adozona.hu
ÍH 2011.180
ÍH 2011.180
EGYSZERŰSÍTETT FELSZÁMOLÁS FELTÉTELE - ÁLTALÁNOS SZABÁLYOK SZERINTI FELSZÁMOLÁS KIZÁRTSÁGA EGYSZERŰSÍTETT FELSZÁMOLÁS FELTÉTELEINEK FENNÁLLÁSÁNÁL Ha fennállnak az egyszerűsített felszámolás feltételei - mivel az adós vagyona a felszámolási költségek fedezetére sem elegendő - nincs lehetőség az eljárás általános szabályok szerinti befejezésére (Cstv. 56. §, 63. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság az adós fizetésképtelenségét a 2010. március 24-én előterjesztett kérelem alapján a 2010. június 5-én jogerőre emelkedett végzésével állapította meg és felszámolóként az N. Zrt.-t jelölte ki. A felszámolásra vonatkozó közlemény a Cégközlönyben 2010. június 23-án jelent meg, amely egyben a felszámolás kezdő időpontja is.
Az elsőfokú bíróság a 12. sorszámú végzésével a felszámoló által előterjesztett zárómérleget elutasította, és egyidejűleg - a jogkövetkezmények terhe mell...
ÍH 2011.180 EGYSZERŰSÍTETT FELSZÁMOLÁS FELTÉTELE - ÁLTALÁNOS SZABÁLYOK SZERINTI FELSZÁMOLÁS KIZÁRTSÁGA EGYSZERŰSÍTETT FELSZÁMOLÁS FELTÉTELEINEK FENNÁLLÁSÁNÁL
Ha fennállnak az egyszerűsített felszámolás feltételei - mivel az adós vagyona a felszámolási költségek fedezetére sem elegendő - nincs lehetőség az eljárás általános szabályok szerinti befejezésére (Cstv. 56. §, 63. §).
Az elsőfokú bíróság az adós fizetésképtelenségét a 2010. március 24-én előterjesztett kérelem alapján a 2010. június 5-én jogerőre emelkedett végzésével állapította meg és felszámolóként az N. Zrt.-t jelölte ki. A felszámolásra vonatkozó közlemény a Cégközlönyben 2010. június 23-án jelent meg, amely egyben a felszámolás kezdő időpontja is.
Az elsőfokú bíróság a 12. sorszámú végzésével a felszámoló által előterjesztett zárómérleget elutasította, és egyidejűleg - a jogkövetkezmények terhe mellett - kötelezte a felszámolót a záróanyag előírtak szerinti átdolgozására és az eljárás egyszerűsített módon történő befejezése iránti kérelem előterjesztésére.
A határozat indokolásából megállapíthatóan a felszámoló a 2011. január 13-án előterjesztett záróanyagában kérte a zárómérleg jóváhagyásával az eljárás általános szabályok szerinti befejezetté nyilvánítását, az adós megszüntetését, illetve díjának 375 000 forintban történő megállapítását. A zárójelentésben a felszámoló - egyebek mellett - beszámolt arról, hogy a felszámolás alatt sem bevétel, sem kiadás nem keletkezett, illetve felosztható vagyon hiányában vagyonfelosztási javaslatot nem terjeszt elő, bár jelezte, hogy nem fedezett költségnek minősül a felszámolót megillető felszámolói díj. A bíróság a záróanyag alapján a felszámolót hiánypótlás keretében annak megjelölésére hívta fel, hogy a vagyonhiány ellenére mi alapján kéri az eljárás általános szabályok szerinti befejezését. A felszámoló a felhívásra adott válaszában, a kérelme indokaként arra hivatkozott, hogy az adós ügyvezetője a törvényben előírt kötelezettségének eleget tett, így az eljárás technikailag lebonyolítható. Úgy vélte, hogy a Cstv. csupán lehetőséget teremt a felszámoló részére az eljárás egyszerűsített módon történő befejezésének a kezdeményezésére.
Az elsőfokú bíróság döntése indokolásában a jogszabályok, illetve az irányadó bíróság gyakorlat felhívása mellett kiemelte, hogy az eljárás egyszerűsített módon történő befejezésének két vagylagos feltétele van, és bármelyik feltétel fennállása esetén az egyszerűsített felszámolásnak van helye. Ezért abban az esetben, ha az adós vagyona a felszámolási költségek rendezésére nem nyújt fedezetet, a felszámolónak az egyszerűsített felszámolást kell kezdeményeznie. Abban az esetben pedig, ha a felszámoló nem eszerint jár el, a bíróságnak a mulasztást pótoltatni kell, mivel a bíróságnak hivatalból kötelessége a zárómérleg jogszabályi megfelelőségét ellenőriznie.
