adozona.hu
ÍH 2013.43
ÍH 2013.43
A VAGYONRENDEZÉSI ELJÁRÁS LEFOLYTATHATÓSÁGA SZEMPONTJÁBÓL A VAGYONTÁRGY UTÓLAGOS ELŐKERÜLÉSÉNEK ÉRTELMEZÉSE
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A K. É. Vállalattal szemben folyamatban volt felszámolási eljárásban az eljáró bíróság a 2004. december 23. napján jogerőre emelkedett 1.Fpk.11-04-070377/3. számú végzésével az adós elleni felszámolását befejezetté nyilvánította, és adós jogutód nélkül megszüntetését rendelte el.
A kérelmező mint a törölt K. É. Vállalat volt hitelezője vagyonrendezési eljárás megindítása iránti kérelmet terjesztett elő az elsőfokú bíróságon, előadva, hogy a felszámolási eljárásban elismertként nyilvántartásb...
ÍH 2013.43 A VAGYONRENDEZÉSI ELJÁRÁS LEFOLYTATHATÓSÁGA SZEMPONTJÁBÓL A VAGYONTÁRGY UTÓLAGOS ELŐKERÜLÉSÉNEK ÉRTELMEZÉSE
Olyan vagyontárgy, amely a törölt adós felszámolási zárómérlegében szerepelt, és amelyet adós cég megszüntetéséről rendelkező végzés a hitelezőknek kiadni rendelt (felosztott), vagyonrendezési eljárás alapjául nem szolgálhat [Ctv. 119. § (1) és (4) bek.].
A K. É. Vállalattal szemben folyamatban volt felszámolási eljárásban az eljáró bíróság a 2004. december 23. napján jogerőre emelkedett 1.Fpk.11-04-070377/3. számú végzésével az adós elleni felszámolását befejezetté nyilvánította, és adós jogutód nélkül megszüntetését rendelte el.
A kérelmező mint a törölt K. É. Vállalat volt hitelezője vagyonrendezési eljárás megindítása iránti kérelmet terjesztett elő az elsőfokú bíróságon, előadva, hogy a felszámolási eljárásban elismertként nyilvántartásba vett követeléséből a felszámolási eljárást befejező végzés alapján 4 858 343 Ft fedezet hiányában kielégítetlen maradt. A megszüntetett adós néhány hitelezője azonban többszöri értesítés ellenére sem vette át a felszámolt cég vagyonából őket megillető járandóságát, ezért az így e hitelezői igények kielégítésére rendelt 3 255 091 Ft-ot a felszámoló 2005. október 25-én kelt letéti szerződéssel ügyvédi letétbe helyezte. A pénzösszegre jogosult hitelezők tekintetében az 5 éves elévülési idő eltelt, a letéti számláról kifizetés nem történt, ezért a teljes 3 255 091 Ft rendelkezésre áll, amely tekintetében vagyonrendezési eljárásnak van helye. Csatolta a letéti szerződést, a letéti számlára történő átutalást igazoló számlakivonatot, és a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság 1.Fpk.11-04-070377/3. számú végzését.
Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel támadott végzésével a vagyonrendezési eljárás lefolytatása iránti kérelmet elutasította. A határozat indokolása szerint a Ctv. 119. § (1) bekezdése értelmében vagyonrendezési eljárásnak akkor van helye, ha a megszűnt cég törlését követően valamely "konkrét" vagyontárgy (ingatlan, gépjármű) kerül elő, amely közhiteles nyilvántartásban egy már nem létező cég tulajdonaként szerepel, s a cél a bizonytalan jogi helyzet rendezése. E jogszabályi feltételeknek a kérelmező által bejelentett, a felszámoló által letétbe helyezett, de még fel nem használt pénzösszeg nem felel meg. Utalt arra, hogy a letéttel kapcsolatban a törvényszék felhívta a felszámolót adatközlésre.
A végzés ellen a kérelmező terjesztett elő fellebbezést, melyben annak megváltoztatásával a vagyonrendezési eljárás elrendelését kérte. Arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság tévesen értelmezte a Ctv. 119. § (1) bekezdését úgy, hogy az csak olyan vagyonelemre vonatkozik, ami közhiteles nyilvántartásban szerepel, mert bármilyen vagyontárgy előkerülése esetén le kell folytatni a vagyonrendezési eljárást. A közhiteles nyilvántartásokban szereplő vagyontárgyak esetében az eljárást hivatalból kell lefolytatni, de a Ctv. 119. § (4) bekezdése szerint kérelemre induló eljárásoknál nem szükséges, hogy a vagyontárgy közhiteles nyilvántartásban szerepeljen. A Ptk. 94. § (2) bekezdése szerint a tulajdonjog szabályait a pénzre is alkalmazni kell, a Ctv. pedig a fellelt vagyontárgyakra vonatkozik, melyen a vállalati vagyon bármely eleme értendő. E körben a Cstv. 3. § (1) bekezdésének e) pontja alkalmazandó, mely szerint vagyon mindaz, amit a számvitelről szóló törvény befektetett eszköznek vagy forgóeszköznek minősít. A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 28. § (1) bekezdése értelmében pedig a pénzeszközök a forgóeszközök részét képezik, a 31. § pedig ezek között említi a készpénzt. A kérelme elutasítása azért is jogszabálysértő, mert a Ctv. konkrétan megjelöli a kérelem elutasításának két esetét, ami a konkrét esetben nem áll fenn. Ezért a jelen esetben a vagyonrendezési eljárásnak nincs akadálya.
A fellebbezésre észrevétel nem érkezett.
A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, s az abból levont jogi következtetése is helytálló, a Ctv. 119. § (1) és (4) bekezdésében, valamint a 124. §-ban foglaltak alkalmazásával - érdemben - helyesen utasította el a vagyonrendezés lefolytatása iránti kérelmet.
