adozona.hu
BH 2011.6.182
BH 2011.6.182
Bennfentes kereskedelem tilalma. A pénzügyi felügyelet az adott helyzetben általában elvárhatóan és ésszerűen eljáró személy magatartásával való összevetéssel állapíthatja meg a bennfentes kereskedés tényét [2001. évi CXX. tv. 201. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint az I. r. felperes 2006 májusától a P. Nyrt. (továbbiakban: P.) igazgatósági tagja, az ingatlanok hasznosítását felügyelte. A II. r. felperes az I. r. felperes édesapja, a B. I. Befektetési és Ingatlanforgalmazó Kft.-nek (továbbiakban: Kft.) tagja, melynek képviseletére az I. és II. r. felperes jogosult. A Kft.-nek 2005. november 7. óta van befektetési hitel igénybevételére vonatkozó 500 millió forintos keretszerződése az ERSTE Befektetési Zr...
BH 2011.6.182 Bennfentes kereskedelem tilalma. A pénzügyi felügyelet az adott helyzetben általában elvárhatóan és ésszerűen eljáró személy magatartásával való összevetéssel állapíthatja meg a bennfentes kereskedés tényét [2001. évi CXX. tv. 201. §].
A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint az I. r. felperes 2006 májusától a P. Nyrt. (továbbiakban: P.) igazgatósági tagja, az ingatlanok hasznosítását felügyelte. A II. r. felperes az I. r. felperes édesapja, a B. I. Befektetési és Ingatlanforgalmazó Kft.-nek (továbbiakban: Kft.) tagja, melynek képviseletére az I. és II. r. felperes jogosult. A Kft.-nek 2005. november 7. óta van befektetési hitel igénybevételére vonatkozó 500 millió forintos keretszerződése az ERSTE Befektetési Zrt.-vel (továbbiakban: Bank). A Kft. 10%-ot meghaladó részben tulajdonosa a P.-nak. A P.-nál nem volt olyan belső szabályzat, amely korlátozta volna az igazgatósági tagok hozzáférését a belső információkhoz.A P.-nál 2006. augusztus közepén indult meg a vagyonértékelés részben a nyilvánosság előtt is, részben csak az igazgatóság előtt ismert adatok alapján. A számítások 2006. augusztus 19-i, későbbiekben már nem módosított adata szerint az egy részvényre jutó nettó vagyon 4655 Ft. Az értékelést B. B., a P. igazgatósági elnöke és Gy. D., a P. gazdasági igazgatója készítette. A vagyonértékelésről 2006. augusztus 29-ére összehívandó sajtótájékoztatóra a meghívókat 2006. augusztus 20-áig kiküldték. A tájékoztató ingatlanokat érintő részének kijelölt előadója az I. r. felperes volt. A sajtótájékoztató napján dőlt el, hogy ezen részt mégsem az I. r. felperes vezeti elő.
2006. augusztus 24-én a II. r. felperes - részben a tőzsdén, részben azon kívül - 29 648 db P. részvényt vásárolt 3155 Ft-os átlagáron. Az ügylet a II. r. felperes által két nappal korábban, a Banknál nyitott számlán bonyolódott. A II. r. felperesnek korábban nem voltak P. részvényei. A P. vagyonértékelését a tőzsde zárását követően, 2006. augusztus 28-án tették közzé. A tájékoztatás szerint a P. közvetlen és közvetett tulajdonában lévő főbb eszközök (részesedések, ingatlanok stb.) értékelése szerint az egy részvényre jutó vagyon 4500-4700 Ft közötti értékre becsült, melybe nem került bele a S. Nyrt. részvényárfolyam változása által okozott realizálatlan profit. A BÉT a részvények kereskedését határozattal - hivatkozva a befektetők érdekeire és a piac információkkal történő ellátására - az augusztus 29-ei napra felfüggesztette. Az árfolyamot befolyásoló információk közzétételének megtörténtére hivatkozva a 265/2006. számú határozattal 2006. augusztus 29-én 14.00 órakor került sor a kereskedés visszaállítására, de szinte azonnal, a +10%-os limit túllépés miatt szüneteltetni kellett. A részvények árfolyama a 2006. augusztus 28-i záró árhoz képest egy nap alatt 8,2%-kal, 3500 Ft-ra emelkedett, miközben a BUX index csak 0,5%-kal nőtt.