Adott ügyben a záróanyag alapján megállapítható, hogy a már esedékessé vált és ki nem egyenlített felszámolási költségek fedezetére, illetve a várható költségek fedezetére az adós vagyona nem elegendő, ezért nem a felszámolási eljárás általános, hanem az egyszerűsített módon történő befejezésének a jogszabályi feltétele áll fenn.
Rámutatott az elsőfokú bíróság arra is, hogy a felszámoló nem választhat az eljárás befejezés két módja között, ugyanis abban az esetben, ha fennáll a jogszabályban megjelölt feltétel, úgy az eljárás egyszerűsített módon történő befejezése iránti kérelmet kell előterjesztenie.
Megjegyezte, hogy a felszámoló rendes szabályok szerinti befejezésre irányuló kérelmével szemben a bíróság nem dönthet az eljárás más módon történő befejezéséről. Mivel pedig a felszámoló nem terjesztette elő a jogszabályi előírásoknak megfelelő kérelmet, így a bíróság az át nem dolgozott és ezért jóvá nem hagyható zárómérleget elutasította, figyelemmel arra is, hogy a zárómérleg (vagyonfelosztási javaslat) módosítása a felszámoló kizárólagos feladatkörébe tartozik.
E végzés ellen a felszámoló terjesztett elő fellebbezést, melyben a végzés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára való utasítását kérte.
A fellebbezése indokolásában előadta, hogy a felszámoló nem kérte az eljárás Cstv. 63/B. §-a szerinti befejezését, ugyanis az ügyvezető a társaság teljes iratanyagát átadta, illetve a felhívott eseti döntés sem alkalmazható, így a társaság hitelezőit sem tájékoztatta a tervezett eljárás befejezési módról.
Jogi álláspontja szerint az iratanyag átadása azt eredményezi, hogy az eljárás az általános szabályok szerint technikailag lebonyolítható. A jogszabály megfogalmazza, hogy a felszámolónak mely esetekben kell a felszámolási eljárás egyszerűsített módon történő befejezését kezdeményeznie, és ilyen esetben a felszámoló számára szigorú feladatok elvégzését írja elő. Az adott esetben azonban a felszámoló a törvényben a felszámoló számára előírt intézkedéseket nem tette meg és nem kezdeményezte az eljárás ilyen módon történő megszüntetését. Megítélése szerint a felszámoló a feltételek fennállása esetén dönthet úgy, hogy az eljárás egyszerűsített módon történő megszüntetését kéri, azonban adott ügyben az általános szabályok szerinti befejezés iránt terjesztette elő a záródokumentumot. Álláspontja szerint egyéb esetekben a felszámolási eljárás egyszerűsített módon történő befejezésének a kezdeményezése a felszámoló számára "pusztán lehetőség", melyről a felszámoló dönthet. Úgy vélte, hogy tévesen hivatkozott a bíróság a felhívott bírósági döntés tartalmára is, ugyanis adott esetben környezeti terhek nem terhelik az adóst. Kifejtette, abban az esetben, ha a bíróság a felszámolói kérelemmel szemben az eljárás egyszerűsített módon történő lefolytatására utasítja a felszámolót, úgy sérül a Pp.</a>-ben megfogalmazott kérelemhez kötöttség elve, amely jogellenes.
Utalt továbbá a Pécsi Ítélőtábla Polgári Kollégiuma által tartott kollégiumi ülésen elhangzottakra is, mely szerint nem alapozza meg a felszámoló felmentését, ha a felszámoló az eljárást az általános szabályok szerint kívánja lezárni, holott az egyszerűsített felszámolás szabályai szerint kellene eljárnia.
A fellebbezés - az alábbiak szerint - nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, s abból helytálló jogi következtetésre jutott. A felszámoló a fellebbezésében nem hozott fel olyan új tényt vagy bizonyítékot, amely alapot adna az elsőfokú bíróság megalapozott döntésének a megváltoztatására.
