adozona.hu
BH 2012.2.48
BH 2012.2.48
A nyugellátás megállapításánál figyelembe veendő korkedvezményre jogosító feltételek fogalma [Tny. 43. §, 168/1997. (X. 6.) Korm. rend. 1. sz. melléklet 1. pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A regionális nyugdíjbiztosítási igazgatóság a 2009. október 19-én kelt elsőfokú határozatával a felperes rokkantsági nyugdíj iránti igényét elutasította. A határozat indokolása szerint a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 8/B. §-a alapján az 1979. szeptember 1. és 1990. május 16. napja közötti időszakot a felperes esetében nem lehetett korkedvezményre jogosító időként figyelembe venni, mert az általa betöltött munkakör a korkedvezményre jogosító munkakö...
BH 2012.2.48 A nyugellátás megállapításánál figyelembe veendő korkedvezményre jogosító feltételek fogalma [Tny. 43. §, 168/1997. (X. 6.) Korm. rend. 1. sz. melléklet 1. pont].
A regionális nyugdíjbiztosítási igazgatóság a 2009. október 19-én kelt elsőfokú határozatával a felperes rokkantsági nyugdíj iránti igényét elutasította. A határozat indokolása szerint a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 8/B. §-a alapján az 1979. szeptember 1. és 1990. május 16. napja közötti időszakot a felperes esetében nem lehetett korkedvezményre jogosító időként figyelembe venni, mert az általa betöltött munkakör a korkedvezményre jogosító munkakörök jegyzékében nem szerepelt.E határozatot a Nyugdíjbiztosítási Jogorvoslati Igazgatóság helybenhagyta. A kiegészített bizonyítás adatai alapján megállapította, hogy a felperes a korkedvezményre jogosító jegyzékben felsorolt energetikus munkakört látta el, azonban nem találta bizonyítottnak a napi munkaidő 3/4 részét kitevő föld alatti munkavégzést.
A munkaügyi bíróság ítéletével a társadalombiztosítási határozatokat megváltoztatta és megállapította, hogy a felperes 1980. január 1-je és 1990. május 16. napja közötti szolgálati ideje korkedvezményre jogosító szolgálati idő.
A bíróság a lefolytatott bizonyítás alapján arra a következtetésre jutott, hogy a felperes a perbeli időszakban
- munkakörei elnevezéseitől függetlenül - folyamatosan a jegyzékben korkedvezményre jogosító munkakörként felsorolt energetikusi munkakört töltötte be, a munkaideje háromnegyed részét, havonta 3-5 naptól eltekintve a föld alatt töltötte.
A Tny. 8. § (1) és (2) bekezdése, 8/B. § (1) bekezdése, a 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet (továbbiakban: R.) 2. § (1) és (5) bekezdése és az 1. számú mellékletben foglaltak összevetésével kifejtette, hogy a jogszabály nem írja elő a napi munkaidő háromnegyed részének a föld alatti "teljesítését", hanem munkaidőről rendelkezik. A bíróság értelmezése szerint ez havi munkaidőre vetítve is vizsgálható és elfogadható.
A jogerős ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben az ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetét elutasító döntés meghozatalát kérte a Tny. 43. § (1) bekezdésében és az R. 1. számú melléklete 1. pontjában foglaltak megsértésére hivatkozva.
Álláspontja szerint a munkaügyi bíróság abból kiindulva, hogy a felperes nem tartózkodott valamennyi munkanapján a föld alatt, ok- és iratellenesen helyezkedett arra az álláspontra, hogy a peresített időszak korkedvezményre jogosító idő. Az ítéleti álláspont, miszerint a beszámítani kért időszak havi munkaidőre vetítve is vizsgálható, ellentétes a Tny. 43. § (1) bekezdése rendelkezésével, amely egyértelműen munkanapban határozza meg a szolgálati idő, ebből következően a korkedvezményre jogosító szolgálati idő számítását is. Ezt a jogértelmezést támasztja alá a Legfelsőbb Bíróság KGD 2007/284. számon közzétett eseti döntése is.
A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását kérte. Kifejtette, hogy a Tny. 43. §-a a szolgálati idő számítására és nem a korkedvezmény megállapítására tartalmaz rendelkezéseket. Ezzel ellentétben a Tny. 8. §-a és az egyes bányászati dolgozók társadalombiztosítási kedvezményeiről szóló 23/1991. (II. 9.) Korm. rendelet 5. § (1) bekezdése években és nem napokban határozza meg a szükséges munkavégzés időtartamát. Utalt arra, hogy a minden egyes munkanapon történő föld alatti munka egyik munkakörben sem valósul meg a munkaszervezéssel kapcsolatos egyéb teendők miatt.
Előadta továbbá, hogy a munkavégzés során személyszállítás kizárólag műszak kezdéskor és befejezéskor történt, ezen kívül, konkrét feladatok ellátása kapcsán más munkaköröknél is előfordult, hogy esetenként a felszínen kellett dolgozni. Hivatkozott arra is, hogy egyéb, nem bányászati munkakörökben (pl. utazó-oktató mozdonyfelvigyázó) sem lehetséges, hogy a munkavállaló minden egyes munkanapján 6 órát tengelyen töltsön. Ahol pedig kifejezetten indokolt, ott a jogalkotó beépítette a jogszabály szövegébe a napi munkaidő meghatározását is. Értelmezése szerint a korkedvezményre való jogosultságot megalapozza az adott munkaidőkeretben egészségkárosító körülmények között végzett munka, mivel a munkavállaló ilyen esetben is ugyanolyan időtartamban van kitéve az egészségkárosító kockázatoknak.
