adozona.hu
EH 2012.10.K18
EH 2012.10.K18
A külföldi fél tulajdonát képező úszódaru olyan javítására irányuló szerződés, melyben a felperes vállalta a komplett és teljesen új gémszerkezet legyártását és felszerelését, majd a szerkezet próbáinak elvégzését, szolgáltatásnyújtásnak kell tekinteni, és az áfa-fizetés szempontjából az Áfa tv. 14. § (2) bekezdése szerint kell minősíteni (a teljesítés helye belföld). A daru külföldre történő kiszállítása ellenére az Áfa tv. 29/A. § alapján nem minősül adómentes közösségi termékértékesítésnek.
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesi kft.-nél 2007. IV. hó - VI. hó közötti időre áfa-bevallás utólagos vizsgálata tárgyban tartott ellenőrzést az adóhivatal. A hivatal áttekintette mind a felszámított, mind a levonható adó vonatkozásában feltüntetett tételeket, és egy esetben talált - álláspontja szerint - helytelen elszámolást. Ez a 2007. április 11-én kelt - a felperes által egy román társaság részére kiállított - számlával kapcsolatos, melyen a számla összege 175 000 euróban került feltüntetésre, áfa nélkül.
A s...
EH 2012.10.K18 A külföldi fél tulajdonát képező úszódaru olyan javítására irányuló szerződés, melyben a felperes vállalta a komplett és teljesen új gémszerkezet legyártását és felszerelését, majd a szerkezet próbáinak elvégzését, szolgáltatásnyújtásnak kell tekinteni, és az áfa-fizetés szempontjából az Áfa tv. 14. § (2) bekezdése szerint kell minősíteni (a teljesítés helye belföld). A daru külföldre történő kiszállítása ellenére az Áfa tv. 29/A. § alapján nem minősül adómentes közösségi termékértékesítésnek.
A felperesi kft.-nél 2007. IV. hó - VI. hó közötti időre áfa-bevallás utólagos vizsgálata tárgyban tartott ellenőrzést az adóhivatal. A hivatal áttekintette mind a felszámított, mind a levonható adó vonatkozásában feltüntetett tételeket, és egy esetben talált - álláspontja szerint - helytelen elszámolást. Ez a 2007. április 11-én kelt - a felperes által egy román társaság részére kiállított - számlával kapcsolatos, melyen a számla összege 175 000 euróban került feltüntetésre, áfa nélkül.A számla mögötti jogügylet egy 2006-ban a két cég között létrejött szerződésen alapult, amely a román fél tulajdonát képező úszódaru - baleset utáni súlyos meghibásodása utáni - olyan javítására irányult, melyben a felperes vállalta a komplett és teljesen új gémszerkezet legyártását és felszerelését, majd a szerkezet próbáinak elvégzését. A fizetés 3 részletben történt, az érintett számla a 2. részlet fizetését takarta. A daru saját erőből jött fel a Dunán Constancából Nyergesújfaluba, és javítás után vissza is ment Romániába.
Az adóhivatal az áfa nélküli számlázást tartotta szabálytalannak. Kifejtette, hogy jelen esetben egy fel-, vagy összeszerelés tárgyául szolgáló termékértékesítés történt, melynek megítélése szempontjából döntő jelentősége van a teljesítés helyének, azaz hogy a szerelés hol történik. Termék eladására irányul a szerződés, de az eladónak azt össze kellett szerelnie, ez pedig az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa. törvény) 14. § (2) bekezdése alá esik, azaz 20%-os áfát kellett volna szerepeltetni a számlában.
Az adózó vitatta a revízió megállapítása jogszerűségét. Kifejtette, hogy a jogügylet - azaz a szerződés - 2006. szeptemberi, a számlában foglalt teljesítés pedig 2007. áprilisi, ezért az Áfa. törvény 196-199. §-aiban foglalt átmeneti rendelkezéseket alkalmazni kellett volna, és nem az Áfa. törvény 14. § (2) bekezdésén alapuló jogügyletről van szó.
Az elsőfokú adóhatóság 2009. október 2-án 3944224758 számú határozatával nem fogadta el a felperes érveit. Részletesen elemezte a szerződést, amiből lényeges, hogy az - a gémszerkezet legyártása mellett - a szerelést is nevesíti. Ugyancsak megerősítették a szerelés tényét a felperes és az alvállalkozó képviselői a nyilatkozatukban, és ez a munka tényszerűen Magyarországon történt, ezért az Áfa. törvény 14. § (2) bekezdése szerint minősül.
A fellebbezés nyomán eljárt alperes határozatával helybenhagyta az elsőfokú határozatot. Álláspontja szerint az elsőfokú hatóság - az Art. 1. § (7) bekezdésére is figyelemmel - helyesen minősítette a jogügylet valódi tartalmát. Olyan termékértékesítés történt, amelyet megelőzően az eladónak a terméket össze kellett szerelnie. Az ilyen ügylet teljesítési helye az összeszerelés helye, ez pedig vitán felül Magyarország volt. Ha külföldön történt volna a szerelés, akkor Magyarországon nem kellene áfát fizetni, így viszont 20% áfa terheli a jogügyletet. Ez nem volt közösségen belüli termékértékesítés, ezért az Áfa. törvény 3. § a) pontja, 16. § (1) bekezdése, 28. § (1) és (4) bekezdése alapján kellett az áfa-mértéket megállapítani.
