adozona.hu
AVI 2012.12.137
AVI 2012.12.137
Az Art. az adóvégrehajtáshoz való jog korlátozását vagy megszűnését általános jelleggel köti ahhoz a helyzethez, hogy az adómegállapítás jogszabálysértő legyen [2003. évi XCII. tv. 164. § (3) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság 2007. október 15-i határozatában a felperes terhére 1 468 000 Ft adókülönbözetet állapított meg és a felperest adóbírság megfizetésére is kötelezte.
A fellebbezés folytán eljárt alperes 2007. december 13-án kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A jogerős határozat kézbesítésére 2008. január 2-án került sor. Az alperes 2008. március 7-én hivatalból hozott határozatával a jogerős határozat végrehajtásához való jogot megszüntette.
A felperes keresetéb...
AVI 2012.12.137 Az Art. az adóvégrehajtáshoz való jog korlátozását vagy megszűnését általános jelleggel köti ahhoz a helyzethez, hogy az adómegállapítás jogszabálysértő legyen [2003. évi XCII. tv. 164. § (3) bek.]
Az elsőfokú adóhatóság 2007. október 15-i határozatában a felperes terhére 1 468 000 Ft adókülönbözetet állapított meg és a felperest adóbírság megfizetésére is kötelezte.A fellebbezés folytán eljárt alperes 2007. december 13-án kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A jogerős határozat kézbesítésére 2008. január 2-án került sor. Az alperes 2008. március 7-én hivatalból hozott határozatával a jogerős határozat végrehajtásához való jogot megszüntette.
A felperes keresetében az alperes határozatának bírósági felülvizsgálatát kérte hivatkozással arra, hogy az adó-megállapításhoz való jog is elévült.
A Fővárosi Bíróság ítéletében az alperes határozatát az elsőfokú határozatra kiterjedően hatályon kívül helyezte. Az ítélet indokolása szerint a felperes 2001. IV. negyedévi általános forgalmi adóbevallással kapcsolatos elévülése 2007. december 31-én bekövetkezett, amellyel az adóhatóságnak megszűnt az adó megállapításához való joga. A Fővárosi Bíróság álláspontja szerint nincs jelentősége annak, hogy az adóhatóság az adó-megállapítást tartalmazó határozatát már az elévülés bekövetkezése előtt kiadmányozta, adó-megállapítás alatt ugyanis jogerős adóhatósági megállapítást kell érteni. Miután a másodfokú határozat 2007. december 31-ig nem emelkedett jogerőre, az elévülés bekövetkezte után az adóhatóság már nem volt jogosult adó-megállapítást tenni. A Fővárosi Bíróság utalt arra, hogy az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 164. § (3) bekezdése csak teszi lehetővé az adóvégrehajtás megszüntetését, ha az adó-megállapítás jogerősen megvalósult. Ezért az adóhatóság jogszabálysértően járt el, amikor nem az adó megállapításához való jog, hanem az adóvégrehajtáshoz való jog elévülését állapította meg.
A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását kérte. Hangsúlyozta, hogy a 2007. december 31-én bekövetkezett elévülés azzal a következménnyel járt, hogy az adó-megállapítás nem hajtható végre, ezért az Art. 164. § (3) bekezdése alapján jogszerűen rendelkezett az adóvégrehajtáshoz való jog megszüntetéséről. Hangsúlyozta, hogy az Art. 164. § (3) bekezdésének azon eljárási feltétele, hogy az adó-megállapítás jogszabálysértő, a perbeli esetre is vonatkozik. Ebben az esetben tehát jogszerűen kerülhet megszüntetésre az adóvégrehajtáshoz való jog.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította.
A Fővárosi Bíróság helyesen mutatott rá arra, hogy a perbeli esetben az adó megállapításához való jog az Art. 164. § (1) bekezdése értelmében 2007. december 31-én a nélkül évült el, hogy az adóhatóság a felperes 2001. IV. negyedévi általános forgalmi adó-bevallásával kapcsolatosan hozott döntése jogerőre emelkedett volna. A határozat kézbesítésére ugyanis csak 2008. január 2-án került sor. Arra is helyesen mutatott rá, hogy az adó-megállapításhoz való jog elévülését követően az adóhatóság adót már nem állapíthat meg.
Tévesen értékelte azonban az Art. 164. § (3) bekezdése alkalmazásának körét. Az Art. 164. § (3) bekezdése szerint, ha az adó-megállapításhoz való jog elévülését követően az adóhatóság vagy a felettes szerv megállapítja, hogy az adó-megállapítás részben vagy egészben jogszabálysértő, akkor az adótartozás végrehajtásához való jog elévülési idején belül a jogszabálysértő adó-megállapítás tekintetében az adóvégrehajtáshoz való jogot korlátozza vagy megszünteti.
A jogerős ítélet indokolásában kifejtettekkel ellentétben az Art. 164. § (3) bekezdése az adóvégrehajtáshoz való jog korlátozását vagy megszüntetését általános jelleggel köti ahhoz a helyzethez, hogy az adó-megállapítás jogszabálysértő legyen. Nem tesz különbséget a tekintetben, hogy a jogszabálysértés anyagi vagy eljárási jogi jellegű, esetlegesen az adó-megállapításhoz való jog elévüléséhez kapcsolódik. Mindhárom esetre vonatkozóan írja elő a jogszabálysértés megállapítása esetére az adóvégrehajtáshoz való jog korlátozását, illetve megszüntetését. Az adóhatóság ennek megfelelően járt el, amikor a Fővárosi Bíróság által felülvizsgált határozatában az adóvégrehajtáshoz való jogot megszüntette.
A Legfelsőbb Bíróság utal arra, hogy az Art. 164. § (3) bekezdésének alkalmazása nélkül az elévülési idő eltelte ellenére tett adó-megállapítás sok esetben nem lenne korrigálható, mert az Art. 135. § (1) bekezdése értelmében a határozat módosítására vagy visszavonására az adózó javára az adó megállapításához való jog elévüléséig van mód, illetve a felügyeleti intézkedést kizárhatja, ha bírósági felülvizsgálatot kezdeményeztek [Art. 141. § (5) bekezdése].
A Legfelsőbb Bíróság kiemeli továbbá, hogy az adóvégrehajtáshoz való jog korlátozására, illetve megszüntetésére mind az adóhatóság, mind felettes szerve jogosult.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a jogszabályoknak megfelelő határozat meghozatalaként a felperes keresetét elutasította.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.011/2009.)