adozona.hu
AVI 2012.8.89
AVI 2012.8.89
Az adóhatóságnak indokolnia kell, hogy az adózó egyéni vállalkozására alkalmazható-e becslés, ha nem, akkor ennek okát is meg kell indokolnia (2003. évi XCII. tv. 109. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél 2001-2005. adóévek vonatkozásában személyi jövedelemadó adónemben ellenőrzést folytatott le, melynek eredményeként határozatával 12 511 412 Ft adókülönbözetet állapított meg. Az indokolás szerint a felperes 2002-2005. adóévekben összesen 26 080 000 Ft tőkebetétet eszközölt a veszteséges egyéni vállalkozói tevékenységéhez. Az adóhatóság nem fogadta el, hogy a felperes 2001-ben 8 millió Ft megtakarítással rendelkezett a korábbi őstermelői bevételeiből, és a ...
AVI 2012.8.89 Az adóhatóságnak indokolnia kell, hogy az adózó egyéni vállalkozására alkalmazható-e becslés, ha nem, akkor ennek okát is meg kell indokolnia (2003. évi XCII. tv. 109. §)
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél 2001-2005. adóévek vonatkozásában személyi jövedelemadó adónemben ellenőrzést folytatott le, melynek eredményeként határozatával 12 511 412 Ft adókülönbözetet állapított meg. Az indokolás szerint a felperes 2002-2005. adóévekben összesen 26 080 000 Ft tőkebetétet eszközölt a veszteséges egyéni vállalkozói tevékenységéhez. Az adóhatóság nem fogadta el, hogy a felperes 2001-ben 8 millió Ft megtakarítással rendelkezett a korábbi őstermelői bevételeiből, és a lánya nevére szóló takarékbetétkönyvéből.A felperes fellebbezésében arra is hivatkozott, hogy tagi betétet a vállalkozásba nem helyezett el, ezt a könyvelő önhatalmúlag és beleegyezése nélkül eszközölte.
Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatta, a 2005. évre előírt adókülönbözet törlését rendelte el, így az adókülönbözet összegét 12 251 619 Ft-ra, az adóhiány összegét 12 213 909 Ft-ra, az adóbírságot 6 106 954 Ft-ra, a késedelmi pótlékot 5 931 537 Ft-ra csökkentette. Továbbra sem fogadta el a 8 millió Ft-os megtakarítást, a postai takarékbetétre utalást.
A felperes keresetében a korábbi hivatkozásait fenntartva kérte az alperesi határozat hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatát az elsőfokú határozatra kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte. Ítéletének indokolásában a becslési eljárással kapcsolatban hivatkozott az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 108. és 109. § szabályaira és ennek alapján egyenként vizsgálta a felperes hivatkozásait. A kamatozó takarékbetétkönyvvel kapcsolatban megállapította, hogy az a felperes lányának nevére szólt, a rendelkezés joga őt illette meg, a felperes hitelt érdemlően nem bizonyította, hogy ő rendelkezhetett volna akár egészben, akár részben az összeggel.
Az elsőfokú bíróság az adóhatósági és a bírósági eljárás során beszerzett bizonyítékok mérlegelésével azt állapította meg, hogy a felperes hitelt érdemlően nem tudta bizonyítani, hogy a vizsgált időszak kezdetén férjével együtt összesen 8 millió Ft készpénzzel, megtakarítással rendelkezett.
A tagi betét elhelyezésével és a pénztárkönyvben szereplő veszteségekkel kapcsolatban meghatalmazottként nyilatkozott a felperes férje. A bíróság tanúként hallgatta meg K. László könyvelőt és a felperes bejegyzett könyvvizsgáló peren kívüli szakértői véleményét csatolta. A könyvelő nyilatkozata szerint a tőkebetétek ténylegesen nem valósultak meg, mögöttes dokumentumalapjuk nem volt. A tanúként meghallgatott könyvelő, illetve a felperes által felkért könyvvizsgáló véleménye alapján a pénztárkönyvben szereplő veszteségek adatai sem reálisak, a veszteségnek a kimutatottnál jóval kevesebbnek kellett lennie.