A felperes keresetében kifejtette, hogy a jogerős határozat, illetőleg az azzal helybenhagyott elsőfokú határozat 2/b) pontja jogszabálysértő. Előadta, hogy nem kívánja vitatni, hogy a szóban forgó termékértékesítés belföldön teljesítettnek minősül, ugyanakkor állítja, hogy ebből még nem következik, hogy adóköteles. A teljesítéskor ugyanis Románia már EU-tagállam volt, és a termék oda kiszállításra került. Lényeg tehát, hogy a termékértékesítés 2007. áprilisi, ezért az Áfa. törvény 2007. április hónapban hatályos szabályaira tekintettel - különösen is a 29/A. §-ra - közösségen belüli adómentes termékértékesítés a szóban forgó ügylet, és egyben belföldi értékesítés is a 3. § a) pontja szerint, tehát ezt a kettőt együtt valósítja meg.
Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte, amelyben kifejtette, hogy a felperes alapvetően tévesen értelmezi a vonatkozó jogszabályokat, ugyanis az Áfa. törvény rendszeréből pontosan levezethető az áfa-fizetési kötelezettség és annak alanya. Jelen esetben nem minősíthető az ügylet adómentes közösségi értékesítésnek, abból ugyanis a jogszabály kifejezetten kizárja a fel- és összeszerelésre vonatkozó termékértékesítést.
A Fővárosi Bíróság 25.K.31.816/2010/10. számú ítéletével a keresetet elutasította, lényegében osztotta az alperesi álláspontot, mely szerint az ügylet helyes minősítése az Áfa. törvény 14. § (2) bekezdése. Kifejtette, hogy az Áfa. törvény külön címben taglalja a teljesítés helyét, külön alcímben a közösségen belüli teljesítés helyét. Ez utóbbinál kifejezetten kizárja (14/A. §) a törvény, hogy egy fel- és összeszerelés közösségi termékértékesítésnek minősüljön.
Az uniós normákkal is szinkronban van ez a minősítés, ugyanis a hivatkozott irányelv 36. cikke szerint is az összeszerelés helye a teljesítés helye az ilyen típusú termékértékesítéseknél. Az Áfa. törvény egyértelműen kizárja, hogy a jelen eljárás tárgyát képező gazdasági esemény adómentes közösségi értékesítésnek minősüljön.
A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, az ítélet megváltoztatását, az első- és a másodfokú közigazgatási határozat hatályon kívül helyezését kérte. Külön is sérelmezte, hogy a bíróság a 14/A. §-ra hivatkozott, hiszen annak az alkalmazhatósága teljesen kizárt, jelen esetben ugyanis az Áfa. törvény 3. §-a és a 29/A. §-a az irányadó; valamint hivatkozott a tanács 2006/112/EK irányelvére is. Mindezek alapján nézete szerint adómentes közösségen belüli termékértékesítés történt.
Az alperes ellenkérelmében a felülvizsgálati kérelem elutasítását kérte, rögzítve, hogy azért nem állja meg a helyét - álláspontja szerint - a felperesi érvelés, mert bár az ügylet lényegében valóban közösségen belüli termékértékesítés, ami főszabály szerint lehetne adómentes is, de olyan speciális a tárgya, amire külön jogszabály van. Ez esetben ha a teljesítési hely belföld, akkor 20% áfa alá esik az ügylet.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint nem megalapozott.
Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény 3. §-a szerint: "A törvény rendelkezései alapján általános forgalmi adót (a továbbiakban: adó) kell fizetni
a) az adóalany által belföldön teljesített termékértékesítés szolgáltatásnyújtás, valamint
A 28. § (1) bekezdése értelmében: "A felszámítandó adó mértéke - a (2) és (3) bekezdésben, valamint a 29. §-ban meghatározott eltérésekkel - az adó alapjának 20 százaléka."
A teljesítés helye termékértékesítésnél
A 14. § (2) bekezdése kimondja: "Amennyiben a termék fel- vagy összeszerelés tárgyául szolgál, a teljesítés helyének azt a helyet kell tekinteni, ahol a fel- vagy összeszerelés ténylegesen történik."
Közösségen belüli termékértékesítés helye
A 14/A. § (1) bekezdése szerint: "E § rendelkezéseit kell alkalmazni olyan termékértékesítés teljesítési helyének megállapításánál, ahol a terméket - kivéve az új közlekedési eszközt és a fel- vagy összeszerelés tárgyául szolgáló terméket - az átadó vagy az átadó megbízásából harmadik személy a Közösség más tagállamába adja fel, vagy fuvarozza el és az átvevő olyan, a 7/A. § (2) bekezdésének c) pontjában meghatározott adóalany vagy nem adóalany jogi személy, akinek (amelynek) másik tagállamból történő beszerzései nem haladták meg a 7/A. § (3) bekezdésében meghatározott küszöbértéket, vagy bármely más nem adóalany személy a beszerző."
