adozona.hu
BH+ 2011.12.543
BH+ 2011.12.543
A betéti társaság mögöttes helyállásra köteles tagjával szemben érvényesített igény elévülésének nyugvása [Ptk. 324. § (1) bek., 326. § (2) bek., 1/2007. PJE].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság ítéletével a másodfokú bíróság jogerős ítéletét hatályában fenntartotta. Az említett, 2001.június 6-án kelt jogerős ítélet - az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatva - kötelezte az A. Bt.-t, hogy fizessen meg a felperesnek 1 602 100 Ft-ot és annak késedelmi kamatait valamint 183 100 Ft elsőfokú, 35 000 Ft másodfokú perköltséget.
A felperes 2001.október 20-án - 85 000 Ft végrehajtói díjat előlegezve - az A. Bt.-vel szemben végrehajt...
BH+ 2011.12.543 A betéti társaság mögöttes helyállásra köteles tagjával szemben érvényesített igény elévülésének nyugvása [Ptk. 324. § (1) bek., 326. § (2) bek., 1/2007. PJE].
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság ítéletével a másodfokú bíróság jogerős ítéletét hatályában fenntartotta. Az említett, 2001.június 6-án kelt jogerős ítélet - az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatva - kötelezte az A. Bt.-t, hogy fizessen meg a felperesnek 1 602 100 Ft-ot és annak késedelmi kamatait valamint 183 100 Ft elsőfokú, 35 000 Ft másodfokú perköltséget.A felperes 2001.október 20-án - 85 000 Ft végrehajtói díjat előlegezve - az A. Bt.-vel szemben végrehajtási eljárást kezdeményezett. A végrehajtó 2006. december 13-án megállapította, hogy az adósnak nincs lefoglalható, értékesítésre alkalmas ingósága, ingatlantulajdona, a bankszámlájára vezetett azonnali beszedési megbízás eredménytelen volt, a végrehajtás szünetel a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 52. § d) pontja alapján. Az erről szóló jegyzőkönyvet 2006. december 20-án vette kézhez a felperes. Utóbb, a kérelmére a végrehajtási eljárás folytatódott.
Az alperes az A. Bt. beltagja és önálló képviseleti joggal rendelkező törvényes képviselője. A felperes 2004. november 17-én, 2007. január 17-én és november 13-án -mögöttes helytállási kötelezettségére hivatkozva - a betéti társaságot terhelő marasztalási összeg megfizetésére kívánta felhívni. Az alperes részére küldött levelek azonban "nem kereste" jelzéssel a feladóhoz visszaérkeztek.
A felperes 2007. december 21-én benyújtott, utóbb módosított keresetével 1 820 200 Ft és annak 1995. november 1-jétől a kifizetésig járó késedelmi kamatai, valamint 85 000 Ft és annak 2002. szeptember 1-jétől járó késedelmi kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (a továbbiakban: 2006. évi Gt.) 108. § (1) bekezdése alapján fennálló mögöttes helytállási kötelezettségére hivatkozással.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Állította, hogy a felperes követelése elévült. 2001. október 20-án kezdeményezett az A. Bt.-vel szemben végrehajtási eljárást. Az ettől számított, az alperessel szembeni igényérvényesítésre nyitva álló öt éves elévülési határidő eltelt. Utalt arra, hogy a felperesnek az A. Bt. tagjainak alapításkori, összesen 40 000 Ft mértékű vagyoni hozzájárulására tekintettel, a cég mérlegének adatai alapján tudnia kellett arról, hogy a végrehajtás nem vezethet eredményre. Az alperes sérelmezte, hogy a felperes a megelőző perben a betéti társaság korábbi három, komoly vagyonnal rendelkező, a számlák kibocsátásával foglalkozó beltagjával illetve vele szemben nem lépett fel, így nem volt módjuk az érdemi védekezésre. Előadta azt is, hogy 1997. és 2006. között ideggondozói kezelés alatt állt, 2008. óta nyugdíjas, 60 000 Ft nyugdíjjal rendelkezik, számottevő vagyona nincs. A kereset összegét egyébként nem vitatta.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetének helyt adott. Határozatának indokolásában kifejtette: a cég vagyona nemcsak az alapításkor rendelkezésre bocsátott vagyoni hozzájárulásból áll. Működése során további vagyonra tehet szert. Az adóssal szembeni végrehajtás az ítéletének meghozatala időpontjában is folyamatban volt, a követelés behajtásának fennáll a reális esélye. A mögöttes helytállásra köteles alperessel szemben ezért az elévülés nyugszik a Ptk. 326. § (2) bekezdése értelmében, amint az erre vonatkozó jogértelmezést a Legfelsőbb Bíróság 1/2007. polgári jogegységi határozata is tartalmazza. Az alperes marasztalása a 2006. évi Gt. 108. § (1) bekezdése szerint csak feltételes, a marasztalási összeget csak akkor lesz köteles megfizetni, ha az a betéti társaságtól behajthatatlan lesz.
