adozona.hu
BH+ 2012.7.307
BH+ 2012.7.307
A felszámoló felmentésére irányuló kérelem esetén a bíróságnak a hitelezői által előterjesztett kérelem indokait tételesen vizsgálnia kell [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 27/A. § (6) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A jogerős végzésben megállapított és a felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából jelentős tényállás a következő:
Az adós felszámolását elrendelő végzés 2004. január 29-én emelkedett jogerőre, ez a felszámolás kezdő időpontja. A bíróság felszámolóként a H. Zrt.-t jelölte ki, a felszámolás elrendeléséről szóló közlemény a Cégközlönyben 2004. február 19-én került közzétételre.
Az R. Bank Zrt. és az adós között 2002. szeptember 4-én bankhitel szerződés jött létre, melynek biztosítására 7...
BH+ 2012.7.307 A felszámoló felmentésére irányuló kérelem esetén a bíróságnak a hitelezői által előterjesztett kérelem indokait tételesen vizsgálnia kell [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 27/A. § (6) bek.].
A jogerős végzésben megállapított és a felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából jelentős tényállás a következő:Az adós felszámolását elrendelő végzés 2004. január 29-én emelkedett jogerőre, ez a felszámolás kezdő időpontja. A bíróság felszámolóként a H. Zrt.-t jelölte ki, a felszámolás elrendeléséről szóló közlemény a Cégközlönyben 2004. február 19-én került közzétételre.
Az R. Bank Zrt. és az adós között 2002. szeptember 4-én bankhitel szerződés jött létre, melynek biztosítására 7 milliárd forint erejéig vagyont terhelő keretbiztosítéki jelzálogjogot alapítottak a Bank javára. Ugyanezen a napon az adós - biztosítéki céllal - vételi jogot is engedett az ingatlanaira a Bank részére.
2003. szeptember 8-án a felek további 1 626 000 000 forint összegre kötöttek ki vagyont terhelő keretbiztosítéki jelzálogjogot a megemelt hitelkeret biztosítására.
A Bank a bankhitelszerződést 2003. december 17-én azonnali hatállyal felmondta, a vételi jog gyakorlására kijelölte a B. Kft.-t, és 2 698 114 000 Ft követelés-részt a B. Kft.-re engedményezett. A B. Kft. vételi jogát gyakorolta az ingatlanokra az engedményezett követelés vételárba történő beszámítása mellett.
A Legfelsőbb Bíróság ítéletével hatályában fenntartotta az ítélőtábla ítéletét, melyben a másodfokú bíróság az adós tulajdonában állott perbeli ingatlanokra nézve 2003. december 23-án létrejött, feltűnő értékaránytalanság miatt megtámadott adásvételi szerződések érvénytelenségét kiküszöbölve, kötelezte a Bankot 600 millió forint értékkülönbözet és annak 2003. december 24-től számított késedelmi kamata jelen eljárás adósa részére történő megfizetésére. A jogerős ítélet alapján az adós nevében a felszámoló 1 029 250 000 forintot emelt le azonnali beszedési megbízással a bank számlájáról.
2009. június 2-án érkezett beadványában az M. Zrt. hitelező kifogást terjesztett elő a felszámolóval szemben és kérte, hogy a bíróság kötelezze a felszámolót az R. Bank Zrt. hitelezőnek a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 57. § (1) bekezdés b) pontjába sorolt követelése nyilvántartásba vételével, illetőleg kielégítésével kapcsolatos tájékoztatásra. A felszámolótól a következő kérdésekben várt választ:
a)A felszámoló milyen okiratok alapján vette nyilvántartásba a Bank igényét b) pontos követelésként.
b)Milyen módon számította a felszámoló a Bankkal szemben a kamatot, mert a hitelező számításai szerint magasabb összegű késedelmi kamatot kellett volna érvényesítenie az ítélet alapján. Állítása szerint a felszámoló 429 250 000 forintot érvényesített a 432 490 286 forint helyett.
c) Milyen időpontban és milyen zálogjoggal terhelt vagyontárgyak értékesítéséből térült meg a Bank igénye 100%-ban.
