adozona.hu
AVI 2013.11.126
AVI 2013.11.126
Az Itv. 23/A. § (8) bekezdése egyidejűséget követel meg a feltételek igazolása és az igazolási kérelem előterjesztése tekintetében [1990. évi XCIII. tv. 23/A. § (8) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2008. november 5-én kelt és ugyanaznap illetékkiszabásra bejelentett adásvételi szerződéssel megvásárolta a 310/9 hrsz.-ú ingatlant. A felperes a szerződésben nem nyilatkozott arról, hogy az ingatlant továbbértékesítési céllal vásárolta meg.
Az APEH Regionális Igazgatósága a 2009. április 2-án kelt fizetési meghagyásában 4 790 000 forint visszterhes vagyonátruházási illeték megfizetésére kötelezte a felperest.
A felperes a fizetési meghagyás jogerőre emelkedése előtt, 2009. ápril...
AVI 2013.11.126 Az Itv. 23/A. § (8) bekezdése egyidejűséget követel meg a feltételek igazolása és az igazolási kérelem előterjesztése tekintetében [1990. évi XCIII. tv. 23/A. § (8) bek.]
A felperes 2008. november 5-én kelt és ugyanaznap illetékkiszabásra bejelentett adásvételi szerződéssel megvásárolta a 310/9 hrsz.-ú ingatlant. A felperes a szerződésben nem nyilatkozott arról, hogy az ingatlant továbbértékesítési céllal vásárolta meg.Az APEH Regionális Igazgatósága a 2009. április 2-án kelt fizetési meghagyásában 4 790 000 forint visszterhes vagyonátruházási illeték megfizetésére kötelezte a felperest.
A felperes a fizetési meghagyás jogerőre emelkedése előtt, 2009. április 16-án az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 23/A. § (1) bekezdése szerinti illetékkedvezmény megadásával az illeték mértékének módosítását kérte azzal, hogy a főtevékenysége ingatlanforgalmazás. Kérelméhez cégbizonyítványt és továbbértékesítési szándéknyilatkozatot nem csatolt és igazolási kérelmet sem terjesztett elő.
Az elsőfokú hatóság a 2009. április 30-án kelt határozatával a felperes kérelmét illeték visszatérítése, törlése iránti kérelemként bírálta el és azt elutasította. Határozata indokolása szerint a felperes az adásvételi szerződésben elmulasztott továbbértékesítési szándéknyilatkozatot, és az Itv. 23/A. § (2) bekezdésében előírt cégbizonyítványt nem nyújtotta be és az Itv. 23/A. § (8) bekezdése szerinti igazolási kérelmet sem terjesztett elő, ezért a kért illetékkedvezmény - az igazolási kérelem előterjesztése és a szükséges igazolás hiányában - nem adható meg.
A felperes határidőben fellebbezést nyújtott be a határozat ellen, egyúttal a továbbértékesítési szándékára nyilatkozott. Fellebbezésében az illeték megváltoztatását kérte az Itv. 23/A. § (1) bekezdése szerinti illetékkulcs alkalmazásával.
Az alperes az illetékkedvezmény megadása iránti kérelmet elutasító határozat elleni fellebbezést elbírálva a 2009. július 7-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetet nyújtott be az alperesi határozat felülvizsgálata iránt. Álláspontja szerint az illetékkedvezmény feltételeit igazolta, ezért a kedvezmény megilleti. Sérelmezte, hogy a hatóság a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 5. § (1)-(2) bekezdésében foglaltaknak, a tájékoztatási kötelezettségének nem tett eleget, emiatt a jogait nem tudta megfelelően "teljesíteni". A 2009. április 16-i beadványát fellebbezésnek szánta mind a tartalma, mind a jogorvoslati határidőben való benyújtása folytán. Sérelmezte, hogy a hatóság a hiányosságok miatt hiánypótlásra nem hívta fel.
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy felperes a fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig olyan tartalmú kérelemmel élt az adóhatóságnál, amelyben a kiszabott illetéket is vitatta az őt megillető illetékkedvezményre hivatkozással, ezért a kérelmet az illetékügyekben az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 5. § (1) bekezdése folytán a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 34. § (5) bekezdése alapján a tartalma szerint kell elbírálni és azt fellebbezésnek kell tekinteni. Tévedett az alperes, amikor a felperes beadványát új kérelemnek tekintette és az illeték visszatérítése, törlése iránti kérelemként bírálta el, amelyre az Itv. 80. § (1) bekezdésében foglalt eseteken kívül esően, nem is volt jogosult. Az alperes jogsértően járt el, amikor a felperest az Art. 1. § (5) bekezdése alapján a szükséges tájékoztatással nem látta el, és a Ket. 37. § (2) bekezdése szerint a hiányos kérelem alapján hiánypótlásra nem hívta fel. Az illetékkedvezmény feltételeinek igazolásakor az a tarthatatlan helyzet állhat elő, hogy egy jogerős fizetési meghagyás mellett a hatóság az illetékkedvezmény megadásáról külön határozattal és nem a fizetési meghagyás módosításával dönt, így két ellentétes tartalmú határozat lenne ugyanabban az ügyben. Az elsőfokú bíróság ezért az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte azzal, hogy a szükséges hiánypótlással tisztázza, hogy a felperes a fizetési meghagyás ellen benyújtott beadványát minek tekinti és a felperest az illetékkedvezmény feltételeiről tájékoztassa, és az Itv. 23/A. § (8) bekezdésére is figyelemmel ismételten döntsön az illetékkedvezmény iránti kérelemről.
A jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. Felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti az Itv. 23/A. § (1), (2), (8) bekezdéseit, a Ket. 34. § (5) bekezdését, 37. § (2) bekezdését, az Art. 1. § (5) bekezdését. Az adóhatóság által még nem ismert új tényre hivatkozással előterjesztett, illetékkedvezmény iránti kérelem új kérelem és nem fellebbezés, nem áll fenn ügyazonosság sem, az új tényre hivatkozással változik a tényállás. A beadvány fellebbezésként történő elbírálása csorbítja a felperes jogorvoslati jogát és felveti azt a kérdést is, hogy az elsőfokú hatóság a fellebbezésben foglaltaknak eleget tehet-e, tekinthető-e jogsértőnek az elsőfokú határozat abból az okból, hogy valamely kedvezményről nem tudva, annak érvényesítési szándéka bejelentése hiányában a jogszabályoknak megfelelően döntött, vagy a másodfokú hatóságra hárul adott esetben a bizonyítás, a tényállás feltárása az új tényre figyelemmel. Álláspontja alátámasztására hivatkozott az Alkotmánybíróság 21/1997. (III. 26.) AB határozatára, a Legfelsőbb Bíróság Kfv.I.35.329/2002/4. számú eseti döntésére. Fenntartotta, hogy jogszerű határozatot hozott, igazolási kérelem, cégbizonyítvány, és a továbbértékesítési szándéknyilatkozat előterjesztése hiányában az Itv. 23/A. § (8) bekezdésére és az (1)-(2) bekezdésére figyelemmel az illetékkedvezmény nem volt megadható. Hiánypótlásnak nem volt helye, tájékoztatási kötelezettség sem terhelte. Az Itv. 80. § (1) bekezdésében írt eseteken túl is helye van a törvény egyéb rendelkezései alapján az illeték visszatérítése iránti kérelmek elbírálásának.
Az alperes a Kfv.3. sorszámú beadványban jogegységi eljárás megindítását indítványozta a Kfv.I.35.329/2002/4. számú eseti döntésre utalással.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét - az indokolás módosításával - hatályában fenntartotta.
Az alperes által hivatkozott, a Legfelsőbb Bíróság Kfv.I.35.329/2002/4. számú eseti döntésében foglaltak szerint a módosítás iránti kérelmet előterjesztő fél a fizetési meghagyással kiszabott illeték mértékét nem sérelmezte. Az eseti döntés más tényállás és eltérő jogi szabályozás (az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) mellett került meghozatalra, a jogi szabályozás változott, ezért az eseti döntés figyelembevételére nincs lehetőség. Jogegységi eljárás megindítása sem indokolt a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény 29. § (1) bekezdés b) pontja alapján.
Az alperes által hivatkozott, az Alkotmánybíróság 21/1997. (III. 26.) AB határozata értelmében nem kizárt, hogy az illetékügyekben eljáró hatóság a módosítás/helyesbítés/törlés iránti kérelmekről külön határozattal döntsön, a jogorvoslati jog sérelme nélkül. Az Alkotmánybíróság határozatából megállapítható az is, hogy az egyszerűsített határozatot hozó hatóságok elsőfokú eljárását vizsgálta. Az Alkotmánybíróság a határozatának meghozatalakor a ma már hatályban nem levő Áe.</a> rendelkezéseit vette alapul a döntése meghozatalánál. Az Alkotmánybíróság azonban nem foglalt állást arról, hogy a fizetési meghagyás kibocsátását követően előterjesztett módosítás/helyesbítés/törlés iránti kérelmek érintik-e a fizetési meghagyás jogerőre emelkedését. Az Alkotmánybíróság határozatában vizsgált jogi szabályozás megváltozott, hatályba lépett a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.), amelynek rendelkezései az Áe.</a>-től eltérő szabályozást tartalmaznak, így a megváltozott jogi szabályozásra figyelemmel lehet csak a felmerült jogkérdésben állást foglalni.