A II. r. felperes 2006. augusztus 31-én 3659 Ft-os átlagáron 29 000 db P. részvényt adott el a Kft.-nek. Az ügylettel a II. r. felperes 14 616 000 Ft nyereséget ért el. Az ügyletekről - az I. r. felperes bejelentése nyomán - a P. saját nevében, valamint az I. r. felperes, mint a P. igazgatósági tagja nevében 2006. augusztus 25-én, majd szeptember 4-én hivatalos tájékoztatást tett közzé.
Az alperes hivatalból eljárást indított a bennfentes kereskedelemre vonatkozó szabályok megsértése miatt, melynek során megállapította, hogy a felperesek bennfentes személyek, a vagyonbecslés által nyújtott információ lényeges információ volt. Az I. r. felperes ezt az információt más személynek továbbadta, a II. r. felperes pedig e bennfentes információ felhasználásával kötött pénzügyi eszközre vonatkozó ügyletet, melyből vagyoni előnye származott. Ezért az alperes 2007. február 9-i határozataival az I. r. felperest 3 millió Ft, a II. r. felperest 18 millió Ft bírság megfizetésére kötelezte.
A felperesek keresetükben az alperesi határozatok hatályon kívül helyezését kérték. A pereket a Fővárosi Bíróság egyesítette. A felperesek indítványa alapján tanúként hallgatta meg B. B.-t és Gy. D.-t, valamint nyilatkoztatta az I. r. felperest. Mellőzte ezzel szemben a szakértő kirendelését, majd jogerős ítéletével a felperesek keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperesek nyújtottak be fellebbezést.
A Fővárosi Ítélőtábla jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az ítélet indokolása szerint a fellebbezések nem érintették a felperesek bennfentes személyi státuszát, ezért az ezzel kapcsolatos ítéleti megállapítást a Fővárosi Ítélőtábla sem vizsgálta. A tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény (továbbiakban: Tpt.) 201. § (3) bekezdés a) pontja alapján a Fővárosi Ítélőtábla vizsgálta, hogy a vagyonbecslés által nyújtott információ lényeges, és bennfentes információ volt-e. Arra a következtetésre jutott, hogy a P. vagyonának egy részvényre jutó értéke a Tpt. 201. § (3) bekezdés a) pontja szerinti bennfentes információnak minősült. A Fővárosi Ítélőtábla hangsúlyozta, hogy az információ árfolyam-befolyásolásra való alkalmassága nem szak-, hanem jogkérdés, ezért az elsőfokú bíróság helyesen döntött a szakértői bizonyítás mellőzéséről. Az információ lényeges jellegének megítéléséhez a Fővárosi Ítélőtábla álláspontja szerint elégséges a II. r. felperes vásárlásai és az információ nyilvánosságra kerülése közötti időszak árfolyamának vizsgálata és értékelése. Megállapította, hogy a II. r. felperes a 2006. augusztus 24-i záró 3235 Ft-os árnál is kedvezőbben, 3155 Ft-ért vásárolt, az információ nyilvánosságra kerülését követően kialakult 3500 Ft-os árra figyelemmel az ármozgás lényegesnek tekinthető.
A jogerős ítélet indokolása kifejti, hogy az eljárás során nem sérültek a felpereseknek a Pp. 3. § (3) bekezdésében meghatározott jogai, miután a felperesek teljes körben vitatták az alperesi határozat jogszerűségét keresetükben, ezért az elsőfokú bíróságnak már nem volt miről tájékoztatást adni. Hangsúlyozta, hogy a bizonyítási eljárás lényeges eleme volt, hogy az I. r. felperes adott-e át bennfentes információt a II. r. felperesnek, és hivatkozott arra, hogy az I. r. felperes a 21. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyvben rögzített nyilatkozata szerint beszélgetést folytatott a II. r. felperessel a részvények megvásárlását megelőzően. Ennek alapján a Fővárosi Ítélőtábla bizonyítottnak találta azt a körülményt, hogy az információ átadása megtörtént, ehhez képest a II. r. felperes nyilatkoztatása szükségtelen.