Az elsőfokú bíróság a 2006. évi Gt. 97. §-ára utalással - miszerint a társaság vagyonára a tagok perben állása nélkül is hozható marasztaló ítélet, vezethető végrehajtás - nem értékelte a felperes terhére, hogy a beltagokat, bár arra jogi lehetősége lett volna, nem perelte együtt a betéti társasággal. Az alperes vagyoni helyzetére figyelemmel, méltányosságból, arra vonatkozó jogszabályi lehetőség hiányában, nem látott módot a fizetés alóli mentesítésre. A kereset összegét a betéti társasággal szembeni perben hozott ítéletek alapján, és az alperesi nem vitatásra tekintettel tartotta igazoltnak.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét, az abban kifejtett indokokra utalással, helyben hagyta. Megállapította a peres felek egybehangzó nyilatkozata alapján, hogy a végrehajtási eljárás a főkötelezett adós betéti társasággal szemben a másodfokú eljárás időpontjában is folyamatban volt. A cég működik, bevételekre tehet szert, a követelés behajthatatlansága nem bizonyított, ezért az alperessel szembeni elévülés sem következhetett be, a Legfelsőbb Bíróság 1/2007. polgári jogegységi határozatának 4. pontja értelmében.
A fellebbezésben foglaltakra tekintettel hangsúlyozta: az alperes mögöttes felelősségét nem érinti, hogy a betéti társaság elleni perben nem vett részt. Közömbös az is a jogvita eldöntése szempontjából, hogy a mögöttes helytállásra köteles beltagok milyen anyagi helyzetben vannak. A felperes igényének keletkezésekor hatályos, a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény (a továbbiakban: 1988. évi Gt.) 94. § (2) bekezdése és 75. § (1) bekezdése szerint a beltagok felelőssége egyetemleges, így a jogosult választhat melyikükkel szemben érvényesíti az igényét. A másodfokú bíróság rámutatott arra is, ha az alperes a felperes részére kifizeti a tartozást, a többi beltaggal szemben megtérítési igénye lehet.
Az alperes a jogerős ítélettel szembeni felülvizsgálati kérelmében kérte elsődlegesen annak hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, a kereset elutasítását. Másodlagosan a hatályon kívül helyezés mellett a másodfokú bíróság új eljárásra utasítása, új határozat hozatalára kötelezése iránt terjesztett elő kérelmet. Beadványának tartalma szerint a jogerős ítélet sérti a bizonyítékok okszerű mérlegelését előíró Pp. 206. § (1) bekezdését, a felperesi bizonyítási teherre vonatkozó Pp. 164. § (1) bekezdést, a követelések öt éves elévüléséről szóló Ptk. 324. § (1) bekezdését, az elévült követelésnek bíróság előtti érvényesítésének kizárását kimondó Ptk. 325. § (1) bekezdését. Állította, hogy az eljárt bíróságok a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján okszerűtlenül következtettek arra, hogy a perbeli, több mint tíz éve fennálló követelés nem évült el. Sérelmezte, hogy nem vizsgálták, a felperes miért késlekedett igényének érvényesítésével. Vitatta, hogy a felperes bizonyította: reális esélye van annak, hogy a betéti társasággal szemben a végrehajtás eredményre vezessen. Véleménye az volt, a szünetelőben lévő végrehajtási eljárás folytatását a felperes azért kérte, hogy az elévülés tekintetében a bíróságot megtévessze. Jogi álláspontja az volt: az alperessel szembeni elévülési idő kezdete 2001. június 6-a, a betéti társasággal szembeni marasztalást tartalmazó ítélet jogerőre emelkedésének napja volt. 2006. június 6-án az elévülés bekövetkezett, 2008. február 22-én, az alperessel szembeni fizetési meghagyás kibocsátására, elévülési időn túl került sor.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta, a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján. Megállapította, hogy a támadott határozat az alábbiakra tekintettel nem jogszabálysértő.
A peres felek egyezően adták elő, hogy az adós betéti társaság a mai napig működő cég, amellyel szemben a végrehajtás változatlanul folyamatban van. A Pp. 206. § (1) bekezdésének megsértése nélkül, okszerűen következtettek ezért arra az eljárt bíróságok, hogy az alperes a perbeli követelésnek a főkötelezettől való behajthatatlanságát, kétséget kizáróan nem tudta bizonyítani, ezért az elévülésnek az alperessel szembeni bekövetkezése sem volt megállapítható. Amint azt a Legfelsőbb Bíróság 1/2007. polgári jogegységi határozatának 4. pontja is tartalmazza, a mögöttes felelős személlyel szembeni követelés elévülése a főkötelezettől való behajthatatlanság igazolt megállapításáig, a Ptk. 326. § (2) bekezdése értelmében nyugszik. A mögöttes kötelezett ugyanis mindaddig megtagadhatja a teljesítést, amíg a főkötelezettől az behajtható. A sortartásra vonatkozó kifogás miatt - azaz menthető okból- a jogosult nem tudja igényét érvényesíteni. Ez pedig a mögöttes kötelezettel szembeni követelés elévülésének nyugvását idézi elő.
A behajthatatlanságot, a megelőzően említett tényekkel szemben, az alperesnek kellett volna bizonyítania, a Pp. 164. § (1) bekezdése szerint. Erre az általa becsatolt, 1994-2001. évekre nézve kiállított egyszerűsített mérlegek nem voltak alkalmasak. A Legfelsőbb Bíróság egyetértett a másodfokú bírósággal abban, hogy mindaddig, amíg a főkötelezett cég bevételekre tehet szert, működik, ellene a végrehajtás folyamatban van, reális remény lehet az igény kielégítésére.
Mindezekre tekintettel a felülvizsgálati kérelem eredményre nem vezetett. A Legfelsőbb Bíróság az alperes beadványának tartalma szerint hivatkozott eljárás jogi és anyagi jogi jogszabálysértéseket megállapítani nem tudta. A jogerős ítéletet, a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Pfv.X.22.159/2010.)