adozona.hu
BH+ 2014.6.268
BH+ 2014.6.268
Ha a hitelezők (bankok) igényeinek bejelentése 40 napon túl történt meg, csak akkor tarthatnak igényt a 49/D. § szerinti kielégítésre, ha a 40 napon belül bejelentkezett hitelezők igényének kielégítése után marad rá fedezet [1991. évi IL. tv. (a továbbiakban: Cstv.) 37. § (1) bek., 49/D. § (1) és (2) bek., 57. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós ellen 2009. július 22-én érkezett kérelem alapján indult felszámolási eljárás. Az elsőfokú bíróság az adós fizetésképtelenségét megállapította és a felszámolást elrendelte, melynek közzétételére 2009. december 18-án került sor.
A hitelezők azért nyújtották be 2012. augusztus 9-én kelt kifogásukat, mert az adós vagyonában lévő ingatlanokat 2011. december 21-én kelt adásvételi szerződéssel értékesítette a felszámoló, azonban a bevétellel a hitelezők felé nem számolt el. A kifogás szeri...
BH+ 2014.6.268 Ha a hitelezők (bankok) igényeinek bejelentése 40 napon túl történt meg, csak akkor tarthatnak igényt a 49/D. § szerinti kielégítésre, ha a 40 napon belül bejelentkezett hitelezők igényének kielégítése után marad rá fedezet [1991. évi IL. tv. (a továbbiakban: Cstv.) 37. § (1) bek., 49/D. § (1) és (2) bek., 57. § (1) bek.].
Az adós ellen 2009. július 22-én érkezett kérelem alapján indult felszámolási eljárás. Az elsőfokú bíróság az adós fizetésképtelenségét megállapította és a felszámolást elrendelte, melynek közzétételére 2009. december 18-án került sor.A hitelezők azért nyújtották be 2012. augusztus 9-én kelt kifogásukat, mert az adós vagyonában lévő ingatlanokat 2011. december 21-én kelt adásvételi szerződéssel értékesítette a felszámoló, azonban a bevétellel a hitelezők felé nem számolt el. A kifogás szerint jogsértést követett el a felszámoló azzal is, hogy a hitelezők által az "f" és "g" pontba sorolt követelések vonatkozásában kért behajthatatlansági nyilatkozat iránti kérelmük alapján a teljes "b" kielégítési osztályba sorolt követelésüket is törölte a hitelezői igények nyilvántartásból. A hitelezők kérték, hogy a nyilvántartásból való törlésükre vonatkozó felszámolói intézkedést semmisítse meg a bíróság és kötelezze a felszámolót az értékesítés bevételének a jelzálogjogosult hitelezők javára történő elszámolására.
Az elsőfokú bíróság a kifogásnak részben helyt adott és a hitelezők követelésének behajthatatlanságára vonatkozó igazolást megsemmisítette, valamint kötelezte a felszámolót, hogy az M. Bank Zrt. javára a Cstv. 57. § (1) bekezdés f) és g) pontjába sorolt követelésekről állítsa ki a behajthatatlansági igazolást, a hitelezőknek a Cstv. 57. § (1) bekezdés b) pontja szerint besorolt követeléseit pedig vegye ismét nyilvántartásba. Ezt meghaladóan a kifogást elutasította. Az elsőfokú bíróság végzésének indokolása szerint a Cstv. 46. § (8) bekezdése alapján dönthetett úgy a hitelező, hogy a nyilvántartásba vett, visszaigazolt követelésének egy része vonatkozásában úgynevezett behajthatatlansági nyilatkozat kiadását kéri, ami azt igazolja, hogy annak behajtására nincs fedezet és így a Számviteli törvényről szóló 2000. évi C. tv. 3. § (1) bekezdése szerint behajthatatlan követelésnek minősül. Az M. Bank Zrt. hitelező teljes követelésének csak egy kisebb részére, az "f" és "g" kategóriába sorolt követelésre vonatkozóan, számlavezetési díj és regisztrációs díj, valamint késedelmi kamat követelés vonatkozásában kérte a behajthatatlansági nyilatkozat kiadását és ezzel a követelését a fennmaradt igényekre, a "b" pontba besorolt tőke- és ügyleti kamatkövetelésre szállította le. Ezért jogszerűtlenül járt el a felszámoló, amikor az M. Bank Zrt. hitelező által bejelentett 331 820 779 Ft összegben nyilvántartásba vett hitelezői igényre állította ki a behajthatatlansági nyilatkozatot és ezzel a hitelezőt valamennyi követelés tekintetében törölte a nyilvántartásból.