A jelen eljárásra irányadó, a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (új Ctv.) 2006. július 1. napjától hatályos 119. § (1) értelmében vagyonrendezési eljárást kérelemre vagy hivatalból akkor kell lefolytatni, ha megszüntetési eljárás lefolytatása után, a cég jogutód nélküli törlését követően olyan vagyontárgy kerül elő, amelynek a törölt cég volt a tulajdonosa. A Ctv. 119. § (4) bekezdése szerint az eljárást a törölt cég volt hitelezője, volt tagja (részvényese), illetve az kérheti, akinek az eljárás lefolytatásához jogi érdeke fűződik, mivel az általa megjelölt vagyontárgyra vonatkozóan követelése áll fenn. Az (5) bekezdés értelmében hivatalból kell lefolytatni a vagyonrendezési eljárást, ha a közhiteles vagy közérdekvédelmi célból vezetett nyilvántartást vezető szervezet bejelenti, hogy a nyilvántartásában a törölt cég tulajdonosként szerepel. A Ctv. 124. § szerint pedig a 120-123. §-ban foglaltak megfelelően irányadók abban az esetben is, ha a cég törlésére végelszámolási eljárás vagy felszámolási eljárás lefolytatása után került sor, de a cég törlését követően olyan vagyontárgy kerül elő, amelynek a törölt cég volt a tulajdonosa, és arról a végelszámolási, illetve a felszámolási eljárásban rendelkezés nem történt.
A fenti szabályozásból következően tehát a vagyonrendezési eljárás a Ctv. 119. § (4) bekezdésében nevesített személyek kérelmére vagy hivatalból indulhat, és rendelhető az el. A kérelemre induló eljárásban a bíróság a Ctv. 120. §-a szerint a kérelemben foglaltakat érdemben megvizsgálja, és a törvényi feltételek fennállása esetén dönt a vagyonrendezési eljárás lefolytatásának elrendeléséről, vagy e feltételek hiányában a kérelem elutasításáról. A vagyonrendezési eljárás célja az, hogy amennyiben a törölt cég tulajdonában álló vagyontárgyra derül fény, annak jogi sorsa rendeződjön. Az eljárásra csak akkor kerülhet sor, ha a céget jogutód nélkül törölték a cégjegyzékből.
Ilyenkor a vagyonrendezési eljárás elrendelésére kérelemre - az idézett jogszabályi rendelkezések alapján - csupán a következő feltételek együttes (konjuktív) fennállása esetében van lehetőség:
1. a cég jogutód nélküli törléssel megszűnik,
2. a törlést követően olyan vagyontárgy kerül elő,
3. amelynek a törölt cég volt a tulajdonosa, és
4. amelyről a felszámolási eljárásban rendelkezés nem történt.
A konkrét esetben azonban a vagyonrendezési eljárás elrendelésének ezek az együttes feltételei nem állnak fen.
A kérelmező olyan - ügyvédi letétbe helyezett - pénzösszeg tekintetében kérte az eljárás megindítását, mely a törölt adós felszámolási zárómérlegében szerepelt, és amit az adós felszámolását lefolytató bíróság - a zárómérleget, és vagyonfelosztási javaslatot jóváhagyó, és az adós cég megszűntetéséről rendelkező - végzésében a hitelezők között a vagyonfelosztási javaslat szerint felosztott, a hitelezői követelések kielégítésére rendelt kifizetni.
Ebből következően a felszámolási eljárás befejezését megelőzően már megvolt olyan pénzeszközről van szó, amiről a felszámolási eljárásban kifejezetten rendelkezés történt. E fölött a pénzösszeg felett a törölt cég rendelkezése joga megszűnt, az a törölt cég vagyonából a felszámolási bíróság rendelkezése folytán kikerült, a letétbe helyezett pénzösszeg kötelmi jogi jogosultjai a törölt cég hitelezői lettek. Ezen a helyzeten nem változtat az a körülmény sem, hogy az arra jogosult hitelezőket megillető pénzösszeg letétbe helyezése óta 5 évet meghaladó idő eltelt. A pénzösszegnek az arra jogosult hitelezőknek történő kiadására vonatkozó igény esetleges elvülése ugyanis csupán az eredetileg jogosult hitelezők követelésének bírói úton történő kikényszeríthetőségét szüntette meg, de nem kizárt, hogy a letéteményes naturalis obligatio keretében a jogosultakat megillető pénzösszeget önként teljesítse (kiadja). Ettől függetlenül az elévülés bekövetkezése sem eredményezi azt, hogy ez a pénzösszeg a törölt adós vagyonába visszakerült volna, hiszen a törölt cég a megszüntetését követően jogképességgel már nem rendelkezik, amelyből következően a törlését követően nem szerezhet jogokat, így rendelkezési jogot sem nyerhet a kérdéses pénzösszeg felett.
Alaptalanul hivatkozott e körben a kérelmező a Cstv. 3. § (1) bekezdésének e) pontjának alkalmazhatóságára, mert e fogalom csupán a Cstv. által szabályozott eljárásokban irányadó, míg a vagyonrendezés ezzel szemben olyan önálló nemperes eljárás, amelyben a Cstv. szabályai nem kerülnek alkalmazásra.
Mindezek alapján az elsőfokú bíróság elutasító döntése helytálló, ezért az ítélőtábla az érdemben helyes elsőfokú végzést - az indokolás kiegészítésével - a Pp. 259. § értelmében alkalmazandó Pp. 253. § (2) bekezdése szerint helybenhagyta.
(Győri Ítélőtábla Vpkf. II. 25.917/2012/3.)