A hitelező a 2009. november 3-án benyújtott "észrevételében" állította, hogy a felszámoló jogosulatlanul részesíti előnyben a Bankot, ezért kérte a felszámolási zárómérleg és vagyonfelosztási javaslat jóváhagyása előtt a Bank zálogjogával terhelt ingatlanok és ingóságok eladásából befolyt bevételen felüli egyéb bevételekből teljesített kifizetések megsemmisítését, továbbá a felszámoló kötelezését arra, hogy a kifizetett összegeket követelje vissza, a be nem hajtott késedelmi kamatokat szedje be. A felszámoló súlyos jogszabálysértésére hivatkozással kezdeményezte a tisztségéből való felmentését.
A felszámoló kérte a kifogás elutasítását. Álláspontja szerint a kifogást benyújtó hitelező a Bank hitelezői igényéről már az első közbenső mérlegből tudomást szerzett, a bíróság az első és második közbenső mérleget jóváhagyta. A harmadik közbenső mérleget a hitelező 2009. május 22-én megkapta, tehát erre figyelemmel a kifogása elkésett.
Érdemben előadta, hogy a Bank az ingatlanvagyon jelentős részét a felszámolást megelőzően kivonta az adós vagyonából, de az ingatlanokon levő eszközöket nem, amelyen a Banknak szintén zálogjoga állt fenn. A Bank, mint hitelező egyediesítette a zálogjogát, minden ingóságra és ingatlanra kiterjedően, s igényének kielégítése a zálogjoggal terhelt ingó- és ingatlanvagyon értékesítéséből történt meg. A hitelezői igénynek a jelen eljárásban alkalmazandó Cstv. 49/D. §-a alapján történt részbeni kielégítését követően a felszámoló a Bank fennmaradó hitelezői igényét átsorolta a Cstv. 57. § (1) bekezdés b) pontjába, majd az adóshoz máshonnan befolyt követelésekből a Bank e kategóriába sorolt hitelezői igényét az értékesített vagyontárgyak értékének erejéig kiegyenlítette.
A bíróság felhívására levezette (10. sorszámú beadvány) a Bank hitelezői igényének alakulását az alábbiak szerint:
A felszámoló által nyilvántartásba vett hitelezői igény összege 1 442 046 621 Ft volt, melyből 2004-ben 309 896 315 Ft összegű külföldi követelést hajtott be a hitelező, ezzel hitelezői igénye 1 132 150 306 Ft-ra csökkent. (Ez szerepel a becsatolt I. számú mérlegben). A Banknak 2005-2006-ban további megtérülései voltak, s összesen - a már 2004-ig behajtott összeggel - 597 025 564 Ft folyt be, mellyel a követelését csökkentette. A felszámolás alatt 845 021 057 Ft-ot utalt át a felszámoló, így a Bank hitelező igénye a III. számú közbenső mérlegben 0 Ft.
Csatolta a Bankkal szemben érvényesített kamatszámítást is. (10. számú beadvány 2. számú melléklet) Előadta, hogy a másodfokú bíróság jogerős ítéletét követően a Bank önként teljesített 530 330 343 Ft-ot, de az ítélet ellen felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, melyben kérte a végrehajtás felfüggesztését is, amely kérésnek a Legfelsőbb Bíróság helyt adott. A Bank által átutalt összeg így az adóstól visszakerült a Bank számlájára. A két tranzakció közötti időben 3 554 707 Ft összegű kamat keletkezett, mely az adós számláján maradt, ezért arra az időre, amíg az adós számláján volt a fenti összeg, nem lehet késedelmi kamatot számítani, mert az kamatozott az adós részére. Az adós vagyona gyakorlatilag 721 374 forinttal növekedett a tranzakciók következtében.
A kifogást előterjesztő hitelező állította, hogy a kifogása nem késett el. A kamatszámítást nem fogadta el és kérte az iratokba való betekintés jogának biztosítását.
