969/E/2006. AB határozat

mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány elutasításáról

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
Az Alkotmánybíróság elutasítja azt a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt, amely azt kifogásolta, hogy az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló 2002. évi XLIII. törvény a behajthatatlan követelésre eső egyszerűsített vállalkozási adót adóalap csökkentő tételként nem engedi figyelembe venni.
Az indítványozó az egy...

969/E/2006. AB határozat
mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány elutasításáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság elutasítja azt a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt, amely azt kifogásolta, hogy az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló 2002. évi XLIII. törvény a behajthatatlan követelésre eső egyszerűsített vállalkozási adót adóalap csökkentő tételként nem engedi figyelembe venni.
Indokolás
I.
Az indítványozó az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló 2002. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Eva tv.) törvényi szabályozásához kapcsolódóan mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását kérte az Alkotmánybíróságtól.
Azt kifogásolta, hogy az Eva tv. nem tartalmaz rendelkezést arra az esetre, ha a hatálya alá tartozó - kettős könyvvitelt vezető - adóalany követelése (kintlévősége) behajthatatlanná válik.
Az Eva tv. sem az adóalapot csökkentő tényezők között nem szabályozza a behajthatatlan követelést, sem más módon nem biztosítja a behajthatatlanná vált követelés után megfizetett adó "beszámítását".
Az indítványozó utalt arra, hogy az Eva tv. hatálya alatt adózó, kettős könyvvitelt vezető társas vállalkozások esetében (így az indítványozó esetében is) "értelmezhető fogalom" a behajthatatlan követelés, azt a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Számv. tv.) előírásai alapján az egyszerűsített éves beszámolóban az egyéb ráfordítások között kell kimutatni.
Az indítványozó álláspontja szerint a jelzett szabályozási hiány az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésének a sérelmére vezet, mivel a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao.) 7. §-a értelmében a behajthatatlan követelés a társasági adó adóalapját csökkentő tényezőként vehető figyelembe.
Ebből következően az Eva tv., illetve a Tao. hatálya alá tartozó adóalanyok között - a behajthatatlan követelés adóalap csökkentő tényezőként való figyelembevétele szempontjából - az eva adóalanyok egyéb helyzet szerinti hátrányos megkülönböztetése állapítható meg.
Tekintettel arra, hogy behajthatatlan követelés esetén a számlában szereplő bevételt a számlát kibocsátó adóalany ténylegesen nem kapja meg, olyan összeg (bevétel) után kell a közterhet megfizetni, amely "nem minősül jövedelemnek", nem "javította" az adózó vagyoni helyzetét.
Mindez az indítványozó szerint ellentétes az Alkotmány 70/1. §-ában foglalt arányos (jövedelmi és vagyoni viszonyoknak megfelelő) közteherviselési kötelezettség alkotmányi rendelkezésével.
Az indítványozó szerint sérülnek az Alkotmány 9. § (1) és (2) bekezdésében foglalt alkotmányi rendelkezések is, mivel a be nem folyt bevétel utáni adóztatással az adózó magántulajdona, magánvagyona "a köztulajdonnal szemben sérült."
A vállalkozáshoz való jogot és a gazdasági verseny szabadságát csorbítja továbbá az indítványozó nézete szerint az, hogy az anyagi eszközök megcsappanása miatt a reklámtevékenységre fordítható összegek is csökkennek, ami piaci előnyhöz juttatja a konkurens cégeket.
Az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében foglalt tulajdonhoz való jog sérelmét is állította az indítványozó, mivel "a meg nem kapott bevétel után, a saját, leadózott tulajdonunkból kellett befizetni az EVA összegét."
Az Alkotmánybíróság beszerezte az igazságügyi és rendészeti miniszter, valamint a pénzügyminiszter véleményét.
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései: "9. § (1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül.
(2) A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát."
"13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot."
"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül." I
"70/1. § Minden természetes személy, jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni."
2. Az Eva tv. vizsgálatba bevont rendelkezései:
"1. § (1) A Magyar Köztársaságban egyes személyek vállalkozási (gazdasági) tevékenységből származó bevételét az e törvényben meghatározott egyszerűsített vállalkozói adó (a továbbiakban: eva) terheli."
