehetőséget.
A Vhr.1.-gyel módosított szabályozás változtatott a vámmentesség feltételein oly módon, hogy a Vtv. szabályozásának keretein belül előírta - és a Vtv.-ben megállapított egyéves határidőn belül szabta meg - az első vámkezelés kérésének kötelezettségét, a mentességre jogosító jogállás megszerzésétől számított hat hónap lejártáig.
Ezt a szabályozást a Vhr.1. 56. § (1) bekezdése a kihirdetésétől számított nyolc napon belül léptette hatályba.
Az idézett és bemutatott rendelkezések összevetéséből kitűnik, hogy a Vhr.-nek a Vhr.1. 32. §-ával megállapított szövege megvonta a vámmentességet azoktól a Vtv. szerinti jogosultaktól, akik a vámmentes vámkezelést a Vhr. 1998. november 19-éig hatályos szövegének megfelelően a jogosulti jogállás megszerzésétől számított egy éven belül kérhették, de e jogállás megszerzésétől számított hat hónapon belül még nem kérték az első vámkezelést.
Az Alkotmánybíróság az 1268/B/1990/7. AB határozatban (ABH 1991. 765., 766.), majd a 252/B/1991. AB határozatában elvi éllel mutatott rá arra, hogy "valamely ország vámszabályai olyan belső állami előírások, amelyek a nemzetközi utas- és áruforgalomban belföldre behozható, illetőleg külföldre kivihető áruk, termékek körére és ezek pénzügyi vonzataira, az állammal szemben fennálló, adó jellegű fizetési kötelezettségre vonatkoznak. Ameddig ezek a rendelkezések az Alkotmány valamely szabályát kifejezetten nem sértik, illetőleg valamely alkotmányos alapjog korlátozásával nem járnak, nem tekinthetők alkotmányellenesnek. Rámutatott az Alkotmánybíróság arra is, hogy senkinek sincs alkotmányos joga valamilyen kedvezményre a vámjogszabályokban meghatározott korlátozó rendelkezésekkel kapcsolatosan. Teljes egészében a jogalkotó szabadsága - és felelőssége -, hogy ezek alól a korlátozások alól milyen körben és mennyiben enged kivételt, illetve biztosít a jogosultaknak valamilyen kedvezményt. Amennyiben az így biztosított kedvezmény nem minősül meg nem engedett megkülönböztetésnek, illetőleg egyéb alkotmányos jog sérelmét nem eredményezi, a szabályozás alkotmányellenessége nem állapítható meg". (ABH 1992. 657., 658.)
A 61/1992. (XI. 20.) AB határozat kinyilvánította, hogy a mentességek és a kedvezmények meghatározásánál a jogalkotót széles körű mérlegelési jog illeti meg. Ez a határozat felhívta a figyelmet a következőkre is. "A kedvezményekre vonatkozó jogszabályi rendelkezések alkotmányossági felülvizsgálata során az Alkotmánybíróság hatáskörébe kizárólag annak ellenőrzése tartozik: a jogalkotó mérlegelési jogának gyakorlása során nem került-e ellentétbe az Alkotmány valamely rendelkezésével". (ABH 1992. 280., 281.)
Az Alkotmánybíróság az Alkotmány 70/A. §-a értelmezése kapcsán több határozatában megállapította, hogy az Alkotmány e rendelkezése nem minden fajta különbségtételt tilt, az ilyen jellegű szabályozás ellentétes lenne a jog rendeltetésével. A jogegyenlőség általános követelményéből, sem a diszkrimináció tilalmából nem következik az, hogy a jogalkotó célszerűségi, gazdaságossági, jogtechnikai, az eltérő jogi helyzetekre figyelemmel levő szempontok szerint ne különböztethetne a jogok és kötelezettségek megállapítása során a jogalanyok között. Az alkotmányi tilalom elsősorban az alkotmányos alapjogok tekintetében tett megkülönböztetésekre terjed ki. Abban az esetben, ha a megkülönböztetés nem alapvető jog tekintetében történik, a különbségtétel alkotmányellenessége csak akkor állapítható meg, ha az az emberi méltósághoz való jogot sérti, azaz, ha a különbségtétel önkényes, kellő súlyú indoka nincs. [61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992. 280-282.; 521/B/1991. AB határozat, ABH 1993. 556.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994. 202-204.; 1/1995. (II. 8.) AB határozat, ABH 1995 . 47.; 1230/B/1997. AB határozat, ABH 1998. 1056., 1058.]
Az Alkotmánybíróságnak az adókedvezmények és -mentességek alkotmányosságának megítélése során kialakított állandó gyakorlata szerint alkotmányellenes megkülönböztetés kizárólag akkor állapítható meg, ha összehasonlítható helyzetben lévő személyek között tesz a jogalkotó olyan különbséget, amely alapjogsérelmet okoz, illetőleg azzal az egyenlő méltóság alkotmányos követelményét sérti.