Az elsőfokú bíróság a kifogást elutasította. Álláspontja szerint önmagában az nem jogszabálysértő, ha a felszámoló eltérő számítási módszert alkalmaz a kamat kiszámítására, ezért a Cstv. 54. §-a szerint felelősséggel tartozik.
A hitelezőnek a Bank hitelezői igényének nyilvántartásba vételére, annak mértékére és besorolására vonatkozó kifogását a bíróság elkésettnek minősítette.
A Bank részére kifizetett összegek visszakövetelésével, illetve a felszámoló felmentésével kapcsolatos kifogás tekintetében megállapította, hogy a felszámoló a Bank követelésének nyilvántartásba vétele, besorolása és kielégítése során jogszabálysértést nem követett el.
A felszámoló által e körben becsatolt - a bíróság által vizsgált - iratokat a kifogást előterjesztő hitelező is meg kívánta ismerni, de a bíróság a felszámoló kérelme alapján úgy döntött, hogy a hozzáférést megtagadja. Kifejtette, hogy a jog rendeltetésével össze nem függő gyakorlását jelentené a Bank hitelezői igényét alátámasztó teljes iratanyag hitelező részére való hozzáférhetővé tétele, mert a hitelező így olyan iratokat ismerhetne meg egy kifogásként indított eljárásban, melyekhez való hozzáférése egyébként a felszámolótól való tájékoztatás-kérés keretében nem lenne megengedhető. Utalt arra is, hogy a vizsgálatra a felszámoló felmentésével kapcsolatos kérelem elbírálása során került sor, mely a bíróságnak hivatalból kötelessége.
A hitelező arra is kérte kötelezni a felszámolót, hogy tételes és részletes kimutatást adjon arról, mely időpontokban és milyen zálogjoggal terhelt vagyontárgyak értékesítéséből térült meg a Bank igénye 100%-ban. A bíróság a Cstv. 5. § (1) bekezdésében, 46. § (2) bekezdésében és 50. § (5) bekezdésében írt rendelkezésekre hivatkozva kifejtette, hogy a hitelező tájékoztatásának eszköze a közbenső mérleg, a felszámoló tájékoztatási kötelezettsége nem azonos a beszámolási kötelezettséggel. Miután a hitelező a közbenső mérlegekből kapott tájékoztatást, így a felszámoló a kötelezettségét teljesítette.
A kifogást előterjesztő hitelező fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését részben megváltoztatta és kötelezte a felszámolót, hogy előzetesen egyeztetett időpontban és titoktartási nyilatkozat mellett biztosítsa a hitelező számára az adós irataiba történő betekintést, egyebekben az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. Úgy rendelkezett, hogy a felek maguk viselik a másodfokú eljárási költségeiket.
A végzés indokolásában kifejtette, helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a Bank hitelezői igényének nyilvántartásba vételével és kielégítésével kapcsolatban előterjesztett kifogás elkésett, ugyanakkor a kifogásban foglaltakat a hitelező a felszámoló felmentésére irányuló kérelme alátámasztásaként hozta fel.
A másodfokú bíróság akként foglalt állást, hogy a biztosított követeléssel rendelkező hitelező a jelen ügyben a teljes követelés privilegizált kielégítésére jogosult a következők szerint:
a)a Cstv. 49/D. § (1) bekezdése értelmében az értékesített vagyontárgyért az értékesítési költségekkel csökkentett bevétel 50%-áig a vagyontárgyért kapott bevételből, míg
b)a fennmaradó rész vonatkozásában - a vagyontárgy értékesítéséből befolyt teljes bevétel erejéig - a Cstv. 57. § (1) bekezdés b) pontja szerint.
Mindebből következően, ha a Cstv. 49/D. § (1) bekezdése alapján a hitelező részére kifizetett összegen felüli bevételt a felszámoló a felszámolási költségek kiegyenlítésére fordítja, a hitelező akkor is jogosult az utóbb az adós részére máshonnan befolyt, vagy egyébként a rendelkezésre álló felszámolási vagyonból az értékesített zálogtárgy értékének erejéig - a felszámolási költségek kiegyenlítését követően - a többi hitelezőhöz képest előnyös, privilegizált kielégítésre.
