adozona.hu
AVI 2011.6.67
AVI 2011.6.67
Az adóhatóság a törvényben írt feltételek fennállása esetén bejegyzett könyvvizsgáló vagy adószakértő közreműködését veheti igénybe [2003. évi XCII. tv. 95. § (5) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperesi beavatkozó - mint elsőfokú adóhatóság - a felperesnél 1999-2004. évekre iparűzési adónemben ellenőrzést végzett. A revízió eredményként hozott elsőfokú határozat a felperes terhére 9 088 700 Ft adókülönbözetet, 7 909 500 Ft adóhiányt és 120 900 Ft adótöbbletet állapított meg, és kötelezte a felperest az adóhiány, 3 954 750 Ft adóbírság, 2 818 400 Ft késedelmi pótlék megfizetésére.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2005. december 12. napján hozott határozatában az els...
AVI 2011.6.67 Az adóhatóság a törvényben írt feltételek fennállása esetén bejegyzett könyvvizsgáló vagy adószakértő közreműködését veheti igénybe [2003. évi XCII. tv. 95. § (5) bek.]
Az alperesi beavatkozó - mint elsőfokú adóhatóság - a felperesnél 1999-2004. évekre iparűzési adónemben ellenőrzést végzett. A revízió eredményként hozott elsőfokú határozat a felperes terhére 9 088 700 Ft adókülönbözetet, 7 909 500 Ft adóhiányt és 120 900 Ft adótöbbletet állapított meg, és kötelezte a felperest az adóhiány, 3 954 750 Ft adóbírság, 2 818 400 Ft késedelmi pótlék megfizetésére.A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2005. december 12. napján hozott határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az alperes érdemi döntését a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (továbbiakban: Sztv.) 51. § (2) bekezdésében, a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (továbbiakban: Htv.) 39. § (1) bekezdésében, 52. § 37. pontjában, a 2004. évi XXX. törvénnyel kihirdetett Csatlakozási Szerződés X. melléklete 4. Versenypolitika részének a Helyi adókedvezmények formájában nyújtott támogatások alcímet viselő 3. pontjában (továbbiakban: Csatlakozási Szerződés), az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdésében, 95. § (5) bekezdésében, az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (továbbiakban: Áe.) 43. § (1) bekezdés c) pontjában foglaltakra alapította.
A felperes keresetében az adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezését kérte.
Az alperes és az alperesi beavatkozó a felperes keresetének és bizonyítási indítványának elutasítását kérte, a határozatokba foglalt jogi álláspontjukat fenntartották.
A megyei bíróság a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy a felperes nem volt jogosult adócsökkentő tényezőként figyelembe venni a különböző javítási, karbantartási szolgáltatások és ezek nyújtásához felhasznált anyagok értékét. A társasházak építésével kapcsolatos jogszabálysértést is helytállóan mutatta ki az alperes, a Htv. 52. § 40. pontja értelmében e körben sem lett volna helye az iparűzési adóalap csökkentésének. A hatóságok eljárási jogszabálysértést sem követtek el, a külső szakértők közreműködésének igénybevételére - az Art. 95. § (6) bekezdése értelmében - jogszerűen került sor, a velük kötött megbízási szerződés tartalmára nézve pedig az Art. nem tartalmaz előírást. E szerződés beszerzésére irányuló felperesi bizonyítási indítványt a megyei bíróság elutasította. A felperes a szakértői sikerdíjjal kapcsolatban konkrét jogszabálysértést nem jelölt meg, és rögzítette, hogy a szakértői munkával kapcsolatos érdemi álláspont vitatására a felperesnek a perben - független igazságügyi szakértő kirendelésének indítványozásával - lehetősége lett volna, ezzel azonban nem élt. A felperes alaptalanul hivatkozott az iparűzési adó jogalap nélkülivé válására. A perben vitatott adó beszedésének időszaka ugyanis megelőzi Magyarország Európai Unióhoz történő csatlakozásának időpontját, és a Csatlakozási Szerződés, az ebbe foglalt derogáció lehetőséget biztosított az iparűzési adó fenntartására. A revízió alá volt időszakban a felperes iparűzési adó fizetésére kötelezett adóalany volt, ennél fogva az alperes határozata a kereset által vitatott körben teljes körűen megalapozott és jogszerű.
A megyei bíróság ítélete ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság utasítását új eljárásra és új határozat hozatalára. Sérelmezte bizonyítási indítványának elutasítását, azzal érvelt, hogy az alperes és az elsőfokú bíróság az ügy érdemi eldöntésére is kiható lényeges eljárási jogszabálysértéseket követett el. A külső szakértők alkalmazása ugyanis - akiknek anyagi érdeke fűződött a határozat számukra előnyös módon történő meghozatalához - a határozatok hatályon kívül helyezését indokolta volna. A megyei bíróság figyelmen kívül hagyta az alperesi képviselő, illetve a külső szakértő azon nyilatkozatát, mely szerint a lakások alvállalkozók közreműködésével készültek, ezért jogszerűen állapította meg az iparűzési adó alapját. A távollétében tartott tárgyalásról készült jegyzőkönyvet a megyei bíróság részére nem küldte meg, így arra nem tudott észrevételt tenni.