A Fővárosi Ítélőtábla kiemelte, hogy a bennfentes kereskedelem sajátossága az érintettek titoktartása, ennek folytán az alperes a tényállást szükségszerűen alapítja a konkrét tényekből levont következtetésekre. A Fővárosi Ítélőtábla úgy értékelte, hogy az elsőfokú bíróság a Pp. 206. § (1) bekezdésének megfelelően állapította meg a tényekből a bennfentes kereskedelem megvalósulását, nevezetesen, az I. r. felperes napi kapcsolata a kibocsátóval, az a körülmény, hogy 2006. augusztus 19-ét követően a vagyonértékelés eredménye már nem változott, a II. r. felperes mikor nyitott a részvény adásvétel céljára számlát, illetve, hogy az I. r. felperes hozzáférését a bennfentes információhoz a kibocsátó nem korlátozta, olyan tények, amelyek az alperes jogszabálysértést megállapító következtetését alátámasztották.
A jogerős ítélet ellen a felperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és a keresetnek helyt adó döntés meghozatalát kérték. Álláspontjuk szerint a jogerős ítélet jogszabályellenes, iratellenes és megalapozatlan. Sérelmezték, hogy elmaradt a tényállás valóságos feltárása, a felperesek nem kaptak lehetőséget állításuk bizonyítására [Pp. 164. § (1) bekezdés, 206. §, 221. § (1) bekezdés, 270. § (2) bekezdés]. A jogerős ítélet téves jogi következtetéseken nyugszik, egyoldalúan értékelte a felek előadásait, illetve a mérlegelés logikátlan és okszerűtlen [Pp. 206. §, 221. § (1) bekezdés, 270. § (2) bekezdés]. A felperesek kifogásolták, hogy a Fővárosi Ítélőtábla nem foglalkozott a felperesek bennfentes személyi státuszával, holott 2010. március 16-án benyújtott 7. sorszámú beadványukban ezzel kapcsolatos álláspontjukat is kifejtették. A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (továbbiakban: Ket.) 3. § (1) bekezdésére alapozva kifogásolták, hogy a tényállás hivatalból történő megállapítása elmaradt, ugyanakkor az alperes olyan adatokat értékelt, amelyre vonatkozóan bizonyítást nem folytatott le. A felperesek álláspontja szerint feltételezés az, hogy a vagyonértékelésben szereplő adatok bennfentes információnak minősülnek, az I. r. felperes ezekről az információkról tudomást szerzett és azokat a II. r. felperesnek továbbadta, illetve azokat a II. r. felperes felhasználta. Az alperesnek e láncolat minden elemét bizonyítania kellett volna. A felperesi álláspont szerint az ítéletek megalapozatlansága azért állapítható meg, mert a bíróságok okszerűtlenül mérlegelték a rendelkezésükre álló bizonyítékokat. Nem vették figyelembe az alperes eljárásában elkövetett szabálysértéseket és megsértették a Pp.</a> bizonyítási szabályait. Kifogásolták egyes tényállási elemek életszerűségi szempontból történt elfogadását. Sérelmezték, hogy a tényállás megállapítása alapjául szinte kizárólag közvetett bizonyítékok szolgáltak. Álláspontjuk szerint nem bizonyított feltételezés az, hogy egyes közlemények közzététele, illetve a rendkívüli tájékoztatás az igazgatóság nevében történt, a vagyonértékelés 2006. augusztus 16-án a meghívók elküldésekor még nem volt készen, illetve nem értékelhető életszerűtlennek az, hogy az I. r. felperes a sajtótájékoztatóval kapcsolatos feladatkörét egy nappal előbb nem ismerte.
A felperesek kiemelték, hogy a vagyonértékelés elkészítését Gy. D. egyedül, saját számítógépén végezte, értékelése alapjául kizárólag nyilvános adatok szolgáltak. A közvetlen bizonyítékként értékelt meghívólevél elküldésekor a vagyonértékelés még nem szerepelt a napirenden; abból tehát sem az értékelés elkészítésére, sem az I. r. felperes tudomásszerzésének időpontjára nem lehet következtetést levonni. A felperesek hangsúlyozták, hogy az I. r. felperes a vagyonértékelés elvégzésekor még csak két hónapja volt az igazgatóság tagja, a társaság tevékenységének egy szűk szegmensével foglalkozott, munkáját nem a társaság székhelyén végezte és csak hetente adott beszámolót a vezérigazgatónak. Számítógépe nem volt összekapcsolva az igazgatóság többi tagjának számítógépével, a vagyonértékelés adatait, eredményét csak személyes szóbeli tájékoztatás segítségével ismerhette volna meg, erre azonban nem került sor. Az I. r. felperesnek ahhoz nem volt szüksége hosszabb felkészülésre, hogy az ingatlanok értékéről tájékoztatást adjon, hiszen az ingatlanvagyon összetételét az I. r. felperes jól ismerte. Ezt igazolja az is, hogy a tájékoztatás az I. r. felperes nélkül teljes körűen lezajlott.