Az ügyben alkalmazandó Cstv. 58. § (1) bekezdése értelmében a Cstv. 57. § (1) bekezdés b) pontja szerinti követeléseket - az a) pontban foglaltak figyelembe vételével - a zálogtárgy értékesítésekor kell kielégíteni. Ez azt jelenti, hogy amennyiben a zálogtárgy értékesítésekor a Cstv. 49/D. § (1) bekezdésében foglalt megszorításra figyelemmel a hitelező nem nyert teljes kielégítést a zálogtárgy értékének erejéig, úgy - "b" kategóriás hitelezőként - a későbbiekben befolyt bevételből jogosult soron kívüli kielégítésre.
A fentiekből a másodfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy nem járt el jogszabálysértő módon a felszámoló, amikor a Cstv. 57. § (1) bekezdés b) pontjába sorolt követeléssel rendelkező hitelezők részére a Cstv. 49/D. § (2) bekezdésére figyelemmel, a Banktól befolyt összegből soron kívül fizette ki a hitelezői igényt.
A Bank részére korábban történt engedményezés kapcsán kifejtette, hogy nem biztosítéki célú, hanem teljesítési célú engedményről volt szó. Utalt a más hitelező által benyújtott kifogás alapján indult eljárásban hozott végzésében az engedményezés jogi természetével kapcsolatban kifejtett álláspontjára.
A felszámoló tájékoztatási kötelezettségével, formájával, terjedelmével kapcsolatban kifejtett elsőfokú bírósági álláspontot elfogadva, az iratbetekintés biztosítása körében kifejtette - hivatkozva a Legfelsőbb Bíróság döntéseire (EBH 2008.1890; BH 2009.212)-, hogy a felszámolási nemperes eljárás része a felszámoló előtt lefolytatott szakasz is, ezért - a Cstv. eltérő rendelkezése hiányában, alkalmazva a Pp. 3. § (6) bekezdését és 119. §-át - a felek és képviselőik azokat az iratokat is megtekinthetik, amelyek ebben a szakaszban kerültek a felszámolóhoz. Nem jelent joggal való visszaélést, ha a hitelező az iratokba való betekintés útján arról kíván meggyőződni, hogy a felszámoló a vele egy sorba vagy az őt megelőző kielégítési kategóriába megalapozottan sorolta-e be, illetve elégítette ki a többi hitelezőt. Ennek megismeréséhez a hitelezőnek méltányolható jogi érdeke fűződik, miután a követelések nagysága, megalapozottsága befolyással lehet igényének kielégítésére. A felszámoló iratbetekintési jogával kapcsolatos mulasztás folyamatos volt, a 8 napos határidő ezzel kapcsolatban nem értelmezhető.
Utalt arra, hogy az iratbetekintés megtagadását - mérlegelve a felszámoló valamennyi, a kifogás kapcsán felmerült egyéb intézkedéseit, valamint az eljárás során kifejtett magatartását - nem találta olyan súlyos jogszabálysértésnek, amely megalapozná a felszámoló felmentését.
A jogerős végzéssel szemben a kifogást előterjesztő hitelező nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és új határozatként a felszámoló azon intézkedésének a megsemmisítését, amellyel az R. Bank Zrt. és az E. Rt. hitelezőknek a felszámolási zárómérleg és vagyonfelosztási javaslat jóváhagyása előtt, közbenső mérleg elfogadása nélkül teljesített kifizetéseket. Kérte kötelezni a felszámolót a kifizetett összegek visszakövetelésére és a be nem szedett törvényes kamatok behajtására, valamint kérte a felszámoló felmentését is. E körben kérte a jogerős végzésben megállapított iratok megismerésétől való elzárást olyan súlyos jogszabálysértésként értékelni, amely megalapozza a felmentést.