A felperes 7. sorszám alatti beadványában ("Nyilatkozat"), az ehhez csatolt okiratokra alapítottan azzal érvelt, hogy a külső sikerdíjas vállalkozók (szakértők) alkalmazása és az általuk lefolytatott adóellenőrzés nem felelt meg az Art. 1. § (6) bekezdésében, 2. §-ában, 5. §-ában és a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (továbbiakban: Ket.) 1., illetve 4. §-ában foglaltaknak.
Az alperes és az alperesi beavatkozó a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a per tárgyalását az Európai Közösségek Bírósága (EB) előtt C-283/06. és C-312/06. számú egyesített ügyben folyamatban lévő előzetes döntéshozatali eljárás jogerős befejezéséig a Kfv. I. 35.347/2006/6. számú végzésével felfüggesztette. Az ügyben az eljárás folytatására az EB ítéletének meghozatala után a Kfv. I. 35.097/2008. számon került sor.
A Legfelsőbb Bíróság a C-283/06. és C-312/06. számú ügyben hozott EB ítéletben kifejtett jogi álláspontot - annak megismétlése nélkül - az e perbeli ügyre nézve is irányadónak tekintette.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A Htv. 52. § 40. pontja a közvetített szolgáltatások értékére nézve a következő fogalom-meghatározást adja:
"Az adóalany által saját nevében vásárolt és harmadik személlyel (a megrendelővel) írásban kötött szerződés alapján, a szerződésben rögzített módon részben vagy egészben, de változatlan formában továbbértékesített (továbbszámlázott) szolgáltatás értéke. Közvetített szolgáltatásnál az adóalany vevője és nyújtója is a szolgáltatásnak, az adóalany a vásárolt szolgáltatást részben vagy egészben közvetíti úgy, hogy a megrendelővel kötött szerződésből a közvetítés lehetősége, a számlából a közvetítés ténye, vagyis az, hogy az adóalany nemcsak a saját, hanem az általa vásárolt szolgáltatást is értékesíti változatlan formában, de nem feltétlenül változatlan áron, egyértelműen megállapítható. Ide sorolandó továbbá a közvetített szolgáltatások közé nem tartozó, az adóalany által továbbszámlázott olyan alvállalkozói teljesítés értéke, amelynek végzése során az adóalany mind megrendelőjével, mind alvállalkozójával a Polgári Törvénykönyv szerinti - írásban kötött - vállalkozási szerződéses kapcsolatban áll, feltéve, hogy azzal az adóalany a 36. pont szerint eladott áruk beszerzési értékeként vagy a 37. pont szerint anyagköltségként nettó árbevételét nem csökkentette".
E szerint az alvállalkozói teljesítések értékével akkor csökkenthető az iparűzési adó alapja, ha "az adóalany mind megrendelőjével, mind alvállalkozójával a Polgári Törvénykönyv szerinti vállalkozási szerződéses kapcsolatban áll". A felperes és az építőipari szolgáltatást nyújtó vállalkozások között a különböző munkák elvégzésére - nem vitásan és az alperes által sem vitatottan - a Ptk. 389. §-ának megfelelő vállalkozási szerződés jött létre. A felépült lakások értékesítésére azonban a Ptk. 365. §-a szerinti adásvételi szerződéssel került sor, ezért a lakások vevői nem minősíthetők megrendelőnek, a perrel érintett jogviszonyban alvállalkozói szerződéses jogviszony nem jött létre. A szolgáltatások tehát nem minősíthetők alvállalkozói teljesítésnek, így nem csökkenthetik az iparűzési adó alapját.
A felperes eljárása nem felelt meg a Htv. 39. § (1) bekezdésében, 52. § 37. pontjában, az Sztv. 78. § (5) bekezdésében foglaltaknak. A társasházak építése, értékesítése során árunak minősül a megvásárolt telek, a telek megszerzéséhez kapcsolódó illetékek, a közműfejlesztési hozzájárulások értékei, melyeket az eladott áruk beszerzési értékeként kell az eladással egyidejűleg elszámolni. A felperes által épített társasházi lakások saját termelésű készletnek minősülnek, így azokat az értékesítéskor nem lehet az eladott áruk beszerzési értékeként kimutatni. A felperes által igénybevett szolgáltatások a társasház építése során nem kerültek változatlan formában továbbértékesítésre, ezért a jogerős ítélet jogszerű döntést tartalmaz.
