adozona.hu
AVI 2012.7.82
AVI 2012.7.82
A hatóság rendelkezhet az illetékelőleg kiszabásáról akkor is, ha a vételár teljes kiegyenlítéséig az eladó a tulajdonjogát fenntartotta (1990. évi XCIII. tv. 77/A. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a 25.721/12 hrsz.-ú építési telken megépítendő társasházban (a továbbiakban: társasház) megvásárolta 2005. március 30-án a 25.721/12/A/105 hrsz.-ú, D. lépcsőház 2. emelet 5. ajtószámú lakás, és a közös tulajdonból hozzátartozó 693/100 000-ed tulajdoni hányad együttesének 1/2-ed tulajdonrészét, majd 2006. január 18-án a 25.721/12/A/61 hrsz.-ú, természetben a C. lépcsőház földszint 2. ajtószámú, egylégterű tárolóhelyiség 872/10 000 tulajdoni hányadának 1/2-ed tulajdonrészét, továbbá ...
AVI 2012.7.82 A hatóság rendelkezhet az illetékelőleg kiszabásáról akkor is, ha a vételár teljes kiegyenlítéséig az eladó a tulajdonjogát fenntartotta (1990. évi XCIII. tv. 77/A. §)
A felperes a 25.721/12 hrsz.-ú építési telken megépítendő társasházban (a továbbiakban: társasház) megvásárolta 2005. március 30-án a 25.721/12/A/105 hrsz.-ú, D. lépcsőház 2. emelet 5. ajtószámú lakás, és a közös tulajdonból hozzátartozó 693/100 000-ed tulajdoni hányad együttesének 1/2-ed tulajdonrészét, majd 2006. január 18-án a 25.721/12/A/61 hrsz.-ú, természetben a C. lépcsőház földszint 2. ajtószámú, egylégterű tárolóhelyiség 872/10 000 tulajdoni hányadának 1/2-ed tulajdonrészét, továbbá a 25.721/12/A/1 hrsz.-ú, természetben pinceszint 1. ajtószámú, egylégterű gépkocsitároló 91/10 000-ed tulajdoni hányadának 1/2-ed tulajdonrészét, amely megfelel az 1/CH jelű gépkocsitároló kizárólagos használati jogának. A szerződő felek a gépkocsitároló vételárát 2 490 000 Ft-ban határozták meg.A társasház alapító okiratának "III/2. külön tulajdon" részében megjelölt a pinceszint 1. ajtószámú 25721/12/A/1 hrsz.-ú gépkocsitároló, mint a tulajdonostársak külön tulajdonába kerülő, természetben megosztott vagyonrész.
Az Illetékhivatal (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a 2006. június 14. napján kelt fizetési meghagyásával a felperest 1 245 000 Ft illetékalap, mint a gépkocsitároló 1/2-ed részének forgalmi értéke után 10%-os illetékkulcs alkalmazásával 124 500 Ft illeték, ezen belül 124 500 Ft illetékelőleg megfizetésére kötelezte.
A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2007. március 26. napján kelt határozatával a fizetési meghagyást helybenhagyta. Indokolása szerint az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 1. §-a, 18. §-ának (1) bekezdése, 102. §-ának (1) bekezdés a) és f) pontjai, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 8. §-ának (1) bekezdése, 578/I. §-ának (1) bekezdése, a társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény (a továbbiakban: Th. tv.) 1. §-ának (1) bekezdése, 2. §-ának (1)-(2) bekezdései, 56. §-ának 1. pontja, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 1. §-ának (7) bekezdése alkalmazásával megállapította, hogy a teremgarázs nem minősül lakástulajdonnak, a tulajdonostársak közös tulajdonát képezi, ezért megszerzése után az elsőfokú hatóság 10% mértékű illetéket helytállóan szabott ki.
Az Itv. 3. §-ának (3) bekezdés a) pontja alapján a vagyonátruházási illetékkötelezettség a szerződés megkötése napján keletkezik, és az Itv. 3. §-ának (5)-(6) bekezdései értelmében a tulajdonjog fenntartással megkötött szerződés nem minősül felfüggesztő, illetve bontó feltételtől vagy kezdő határidő bekövetkezésétől függő szerződésnek, így az illetékelőleg kiszabása nem volt idő előtti.
A felperes keresetében vitatta a gépkocsitároló megszerzése után kiszabott vagyonszerzési illeték mértékét. Álláspontja szerint a garázs osztja a lakás jogi sorsát, ezért a hatóságnak az illeték kiszabásakor a lakásra vonatkozó rendelkezéseket kellett volna alkalmaznia. Állította, hogy az illeték kiszabása idő előtt történt, figyelemmel arra is, hogy módosult a vételár.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolása szerint az alperes által alkalmazott jogszabályok, kiemelten az Itv. 102. §-ának (1) bekezdés f) pontja meghatározza, hogy a garázs nem minősül lakástulajdonnak, ebből következően megszerzése után az illetéket az adóhatóság az általános szabályok szerint helytállóan szabta ki.
Kifejtette, hogy a tulajdonjog fenntartással való ingatlanszerzés nem minősül bontó vagy feltételtől függő szerzésnek, a visszterhes vagyonátruházási illetékfizetési kötelezettség a szerződés megkötése napján keletkezett, így az illeték kiszabása nem volt idő előtti.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes által benyújtott pénzügyi elszámolás nem az általa megkötött adásvételi szerződés módosítását tartalmazta, hanem csak egy költségelszámolást, ebből következően szerződésmódosítás hiányában az illetékhatóságnak a megállapított illeték módosítására kötelezettsége nem volt.
A felperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet, illetve a másodfokú határozat hatályon kívül helyezését, az alperes új eljárásra kötelezését kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítéletében hiányos és megalapozatlan tényállást állapított meg, az ítélet sérti az Itv. 3. §-ának (6) bekezdését, 102. §-ának (1) bekezdés f) pontját, az Art. 1. §-ának (7) bekezdését, 2. §-ának (3), (5) bekezdéseit. A felperes lényegében fenntartotta és megismételte a keresetében foglaltakat.
Az alperes érdemi ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A jelenlegi alkotmányi és Ptk.-beli szabályozás megkülönbözteti a köztulajdont és az egyéni tulajdont. A dolog továbbá lehet az egyén kizárólagos tulajdonában, azaz tulajdonjoga 1/1 arányú, illetve a tulajdonjog ugyanazon a dolgon meghatározott hányadok szerint több személyt is megillethet [Ptk. 139. § (1) bekezdés]. A közös tulajdon a tulajdonjog megosztottságát jelenti, és a közös tulajdont az egészhez viszonyított hányad feltüntetésével kell nyilvántartani [az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (Inytv.) végrehajtására kiadott 109/1999. (XII. 29.) FVM rendelet 6. §].
A Ptk. 149. §-ának (1) bekezdése szerint épületen úgy is lehet közös tulajdont létesíteni, hogy az épület meghatározott részei a tulajdonostársak külön tulajdonában vannak (társasház-tulajdon). A Th.tv. 1. §-ának (1) bekezdése értelmében társasháztulajdon jön létre, ha az épületingatlanon az alapító okiratban meghatározott, műszakilag megosztott, legalább két önálló lakás vagy nem lakás céljára szolgáló helyiség, illetőleg legalább egy önálló lakás és egy nem lakás céljára szolgáló helyiség a tulajdonostársak külön tulajdonába kerül. Az épülethez tartozó földrészlet, továbbá a külön tulajdonként meg nem határozott épületrész, épületberendezés, nem lakás céljára szolgáló helyiség, illetőleg lakás - különösen: a gondnoki, a házfelügyelői lakás - a tulajdonostársak közös tulajdonába kerül.
A társasháznak, mint sajátosan osztott közös tulajdoni formának vannak tehát olyan részei, amelyek egyéni tulajdonban vannak (pl.: a műszakilag elkülönített, önálló lakások és nem lakás céljára szolgáló helyiségek), másrészt vannak olyanok, amelyek közös tulajdonban vannak (pl.: folyosó, lépcsőház, kémények).
Az Inytv. 12. §-ának b) pontja szerint a földrészleten kívül önálló ingatlannak kell tekinteni a társasházban levő öröklakást, illetőleg külön tulajdonban álló, nem lakás céljára szolgáló helyiséget.
A Legfelsőbb Bíróság e jogszabályhelyek, valamint a közigazgatási iratok között lévő adásvételi szerződések és alapító okirat alapján megállapította, hogy a felperes társasházban lévő, önálló hrsz.-ú, külön tulajdonban álló, nem lakás céljára szolgáló helyiséget (gépkocsitároló részt) vásárolt, amely nem része a társasházi lakásának. (A felperes lakás és tárolóhelyiség szerzése utáni illetékkiszabás nem tárgya e pernek).
Visszterhes vagyonátruházás esetén vagyonszerzési illetéket kell fizetni (Itv. 1. §), az illeték tárgya az ingatlannak visszteher mellett történő megszerzése [18. § (1) bekezdés]. A visszterhes vagyonátruházási illeték általános mértékét az Itv. 19. §-ának (1) bekezdése - ha a törvény másként nem rendelkezik - a megszerzett vagyon terhekkel nem csökkentett forgalmi értéke után 10%-ban határozza meg.
Az Itv.-nek a lakástulajdon és a hozzá kapcsolódó jogok visszterhes vagyonátruházási illetékének mértékét szabályozó 21. §-23. §-ai kedvezményszabályok, mivel az általános illetékmértéktől kedvezményezetten eltérő rendelkezéseket és illetékmértéket tartalmaznak. Az Itv. 102. §-ának (1) bekezdés f) pontja szerint a törvény alkalmazásában lakástulajdon lakás céljára létesített és az ingatlan-nyilvántartásban lakóház vagy lakás megnevezéssel nyilvántartott vagy ilyenként feltüntetésre váró ingatlan a hozzá tartozó földrészlettel. Nem minősül lakástulajdonnak a lakóépülethez tartozó földrészleten létesített, a lakás rendeltetésszerű használatához nem szükséges helyiség még akkor sem, ha az a lakóépülettel egybeépült (garázs, műhely, üzlet, gazdasági épület stb.).
Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a felperes külön tulajdonú gépkocsitároló rész vásárlása után a hatóság a visszterhes vagyonátruházási illetéket a Ptk., a Th.tv., és az Itv. idézett és alkalmazandó rendelkezései alapján jogszerűen az általános mértékkel határozta meg.
A felperes a perben a gépkocsitároló részre vonatkozóan szerződésmódosítást nem igazolt. Az Itv. 77/A. §-ában foglaltak alapján pedig - figyelemmel arra, hogy a vagyonszerzés nem függött hatósági jóváhagyástól, a szerződés érvényességéhez harmadik személy beleegyezésére nem volt szükség, és felfüggesztő vagy bontó feltételtől, illetőleg a kezdő határidő bekövetkezésétől sem függött a szerződés, azaz a vagyonszerzésre az Itv. 3. §-ának (5)-(6) bekezdésében foglaltak nem alkalmazandóak - a hatóság rendelkezhetett az illetékelőleg kiszabásáról akkor is, ha a vételár teljes kiegyenlítéséig az eladó a tulajdonjogát fenntartotta.
Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 39.185/2008.)