"5. § (1) Az eva alapja az adóalany által az adóévben megszerzett összes bevétel, módosítva az e törvényben meghatározott jogcímek szerint."
"6. § (1) Bevétel a számvitelről szóló törvény hatálya alá nem tartozó adóalany esetében a (2)-(9) bekezdés szerint meghatározott összeg, más adóalany esetében a számvitelről szóló törvény rendelkezései szerint elszámolt (a beszámoló eredménykimutatásában kimutatandó) árbevétel, bevétel.
(2) Bevétel a számvitelről szóló törvény hatálya alá nem tartozó adóalany által vállalkozási (gazdasági) tevékenységével összefüggésben, vagy arra tekintettel bármely jogcímen és bármely formában mástól megszerzett vagyoni érték, beleértve az áthárított általános forgalmi adót is. Vagyoni érték különösen a pénz, a kereskedelmi utalvány, a dolog, az értékpapír, az igénybe vett szolgáltatás és a forgalomképes vagy egyébként értékkel bíró jog, valamint az adóalany javára elengedett kötelezettség vagy átvállalt tartozás."
"7. § (1) A számvitelről szóló törvény hatálya alá nem tartozó adóalany a bevétel megszerzésének időpontját a (2)-(7) bekezdésben foglaltaknak megfelelően, más adóalany a számvitelről szóló törvény szerint meghatározott időponttal állapítja meg. (...)
(7) A bevétel megszerzésének időpontja - a (2)-(6) bekezdésben foglaltaktól eltérően - a számla, egyszerűsített számla kibocsátásának napját követő 30. nap, ha az adóalany a bevételt a (2)-(6) bekezdés szerint eddig az időpontig még nem szerezte meg. Módosító számla vagy módosító egyszerűsített számla kibocsátása esetén a kibocsátás papján kell a bevételi nyilvántartást a módosítás összegével értelemszerűen módosítani."
"10. § (1) Az adóalanynak nem minősülő adózó az adóévet megelőző év decemberében, a hónap 20. napjáig az erre a célra rendszeresített nyomtatványon bejelenti az állami adóhatóságnak, hogy az adóévben e törvény rendelkezései szerint teljesíti adókötelezettségeit azzal, hogy e bejelentését az adózó az említett időpontig írásban visszavonhatja. A bejelentésre, illetve a visszavonásra nyitva álló határidő elmulasztása esetén igazolási kérelem előterjesztésének nincs helye. (...)
(3j) Az adóalany december 20-áig, az erre a célra rendszeresített nyomtatványon jelentheti be az állami adóhatóságnak, hogy a következő adóévben adókötelezettségeit már nem az adóalanyra vonatkozó rendelkezések szerint kívánja teljesíteni, azzal, hogy e bejelentését az adózó az említett időpontig írásban visszavonhatja. (...)
(5) Az állami adóhatóság az adóalanyt a (3)-(4) bekezdés szerinti bejelentés hiányában az adóévet követő adóévre is adóalanyként tartja nyilván."
III.
Az indítvány megalapozatlan.
1. Az Alkotmánybíróság az indítvány vizsgálata során elsőként a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására vonatkozó hatásköréhez kapcsolódó eljárási rendelkezéseket és gyakorlatát tekintette át.
Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 49. § (1) bekezdése értelmében mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására akkor kerülhet sor, ha a jogalkotó szerv a jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotói feladatát elmulasztotta, és ezzel alkotmányellenességet idézett elő. |
A 22/1990. (X. 16.) AB határozat indokolásában kifejtettek szerint mulasztás áll fenn akkor is, ha az állam jogszabályi úton beavatkozott bizonyos életviszonyokba, és ennek következtében az állampolgárok egy csoportját megfosztotta alkotmányos joguk érvényesítésének lehetőségétől (ABH 1990, 83, 86.) .
Mulasztás állapítható meg továbbá, ha a szabályozás hiányossága alapvető jog vagy az Alkotmányban deklarált alkotmányos elv érvényesülését gátolja (1621/E/l992. AB határozat, ABH 1993, 765, 766.) .
Az Alkotmánybíróság irányadó gyakorlata szerint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség áll fenn akkor is, ha alapjog érvényesüléséhez szükséges jogszabályi garanciák hiányoznak [60/1994. (XII. 24.) AB határozat, ABH 1994, 342, 369.].
