adozona.hu
AVI 2011.5.48
AVI 2011.5.48
Az adóhatóság az áfa-levonás jogszerűségének vizsgálata során széles körű bizonyítás lefolytatására köteles [1992. évi LXXIV. tv. 32. § (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél 2004. augusztus hónapra bevallások utólagos vizsgálatára irányuló pénzösszeg kiutalás előtti általános forgalmi adóellenőrzést végzett. Ennek eredményeként a felperes terhére 9 137 000 Ft-ot jogosulatlan visszaigénylésnek minősített, kiutalását elutasította és 4 568 000 Ft adóbírságot szabott ki. A revízió nem fogadta el az E. Kft. által kibocsátott 12 db számla általános forgalmi adótartalmát, mivel a gazdasági esemény nem a számlákban szereplő felek közö...
AVI 2011.5.48 Az adóhatóság az áfa-levonás jogszerűségének vizsgálata során széles körű bizonyítás lefolytatására köteles [1992. évi LXXIV. tv. 32. § (1) bek.]
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél 2004. augusztus hónapra bevallások utólagos vizsgálatára irányuló pénzösszeg kiutalás előtti általános forgalmi adóellenőrzést végzett. Ennek eredményeként a felperes terhére 9 137 000 Ft-ot jogosulatlan visszaigénylésnek minősített, kiutalását elutasította és 4 568 000 Ft adóbírságot szabott ki. A revízió nem fogadta el az E. Kft. által kibocsátott 12 db számla általános forgalmi adótartalmát, mivel a gazdasági esemény nem a számlákban szereplő felek között jött létre. Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.A felperes keresete alapján az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatát hatályon kívül helyezte, és elrendelte a felperes által 2004. augusztus hónapra igényelt 9 137 000 Ft általános forgalmi adó kiutalását. Ítéletének indokolásában hivatkozott az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 32. § (1) bekezdésére, 35. § (1) bekezdésére, ezek alapján vizsgálta a perben vitatott számlák tartalmi valóságát.
Az alperes állításával szemben megállapította, hogy a számla kiállítója a vitatott időszakban továbbra is a K., K. u. 2. szám alatti ingatlanban, de egy másik üzlethelyiségben működött. Így téves, hogy itt sem székhellyel, sem telephellyel nem rendelkezett.
Az alperes azt is vitatta, hogy a számlakibocsátó beszerezte a felperesnek értékesített berendezéseket. Ezzel kapcsolatban K. A. az E. Kft. ügyvezetője az elsőfokú eljárásban 21. sorszám alatt megküldte a vitatott számlákat, melyeket a tárgyaláson a bíróság a peres felek közreműködésével beazonosított. Ennek alapján megállapította, hogy ezek megegyeznek a felperes részére kibocsátott számlákban szereplő tételekkel.
Az adólevonás gyakorlásához felhasznált valamennyi számlán a számlakibocsátó képviselőjének, S. O.-nak aláírása szerepel, így azt nem lehet hiteltelennek tekinteni csupán azért, mert a felperes nem vele, hanem K. A.-val tárgyalt a beszerzések lebonyolításakor.
A bizonyítékok alapján az elsőfokú bíróság arra a jogi következtetésre jutott, hogy az alperes tévesen állapította meg, hogy a felperes az általános forgalmi adót jogosulatlanul igényelte vissza.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet kérve annak hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását. Továbbra is azt állította, hogy a gazdasági esemény nem a számlában feltüntetett felek között jött létre, annak igazolására az újonnan becsatolt bizonyítékok sem alkalmasak.
A felperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 22. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
Az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdése értelmében az adóalanyt megilleti az a jog, hogy az általa fizetendő adó összegéből levonja azt az adóösszeget, melyet a részére teljesített termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás során egy másik adóalany rá áthárított. Az Áfa. tv. 35. § (1) bekezdése alapján az adólevonási jog kizárólag az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolható. Az elsőfokú bíróság ezen jogszabályhelyek alapján vizsgálta az általa lefolytatott bizonyítási eljárás során, hogy a felperes és a számla kiállítója között a gazdasági esemény a valóságban végbe ment-e. Vizsgálta azokat az egyéb körülményeket is, amelyekre az alperes határozatában, az elutasítás indokaként hivatkozott. Így vizsgálta a számlakibocsátó székhelyét és telephelyét, azt, hogy az általa értékesített termékkel rendelkezett-e, miként történt a számla kiállítása, azt ki írta alá. A lefolytatott bizonyítási eljárás adatai alapján a bizonyítékok mérlegelésével állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a felperes jogszerűen gyakorolta áfa-levonási jogosultságát.
A felülvizsgálati eljárásban - annak rendkívüli perorvoslati jellegére figyelemmel - a tényállás módosítására, a bizonyítékok újraértékelésére, azok felülmérlegelésére nincs lehetőség. Erre csak akkor van mód, ha a tényállás hiányos, vagy az ítélet iratellenes megállapításokat tartalmaz, illetve a bíróság a bizonyítékokat kirívóan okszerűtlenül mérlegelte. A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint azonban az elsőfokú bíróság a fenti hibáktól mentesen állapította meg a tényállást, kitért mindazokra a ténybeli és jogi körülményekre, amelyekre az alperes határozatát alapította, a bizonyítékok mérlegelésénél okszerűtlenség sem volt tapasztalható. Az alperes határozatában foglaltaktól eltérően okszerűen állapította meg, hogy a számlakibocsátó a számlában szereplő székhellyel és telephellyel, valamint az értékesített árukkal rendelkezhetett, a számlát az arra jogosult képviselő írta alá.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság jogerős ítéletét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.242/2007.)