A 29/A. § értelmében: "Mentes az adó alól:
a) az a termékértékesítés, amelyet Magyarországtól eltérő tagállamban nyilvántartásba vett adóalany vagy a Közösségen belülről történő termékbeszerzés után adófizetésre kötelezett nem adóalany jogi személy számára teljesítenek, és amely termékértékesítés közvetlen következményeként az értékesített terméket belföldről igazoltan más tagállamba, de még az e törvény értelmében vett Közösség területére fuvarozzák vagy egyéb módon juttatják el. Ez a rendelkezés nem vonatkozik az alanyi adómentes adóalany által teljesített termékértékesítésekre - kivéve az új közlekedési eszköz értékesítését -, valamint arra a termékértékesítésre, amelyet olyan, a 7/A. § (2) bekezdésének c) pontjában meghatározott adóalany vagy nem adóalany jogi személy számára teljesítenek, akire (amelyre) a 7/A. § (3) bekezdésének rendelkezései vonatkoznak. A termék más tagállamba történő elfuvarozásának, eljuttatásának ténye különösen fuvarokmánnyal vagy más hitelt érdemlő módon igazolható."
Az Európai Bíróság a C-41/04 számú ítéletében az alábbiakra mutatott rá:
1) A tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról - közös hozzáadottértékadó-rendszer: egységes adóalap-megállapításról szóló, 1977. május 17-i 77/388/EGK hatodik tanácsi irányelv 2. cikkének (1) bekezdését akként kell értelmezni, hogy amennyiben az adóalanynak az átlagos fogyasztó részére teljesített két vagy több művelete, illetve cselekménye annyira szorosan kapcsolódik egymáshoz, hogy azok gazdasági szempontból objektíve olyan egészt alkotnak, amelynek elemekre bontása erőltetett lenne, e műveletek és cselekmények összessége a HÉA alkalmazásának szempontjából egységet képező ügyletnek minősül.
2) A 77/388 hatodik tanácsi irányelv 6. cikkének (1) bekezdését akként kell értelmezni, hogy "szolgáltatásnyújtásnak" kell minősíteni az ilyen egységet képező ügyletet abban az esetben, ha úgy tűnik, hogy a szóban forgó átalakítás nem csekély vagy járulékos jellegű, hanem éppen ellenkezőleg: döntő jelentőségű; általában ez a helyzet akkor, ha az olyan körülményeket tekintve, mint az átalakítás mértéke, költsége vagy időtartama, a program átalakítása meghatározó szerepet játszik abban, hogy a vevő a saját igényeinek megfelelően tudja használni a programot.
A Kúria - mint felülvizsgálati bíróság - megállapította, hogy az elsőfokú jogerős ítélet nem jogszabálysértő. Az adóhatóság első- és másodfokú határozataival helyesen minősítette a szóban forgó jogügyletet, tehát a kereset elutasítása jogszerű volt. Az Áfa. törvény rendszeréből következik, hogy amennyiben a termékértékesítés tekintetében a teljesítési hely külföld, akkor nem terjed ki rá a törvény hatálya. Abban az esetben jöhet szóba a jogügylet után Magyarországon áfa-fizetés, ha a teljesítési hely belföld, azaz a termékértékesítés helye Magyarország. A jogszabályok logikáját követve rögzíthető, hogy a kétszeres speciális szabályozás miatt kerül vissza az általános szabályok alá az ügylet. A 14/A. § maga is egy speciális szabály, ugyanakkor az egy még speciálisabb kivételt tartalmaz. A kétszeres specialitás miatt az ügylet visszakerül az általános szabályok alá.
A felperes szerint a 14. § (2) bekezdése - tehát, hogy összeszerelés is történt - nem vitatható, ugyanakkor ezt a terméket kivitték az országból, így a 29/A. § szerint is minősül. Ez utóbbi a felülvizsgálati bíróság meglátása szerint azért nem fogadható el, mert a 29/A. § termékértékesítésről rendelkezik, jelen esetben azonban ennél speciálisabb helyzetről van szó. Itt a döntő tevékenység az összeszerelés, azaz a szolgáltatásnyújtás, és ez dönti el az áfa-fizetési kötelezettséget. Ez van szinkronban a fentiekben idézett európai bírósági ítéletben vizsgált irányelvi rendelkezésekkel is. Így perbeni szerződéses jogügyletet (szolgáltatásnyújtás) az áfa-fizetés szempontjából a 14. § (2) bekezdése szerint kell minősíteni (a teljesítés helye belföld), és a 29/A. § alapján nem minősül adómentes közösségi termékértékesítésnek.
Minderre tekintettel a felülvizsgálati bíróság az érdemben jogszerű elsőfokú ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kfv. I. 35.411/2011/5.)