Az Abtv. 49. § (1) bekezdése és az Alkotmánybíróság irányadó gyakorlata értelmében a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapításához tehát két feltételnek kell együttesen megvalósulnia: a jogalkotó mulasztásának és az ennek következtében előidézett alkotmányellenes helyzetnek.
A kifejtettek alapján a jelen ügyben az Alkotmánybíróságnak azt kellett vizsgálnia, hogy terheli-e mulasztás a törvényalkotót azért, mert az indítványozó által kifogásolt törvényi rendelkezések hiányoznak az eva szabályozásából, és ha igen, akkor ennek következtében megállapítható-e az indítványozó által felhívott alkotmányi rendelkezések sérelme.
2. Az indítványo2;ó azzal összefüggésben állította a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet, hogy az Eva tv. nem teszi lehetővé a behajthatatlanná vált követelés után megfizetett egyszerűsített vállalkozói adó adóalap csökkentő tényezőként történő figyelembevételét, sem pedig "egyéb módon" nem teszi lehetővé a behajthatatlan követelés után megfizetett adó "beszámítását" (a ténylegesen fizetendő adóból történő levonását).
Az Alkotmánybíróság az indítvány tartalmi vizsgálata során áttekintette az eva hatályos törvényi szabályozását, és ennek során megállapította, hogy az nem tartalmaz rendelkezést a behajthatatlanná vált követelés után megfizetett egyszerűsített vállalkozói adó - indítványozó által megkívánt - adóalap csökkentő tényezőként való figyelembevételére, illetve "egyéb módon" történő "beszámítására" vagy levonására.
Az indítványozó által kifogásolt szabályozási hiánnyal összefüggésben az Alkotmánybíróság elsőként az Alkotmány 70/1. §-ának sérelmét állító indítványt vizsgálta.
Az Alkotmánybíróság a 61/2006. (XI. 15.) AB határozatában már rámutatott arra, hogy a jövedelmi és vagyoni viszonyoknak való megfelelés - Alkotmány 70/1. §-ában foglalt- alkotmányi korlátja valamennyi adónem esetében egyaránt érvényesülő alkotmányi korlát, melynek érvényesülését a konkrét adójogi szabályozás összes sajátosságára, így különösen annak az adóalap megállapítására vonatkozó rendelkezései alapján egyedileg (esetenként) kell vizsgálnia az Alkotmánybíróságnak. (ABK 2006. november, 891, 896.)
Ezt az álláspontot erősítette meg az Alkotmánybíróság legutóbb a 8/2007. (II. 28.) AB határozatában is (ABK 2007. február, 101.) .
A vizsgált ügyben az Alkotmánybíróság az eva törvényi szabályozásának, így különösen az adóalap meghatározására vonatkozó rendelkezésének a sajátosságaira is figyelemmel folytatta le az alkotmányos vizsgálatot.
Az eva bevezetésével - az adónem elnevezéséből is kitűnően - a törvényalkotó célja az volt, hogy a kis-és középvállalkozások adó és ehhez kapcsolódó adminisztrációs terheit csökkentő adónemet vezessen be, amely - a törvényi szabályozás előnyeinek és hátrányainak a mérlegelésével - az adóalanyok részéről szabadon választható.
Az eva tehát az adóalanyok által önként választható ("nem kötelező") adónem, amelynek az adóévre történő választását az adóalanynak nem minősülő adózó az adóévet megelőző év decemberében, a hónap 20. napjáig az erre a célra rendszeresített nyomtatványon jelenthet be az állami adóhatóságnak, azzal, hogy e bejelentését az adózó az említett időpontig írásban visszavonhatja. [Eva tv. 10. § (1) bekezdés]
Az adóalany az adóév december 20-áig az erre a célra rendszeresített nyomtatványon jelentheti be az állami adóhatóságnak, hogy a következő adóévben adókötelezettségeit már nem az adóalanyra vonatkozó rendelkezések szerint kívánja teljesíteni, azzal, hogy e bejelentését az adózó az említett időpontig írásban visszavonhatja. [Eva tv. 10. § (3) bekezdés]
Az állami adóhatóság az adóalanyt - az Eva tv. 10. § (3)-(4) bekezdés szerinti bejelentés hiányában - az adóévet követő adóévre is adóalanyként tartja nyilván. [Eva tv. 10. § (5) bekezdés]
Az eva adóalapját az adóalany által az adóévben megszerzett összes bevétel képezi, módosítva a törvényben meghatározott jogcímekkel (adóalapot növelő, illetve csökkentő korrekciós tényezőkkel) [Eva tv. 5. § (1) bekezdés].