A fenti körülmények alapján a felperesek álláspontja szerint a Fővárosi Ítélőtábla a Pp. 164. § (1) bekezdésének figyelmen kívül hagyásával elmulasztotta felülmérlegelni a megállapított tényállást, és az abból levont közvetkeztetéseket. A bizonyítékok okszerű mérlegelése ugyanis arra mutat, hogy az I. r. felperes csak 2006. augusztus 29-e után szerzett tudomást a vagyonbecslés eredményéről. A felperesek felhívták a figyelmet arra, hogy a Pp. 336/A. § (2) bekezdése alapján a bizonyítási kötelezettség az alperest terhelte, illetve a bíróságok nem oktatták ki a felpereseket a Pp. 3. § (3) bekezdése szerinti bizonyítandó tényekről. Kifogásolták, hogy a bíróság jelentőséget tulajdonított annak a súlytalan körülménynek, hogy a II. r. felperes miért saját maga vásárolta meg a 29 648 db részvényt, miért nem a Kft. eszközölt vásárlást. Az anyagi jogszabálysértéseket illetően a felperesek előadták, hogy a vagyonértékelés adata nem minősülhet bennfentes információnak, miután Gy. D. azt nyilvános adatokból nyerte. Ennek vizsgálatára a felperesek szakértői bizonyítást indítványoztak, amelynek a bíróságok jogszerűtlenül nem adtak helyt. Utaltak arra, hogy a vagyonértékelés közzétételét követően tapasztalt részvénymozgás a tőzsdén teljesen átlagos volt, az ezzel ellentétes elsőfokú bírósági megállapítás megalapozatlan. Sérelmezték, hogy a Fővárosi Ítélőtábla nem indokolta meg, hogy melyek azok az adatok, amelyek nem minősíthetők mindenki által ismertnek, és a vagyonértékelés alapjául szolgáltak. A Tpt. 201. § (2) bekezdés a) és i) pontjára utalással előadták, a törvény nem állít fel vélelmet arra nézve, hogy a bennfentes személyek vásárlásaikat bennfentes információ birtokában végezték, illetve nem vélelmezi az információ továbbadását sem. Ezért e körülményeket bizonyítani kell. Hangsúlyozták, hogy a Tpt. alapján bejelentési kötelezettség állt fenn, amelynek teljesítése megtörtént.
Álláspontjuk szerint súlyosan sérti a bizonyítás szabályait az, hogy a II. r. felperes személyes meghallgatása elmaradt. Kifogásolták, hogy az elsőfokú bíróság következtetést vont le abból a körülményből, hogy a részvényvásárlást megelőzően a felperesek egymással beszélgettek. Sérelmezték, hogy a bíróságok jelentőséget tulajdonítottak annak a körülménynek, hogy a felperesek azonos lakcímre vannak bejelentve, ez nem teszi szükségtelenné annak bizonyítását, hogy a felperesek információt cseréltek. Kifogásolták az elsőfokú ítélet hivatkozását a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény 30. § (2) bekezdésére és előadták, hogy a tőzsdén kívül vásárolt 25 061 db részvény adásvétele kívül esik a Tpt. hatályán, ezért nem is képezhette volna az alperesi eljárás tárgyát.
A felperesek felülvizsgálati kérelmével szemben az alperes ellenkérelmet terjesztett elő, amelyben annak hatályában való fenntartását kérte. Kifejtette, hogy a Fővárosi Ítélőtábla a fellebbezést teljes körűen elbírálta, a felperesek 2010. március 16-i előkészítő irata a Pp. 247. § (2) bekezdésével ellentétes módon terjesztette ki a fellebbezés hatályát. Hangsúlyozta, hogy az alperesi határozat jogellenességének bizonyítása a Pp. 164. § (1) bekezdése alapján a felpereseket terheli, ezzel szemben az alperes a Pp. 336/A. §-ában foglaltaknak megfelelően igazolta, hogy az általa megállapított tényállás valós. Utalt arra, hogy a szabad bizonyítási eljárás keretében a közvetett bizonyítékok a tényállás megállapítása során szabadon értékelhetők.