A vagyonértékesítésből származó bevételnek a hitelezőkkel történő elszámolása kapcsán pedig nem találta alaposnak a kifogást, mert az M. Bank Zrt. hitelező az igényét a 40 napos határidőn túl jelentette be, ezért annak kielégítésére csak akkor kerülhet sor, ha a határidőben bejelentkezett hitelezők kielégítése után marad rá vagyoni fedezet.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzésének nem fellebbezett részét nem érintette, a fellebbezett rendelkezését helybenhagyta.
A jogerős végzés indokolásában a másodfokú bíróság kifejtette, hogy az M. Bank Zrt. hitelező 331 820 779 Ft tőke- és ügyleti kamatkövetelésre vonatkozó igényét 40 napos határidőn túl jelentette be, amit a felszámoló az 57. § (1) bekezdés f) pontjába sorolt be. Az ítélőtábla végzésével kötelezte a felszámolót, hogy ezt a követelést a Cstv. 57. § (1) bekezdés b) pontjába sorolja be, a Cstv. 49/D. § (1) és (2) bekezdése szerint kezelje és elégítse ki. A követelés a G. Zrt.-re részben átszállt, így az M. Bank Zrt. 163 933 075 Ft, a G. Zrt. pedig 160 933 063 Ft összeg tekintetében minősül hitelezőnek.
A másodfokú bíróság az elsőfokú végzést helyes indokaira figyelemmel hagyta helyben. Azt emelte ki a jogerős végzés indokolásában, hogy az Ítélőtábla korábbi végzését a Cstv. 37. § (1) bekezdésben foglalt szabályozás figyelembe vételével kell értelmezni, a felszámoló pedig ennek megfelelően járt el. Ha ugyanis a zálogjogosult a követelését 40 napon belül nem jelenti be, az nem akadálya a zálogtárgy értékesítésének, de a vételárat elkülönítetten kell kezelni és a zálogjogosultat ki kell elégíteni, feltéve, ha az 57. § (1) bekezdésben felsorolt tartozások kiegyenlítése után marad rá vagyoni fedezet. A felszámoló nyilatkozata szerint a 40 napon belül bejelentett hitelezői igényeknek is csak egy részére biztosított fedezetet az értékesítés során befolyt összeg, ezért a kifogást előterjesztő hitelezők a Cstv. 49/D. § alapján nem tarthatnak igényt követelésük kielégítésére.
A hitelezők felülvizsgálati kérelmükben kérték a jogerős végzés hatályon kívül helyezését az elsőfokú végzésre is kiterjedően, és a felszámoló kötelezését arra, hogy az ingatlanok értékesítéséből befolyt bevétellel haladéktalanul számoljon el. Álláspontjuk szerint a végzés jogszabálysértő, a Cstv. 49/D. § (1) bekezdésében és a Cstv. 6. § (3) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 227. § (1) és 229. § (1) bekezdésében foglaltakba ütközik. Utaltak arra, hogy az ítélőtábla korábban ismertetett végzésében az alapkérdést jogerősen elbírálta és kötelezte a felszámolót, hogy a 327 866 138 Ft összegű tőke- és ügyleti kamatkövetelést a Cstv. 57. § (1) bekezdés b) pontjába sorolja be, továbbá a Cstv. 49/D. § (1) és (2) bekezdése szerint kezelje és elégítse ki. A rendelkező rész nem utal rá, hogy a hitelező kielégítése csak akkor történhet meg, ha a Cstv. 57. § (1) bekezdésében felsorolt tartozások kielégítése után van rá vagyoni fedezet. A határozat indokolásában kifejtett jogi álláspont a bíróságot nem köti, ezért a törvényszék csak a kifogásnak helyt adó határozatot hozhatott volna.