Az Eva tv. a bevétel fogalmát - a Számv. tv. hatálya alá tartozó adóalany esetében - akként határozza meg, hogy a Számv. tv. rendelkezései szerint elszámolt (a beszámoló eredmény kimutatásában kimutatandó) árbevételt, bevételt tekinti adóztatandó bevételnek [Eva tv. 6. § (1) bekezdés].
A Számv. tv. hatálya alá nem tartozó adóalany esetében bevételnek minősül az adóalany által a vállalkozási (gazdasági) tevékenységével összefüggésben, vagy arra tekintettel bármely jogcímen és bármely formában mástól megszerzett vagyoni érték, beleértve az áthárított általános forgalmi adót is. Vagyoni értéknek minősül különösen a pénz, a kereskedelmi utalvány, a dolog, az értékpapír, az igénybe vett szolgáltatás és a forgalomképes vagy egyébként értékkel bíró jog, valamint az adóalany javára elengedett kötelezettség vagy átvállalt tartozás. [Eva tv. 6. § (2) bekezdés]
Az Eva tv. meghatározza az általa adóztatott bevétel megszerzésének az időpontját is akként, hogy a Számv. tv. hatálya alá nem tartozó adóalanyok esetében az Eva tv. 7. § (2)-(7) bekezdései, míg más adóalanyok esetében a Számv. tv. rendelkezései alapján határozandó meg a bevétel megszerzésének az időpontja. [Eva tv. 7. § (1) bekezdés]
A pénzbevétel megszerzésének az időpontjaként az Eva tv. a pénz átvételének -, illetve banki átutalás esetén - a bankszámlán történő jóváírásnak az időpontját határozza meg, azaz - fő szabályként - a pénzforgalmi teljesítéshez köti a pénzbevétel megszerzésének az időpontját. [Eva tv. 7. § (2) bekezdés]
Ha az adóalany a számla, egyszerűsített számla kibocsátásának napját követő 30. napig - az Eva tv. 7. § (2)-(6) bekezdéseiben foglaltak szerint - nem szerezte meg a bevételt, akkor a bevétel megszerzésének időpontja - az Eva tv. 7. § (2)-(6) bekezdéseiben foglaltaktól eltérően - a számla, egyszerűsített számla kibocsátását követő 30. nap. [Eva tv. 7. § (7) bekezdés]
Az említett esetben tehát - a fő szabálytól eltérően - a pénzforgalmi rendezés hiányában is a megjelölt időpontban megszerzettnek kell tekinteni a kiállított és az üzleti partner által befogadott (általa teljesítettként elismert) számlában, egyszerűsített számlában szereplő a számlakibocsátót megillető pénzbevételt.
Az Eva tv. ismertetett rendelkezései alapján megállapítható, hogy az eva nem a jövedelmi és vagyoni típusú adók körébe tartozó adó, hanem egy, az adózó által önként választható, az adókötelezettségek és az ezzel járó adminisztráció teljesítését egyszerűsítő, más - így többek között a vállalkozói személyi jövedelemadót, mint jövedelmi típusú adót kiváltó - az adóalany bevételét adóztató sui generis adónem.
Az adó hatálya alá történő bejelentkezés, ami egy adóévre szól, és annak a hatálya alól történő kijelentkezés az adóalany mérlegelésén múló, az adózót megillető szabad döntés.
Az Eva tv. - a fentebb ismertetettek szerint - meghatározza az általa adóztatott bevétel fogalmát csakúgy, mint a bevétel megszerzésének az időpontját azzal, hogy az adóalanyok által ténylegesen megszerzett bevételt vonja adókötelezettség alá.
Annak a meghatározásában, hogy a törvényalkotó az eva sui generis adónemének szabályozása körében a Számv. tv. hatálya alá tartozó kettős könyvvezetésre kötelezett adóalanyok esetében hogyan határozza meg a bevétel megszerzésének az időpontját, a törvényalkotó szabad mérlegelési körébe tartozik, és önmagában alkotmányossági kérdést nem vet fel.