Állította, hogy a jogerős végzés azért jogszabálysértő, mert a Cstv. 57. § (1) bekezdés b) pontjába, 58. §-ába ütközik és eltér az egységes joggyakorlatot elősegítő BH 2002.240. és BH 2002.236. számú eseti döntésekben kifejtett állásponttól. Ezek értelmében a felszámoló jogszabálysértő módon jár el, amikor a Cstv. 57. § (1) bekezdés b) pontjába sorolt hitelezők részére soron kívül, a zárómérleg és vagyonfelosztási javaslat elfogadása és jóváhagyása előtt teljesít kifizetéseket.
Állította, hogy a kifogása nem késett el. 2009. május 5-én szólította fel a felszámolót arra, hogy számoljon el a feltűnő értékaránytalanságot megállapító ítélet alapján beszedett összeggel kapcsolatos felosztási tervéről és ismét kifejtette álláspontját a keretbiztosítéki jelzálogszerződés megszűnésének jogkövetkezményeiről. Felhívta erre figyelemmel a felszámolót, hogy a Bankot a privilegizált hitelezők sorából törölje. E felhívásra nyilatkozott a felszámoló a kifogást előterjesztő hitelező által 2009. május 21-én átvett levelében, melyre hivatkozással 2009. május 29-én postára adta a kifogását. Nem érthető ezért az a megállapítás, hogy az első közbenső mérlegről való tudomásszerzés időpontja lenne a kifogás előterjesztésére nyitva álló határidő kezdő időpontja.
A harmadik közbenső mérleget 2009. május 22-én vette át, s ebből értesült arról, hogy a Bank nyilvántartásba vett követelése 845 021 057 forint volt, mely 100%-ban kielégítésre került, emiatt sem késett el a kifogása. Nem vitásan a Bank követelésének kezelésével kapcsolatos érvelést a felszámoló felmentésének alátámasztásaként hozta fel.
A kérelem érdemi indokolásaként előadta, hogy ellentmondás áll fenn a Bank nyilatkozata és a felszámoló banki követeléssel kapcsolatos állítása között. A Bank szerint a Banknak a B. Kft.-re engedményezett követeléseken túl egyéb ingatlanokra és ingóságokra is maradt fenn egyediesített jelzálogjoga. Ezzel ellentétben a felszámoló a Banknak a Magyar Országos Közjegyzői Kamara (MOKK) nyilvántartásába 2002. szeptember 15-én bejegyzett teljes vagyont terhelő jelzálogjogát állítja.
Álláspontja szerint a feltűnő értékkülönbözet kiküszöbölése folytán behajtott bevétel nem minősülhet az egyediesített zálogjoggal biztosított ingó és ingatlan zálogtárgyak értékesítéséből befolyt bevételnek.
Utalva a Cstv. 57. § (1) bekezdés b) pontjára, 58. § (1) bekezdés b) pontjára és 60. § (1) bekezdésére kifejtette, hogy csak az egyediesített zálogjogok alapján elégíthetők ki a hitelezői igények a felszámolási költségek kifizetése után. A jogszabályhelyek helyes értelmezéséből az következik, hogy a vételár legfeljebb 50%-áig volt részben kielégíthető a hitelező követelése, a "zálogtárgyak eladásából nem fedezett hitelezői igények csak a Cstv. 60. § (1) bekezdés alapján, a bíróság felszámolási zárómérleget és vagyonfelosztási javaslatot jóváhagyó, jogerős végzése alapján elégíthetők ki." A zálogtárgyak értékesítését követően tehát csak a bevétel 50%-a fizethető ki a zálogjogosultak részére, még akkor is, ha a zálogtárgyból befolyó bevétel fedezné a zálogjogosult hitelező teljes követelését.
A feltűnő értékaránytalanság kiküszöbölése folytán behajtott 1 032 083 333 forint nem minősülhet az egyediesített zálogjoggal biztosított ingó és ingatlan zálogtárgyak értékesítéséből befolyt bevételnek. Álláspontja szerint a Cstv. nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely - a zálogtárgy értékesítését kivéve - lehetővé teszi a felszámoló számára a zárómérleg jogerős bírósági jóváhagyása előtt a hitelezői igények kifizetését.