A Kúria a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között felülvizsgálva a jogerős végzést megállapította, hogy az nem jogszabálysértő.
A Cstv. 37. § (1) bekezdésének a felszámolási eljárást megindító kérelem benyújtásának idején - 2009. júliusban - hatályos szabálya szerint az adóssal szemben fennálló olyan követeléseket, amelyeket a felszámolás közzétételétől számított 40 napon túl, de egy éven belül jelentettek be, a felszámoló nyilvántartásba veszi és kielégíti, ha az 57. § (1) bekezdésében felsorolt tartozások kiegyenlítése után van rá vagyoni fedezet. Több késedelmesen bejelentkező hitelező között a kielégítési sorrend általános szabálya az irányadó.
Ebből kitűnően a felszámoló a 40 napon túl bejelentett igényt csak akkor elégíti ki, ha az ezt megelőzően bejelentett igények kiegyenlítése után maradt rá vagyoni fedezet. A felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogerős határozat tehát nem volt úgy értelmezhető, hogy a zálogjogosultak vonatkozásában a Cstv. 37. § (1) bekezdésében foglalt kielégítési sorrendtől függetlenül köteles a felszámoló a 40 napon túl bejelentett hitelezői igény kielégítésére.
A felülvizsgálati kérelemben megjelölt perrendtartási szabályoknak nincs jogi jelentősége a kifogás elbírálásánál. A Pp. 227. § (1) bekezdése az egyszerű kötőerőre vonatkozik, amely szerint a bíróság saját határozatához kötve van abban a perben amelyben azt hozta, tehát azt az adott perben a kihirdetést követően nem változtathatja meg. Ennek esete nem merült fel az eljárásban.
A Pp. 229. § (1) bekezdése pedig az ítélt dolog esetére rendelkezik úgy, hogy ugyanazok a felek, az ítélettel elbírált ugyanazon tényalapból származó ugyanazon jogot egymással szemben vitássá ne tehessék. A másodfokú végzés azonban a Cstv. jelen eljárásban alkalmazott 37. § (1) bekezdésére nem vonatkozott, e tekintetben res iudicata nem állapítható meg.
(Kúria, Gfv. VII. 30.265/2013.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a dr. Halász Tamás jogtanácsos által képviselt M. Bank Zrt. I. r. és az M. Bank Zrt. által képviselt G. Zrt. II. r. hitelező részéről az O. Kft. "f.a." adós ellen indult felszámolási eljárásában a P. Kft. felszámoló intézkedése ellen benyújtott kifogás tárgyában a Kecskeméti Törvényszéken 13.Fpkh.03-12-000094/4. számon indult eljárásban a Szegedi Ítélőtábla Fpkhf.IV.30.062/2013/2. számú jogerős végzése ellen a hitelezők által 12. sorszámon benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
végzést:
A Kúria a jogerős végzést hatályában fenntartja.
E végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
Indokolás
Az adós ellen 2009. július 22-én érkezett kérelem alapján indult felszámolási eljárás. Az elsőfokú bíróság az adós fizetésképtelenségét megállapította és a felszámolást elrendelte, melynek közzétételére 2009. december 18-án került sor.
A hitelezők azért nyújtották be 2012. augusztus 9-én kelt kifogásukat, mert az adós vagyonát képező ingatlanokat 2011. december 21-én kelt adásvételi szerződéssel értékesítette a felszámoló, azonban a bevétellel a hitelezők felé nem számolt el. A kifogás szerint jogsértést követett el a felszámoló azzal is, hogy a hitelezők által az "f" és "g" pontba sorolt követelések vonatkozásában kért behajthatatlansági nyilatkozat iránti kérelmük alapján a teljes "b" kielégítési osztályba sorolt követelésüket is törölte a hitelezői igények nyilvántartásból. A hitelezők kérték, hogy a nyilvántartásból való törlésükre vonatkozó felszámolói intézkedést semmisítse meg a bíróság és kötelezze a felszámolót az értékesítés bevételének a jelzálogjogosult hitelezők javára történő elszámolására.
