adozona.hu
AVI 2013.6.60
AVI 2013.6.60
Nem elegendő a gazdasági esemény megvalósulása, az is szükséges, hogy a szerződésben szereplő felek között menjen teljesedésbe [1992. évi LXXIV. tv. 32. § (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott le a felperesnél 2006. április hónapra vonatkozóan. Ennek eredményeként határozatával 2 920 000 Ft adóhiányt állapított meg, amely után 1 460 000 Ft bírság és 280 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte a felperest. Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Az adóhatóság 2006. május hónapra vonatkozóan szintén bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott l...
AVI 2013.6.60 Nem elegendő a gazdasági esemény megvalósulása, az is szükséges, hogy a szerződésben szereplő felek között menjen teljesedésbe [1992. évi LXXIV. tv. 32. § (1) bek.]
Az elsőfokú adóhatóság bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott le a felperesnél 2006. április hónapra vonatkozóan. Ennek eredményeként határozatával 2 920 000 Ft adóhiányt állapított meg, amely után 1 460 000 Ft bírság és 280 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte a felperest. Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.Az adóhatóság 2006. május hónapra vonatkozóan szintén bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott le, melynek eredményeként 3 317 000 Ft adóhiány, 1 658 000 Ft bírság és 292 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte a felperest.
A fellebbezésre eljáró alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Mindkét határozat kifejtette, hogy a felperes az F. Kft.-től befogadott számlák tekintetében az általános forgalmi adólevonási jogát jogszerűen nem gyakorolta. Az F. Kft. az összes építőipari munkát kiadta a P. Kereskedelmi és Szolgáltató Kft.-nek, de a bizonyítási eljárás alapján nem lehetett megállapítani, hogy ténylegesen a munkákat ki végezte el. A felperes a kellő körültekintésre is alaptalanul hivatkozott.
A felperes keresetében arra hivatkozott, hogy a számlák tartalmilag és alakilag megfelelnek az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.), illetve a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (továbbiakban: Sztv.) rendelkezéseinek, a szerződéses partner kiválasztásában kellő körültekintést tanúsított.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletében hivatkozott az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdés a) pontjára és az Sztv. 166. § (1) és (2) bekezdéseire azzal, hogyha a számlában, illetve a bizonylatban feltüntetett gazdasági esemény nem a számlán szereplő felek között jött létre, akkor a számla nem tekinthető hitelesnek.
A perbeli esetben a szerződésekből nem tűnt ki, hogy a vállalkozó felhatalmazást nyert volna alvállalkozók bevonására, ugyanakkor sem személyi, sem tárgyi feltételei nem voltak, mellyel a munkát elvégezhette volna. A kapcsolódó vizsgálat során a P. Kft.-nek sem törvényes képviselője, sem kézbesítési megbízottja nem volt fellelhető, a Kft. a székhelye szerinti önkormányzati nyilvántartásban nem szerepelt, bejelentett alkalmazottai sem voltak.
Az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdésével kapcsolatban az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy a meghallgatott személyek ellentmondó nyilatkozatai is azt a következtetést engedték meg, hogy a gazdasági esemény nem a számlában szereplő felek között jött létre, a feltárt tények a felperes részéről megvalósuló kellő körültekintést nem teszik megállapíthatóvá.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet kérve annak hatályon kívül helyezését, és az eljáró bíróság új eljárás lefolytatására kötelezését. A bíróság a tényállást tévesen állapította meg, hiteles számlák alapján élt az általános forgalmi adólevonási jogával, megfelelő gondosságot tanúsított.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint az elsőfokú bíróság a tényállást a szükséges mértékben feltárta, a bizonyítékokat a Pp. 206. § (1) bekezdése szerint megfelelően értékelte és a Pp. 221. § (1) bekezdése szerint szükséges mértékben indokolta.
Az elsőfokú bíróság helytállóan hivatkozott arra, hogy csak az alakilag és tartalmilag hiteles számla alapján gyakorolhatja az adózó - az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott - általános forgalmi adólevonási jogát. A számla tartalmi vizsgálata körébe tartozik annak megállapítása, hogy a gazdasági esemény ténylegesen a szerződésben szereplő felek között jött-e létre vagy sem. Nem elegendő tehát a gazdasági esemény megvalósulása (útépítés, épület felépítése), hanem az is szükséges, hogy a szerződésben szereplő felek között menjen az teljesítésbe. Az alperes által megállapított tényállás szerint nem a számlát kiállító F. Kft. végezte a munkákat, azt állítólag további alvállalkozásba adta ki, azonban e körben nem lehetett ténylegesen megállapítani a munkát végzőket. Ennek hiányában jogszerűen nem lehetett az áfát továbbhárítani, illetve a felperes azt jogszerűen nem helyezhette levonásba.
A felperes felülvizsgálati kérelmében sem tudta bizonyítani, hogy a gazdasági művelet során kellő körültekintéssel járt volna el. Olyan ellentmondó nyilatkozatok és tények merültek fel, melyek cáfolták a felperes kellően körültekintő magatartását.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.063/2009.)