Állította, hogy az alperes határozatai a mérlegelés szabályainak megfelelnek, és a keresetet elutasító jogerős ítélet is a Pp. 206. § (1) bekezdésének megfelelő értékelést és mérlegelést tartalmaz, valamint megfelel a Pp. 221. §-ában foglalt feltételeknek. Az anyagi jogi hivatkozásokkal összefüggésben rámutatott arra, miszerint az az információ, hogy az egy részvényre jutó saját tőke lényegesen magasabb, mint az aktuális tőzsdei árfolyam, bennfentes információ. A bennfentesség nincs közvetlen összefüggésben azzal, hogy nyilvánosságra hozatala ténylegesen eltéríti-e az árfolyamot. Abban a kérdésben, hogy a vagyonértékelés nyilvános adatokon alapul-e, hangsúlyozta, hogy a társaság könyvei nem nyilvánosak, nem nyilvános a műanyagipari szektorról készített tanulmány sem. A vagyonértékeléshez szakértő cég közreműködését vették figyelembe, nyilvánosan hozzáférhető információk bejelentésére nem szoktak sajtótájékoztatót összehívni és maga a társaság is deklarálta az információ bennfentességét azzal, hogy a tőzsdei kereskedés felfüggesztését kérte. A felperesek ex lege bennfentes személyek a Tpt. 201. § (2) bekezdés a) és i) pontja alapján. Az eljárás adatai alapján megállapítható, hogy az I. r. felperes a bennfentes információt ismerte és átadta a II. r. felperesnek. A II. r. felperes tőzsdén kívüli részvényvásárlására a bennfentes kereskedelem tilalma vonatkozik.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az Európai Parlament és a Tanács 2003/6/EK irányelve a bennfentes kereskedelemről és a piaci manipulációról 2. cikk (1) bekezdésében foglaltak szerint a tagállamok megtiltják minden, a második albekezdésben említett személynek, aki bennfentes információkkal rendelkezik, hogy ezeket az információkat felhasználja oly módon, hogy közvetlenül vagy közvetve, saját vagy harmadik személy javára az információhoz kapcsolódó pénzügyi eszközöket vegyen vagy adjon el, illetve kíséreljen meg venni vagy eladni. Az első albekezdést kell alkalmazni minden olyan személyre, aki a következők folytán került a bennfentes információ birtokába:
a) a kibocsátó igazgatási, irányító vagy felügyeleti testületében való tagsága folytán; vagy
b) a kibocsátó tőkéjében való részesedése folytán; vagy
c) mert hozzáfér ilyen információkhoz beosztása, foglalkozása vagy feladatai végzése folytán.
A 3. cikk a) pontja szerint a tagállamok a 2. cikkben meghatározott tilalom által érintett minden személynek megtiltják a bennfentes információ szolgáltatását bármilyen másik személynek, kivéve, ha ezt az információt beosztása, foglalkozása vagy feladatai szokásos végzése keretében szolgáltatja. Az Európai Bíróság C-45/08 számú, az irányelv egyes rendelkezésének értelmezése körében kifejtette, hogy a jogbiztonságnak a piaci szereplők érdekében történő erősítése érdekében a 2003. évi 124. irányelv pontosította a bennfentes információ fogalma két alapvető elemének, azaz az információ pontosságának és az árakra gyakorolt valószínű hatása mértékének meghatározását.
E körben idézi a 2003. évi 124. irányelv 1. cikk (2) bekezdését, amelynek értelmében az az információ, amelynek nyilvánosságra hozatala valószínűleg jelentős hatást gyakorolna a szóban forgó pénzügyi eszközök árára, olyan információ, amelyet az ésszerűen eljáró befektető nagy valószínűséggel felhasználna a befektetési döntése meghozatalához (51-es pont). Az információ felhasználása körében arra mutat rá az irányelv, hogyha valamely bennfentes információval rendelkező elsődleges bennfentes piaci ügyletet hajt végre az említett információ által érintett pénzügyi eszközök vonatkozásában, ez egyben azt is jelenti, hogy e személy ezeket az információkat felhasználja (54. pont). Idézi a 2003. évi 6. irányelv 18. preambulum-bekezdését, miszerint bennfentes információ felhasználása akkor áll fenn, ha olyan személy vásárol vagy idegenít el pénzügyi eszközöket, aki tudja, vagy akinek tudnia kellett volna, hogy a birtokában levő információ bennfentes információ (57. pont). Ebből következően annak megállapítása, hogy az adott helyzetben az ésszerűen eljáró személy mit tudna, illetve mit kellett volna tudnia, az illetékes hatóságok hatáskörébe tartozik (57. pont).