Az elsőfokú bíróság a kifogásnak részben helyt adott és a hitelezők követelésének behajthatatlanságára vonatkozó igazolást megsemmisítette, valamint kötelezte a felszámolót, hogy az M. Bank Zrt. javára a Cstv. 57. § (1) bekezdés f) és g) pontjába sorolt követelésekről állítsa ki a behajthatatlansági igazolást, a hitelezőknek a Cstv. 57. § (1) bekezdés b) pontja szerint besorolt követeléseit pedig vegye ismét nyilvántartásba. Ezt meghaladóan a kifogást elutasította. Az elsőfokú bíróság végzésének indokolása szerint a Cstv. 46. § (8) bekezdése alapján dönthetett úgy a hitelező, hogy a nyilvántartásba vett, visszaigazolt követelésének egy része vonatkozásában úgynevezett behajthatatlansági nyilatkozat kiadását kéri, ami azt igazolja, hogy annak behajtására nincs fedezet és így a Számviteli törvényről szóló 2000. évi C. tv. 3. § (1) bekezdése szerint behajthatatlan követelésnek minősül. Az M. Bank Zrt. hitelező teljes követelésének csak egy kisebb részére, az "f" és "g" kategóriába sorolt követelésre vonatkozóan, számlavezetési díj és regisztrációs díj, valamint késedelmi kamat követelés vonatkozásában kérte a behajthatatlansági nyilatkozat kiadását és ezzel a követelését a fennmaradt igényekre, a "b" pontba besorolt tőke- és ügyleti kamatkövetelésre szállította le. Ezért jogszerűtlenül járt el a felszámoló, amikor az M. Bank Zrt. hitelező által bejelentett 331.820.779,- Ft összegben nyilvántartásba vett hitelezői igényre állította ki a behajthatatlansági nyilatkozatot és ezzel a hitelezőt valamennyi követelés tekintetében törölte a nyilvántartásból.
A vagyonértékesítésből származó bevételnek a hitelezőkkel történő elszámolása kapcsán pedig nem találta alaposnak a kifogást, mivel az M. Bank Zrt. hitelező az igényét a 40 napos határidőn túl jelentette be, ezért annak kielégítésére csak akkor kerülhet sor, ha a határidőben bejelentkezett hitelezők kielégítése után marad rá vagyoni fedezet.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzésének nem fellebbezett részét nem érintette, a fellebbezett rendelkezését helybenhagyta.
A jogerős végzés indokolásában a másodfokú bíróság kifejtette, hogy az M. Bank Zrt. hitelező 331.820.779,- Ft tőke- és ügyleti kamatkövetelésre vonatkozó igényét 40 napos határidőn túl jelentette be, amit a felszámoló az 57. § (1) bekezdés f) pontjába sorolt be. A Szegedi Ítélőtábla Fpkhf.I.30.213/2011/2. számú végzésével kötelezte a felszámolót, hogy ezt a követelést a Cstv. 57. § (1) bekezdés b) pontjába sorolja be, a Cstv. 49/D. § (1) és (2) bekezdése szerint kezelje és elégítse ki. A követelés a G. Zrt-re részben átszállt, így az M. Bank Zrt. 163.933.075,- Ft, a G. Zrt. pedig 160.933.063,- Ft összeg tekintetében minősül hitelezőnek.
A másodfokú bíróság az elsőfokú végzést helyes indokaira figyelemmel hagyta helyben. Azt emelte ki a jogerős végzés indokolásában, hogy az Ítélőtábla korábbi végzését a Cstv. 37. § (1) bekezdésben foglalt szabályozás figyelembe vételével kell értelmezni, a felszámoló pedig ennek megfelelően járt el. Ha ugyanis a zálogjogosult a követelését 40 napon belül nem jelenti be, az nem akadálya a zálogtárgy értékesítésének, de a vételárat elkülönítetten kell kezelni és a zálogjogosultat ki kell elégíteni, feltéve, ha az 57. § (1) bekezdésben felsorolt tartozások kiegyenlítése után marad rá vagyoni fedezet. A felszámoló nyilatkozata szerint a 40 napon belül bejelentett hitelezői igényeknek is csak egy részére biztosított fedezetet az értékesítés során befolyt összeg, ezért a kifogást előterjesztő hitelezők a Cstv. 49/D. § alapján nem tarthatnak igényt követelésük kielégítésére.