Az illetékügyekben az Itv. 88. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó az Art. is, azonban ennek a törvénynek a szabályai is megváltoztak a korábbi szabályozáshoz képest, továbbá mögöttes szabályként a Ket. rendelkezéseit is alkalmazni kell minden olyan kérdésben, amelyet az Itv., vagy az Art. kifejezetten vagy eltérően nem szabályoz. Hangsúlyozni kívánja a Legfelsőbb Bíróság, hogy minden esetben a benyújtott kérelem tartalma alapján kell eldönteni azt, hogy a kérelem fellebbezésnek vagy új kérelemnek tekinthető [Ket. 34. § (5) bekezdés]. A Ket. 4. § (3) bekezdése, 97. § (2) bekezdése értelmében jogorvoslati eljárások keretében - a törvényben meghatározott kivétellel - az ügyfél többek között fellebbezést nyújthat be. A Ket. 98. § (1) bekezdés alapján a fellebbezési jog nincs meghatározott jogcímhez kötve, fellebbezni bármely okból lehet, amelyre tekintettel az érintett a döntést sérelmesnek tartja. Az elsőfokú hatóság a Ket. 102. § (3) bekezdése, 103. § (1) bekezdése alapján a megtámadott döntést a fellebbezésben foglaltaknak megfelelően kijavíthatja, kiegészítheti, módosíthatja vagy visszavonhatja. A fellebbezésben új tényekre és bizonyítékra is lehet hivatkozni az Art. 137. § (1) bekezdése értelmében. Mindezek alapján nem kizárt, hogy illetékügyben a fél új tényre hivatkozással kérje a kiszabott illeték módosítását, így a benyújtott kérelem önmagában az új tényre történő hivatkozás okán nem tekinthető új kérelemnek.
Az alperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság álláspontjának helyessége esetén a felperes jogorvoslati joga korlátozott lenne, az elsőfokú hatóság jogszabálysértés hiányában saját hatáskörben a fizetési meghagyást nem módosíthatná, a tényállás tisztázására a rövid felterjesztési idő alatt nem lenne képes. Az elsőfokú hatóság az Art. 137. § (2) bekezdésében foglaltak szerint a fellebbezésben foglaltaknak - ha azt alaposnak és igazoltnak ítéli - maga is eleget tehet, a fizetési meghagyását visszavonhatja, módosíthatja, kijavíthatja, kiegészítheti - ehhez jogszabálysértés megállapítása nem szükséges. Az alperes tévesen hivatkozott álláspontja alátámasztására a másodfokú hatóság megnövekedő bizonyítási kötelezettségére, mert az Art. 138. § (2) bekezdése a felettes szervet is feljogosítja kiegészítő bizonyítás lefolytatására, a másodfokú hatóságnak nem csak a fellebbezés és az iratok átvizsgálása a feladata, mert amennyiben az elsőfokú hatóság a fellebbezésben foglaltaknak nem tesz eleget, akár azért, mert annak további bizonyítás hiányában, illetve a tényállás további tisztázásának szükségessége miatt nem tud eleget tenni, a szükséges bizonyítást a felettes szerv is lefolytathatja.
A Legfelsőbb Bíróság a rendelkezésre álló iratokat megvizsgálva megállapította, hogy az elsőfokú bíróság helytállóan jutott arra a megállapításra, hogy a felperes 2009. április 16-án kelt beadványa fellebbezésnek tekinthető.
Az elsőfokú bíróság azonban tévesen állapította meg, hogy az elsőfokú hatóságot az Art. 1. § (5) bekezdése alapján az illetékkedvezmény feltételeiről való tájékoztatási kötelezettség, valamint a benyújtott kérelem hiányosságai miatt, továbbá - az új eljárásra adott iránymutatás szerint - a kérelem minősítése kapcsán is a Ket. 37. § (2) bekezdése alapján hiánypótlási kötelezettség terhelte.
Egy, a fél részéről igénybe vehető illetékkedvezményről a hatóságnak a felet tájékoztatnia nem kell, a felet nem alanyi jogon illeti meg a kedvezmény, azt a félnek kérnie kell. A hatóságot a kért illetékkedvezmény tekintetében sem terheli tájékoztatási kötelezettség, mert az illetékkedvezmény kérésekor annak feltételeit az azt kérelmező félnek kell igazolnia, így e körben hiánypótlásnak sincs helye, az Itv. 23/A. § (8) bekezdése egyidejűséget követel meg a feltételek igazolása és az igazolási kérelem előterjesztése tekintetében.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat - az Art. 1. § (5) bekezdését és a Ket. 37. § (2) bekezdését kivéve - nem sértette meg, ezért az ügy érdemében helytálló döntést tartalmazó jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta az indokolás és az új eljárásra adott iránymutatás módosításával.
Az elsőfokú hatóságnak az új eljárásban vizsgálnia kell, hogy a fellebbezésben foglaltak teljesíthetők-e, a benyújtott szándéknyilatkozat alapján - igazolási kérelem és cégbizonyítvány hiányában - a kért illetékkedvezmény megadható-e, a fizetési meghagyás módosításának szükségessége fennáll-e, illetve ha azt teljesíthetőnek nem találja, az iratok felterjesztéséről kell-e intézkednie. Felterjesztés esetén az alperesnek kell a benyújtott fellebbezést elbírálnia.
(Legf. Bír. Kfv. VI. 39.012/2010.)