Az indítványozó - saját adóügyének ismertetésén keresztül - nem az Eva tv. adóalap meghatározására, a bevétel fogalmára és megszerzésének az időpontjára vonatkozóan állított alkotmányellenes mulasztást, hanem a behajthatatlan követelésekre eső egyszerűsített vállalkozói adóval összefüggésben.
Olyan adóalapot csökkentő -, illetve a behajthatatlan követelésre jutó megfizetett adó "levonására" (visszatérítésére)- vonatkozó szabály hiányát kifogásolta, amelynek Alkotmányból levezethető szükségessége az Alkotmánybíróság álláspontja szerint - figyelemmel az eva, mint sui generis adónem szabályozásának az összes sajátosságára-az Alkotmány 70/1. §-ából nem következik.
Az Alkotmánybíróság már számos korábbi határozatában foglalkozott az adómentességek és adókedvezmények alkotmányossági problémáival.
A 61/1992. (XI. 20.) AB határozatában kifejtette: "Amíg azonban a közterhekhez való hozzájárulás az állampolgároknak az Alkotmányból eredő alapvető kötelezettsége, addig a kötelezettség alóli mentesülése vagy bizonyos mértékű kedvezményre senkinek sincs az Alkotmányon alapuló alanyi joga.
A mentességek és kedvezmények meghatározásánál a jogalkotót széles körű mérlegelési jog illeti meg. (...)
Ekként tehát, noha a jogalkotót a mentességek és kedvezmények megállapításánál is kötik az Alkotmányban meghatározott jogi korlátok, a jogalkotói mérlegelésnél nem a jogi, hanem egyéb szempontok játsszák a meghatározó szerepet, s ebből eredően az esetleges helytelen, a társadalom érdekeivel ellentétes tartalmú mérlegelése is elsődlegesen politikai felelősséget von maga után.
A kifejtettekből is következik, hogy a kedvezményekre vonatkozó jogszabályi rendelkezések alkotmányossági felülvizsgálata során az Alkotmánybíróság hatáskörébe kizárólag annak ellenőrzése tartozik: a jogalkotó mérlegelési jogának gyakorlása során nem került-e ellentétbe az Alkotmány valamely rendelkezésével (...) ." (ABH 1992, 280,281.)
A fent kifejtett álláspontból nemcsak az következik, hogy az Alkotmány 70/1. §-ából fakadóan az adóalanyoknak meghatározott adókedvezményre nincs alkotmányos (alap) joguk, de az is, hogy a törvényalkotó mérlegelési joga kiterjed arra is, hogy - a változó gazdasági, pénzügyi szempontokra figyelemmel - egy korábban biztosított kedvezményt, mentességet - nem sértve a polgárok jogait vagy más alkotmányos rendelkezést - a jövőre nézve részben vagy egészben megváltoztasson vagy akár vissza is vonjon.
Az Alkotmánybíróság a 41 /1997. (VII. 1.) AB határozatában nem találta alkotmányellenesnek az Áfa. törvény azon módosítását, amely megszüntette a behajthatatlan követelésekre jutó általános forgalmi adó állam általi visszatérítésének a lehetőségét. A határozat indokolásában az Alkotmánybíróság - megerősítve az adókedvezményekre és adómentességekre vonatkozó gyakorlatát - megállapította:
"Az Alkotmánybíróság számos határozatában kifejtett következetes álláspontja az, hogy adókedvezmények, adómentességek megállapítására a jogalkotónak az Alkotmány keretei között széles körű felhatalmazása van. Irányadó tehát ez ügyben is az az alkotmánybírósági megállapítás, amely szerint:
»Az Alkotmány keretei között a törvényhozás mérlegelési jogkörébe tartozik, hogy például az adópolitikájával miként alakítja a gazdasági, pénzügyi folyamatokat. (...) E körben tehát a jogalkotónak széles mérlegelési jogköre van, amely mérlegelési jogkörben hozott döntése célszerűségi vagy igazságossági szempontú felülvizsgálatára az Alkotmánybíróságnak nincsen kompetenciája. Alkotmányossági probléma akkor merül fel a mérlegeléssel összefüggésben, ha ennek alapján kivételeket, a kedvezményeket érintő, vagy az általánostól eltérő szabályozása alkotmányos elveket vagy jogokat sért.« (1117/B/1993. AB határozat, ABH 1995, 663, 671, 672.)