A fenti rendelkezésekkel azonos tartalmú Tpt. 201. §-ának előírásai alapján a Legfelsőbb Bíróság úgy ítélte meg, hogy a jogerős ítélet nem jogszabálysértő.
Az idézett irányelv és a Tpt. 201. §-a a bennfentes kereskedelem tilalmát minden bennfentes személyre vonatkozóan általános jelleggel kimondja. A Tpt. 199. §-a értelmében a Tpt. tilalma minden olyan pénzügyi eszközzel kapcsolatos cselekményre vonatkozik, amelyet Magyarország területén követtek el, vagy amelynek hatása Magyarország területén érvényesülhet, ezért nem helytálló az a felperesi hivatkozás, miszerint a tilalom (a Tpt. hatálya folytán) a II. r. felperes tőzsdén kívüli vásárlására nem terjed ki.
Az alperes határozatainak indoklásából kitűnően, illetve az első- és másodfokú bíróság az Európai Bíróság által megfogalmazott elveknek megfelelően vizsgálta, hogy az általa megállapított tényállási helyzetben lévő felperesek - mint ésszerűen eljáró személyek - tudták-e, illetve tudniuk kellett volna-e a vagyonbecslés által nyújtott információt, illetve, hogy az a körülmény, hogy a II. r. felperes a piaci ügyleteket a tényállásban megállapított módon végrehajtotta, egyben azt is jelentette-e, hogy ezeket az információkat felhasználta.
A jogerős ítélet helyes jogi álláspontra helyezkedett a tekintetben, hogy az eljárt bíróságok nem vétettek eljárási jogszabálysértést azzal, hogy nem adtak a felpereseknek a Pp. 3. § (3) bekezdése szerinti tájékoztatást a bizonyítandó tényekről. Ezek a tények ugyanis a jogi képviselővel eljáró felperesek előtt ismertek voltak.
A Legfelsőbb Bíróság nem osztotta a felperesek álláspontját a közvetett bizonyítékok értékelését illetően. E körben az Európai Bíróság felfogásának megfelelően az adott helyzetben általában elvárhatóan és ésszerűen eljáró személy magatartásának modellezése alapján kell megállapítani, hogy megvalósult-e bennfentes kereskedelem. Az első- és másodfokú bíróság ítéletének indokolása a felülvizsgálati kérelemben előadottakkal ellentétben a tényállást megalapozottan állapította meg, a bizonyítékokat a Pp. 206. §-ának megfelelően értékelte, és ítéleti indokairól a Pp. 221. § (1) bekezdésének megfelelően számot adott. A felperesek által állított téves következtetés, egyoldalú értékelés, logikátlan és okszerűtlen mérlegelés nem volt megállapítható.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a Fővárosi Ítélőtábla helyesen határolta le a fellebbezési eljárás körét is, amikor a felperesek bennfentes státuszával érdemben nem foglalkozott. Ezzel összefüggő előadást ugyanis a felperesek fellebbezése nem tartalmaz. A felperesek által hivatkozott 2010. március 16-i beadvány I/3. pontjában csupán a bennfentes személyek körét meghatározó Tpt. előírásokat ismerteti, azzal kapcsolatos előadást nem tett.
A Legfelsőbb Bíróság összességében úgy ítélte meg, hogy mind az információ bennfentes jellegét, mind az I. r. felperes arról szóló tudomásszerzését, mind az információ átadását és II. r. felperes által történő felhasználását - a jogsértés megállapításának egyes mozzanatait - a bíróság által értékelt körülmények, az Európai Bíróság joggyakorlata által megkívánt módon bizonyították. A Legfelsőbb Bíróság kiemeli, hogy a II. r. felperes részvényvásárlása és eladása a vagyonértékelés elkészültéhez és nyilvánosságra hozatalának időpontjához kapcsolódik. A vagyonértékelés nyilvánosságra hozatalára összehívott sajtótájékoztató, illetve a részvénykereskedés felfüggesztésére irányuló kérelme az információ bennfentes jellegét támasztja alá. A II. r. felperes részvényvásárlásának és eladásának árfolyama az információ felhasználására utal.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 39.177/2010.)