A Vhr.-nek a Vhr.1.-gyel megállapított 190. § (2) bekezdése olyan hátrányos megkülönböztetést teremtett a Vtv. és a Vhr. szerint a Vhr.1. hatálybalépéséig vámmentességre jogosultak (tehát egy homogén csoport) tagjai között, hogy önkényes módon azokat zárta ki a mentesség érvényesíthetőségéből a vámmentességre egyébként jogosult jogállást megszerzettek közül, akik a jogállás megszerzésétől számított hat hónapon belül az első vámkezelést nem kérték. A Vhr.1. hatálybalépéséig ilyen kötelezettség (az első vámkezelésnek a jogosultság megszerzésétől számított hat hónapon belüli igénylése) az egyébként jogosultat nem terhelte. Az Alkotmánybíróság figyelemmel volt arra körülményre is, hogy a Vhr.1. az ilyen, a Vhr. szerinti jogosultak (a jogosultság megszerzésétől számított egy évig valamennyi jogosult vámmentességre számíthatott) számára átmeneti, a mentességet valamely korlátozott ideig biztosító rendelkezést sem alkotott.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy a Vhr.-nek a Vhr.1.-gyel megállapított 190. § (2) bekezdése alkotmánysértő megkülönböztetést valósított meg, és ezért azt alkotmányellenessé nyilvánította.
3. Az Alkotmánybíróság a Vhr. Vhr. 1.-gyel megállapított 190. § (2) bekezdése alkotmányosságának megítélésénél figyelemmel volt a következőkre is.
A közteherviselési kötelezettséget megállapító jogi szabályozás változásánál a kedvezmények megvonásának módja - az eset körülményeitől függően - alapos okkal képezheti alkotmányossági vizsgálat tárgyát. A 9/1994. (II. 25.) AB határozat már utalt arra, hogy a kedvezmények körén módosító vagy azokat megvonó jogalkotás korlátja, hogy a módosítás hatálya általában ne terjedjen ki azokra, akik az állami garanciában bízva a módosítás előtt kezdtek hozzá a kedvezményezett tevékenységhez. "Az állam által vállalt garanciáknak e korlátozást figyelmen kívül hagyó önkényes és azokra is vonatkozó módosítása, akik tevékenységüket a módosítás előtt kezdték meg, ellentétes az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság szerves részét alkotó jogbiztonsággal, ezért alkotmányellenes." (ABH 1994. 74., 76.)
A vizsgált ügyben a Vhr.1. 32. §-a a Vtv. 113. § (1) bekezdésében meghatározott jogosulti kör számára a Vhr. 190. § (2) bekezdése szerint igénybe vehető vámmentesség lehetőségét megvonta mindazoktól, akik az első vámkezelést a jogosultság megszerzésétől számított hat hónapon belül nem kérték. (A Vhr. 190. § (2) bekezdése számukra egyéves időtartamot biztosított.)
A 16/1996. (V. 3.) AB határozat - különbséget téve a rövid és a hosszabb időtartamra szóló kedvezmények között - úgy foglalt állást, hogy "a kedvezmények megvonásának (csökkentésének, illetve megszüntetésének) tilalma olyan általános alkotmányossági követelmény, amely különösen a rövid időtartamra szóló kedvezmények megvonásának alkotmányos akadálya". (ABH 1996. 61., 68.)
Az Alkotmánybíróság e határozatában arra is rámutatott, hogy a már megszerzett, viszonylag rövidebb időtartamra vonatkozó adókedvezmények az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének védelme alatt állnak. Mindezek alapján a Vhr. 190. § (2) bekezdésének a Vhr.1. 32. §-ával történő módosítása - azáltal, hogy az egy évre szóló vámmentességi kedvezmény lehetőségét a már jogosultak esetében hat hónapra csökkentette - sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének a szerzett jogok védelmét is garantáló rendelkezését.
4. Az Abtv. 43. § (4) bekezdése feljogosítja az Alkotmánybíróságot arra, hogy az alkotmányellenes jogszabálynak vagy az állami irányítás egyéb jogi eszközének általános érvényű megsemmisítésétől eltérően határozza meg az alkotmányellenes rendelkezés konkrét esetben való alkalmazását, ha ezt az eljárást kezdeményező különösen fontos érdeke indokolja. Adott esetben az alkotmányossági vizsgálat alapjául szolgáló bírói kezdeményezés előterjesztését a Bács-Kiskun Megyei Bíróság előtt folyamatban lévő eljárás alapozta meg, amelynek felperesét a vámmentes vámkezelés lehetőségétől a Vhr. 1.-nek az e határozat rendelkező részében alkotmányellenesnek ítélt előírása fosztotta meg. Ez a körülmény az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az Abtv. 43. § (4) bekezdésében foglalt rendelkezés alkalmazását megalapozta. Ezért az Alkotmánybíróság a már hatályon kívül helyezett, de a konkrét bírói eljárásban egyébként még irányadó alkotmányellenes szabályozás tekintetében megállapította, hogy az a Bács-Kiskun Megyei Bíróság előtt folyamatban lévő, a rendelkező részben jelzett eljárásban nem alkalmazható.
IV.
Az indítványozó a Vhr.1. ún. hatályba léptető rendelkezését, az 56. § (1) bekezdését is támadta. Az Alkotmánybíróság az indítványozó előtt folyamatban lévő ügy elbírálása szempontjából a Vhr.-nek a Vhr.1.-gyel megállapított, az érdemi joghatást előidéző 190. § (2) bekezdését e határozat rendelkező részének megfelelően alkotmányellenesnek minősítette és a konkrét ügyben való alkalmazásának tilalmát is kimondta.Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a Vhr.1.-nek ezt az előbbiekben említett és vizsgált - már hatályon kívül helyezett - rendelkezését annak megalkotásakor hatályba léptető 56. § (1) bekezdésének - az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének az indítványban állított megsértésére alapított - alkotmányossági vizsgálatát mellőzte, s a megsemmisítésre, illetve az alkalmazási tilalom kimondására irányuló indítványt elutasította.
Budapest, 2001. március 13.
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
előadó alkotmánybíró