A felperes alaptalanul és nem iratszerűen hivatkozott arra, hogy a - kérelmére - távollétében megtartott tárgyaláson új adat merült volna fel. Az iratokból megállapíthatóan az elsőfokú adóhatóság és az alperes sem vitatta, hogy a felperes és az építőipari szolgáltatást nyújtó vállalkozások között a különböző munkák elvégzésére vállalkozási szerződés jött létre. Ez azonban önmagában - az előzőekben részletezettekre figyelemmel - nem elégséges a felperesi gyakorlat jogszerűségének alátámasztására. Az iratokból tehát nem állapítható meg olyan, az ügy eldöntése szempontjából releváns új tény, körülmény, adat, jogcím, amely a felperes távollétében tartott tárgyaláson merült volna fel, és további bizonyítási eljárás lefolytatását, vagy újabb nyilatkozat előterjesztését indokolttá tehette volna [Pp. 141. §, 151. § (1) bekezdése].
A felülvizsgálati eljárásban nincs helye bizonyítás felvételének, a bizonyítékok ismételt egybevetésének, felülmérlegelésnek. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésére álló iratok alapján dönt [Pp. 275. § (1) bekezdése]. A Legfelsőbb Bíróság a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben bírálhatja felül. A felülvizsgálati eljárásban olyan új körülményre, amely nem volt tárgya az ezt megelőző eljárásnak, nem lehet hivatkozni. A felülvizsgálati kérelmet pedig utóbb, még "Nyilatkozat" formájában sem lehet alapítani olyan új tényekre, bizonyítékokra, jogcímekre, amelyeket a Pp. 272. § (1) bekezdése alapján előterjesztett felülvizsgálati kérelem nem tartalmaz. E jogszabályi rendelkezésekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Nyilatkozatot és az ehhez csatolt okiratokat érdemben nem vizsgálhatta meg, ezek ugyanis nem képezték a jogerős ítélet meghozatalát megelőző eljárás tárgyát.
Közigazgatási perekben a bíróságoknak az ügy érdemében hozott határozatok jogszerűsége tárgyában kell döntenie [Art. 145. § (3) bekezdése, Pp. 339. §]. Eljárási jogszabálysértés csak akkor adhat alapot a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezésére és új eljárás elrendelésére, ha az jelentős, ügy érdemi eldöntésére is kiható lényeges, bírósági eljárásban nem pótolható jogszabálysértésnek minősül (KK 14. számú állásfoglalás). Ilyen a perbeli esetben az előzőekben részletezettekre figyelemmel és következők miatt nem merült fel:
Az Art. 95. § (5) bekezdése lehetőséget ad arra, hogy az önkormányzati adóhatóság, ha a kettős könyvvezetésre kötelezett adózó ellenőrzéséhez szükséges szakértelemmel rendelkező adóellenőre nincs, megbízás alapján bejegyzett könyvvizsgáló vagy adószakértő közreműködését vehesse igénybe. Az iratokból megállapíthatóan a perbeli esetben nem maga az adóhatóság végezte el az ellenőrzést, ehhez külső szakértőket vett igénybe.
A megyei bíróság jogszerűen állapította meg, hogy az alperes perben felülvizsgálni kért határozata a kereset által vitatott körben kizárólag megalapozott és a jogvita eldöntésére irányadó anyagi jogszabályi rendelkezéseknek megfelelő érdemi döntést tartalmaz, és a Pp. 95. § (5) és (6) bekezdése szerinti jogszabályi rendelkezések nem kerültek megsértésre. A megyei bíróság a felperes bizonyítási indítványát is helytállóan és megfelelő indokolással ellátva, jogszerűen utasította el [Pp. 221. § (1) bekezdése].
Megjegyzi e körben a Legfelsőbb Bíróság, hogy a felperes kizárólag a külső szakértők igénybevételét és nem az általuk tett megállapításokat vitatta. A határozatok - nem vitásan - átvették a revízió (külső szakértők) megállapításait. A kereseti, illetve felülvizsgálati kérelem által vitatott körben az érdemi döntést illetően azonban a felperes csupán hivatkozott megalapozatlanságra, de konkrét adatot, bizonyítékot nem tárt fel, és a perben sem kérte szakértő kirendelését. Az alperes és a megyei bíróság továbbá az iparűzési adó alapjához, az adófizetési kötelezettség tisztázásához szükséges valamennyi adatot iratszerűen, a felperesi iratok tartalmának megfelelően rögzítette. Az ügyben irányadó tényállásra alkalmazott jogkövetkeztetések pedig megfelelnek a Htv. és az Sztv. előzőekben nevesített rendelkezéseinek. A szakértőkkel kötött megállapodás tartalmának tehát nincs az ügy eldöntése szempontjából érdemi jelentősége, e körben az ügy érdemi eldöntésére kiható eljárási jogszabálysértés nem állapítható meg.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben nem jogszabálysértő, ezért a megtámadott határozatot a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.097/2008.)