A Fővárosi Ítélőtábla mindenben osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját, és csupán a fellebbezésben felhozottak kapcsán az alábbiakra mutat rá:
Tekintettel arra, hogy adott ügyben a felszámolási kérelem előterjesztésére 2010. március 24-én került sor, így jelen felszámolási eljárásra már a 2009. évi LI. törvénnyel is módosított 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) rendelkezései vonatkoznak. E törvényhely 63/B. § (1) bekezdése szerint, ha az adós vagyona a várható felszámolási költségek fedezetére sem elegendő, vagy a nyilvántartások, illetve a könyvvezetés hiányai miatt a felszámolási eljárás az általános szabályok szerint technikailag lebonyolíthatatlan, a felszámoló a hitelezői igényt bejelentett hitelezőket (választmányt) tájékoztatja arról, hogy egyszerűsített felszámolás iránti kérelmet kíván a bírósághoz benyújtani. Egyúttal felhívja a hitelezőket, hogy ha tudomásuk van az adós bárhol fellelhető vagyonáról, illetve segítséget tudnak nyújtani az eljárás rendes szabályok szerinti lebonyolításához, azt 30 napon belül jelentsék be. A felszámoló - az adós gazdálkodó szervezet nyilvántartásai, illetve a könyvvezetés hiányosságai esetén - az adós vezetőjét felhívja arra, hogy amennyiben a gazdálkodó szervezet nyilvántartásainak, illetve könyvvezetésének hiányosságait nem pótolja, egyszerűsített felszámolási eljárást fog kezdeményezni.
A (2) bekezdés alapján, amennyiben az (1) bekezdés szerinti felhívás eredménytelen, és az eljárás a felszámolási eljárás általános szabályai szerint nem folytatható le, a felszámoló erről írásbeli jelentést készít, és kérelmet, illetve javaslatot nyújt be a bíróságnak az adós vagyonának, illetve be nem hajtott követeléseinek a hitelezők közötti felosztására.
A fentiekből következően a jelen eljárásban irányadó és 2009. szeptember 1. napjától hatályos Cstv. alapján is - a korábbi szabályozással megegyezően - csupán két esetben van lehetőség az egyszerűsített felszámolás kezdeményezésére: ha az adósi vagyon a várható felszámolási költségekre nem elegendő, illetve, ha az eljárás technikailag lebonyolíthatatlan. Abban az esetben pedig, ha ezen feltételek közül bármelyik is fennáll, úgy a Cstv. speciális, a felszámolási eljárás gyorsabb, egyszerűbb lezárására, nem pedig a rendes eljárás lefolytatására irányuló szabályok az irányadók. Ilyen esetben a felszámoló nem mérlegelheti, hogy az eljárás befejezésének melyik módját választja, ugyanis a Cstv. 63/B. § (1) bekezdésében megjelölt bármelyik feltétel megvalósulása esetén az eljárás általános szabályok szerinti lebonyolítására vonatkozó elvárások nem is teljesíthetőek. A két befejezési mód (általános és egyszerűsített) között alapvető különbség ugyanis az, hogy egyszerűsített befejezés esetén a felszámolót az adós iratanyagának, illetve vagyonának a hiánya akadályozza a rendes szabályok szerinti lebonyolításban, illetve az igények kielégítésében.
Mivel pedig adott esetben a felszámoló által sem vitatottan az adós vagyona még a felszámolási költségek fedezetére sem elegendő - ugyanis a felszámoló által is előadottan a felszámolói díjra az adós vagyona nem nyújt fedezetet -, így a Cstv. 63/B. § (1) bekezdésében megkívánt törvényi feltétel megvalósult.
Az adott ügyben nem bír jelentőséggel az sem, hogy az adós iratanyaga teljes mértékben rendelkezésre áll és az eljárás technikailag lebonyolítható, ugyanis a törvényben megjelölt másik vagylagos feltétel megvalósult.
Tévesen hivatkozott arra is, hogy sérül a kérelemhez kötöttség elve abban az esetben, ha a bíróság az egyszerűsített felszámolás kérelmezésére utasítja a felszámolót. A bíróságnak ugyanis az előterjesztett zárójelentés alapján mindig vizsgálnia kell, hogy a felszámoló okszerűen jutott-e arra a következtetésre, amelyre figyelemmel a záróanyagot előterjesztette, vagyis - mint arra az elsőfokú bíróság is helytállóan hivatkozott - nem mellőzhető annak vizsgálata, hogy az előterjesztett jelentés és beadvány megfelel-e a jogszabályoknak. Jogellenesnek ugyanis - a felszámolói állásponttal szemben - éppen az minősülne, ha a bíróság nem a Cstv. vonatkozó rendelkezései szerint járna el, illetve nem követelné meg az annak megfelelő eljárást a felszámolótól.
Megjegyzi a Főváros Ítélőtábla, hogy az elsőfokú bíróság által felhívott eseti döntés nem áll ellentétben a jelen ügyben hozott döntéssel, de a hivatkozott kollégiumi ülésen elhangzottak is az elsőfokú bíróság jogi álláspontját igazolják.
A kifejtettekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott végzését a Cstv. 6. § (3) bekezdése alkalmazásával, a Pp. 259. §-ára utalással, a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján - a fellebbezésben foglaltakra tett kiegészítéssel - helybenhagyta.
(Fővárosi Ítélőtábla 12. Fpkf. 43.689/2011/2.)