A hitelezők felülvizsgálati kérelmükben kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését az elsőfokú végzésre is kiterjedően, és a felszámoló kötelezését arra, hogy az ingatlanok értékesítéséből befolyt bevétellel haladéktalanul számoljon el. Álláspontjuk szerint a végzés jogszabálysértő, a Cstv. 49/D. § (1) bekezdésében és a Cstv. 6. § (3) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 227. § (1) és 229. § (1) bekezdésében foglaltakba ütközik. Utaltak arra, hogy a Szegedi Ítélőtábla korábban ismertetett végzésében az alapkérdést jogerősen elbírálta és kötelezte a felszámolót, hogy a 327.866.138,- Ft összegű tőke- és ügyleti kamatkövetelést a Cstv. 57. § (1) bekezdés b) pontjába sorolja be, továbbá a Cstv. 49/D. § (1) és (2) bekezdése szerint kezelje és elégítse ki. A rendelkező rész nem utal rá, hogy a hitelező kielégítése csak akkor történhet meg, ha a Cstv. 57. § (1) bekezdésében felsorolt tartozások kielégítése után van rá vagyoni fedezet. A határozat indokolásában kifejtett jogi álláspont a bíróságot nem köti, ezért a törvényszék csak a kifogásnak helyt adó határozatot hozhatott volna.
A Kúria a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között felülvizsgálva a jogerős végzést megállapította, hogy az nem jogszabálysértő.
A Cstv. 37. § (1) bekezdésének a felszámolási eljárást megindító kérelem benyújtásának idején - 2009. júliusban - hatályos szabálya szerint az adóssal szemben fennálló olyan követeléseket, amelyeket a felszámolás közzétételétől számított 40 napon túl, de egy éven belül jelentettek be, a felszámoló nyilvántartásba veszi és kielégíti, ha az 57. § (1) bekezdésében felsorolt tartozások kiegyenlítése után van rá vagyoni fedezet. Több késedelmesen bejelentkező hitelező között a kielégítési sorrend általános szabálya az irányadó.
Ebből kitűnően a felszámoló a 40 napon túl bejelentett igényt csak akkor elégíti ki, ha az ezt megelőzően bejelentett igények kiegyenlítése után maradt rá vagyoni fedezet. A felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogerős határozat tehát nem volt úgy értelmezhető, hogy a zálogjogosultak vonatkozásában a Cstv. 37. § (1) bekezdésében foglalt kielégítési sorrendtől függetlenül köteles a felszámoló a 40 napon túl bejelentett hitelezői igény kielégítésére.
A felülvizsgálati kérelemben megjelölt perrendtartási szabályoknak nincs jogi jelentősége a kifogás elbírálásánál. A Pp. 227. § (1) bekezdése az egyszerű kötőerőre vonatkozik, amely szerint a bíróság saját határozatához kötve van abban a perben amelyben azt hozta, tehát azt az adott perben a kihirdetést követően nem változtathatja meg. Ennek esete nem merült fel az eljárásban.
A Pp. 229. § (1) bekezdése pedig az ítélt dolog esetére rendelkezik úgy, hogy ugyanazok a felek, az ítélettel elbírált ugyanazon tényalapból származó ugyanazon jogot egymással szemben vitássá ne tehessék. A másodfokú végzés azonban a Cstv. jelen eljárásban alkalmazott 37. § (1) bekezdésére nem vonatkozott, e tekintetben res iudicata nem állapítható meg.
Tekintve, hogy a felülvizsgálati kérelem nem vezetett eredményre, a felülvizsgálati kérelmet előterjesztő fél eljárási költségét maga viseli. A felszámolónak ügyvédi képviseleti költsége nem merült fel, így a Kúria az adós felülvizsgálati költségről való rendelkezést mellőzte.
Budapest, 2014. március 18.
Dr. Török Judit s.k. a tanács elnöke, dr. Barsi József László s.k. előadó bíró, dr. Csőke Andrea s.k. bíró
(Kúria, Gfv. VII. 30.265/2013.)