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint tehát önmagában nem alkotmányellenes az, ha a jogalkotó mérlegelési jogkörében egy korábbi kedvezményt módosít vagy a jövőre nézve már nem tart fenn." (ABH 1997, 292, 296, 297.)
Az eva hatálya alá bejelentkező és annak adózási szabályait választó adózók előre megismerhetik az Eva tv. adókedvezményekre és mentességekre vonatkozó törvényi rendelkezéseit és erre is figyelemmel dönthetik el, hogy élnek-e az adónem önkéntes választásának a lehetőségével.
A üzleti partnerek fizetőképességének előzetes felmérése valamennyi vállalkozás esetében - így az eva-t választó vállalkozások esetében is - a vállalkozások üzleti kockázatát képezi.
A jogalkotó az adójogszabály megalkotása során dönthet úgy, hogy ezt az üzleti kockázatot részben átvállalja az adóalanyoktól (vállalkozásoktól) azzal, hogy az üzleti partner fizetésképtelensége miatt behajthatatlanná váló követelések után megfizetett adót valamilyen - az adóalapot vagy a ténylegesen megfizetendő (számított) adót csökkentő - adókedvezmény formájában engedi figyelembe venni az érintett adózónál.
Az említett kedvezmény biztosítása azonban csak lehetősége, de nem az Alkotmány 70/1. §-ából folyó kötelezettsége a jogalkotónak.
A kifejtettekre tekintettel az Alkotmánybíróság az Alkotmány 70/1. §-ának a sérelmét állító mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását kérő indítványt elutasította.
3. Az indítványozó a kifogásolt szabályozási hiánnyal összefüggésben az Alkotmány 70/A. §-ában foglalt hátrányos megkülönböztetés tilalmát előíró alkotmányi rendelkezés sérelmére is hivatkozott.
Azt tartotta diszkriminatívnak, hogy a Tao. hatálya alá tartozó adózók esetében a Tao. [7. § (1) bekezdés n) pont] adóalap csökkentő tényezőként szabályozza a behajthatatlan követelést, míg az Eva tv. hatálya alatt adózóknál e jogcímen nincs mód az adóalap csökkentésére.
Az Alkotmánybíróság irányadó gyakorlata értelmében az Alkotmány 70/A. §-a az azonos szabályozási körbe vont jogalanyok közötti olyan alkotmányos indok nélkül tett megkülönböztetést tiltja, amelynek következtében egyes jogalanyok hátrányos helyzetbe kerülnek.
Az alkotmányi tilalom elsősorban az alkotmányos alapjogok tekintetében tett megkülönböztetésekre terjed ki, ha a megkülönböztetés nem alapvető alkotmányos jog tekintetében történt, az eltérő szabályozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha az az emberi méltósághoz való jogot sérti. Az Alkotmánynak ez az általános jog-egyenlőségi követelménye arra vonatkozik, hogy az állam, mint 'közhatalom a jogok és kötelezettségek elosztása során köteles egyenlőkként - egyenlő méltóságú személyként - kezelni a jogalanyokat, a jogalkotás során a jogalkotónak mindegyikük szempontjait azonos körültekintéssel, elfogulatlansággal és méltányossággal kell értékelnie. [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48.; 21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 77-78.; 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 281-282.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 203-204.; 30/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 130, 138-140., 39/1999. (XII. 21.) AB határozat, ABH 1999, 325, 342-344.; 37/2002. (IX. 4.) AB határozat ABH 2002, 230,241-242.]
Az Eva tv. hatálya alá önkéntes választás alapján bejelentkezett, és annak rendelkezései szerint adózó adóalanyok, és a Tao. hatálya alá tartozó adóalanyok a vizsgált szabályozás (kedvezmény szabály) szempontjából nem tartoznak azonos szabályozási körbe, nem képeznek homogén csoportot.
Az Eva tv. és a Tao. külön törvényi rendelkezések keretében eltérő adónemekre vonatkozóan tartalmaz eltérő szabályozást.