A felülvizsgálati kérelem - a következők szerint - nem alapos.
Az alperes a Tny. 43. § (1) bekezdése és az R. 1. számú melléklete 1. pontja alatti rendelkezések együttes értelmezéséből levezetett álláspontja, amely szerint a felperes akkor lenne jogosult az 1980. január 1-je és 1990. május 16. közötti időszakban korkedvezményre, ha a peresített időszak valamennyi munkanapjának legalább háromnegyedében föld alatt végezte munkáját - téves.
Az R. 1. számú melléklete "A korkedvezményre jogosító munkakörök jegyzéke" cím alatt - a munkakörök megjelölésével, valamint azok tartalma és a korkedvezmény hatálya meghatározásával - rendelkezik a korkedvezményre való jogosultság részletes feltételeiről. A "Munkakör" alcím alatt a jogalkotó mindenek előtt azokat a munkavégzési körülményeket foglalta külön pontokba, és azokat a munkaköröket sorolta fel, amelyekben a munkavállalókat jellemzően egészségkárosító hatások érhetik, "A munkakör leírása" alcím alatt pedig, a feladatok felsorolásával, a munkakör azonosításához adott szempontokat. A "Korkedvezmény hatálya" alcím további, az ágazatra, valamint az egészségi ártalomnak való kitettségre (munkaidő meghatározott része, üzem kapacitása stb). vonatkozó egyéb feltételeket tartalmaz.
Az R. 1. pontja a föld alatt, energetikus munkakörben, bányászati ágazatban végzett munkát akkor rendeli korkedvezményre jogosító időként elismerni, "ha a dolgozó a munkaidejének legalább 3/4 részét a föld alatt tölti". E rendelkezés - eltérően pl. az R. 1. számú melléklet 10. pont alatti ionizációs sugárzás hatása alatt végzett munkától és felsorolt munkaköröktől, ahol a jogalkotó a "Korkedvezmény hatálya" alcím alatt munkanapra vetítetten (napi három órában) határozta meg azt az időt, amely alatt a munkavállalónak az egészségére káros ártalomnak kitéve kell végeznie munkáját - nem írja elő, hogy a föld alatti munkavégzés egészségkárosító hatásának munkanapokra lebontva, egy munkanapon belül, a napi munkaidő 3/4 részében kellene érvényesülnie.
Az alperesi értelmezés - ahogyan arra a felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a bányaüzemi működés körülményei kapcsán hivatkozott - életszerűtlensége okán, továbbá amiatt is téves, mert a perbeli feltétellel (munkaidő 3/4 részét a föld alatt tölti) érintettek közül kizárná az olyan bányaüzemekben dolgozó munkavállalók jogosultságát, ahol csupán műszakváltáskor biztosított a föld alá való le-, illetve a felszínre való feljutás.
A Tny. 43. § (1) bekezdése a Tny. IV. fejezet "A szolgálati idő" cím, "A szolgálati idő igazolása" alcím alatt a szolgálati idő számítására ad szabályt. E rendelkezés szerint a szolgálati időt naptári naponként kell számításba venni és 365 naptári napot kell egy évnek tekinteni; ugyanazt az időtartamot csak egyszer lehet számításba venni.
A Tny. fenti rendelkezése a korkedvezményre jogosító munkaköri, munkafeladati és az egyéb (ágazat, ártalmaknak való kitettség egyéb kritériumai) R.a>-ben meghatározott feltételeit kiegészítő szabályként nem értelmezhető, alkalmazása révén a jogosultsági feltételek nem szűkíthetők.
A Legfelsőbb Bíróság utal arra, hogy az alperes álláspontja nem támasztható alá azon eseti döntésekkel, amelyekben a Legfelsőbb Bíróság az R. mellékletének a korkedvezmény hatálya alatt időkorlátot nem tartalmazó rendelkezéseit értelmezte és alkalmazta. A Legfelsőbb Bíróság az R. 1. számú melléklet 1. pontjában foglalt előírások értelmezése során a KGD 2007/256. számon közzétett eseti döntésében rögzítette: "a jogszabály bizonyos esetekben a föld alatti munkavégzés ideje vonatkozásában kedvezményt is ad. Ezek azok az esetek, amikor a jogszabály nem követeli meg a teljes munkaidő alatti föld alatti munkavégzést, hanem annak csak egy részét. Ilyen a bányamérnök, egyéb műszaki munkakörök, ahol a munkaidő legalább 3/4-ét kell a föld alatt tölteni. Ott, ahol a jogszabály időkorlátot nem tartalmaz, mindig a teljes napi munkaidőt kell érteni." A Legfelsőbb Bíróság tehát éppen a perbelitől eltérő, időkorlátot nem tartalmazó rendelkezések hatálya alá eső munkavállalók esetében határozta meg - az R. melléklete alapján - a jogosultság feltételeként a föld alatt napi teljes munkaidőben való munkavégzést.
Mivel a munkaügyi bíróság a felülvizsgálati kérelemben felhívott jogszabályok megsértése nélkül, helyes jogértelmezés eredményeként a döntött a felperes keresetéről, a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet - a Pp. 275. § (3) bekezdése alkalmazásával - hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Mfv. III. 11.028/2010.)