Az adós képviseletében eljáró felszámoló felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős végzés hatályában való fenntartását. Állította, hogy mind az R., mind az E. hitelezői igényének a kielégítésére a jelen eljárásban alkalmazandó Cstv. alapján került sor. A felszámoló akkor sértette volna meg a jogszabályokat, ha nem fizeti ki a hitelezők számára a nekik járó összeget, bár a befolyt bevételből erre lehetőség nyílt. Utalt arra, hogy a hitelező által hivatkozott bírósági határozatok jelen esetben irrelevánsak.
A Kúria a jogerős másodfokú végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése szerint alkalmazott Pp. 275. § (2) bekezdése alapján.
A hitelező a jogerős végzésnek az iratbetekintéssel kapcsolatos kifogást elbíráló - annak meghatározott feltételek teljesítése esetén helytadó - részét nem támadta felülvizsgálati kérelmével, így az nem tárgya a felülvizsgálati eljárásnak.
A kifogás benyújtási határidejével kapcsolatban a Kúria egyetért a jogerős végzésben foglaltakkal abban a tekintetben, hogy a Bank igényének elfogadása és besorolása valamint az I-II. közbenső mérlegek alapján történt kielégítése a hitelezők számára már ismert volt a felszámoló által előterjesztett és a hitelezők részére is - nem vitatottan - megküldött közbenső mérlegek kapcsán. A Bank hitelezői igényének a megalapozottságát a hitelező azok megismerésétől számított 8 napon belül kifogásolhatta volna (Cstv. 51. §), vagy akkor, ha bizonyította volna, hogy a Bank igényével kapcsolatban csak a jelen eljárásban vizsgált kifogás benyújtását 8 nappal megelőzően jutott olyan információhoz, amely korábban nem állt a számára rendelkezésre. A kifogás tehát ebben a tekintetben elkésett. Nem változtat a hitelező késedelmén az, ha a kérdést újra felteszi a felszámoló részére, s a felszámoló válaszától számított 8 napon belül nyújtja be a kifogását. [Kifogás a) pontja.]
Arra vonatkozóan, hogy milyen módon számította a felszámoló a Bankkal szemben a kamatot, a Kúria álláspontja szerint nem késett el a kifogás. Az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy önmagában nem jogszabálysértő az, ha a felszámoló eltérő számítási módszert alkalmaz a kamat kiszámítására, ezért a tevékenységéért a Cstv. 54. §-a szerinti felelősséggel tartozik, ha eljárásával kimutatható kárt okoz az adós vagyonában. A másodfokú bíróság nem foglalkozott a kifogás e részével, mert álláspontja szerint a kifogás elkésett.
Figyelemmel arra, hogy a felszámoló peres eljárás indítására nem kötelezhető, így az esetlegesen tévesen kiszámított késedelmi kamat érvényesítésére sem, a Kúria álláspontja szerint helytálló az elsőfokú bíróság elutasító határozata és - eltérő indokkal - az ezt helybenhagyó másodfokú végzés. Amennyiben a hitelező álláspontja szerint a felszámoló e körben kárt okozott az adósnak és emiatt a hitelező kielégítése az adós vagyonából nem vált lehetővé, úgy a Cstv. 54. §-a alapján lehetősége van arra, hogy a felszámoló ellen kereset benyújtásával kártérítési igényét perben érvényesítse. [Kifogás b) pontja.]
A hitelező kifogásának abban a részében (kifogás c) pontja), melyben arra várt választ, hogy milyen időpontban és milyen zálogjoggal terhelt vagyontárgyak értékesítéséből térült meg a Bank igénye 100%-ban, a hitelező konkrét jogszabálysértést nem jelölt meg, ezért e kérelme kifogásként nem értékelhető.
A felszámolási eljárás megindításakor hatályos Cstv. 27/A. § (6)-(7) bekezdése szerint azonban a bíróság a felszámolót hivatalból felmenti - erre irányuló kifogás hiányában is - ha az eljárás adataiból végzésében megállapítja, hogy a felszámoló súlyosan vagy ismétlődően megsérti a jogszabályokat.