Önmagában az a körülmény, hogy a Tao. adózás előtti eredményt csökkentő tényezőként szabályozza a követelés bekerülési értékéből a Számv. tv. alapján behajthatatlanná vált részt [Tao. 7. § (1) bekezdés n) pont], míg az Eva tv. a behajthatatlan követelésre jutó adó adóalap csökkentő tényezőként való figyelembevételét nem teszi lehetővé, nem minősül az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésébe ütköző egyéb helyzet szerinti hátrányos megkülönböztetésnek.
Az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy az Eva tv. 10. § (3) bekezdése értelmében az eva hatálya alá bejelentkezett kettős könyvvezetésre kötelezett adóalany az adóév december 20-áig dönthet arról, hogy az adóévet követő évben is az Eva tv. hatálya alatt kíván-e adózni, s amennyiben nem, úgy az adóévet követő évre a Tao. szerinti adózást is választhatja.
Ez esetben a Tao. hatálya alá átjelentkező kettős könyvvezetésre kötelezett adózó is élhet a Tao. 7. § (1) bekezdés n) pontjában foglalt kedvezménnyel.
Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a törvényalkotót nem terheli az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésének a sérelmére vezető mulasztásos alkotmánysértés, ezért az indítványt e részében is elutasította.
4. Az indítványozó szerint az általa kifogásolt szabályozási hiány az Alkotmány 9. § (1) és (2) bekezdésének továbbá a 13. § (1) bekezdésének a sérelmét is okozza.
Az indítványozó azzal érvelt, hogy véleménye szerint csorbul az adóalanyok vállalkozáshoz való joga, mivel a behajthatatlan követelés után is kötelesek az egyszerűsített vállalkozói adót megfizetni, illetve sérül a gazdasági verseny szabadsága is, annak következtében, hogy az adóalanyok - az adó megfizetése következtében - versenyhátrányba kerülnek más konkurens cégekkel szemben.
Az indítványozó szerint a tulajdon alkotmányos alapjoga azért sérül, mert ténylegesen meg nem szerzett bevétel után kell - a vállalkozás tulajdona terhére - az adót megfizetni.
Az Alkotmány 9. § (1) bekezdése alapján Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül.
A 73/1992. (XII. 28.) AB határozatban az Alkotmánybíróság kifejtette, hogy az Alkotmány 9. § (1) bekezdése vonatkozásában kiemelendőnek tartja, hogy az említett alkotmányi rendelkezés a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogúságáról és egyenlő védelméről szól.
Ez a tulajdoni formák egyenjogúságát és egyenlő védelmét jelenti azt, hogy a magánszemély vagy a vállalkozó (magán) tulajdona a köztulajdonnal egyenrangú és egyenlő védelemben részesül. (ABH 1992, 306, 307.)
Az Alkotmánybíróság a 21/1994. (IV. 16.) AB határozatban a gazdasági verseny szabadságával összefüggésben a következőkre mutatott rá.
A gazdasági verseny szabadsága nem alapjog, hanem a piacgazdaság olyan feltétele, amelynek meglétét és működését biztosítani az államnak is feladata.
A gazdasági verseny szabadságának állam általi "elismerése és támogatása" [Alkotmány 9. § (2) bekezdés] megköveteli a vállalkozáshoz való jog és a piacgazdasághoz szükséges többi alapjog (így pl. tulajdonhoz való jog, köztulajdon és magántulajdon egyenlősége, munkához és foglalkozás szabad megválasztásához való jog, szabad mozgáshoz és letelepedéshez való jog) objektív intézményvédelmi oldalának kiépítését.
A szabad versenynek külön alkotmányos mércéje nincs, az elsősorban ezen alapjogoknak az érvényesítése és védelme útján valósul meg. (ABH 1994, 120.)
A vállalkozáshoz való alkotmányos alapjog tartalmával összefüggésben az Alkotmánybíróság az 54/1993. (X. 13.) AB határozatában kifejtette: "A vállalkozás joga a foglalkozás szabad megválasztásához való alkotmányos alapjog [Alkotmány 70/B. § (1) bekezdés] egyik aspektusa, annak egyik, a különös szintjén történő megfogalmazása. (...) A vállalkozás joga tehát nem abszolutizálható, és nem korlátozhatatlan: senkinek sincs alanyi joga meghatározott foglalkozással kapcsolatos vállalkozás, sem pedig ennek adott vállalkozási-jogi formában való gyakorlásához. A vállalkozás joga annyit jelent - de annyit alkotmányos követelményként feltétlenül, - hogy az állam ne akadályozza meg, ne tegye lehetetlenné a vállalkozóvá válást." (ABH 1993, 340,341,342.)
