1001/E/1999. AB határozat

mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványról

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
Az Alkotmánybíróság elutasítja azt a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt, amely szerint a törvényhozó alkotmányellenes helyzetet idézett elő azzal, hogy az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló 1993. évi XCVI. törvényben és a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvényben...

1001/E/1999. AB határozat
mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság elutasítja azt a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt, amely szerint a törvényhozó alkotmányellenes helyzetet idézett elő azzal, hogy az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló 1993. évi XCVI. törvényben és a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvényben nem rendezte megnyugtató módon a pénztárak jogi helyzetét.
Indokolás
I.
Az indítványozó mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását kérte az Alkotmánybíróságtól amiatt, hogy "az Országgyűlés nem tett eleget jogalkotói kötelezettségének, amikor az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakat és a magánnyugdíjpénztárakat nem illesztette bele a hatályos jogrendszerbe, mert nem határozta meg egyértelműen azok jogi státuszát". Beadványában kifejtette, hogy az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló 1993. évi XCVI. törvény és a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény preambuluma szerint a jogalkotó a pénztárakat a társadalombiztosítás, a szociális ellátó rendszer részének tekinti, nem rendezte azonban megnyugtatóan a pénztárak jogi helyzetét, mivel csupán "következtetéses módszer"-rel állapítható meg mely jogszabályok, így például a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény hatálya alá tartoznak-e. Az indítványozó az indítványát az Alkotmány 70/D. és 70/E. §-aira alapította, véleménye szerint a "szabályozás hiánya alkotmányos alapjogok sérelmét idézheti elő".
II.
Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:
"70/D. § (1) A Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez.
(2) Ezt a jogot a Magyar Köztársaság a munkavédelem, az egészségügyi intézmények és az orvosi ellátás megszervezésével, a rendszeres testedzés biztosításával, valamint az épített és a természetes környezet védelmével valósítja meg.
70/E. § (1) A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak.
(2) A Magyar Köztársaság az ellátáshoz való jogot a társadalombiztosítás útján és a szociális intézmények rendszerével valósítja meg."
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság következetesen érvényesített álláspontja szerint az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében foglalt, a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogként meghatározott alkotmányi követelmény az államnak azt a kötelezettségét fogalmazza meg, hogy a nemzetgazdaság mindenkori teherbíró képességéhez, az állam és a társadalom lehetőségeihez igazodva olyan gazdasági és jogi környezetet teremtsen, amely a legkedvezőbb feltételeket biztosítja a polgárok egészséges életmódjához és életviteléhez. E feltételeket nevesíti az Alkotmány 70/D. §-ának (2) bekezdésében írt rendelkezés, amely az állam feladatává teszi - többek között - a munkavédelem, az egészségügyi intézmények és az orvosi ellátás megszervezését. Az Alkotmánybíróság számos határozatában hangsúlyozta, hogy "elvontan, általános ismérvekkel csak egészen szélső esetekre korlátozottan határozhatja meg az állami kötelezettség kritikus nagyságát, vagyis azt a szükséges minimumot, amelynek hiánya már alkotmányellenességhez vezet. A szélső eseteken túl azonban az Alkotmány 70/D. §-ának nincs alkotmányos mércéje. A lehető legmagasabb [szintű] testi és lelki egészséghez való jog tehát önmagában alanyi jogként értelmezhetetlen, az az Alkotmány 70/D. § (2) bekezdésében foglalt állami kötelezettségként fogalmazódik meg, amely magában foglalja azt a kötelezettséget, hogy a törvényhozó a testi és lelki egészség bizonyos területein alanyi jogokat határozzon meg" [37/2000. (X. 31.) AB határozat, ABH 2000, 293, 297.].
Az Alkotmány 70/E. §-ában foglalt rendelkezés az állampolgároknak a megélhetésükhöz szükséges ellátáshoz való jogát teremti meg. Az Alkotmánybíróság több alkalommal kifejtette, hogy az Alkotmány e rendelkezéséből csupán az következik, hogy az állam olyan társadalombiztosítási és szociális intézményrendszert köteles létrehozni, fenntartani és működtetni, amely biztosítja a polgárok számára a megélhetéshez szükséges ellátáshoz való jogaik érvényesülését. Az Alkotmány e rendszerek működésére vonatkozó alapvető elveket és szempontokat nem határozza meg. Az Alkotmány 70/E. §-ával összefüggésben hangsúlyozta az Alkotmánybíróság azt is, hogy az Alkotmány szerint "egyedüli követelmény, hogy a társadalombiztosítási és a szociális intézményi rendszer a megélhetéshez szükséges ellátásra vonatkozó megvalósítsa" [26/1993. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1993, 196, 199.; 42/2000. (XI. 8.) AB határozat, ABH 2000, 329, 332.].
2. Az indítványozó az alkotmányellenes mulasztás megállapítását az Alkotmány 70/D. és 70/E. §-aira alapítottan az "alkotmányos alapjogok sérelme" miatt kérte, azt azonban maga sem jelölte meg, hogy miként eredményezheti ezen alkotmányos jogok sérelmét az általa említett Jogszabályi garanciák hiánya".
Mivel az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az érdemi alkotmányossági összefüggés hiánya az indítvány elutasítását eredményezi [54/1992. (X. 29.) AB határozat, ABH 1992, 266, 267.; 2043/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 543, 544.; 163/B/1991. AB határozat, ABH 1993, 544, 546.; 108/B/1992. AB határozat, ABH 1994, 523, 524.; 141/B/1993. AB határozat, ABH 1994, 584, 586.], ezért az Alkotmánybíróság a mulasztás megállapítására irányuló indítványt elutasította.
Budapest, 2007. február 27.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Paczolay Péter s. k.,
alkotmánybíró
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.