E rendelkezésre tekintettel helytállóan vizsgálták az eljárt bíróságok az elszámolás jogszabályoknak megfelelő voltát a felszámoló felmentésére irányuló kérelem egyik alapjaként.
A Kúria egyetért a másodfokú bíróságnak az elszámolás vizsgálata körében kifejtett azzal a jogi álláspontjával, hogy a jelen eljárásban alkalmazandó Cstv. 49/D. §-a lehetővé tette a zálogtárgyak értékesítése során befolyt vételár költségekkel csökkentett 50%-ának a kifizetését a zálogtárgy értékesítésekor, az e kielégítési csoportba tartozó zálogjogosultak részére, míg az ekkor esetleg ki nem elégíthető zálogjoggal biztosított követelésükkel - a zálogtárgy értékének (azaz a vételárnak) a teljes mértékéig - a Cstv. 57. § (1) bekezdés b) pontjába kellett besorolni és kielégíteni a zálogjogosult hitelezőket.
Helytállóan fejtette ki azt is a másodfokú bíróság, hogy a Cstv. 58. § (1) bekezdése értelmében a Cstv. 57. § (1) bekezdés b) pontja szerinti követeléseket - az a) pontban foglaltak figyelembe vételével - a zálogtárgy értékesítésekor kell kifizetni. Ha a zálogjogosult hitelezőt a Cstv. 49/D. §-a alapján nem lehetett 100%-ban kielégíteni a befolyt vételár költségekkel csökkentett 50%-ából, akkor - amennyiben a felszámolási költségek kiegyenlítésére elegendő vagyont tartalékolt a felszámoló - a befolyt vételár másik 50%-ából megmaradt összegből, vagy pedig egyéb befolyt vagyonból a zálogjogosult hitelezőt ki kell fizetni, a zálogtárgy értékesítéséből befolyt vételár összegének megfelelő mértékig. Ennek oka az, hogy számára a követelését az értékesítést követően azonnal ki kellene fizetni, ha azonban az adósnak nincs más vagyona, mint a zálogtárgyként szolgáló vagyontárgyak, akkor a Cstv. 49/D. §-ába besorolt zálogjogosultak - az eljárásban alkalmazandó szabályok szerint - a vagyontárgy vételárának felével kötelesek voltak részt venni az eljárás finanszírozásában (a felszámolási költségek kifizetésében). Ha az adósnak van annyi - zálogjoggal meg nem terhelt - vagyona, amennyiből a zálogjogosultakat megillető összeget vissza lehet pótolni, ebben az esetben a zálogjogosultak azonnal jogosultakká válnak a követelésük kielégítésére.
Az adóshoz befolyt pénzt - mint a hitelezők kielégítésére szolgáló vagyont - a felszámolónak a Cstv. szabályai szerint kell szétosztania, függetlenül attól, hogy az az adós vagyonába milyen jogcímen folyt be.
A felszámoló a fent kifejtettek értelmében tehát a zálogjoggal biztosított hitelezői igények kielégítésének az időpontja, és a Cstv. szerinti kielégítési eljárási szabályok alkalmazása tekintetében nem követett el jogszabálysértést, erre hivatkozással a felmentésére irányuló kérelem nem alapos - ahogy azt a jogerős végzés is helytállóan megállapította.
A Kúria álláspontja szerint a jelen eljárás irataiból - melyek tekintetében az elsőfokú bíróság a felülvizsgálati bíróság megkeresésére közölte, hogy a felterjesztett iratokon felül jelen ügyben más irat nem áll rendelkezésre - nem hozható döntés arra vonatkozóan, hogy az R. Zrt. hitelezőnek milyen vagyontárgyakon és milyen típusú zálogjoga állt fenn (az egyediesítéssel kapcsolatban csak az ingatlanok tekintetében van becsatolva jelzálogjogot létrehozó nyilatkozat - 10. sorszámú beadvány 1. számú melléklet). Ebből következően konkrétan, számszerűen nem állapítható meg, hogy a felszámoló a Bank zálogjoggal biztosított követelésének a nyilvántartásba vétele és a követelés kielégítése során helytállóan járt-e el, így abban a kérdésben sem hozható határozat, hogy a felszámoló felmentése iránti kérelem erre hivatkozással megalapozott-e.