Az 58/1994. (XII. 14.) AB határozatban az Alkotmánybíróság rámutatott, hogy a tulajdonhoz való jog alapvető jog, amely azonban nem korlátlan.
A tulajdonosnak joga gyakorlása során tekintettel kell lennie mások jogaira és jogos érdekeire.
A tulajdonhoz való jog, mint alapjog korlátozása akkor alkotmányos, ha másik jog védelme vagy érvényesülése, illetve egyéb alkotmányos cél más módon nem érhető el és a korlátozás arányban áll az elérni kívánt cél fontosságával. (ABH 1994, 334, 338.)
A tulajdonjog tartalmát és védelmét a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény X. fejezete részletesen szabályozza, e rendelkezések adnak keretet azoknak az egyéb jogszabályoknak is, amelyek a közérdek vagy jogos magánérdek érvényesülését a tulajdon szabadságával szemben lehetővé teszik. (285/B/1994. AB határozat, ABH 1994, 827, 828.)
A 64/1993. (XII. 22.) AB határozatban az Alkotmánybíróság kimondta: "Az Alkotmány szerinti tulajdonvédelem köre tehát nem azonosítható az absztrakt polgári jogi tulajdon védelmével; azaz sem a birtoklás, használat, rendelkezés részjogosítványaival, sem pedig negatív és abszolút jogként való meghatározásával.
Az alapjogként védett tulajdon tartalmát a mindenkori (alkotmányos) közjogi és magánjogi korlátokkal együtt kell érteni. (...)
Az alapjogi tulajdonvédelem sajátosságai miatt az állami beavatkozás alkotmányossága megítélésének súlypontja, az alkotmánybírósági értékelés voltaképpeni tere a cél és az eszköz, a közérdek és a tulajdonkorlátozás arányosságának megítélése lett." (ABH 1993, 373, 380-381.)
Az Alkotmánybíróság a 17/1999. (VI. 11.) AB határozatában rámutatott:
"Az Alkotmány 13. §-a a tulajdonhoz való jogot az állammal szemben biztosítja, s azt mint alapjogot - az értékgarancia követelményével, illetőleg a közérdekű korlátozás arányosságának ismérvével [64/1993. (XII. 22.) AB határozat, ABH 1993, 380-382.] - az állammal szemben védi (800/B/1993. AB határozat, ABH 1996, 422.) .
Az adók, illetékek és az állammal szemben törvényben előírt más kötelező befizetések csak ebben az összefüggésben vethetnek fel tulajdoni korlátozással kapcsolatos kérdést.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy ha az adó, illeték vagy más közbefizetésre vonatkozó szabályozás megfelel az Alkotmány 70/1. §-ában foglalt alkotmányos követelményének, akkor az az Alkotmány 13. §-át sem érinti." (ABH 1999, 131,134.)
Az Alkotmánybíróság a jelen ügyben megállapította, hogy az indítványozó által kifogásolt szabályozási hiány nem hozható alkotmányjogilag értékelhető tartalmi kapcsolatba sem az Alkotmány 9. § (1) bekezdésében foglalt tulajdoni formák egyenjogúságára, sem a 9. § (2) bekezdésben foglalt vállalkozáshoz való alkotmányos jogra, illetve a gazdasági verseny szabadságára vonatkozó alkotmányi rendelkezésekkel.
Úgyszintén nem áll fenn alkotmányos kapcsolat az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében szabályozott tulajdonhoz való alkotmányos alapjoggal sem.
A tartalmi elbírálást lehetővé tevő alkotmányos kapcsolat hiányában az indítványozó által állított - a kifogásolt szabályozási hiányból fakadó - alkotmányellenesség nem áll fenn, ezért az Alkotmánybíróság elutasította az Alkotmány 9. § (1) és (2) bekezdése, továbbá 13. § (1) bekezdése sérelmét állító, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását kérő indítványt.
Budapest, 2007. május 15.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
előadó alkotmánybíró
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s.k,
alkotmánybíró
Dr. Paczolay Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Trócsányi László s. k.,
alkotmánybíró
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!

Előfizetési csomagajánlataink

{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.