Az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy az egyéni vállalkozó eredménye meghatározóan befolyásolja az egyes évek mérlegeit, hiszen a megállapított kiadás többletekben nagy súllyal szerepelnek a vállalkozás veszteségeit fedező összegek a kiadási oldalon. A felperes a fellebbezésétől kezdődően hivatkozott arra, hogy a könyvelés szerint veszteségei nem keletkezhettek, így azt tőkebetéttel nem kellett finanszíroznia, tőkebetétet ténylegesen nem fizetett be.
Az elsőfokú bíróság az alperes határozatát az elsőfokú adóhatósági határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra kötelezte azzal, hogy vizsgálnia kell, hogy a felperesi egyéni vállalkozására alkalmazható-e a becslés, ha nem, ennek okát is meg kell indokolni. Amennyiben igen, úgy a becslési eljárást le kell folytatni, és ennek eredményét az egyes vizsgálati évekre vonatkozóan figyelembe kell venni a mérlegben.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak hatályon kívül helyezését a felperes keresetének elutasítását. A pénztárkönyv, mint alapbizonylat adataira hivatkozva állította, hogy az adózó költségei jelentősen meghaladták a könyvelt bevételeket, ezeket a felperesnek tőkebetétekkel kellett finanszíroznia. Az adóhatóságnak nem kellett indokolnia, hogy miért nem alkalmazott becslési módszert, miért csak a könyvelési adatokra és bizonylatokra támaszkodott (dokumentális ellenőrzés).
A felperes írásbeli ellenkérelmet nem nyújtott be.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Mivel a felperes sem felülvizsgálati kérelmet, sem csatlakozó felülvizsgálati kérelmet nem nyújtott be, így a bíróság nem vizsgálta a 8 millió Ft-os megtakarításra, illetve a posta takarékbetétkönyvre való hivatkozást, ez az elrendelt új eljárásban sem vitatható.
A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint szoros összefüggés van a felperes vállalkozása veszteségének mértéke, az ennek finanszírozását célzó tőkebetétek és a felperes személyi jövedelemadó vizsgálata és az ott megállapított adókülönbözet között. Az adóhatóság tényként fogadta el a pénztárkönyv veszteségadatait, és a 2002-2005-ben rögzített tőkebetétek összegét. Ugyanakkor a közigazgatási iratokból megállapíthatóan a felperes már fellebbezésében vitatta mindként adatot, a veszteség mértékét, illetve arra utalt, hogy tőkebetétet nem eszközölt. Az alperes azonban a másodfokú eljárás során ezeket a hivatkozásokat nem vizsgálta, ezzel kapcsolatos jogi indokolást határozata nem tartalmaz. Az elsőfokú bíróság az eljárás során felmerült bizonyítékok alapján jogszerűen jutott arra a következtetésre, hogy már az alperesi eljárásban felmerülhetett a becslési eljárás alkalmazásának kérdése és lehetősége a felperes vállalkozásával kapcsolatban. A Legfelsőbb Bíróság is egyetért azzal, hogy a tanúként meghallgatott könyvelő, illetve a felperes által becsatolt könyvvizsgálói vélemény is ezt erősíti. A könyvelő tanúvallomása során arra hivatkozott, hogy a tőkebetétek ténylegesen nem valósultak meg, mögöttes dokumentumalapjuk nem volt. A veszteség mértékét mind a könyvelő, mind a könyvvizsgáló az általuk alkalmazott módszer alapján nagyságrendekkel alacsonyabb összegben tartották megállapíthatónak, mint ahogy azt az alperes határozatában tette.
A per egyedi körülményeire figyelemmel az elsőfokú bíróság helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy további bizonyítási eljárásra, a felperes vállalkozásánál becslési eljárás lefolytatására van szükség ahhoz, hogy megállapítható legyen, szükséges volt-e egyáltalán tőkebetét nyújtása vagy sem, a felperes nyújtott-e ilyen tőkebetétet vagy sem, mert ezek fedezetét kell figyelembe venni a felperes, mint magánszemély személyi jövedelemadó vizsgálatánál.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság jogerős ítéletét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.316/2008.)