A becsatolt iratok szerint a Bank nyilvántartásba vett hitelezői igényéből 1 442 046 621 Ft volt zálogjoggal biztosított, ennyit igazolt vissza a felszámoló. (10. sorszámú beadvány 3. számú melléklet)
A Bank 2006. január 2-án közölte: "A H. Rt. "fa"-val szemben fennállt követelésünk - a hitelezői igényünk bejelentését követően, annak az E. Rt.-re való engedményezéséig - a H. Rt. "fa." bevételeiből történt átutalásokon túl az alábbi tételekkel csökkent." Összesen 385 454 839 Ft folyt be két felszámolási eljárásból, továbbá 2 205 815 EUR összeget sikerült a felszámolás kezdő időpontját megelőzően megvásárolt vevőkövetelésekből behajtani, ennek összege 597 025 564 forint (10. számú beadvány,3. számú melléklet. - becsatolva 2010. március 4.).
A levél szövegéből következően az adós "bevételeiből" is történtek átutalások a hitelező részére, illetve a hitelező saját bejelentése szerint a követelést az E. Rt.-re engedményezte. A 2009. február 25-i számlakivonat szerint a Bank számára utaltak 300 317 990 Ft-ot.
A felszámoló által becsatolt 1/a melléklet szerint a zálogjogosult hitelezők között az R. Zrt. 1 132 150 306 Ft-tal került a Cstv. 57. § (1) bekezdés b) pontjába besorolásra (I. számú közbenső mérleg), tollal van odaírva, hogy 1 442 046 621 Ft került visszaigazolásra és 442 500 000 Ft került utalásra az R. számára.
Mindezen adatokból nem állapítható meg, hogy a Bank bejelentett és visszaigazolt követelése hogyan, milyen módon csökkent 845 021 057 Ft-ra, és pontosan mikor és mekkora összegű átutalások történtek a felszámolás alatt. Ezek hiányában a felszámoló felmentésére irányuló kérelem elbírálása körében nem lehetséges annak megítélése, hogy a felszámoló a Bank hitelezői igényének a kezelése során a jogszabályoknak megfelelően járt-e el.
Különösen fontos ennek az elszámolásnak az elvégeztetése, ugyanis a felszámoló által visszaigazolt 1 442 046 621 Ft-ból a Bank bejelentése szerint 965 millió Ft még 2006. januárja előtt behajtásra került. Amennyiben ez megfelel a valóságnak, abban az esetben a Banknak nem állhat fenn további 845 millió forint követelése a harmadik közbenső mérleg időszakra, különös tekintettel arra is, hogy a fenti levélből következően követelését a Bank engedményezte is.
Mindezek alapján a Kúria arra a következtetésre jutott, hogy a felszámoló felmentésére irányuló kérelem elbírálása körében a jogerős végzés megalapozatlan. Ezért a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős végzésnek a felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezését részben hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság végzésére is kiterjedően, és az elsőfokú bíróságot a Bank hitelezői igényével kapcsolatos elszámolásra alapított felszámoló felmentése iránti kérelem tekintetében új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróságnak fel kell hívnia a felszámolót arra, hogy tételesen, részletesen vezesse le az R. Zrt. hitelezői igényének alakulását, milyen vagyontárgyakon állt fenn a hitelezőnek zálogjoga, a felszámoló azokat mikor értékesítette, milyen összegeket utalt át a hitelezőnek, illetve a hitelező mikor és mire hivatkozással csökkentette hitelezői igényét.
A fenti bizonyítás lefolytatása után lesz abban a helyzetben az elsőfokú bíróság, hogy megalapozottan tudja elbírálni, a felszámoló olyan súlyosan vagy ismétlődően megsértette-e a jogszabályokat, amely alapul szolgál a felmentésére. (Kúria Gfv.X.30.111/2011.)