adozona.hu
AVI 2013.6.65
AVI 2013.6.65
A bíróság által megállapított tényállás akkor iratellenes, ha az annak megállapítása alapjául szolgáló adatok ellentétesek az iratok tartalmával (Pp. 275. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél a 2002-2005. adóévekre vonatkozó személyi jövedelemadó bevallás utólagos ellenőrzését végezte, amelynek alapján a felperes terhére összesen 11 043 028 forint adókülönbözetet állapított meg, adóbírságot szabott ki és késedelmi pótlékot számított fel. Az adóhatóság a felperes által hivatkozott és fedezetként megjelölt 25 000 000 forint kölcsönnel összefüggésben kapcsolódó vizsgálatot folytatott T. Á.-nál és azt állapította meg, hogy ilyen összegű kölcsönt a ...
AVI 2013.6.65 A bíróság által megállapított tényállás akkor iratellenes, ha az annak megállapítása alapjául szolgáló adatok ellentétesek az iratok tartalmával (Pp. 275. §)
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél a 2002-2005. adóévekre vonatkozó személyi jövedelemadó bevallás utólagos ellenőrzését végezte, amelynek alapján a felperes terhére összesen 11 043 028 forint adókülönbözetet állapított meg, adóbírságot szabott ki és késedelmi pótlékot számított fel. Az adóhatóság a felperes által hivatkozott és fedezetként megjelölt 25 000 000 forint kölcsönnel összefüggésben kapcsolódó vizsgálatot folytatott T. Á.-nál és azt állapította meg, hogy ilyen összegű kölcsönt a felperesnek nem nyújthatott.A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2008. szeptember 5-i határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében az alperesi határozat hatályon kívül helyezését kérte hivatkozással arra, hogy a T. Á.-tól származó 25 000 000 forint kölcsönt, mint a felperesi kiadások fedezetét hitelt érdemlően bizonyította.
A megyei bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy az adóhatóság T. Á.-t a kapcsolódó vizsgálat során meghallgatta, ezzel a tényállást megfelelően tisztázta, azért az említett személy ismételt tanúkénti meghallgatása szükségtelen. Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 108. § (1) és (2) bekezdésére, 109. § (1) és (3) bekezdésére hivatkozással hangsúlyozta, hogy a felperest terhelte annak kétséget kizáró bizonyítása, hogy 2002 márciusában T. Á.-tól 25 000 000 forint kölcsönt kapott. A megyei bíróság kiemelte, hogy T. Á. a vizsgált időszakban jövedelemmel nem rendelkezett, az általa megjelölt hozzátartozói bankszámla adatai nem támasztják alá a kölcsönnyújtás tényét.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és a kereseti kérelemnek helyt adó döntés meghozatalát kérte. Sérelmezte, hogy a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (továbbiakban: Ket.) 49. §-ában írtak ellenére T. Á. tanúkénti meghallgatásáról értesítést nem kapott, ezért arra sem volt lehetősége, hogy a tanúvallomásban esetlegesen felmerült ellentmondásokat tisztázhassa. Erre pedig a tanú meghallgatása során az adóhatóság sem tett kísérletet. A meghallgatás során nem tisztázták, hogy a T. Á. által adott kölcsön összege honnak, milyen bankszámláról származott.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az Art. 108. § (1) bekezdése szerint a becslés olyan bizonyítási módszer, amely a törvényeknek megfelelő, a valós adó, illetve költségvetési támogatás alapját valószínűsíti. Az Art. 108. § (2) bekezdés értelmében az adóhatóságnak kell bizonyítania, hogy a becslés alapjául szolgáló adatok, tények, körülmények, valamint a becslés során alkalmazott módszerek az adó alapját valószínűsítik.
Az Art. 109. § (1) szerint, ha az adóhatóság megállapítása szerint az adózó vagyongyarapodásával és az életvitelére fordított kiadásokkal nincs arányban az adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összege, az adóhatóság az adó alapját is becsléssel állapítja meg.
Az Art. 109. § (3) bekezdés értelmében a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést az adózó hitelt érdemlő adatokkal igazolhatja, egyebekben pedig az eljárásra a VII. fejezetben foglalt rendelkezések az irányadók. Az adóhatóság az adózó által előadott tények, adatok valóságtartalmát az adó-megállapításhoz való jog elévülési idejét megelőző időszakra vonatkozóan is vizsgálhatja, ha az adózó állítása szerint vagyongyarapodásának forrása ezen időszakban keletkezett.
A felperes felülvizsgálati kérelmében vitatta a becslés jogalapját is és sérelmezte, hogy az adóhatóság megyei bíróság által elfogadott becslése nem a valós adóalapot valószínűsíti. A becslés módszere és összegszerűsége vonatkozásában a Legfelsőbb Bíróság hangsúlyozza, hogy a felülvizsgálati eljárásban olyan új tényre, körülményre, amely nem volt a megelőző eljárás tárgya, amelyre vonatkozóan a fél a peres eljárásban nem hivatkozott, amelyre nézve bizonyítékait nem jelölte meg, nem lehet hivatkozni (EBH 2002/653.).
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján dönt. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésének, további bizonyítás felvételének nincs helye (BH 2002/29.). A bizonyítékok okszerű mérlegelésén alapuló tényállás a jogerős ítéletet felülvizsgáló Legfelsőbb Bíróságot köti (BH 1996/505.), ehhez képest a bíróság által megállapított tényállás csak akkor iratellenes, ha az az annak megállapítása alapjául szolgáló adatokat illetően ellenkezik az iratok tartalmával. Nem állapítható meg azonban iratellenesség azon a címen, hogy a bíróság álláspontja egyes bizonyítékokkal ellenkezik, mert ez a körülmény nem iratellenességet támad, hanem a bizonyítékok mérlegelése ellen irányul (BH 1994/639.).
A felülvizsgálati kérelemmel szemben a jogerős ítélet helyesen állapította meg, hogy az adóhatóság T. Á.-t kapcsolódó vizsgálat keretében jogszerű körülmények között hallgatta meg a 25 000 000 forint összegű kölcsönnel kapcsolatos meghallgatás kitért a pénzösszeg forrására is. A Legfelsőbb Bíróság kiemeli, hogy a kölcsönadás tényét illetően a megyei bíróság jelentős körülményként értékelte azt, hogy T. Á. a vizsgált időszakban jövedelemmel nem rendelkezett, az általa megjelölt hozzátartozói bankszámláról pénzt nem vettek ki, illetve a felperes 2002. és 2003. évben csak kisebb összeget fordított a vállalkozására. Utalt arra is, hogy a felperes és T. Á. a kölcsönnyújtás körülményei tekintetében eltérő nyilatkozatot tettek.
A Legfelsőbb Bíróság úgy ítélte meg, hogy a megyei bíróság a kölcsönadás körülményeit körültekintően és széleskörűen értékelte, iratellenes megállapítást nem tett, a bizonyítottság hiányára vonatkozó következtetése pedig logikai hibát nem tartalmaz. A Legfelsőbb Bíróság nem osztotta azt a felperesi álláspontot, hogy a felperesnek nem volt lehetősége kiadásai fedezetének forrását megfelelően tisztázni, illetve pontosítani.
A fentiekre figyelemmel a jogerős ítélet nem ellentétes a Ket. 49., illetve a Ket. 50. §-ában, illetve a Ket. 109. §-ában előírtakkal, ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapjában hatályában fenntartotta, és az eredménytelen felülvizsgálati kérelmet előterjesztő felperest a Pp. 270. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése alapján 100 000 forint felülvizsgálati perköltség, valamint a le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték megfizetésére kötelezte.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.137/2009.)