adozona.hu
BH+ 2011.4.174
BH+ 2011.4.174
A jogvesztő határidő leteltét követően bejelentett hitelezői igény nyilvántartásba vételének a felszámoló által ismert követelés esetén sincs helye [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 37. § (1) és (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A jogerős végzésben megállapított és a felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából jelentős tényállás a következő:
A 2005. augusztus 8-án benyújtott kérelem alapján indult felszámolási eljárásban a bíróság az adós felszámolását elrendelte, felszámolóként a V. Zrt.-t jelölve ki. A kérelem benyújtásakor hatályban volt a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) rendelkezései szerint a felszámolás kezdő időpontja a felszámolást el...
BH+ 2011.4.174 A jogvesztő határidő leteltét követően bejelentett hitelezői igény nyilvántartásba vételének a felszámoló által ismert követelés esetén sincs helye [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 37. § (1) és (3) bek.].
A jogerős végzésben megállapított és a felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából jelentős tényállás a következő:A 2005. augusztus 8-án benyújtott kérelem alapján indult felszámolási eljárásban a bíróság az adós felszámolását elrendelte, felszámolóként a V. Zrt.-t jelölve ki. A kérelem benyújtásakor hatályban volt a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) rendelkezései szerint a felszámolás kezdő időpontja a felszámolást elrendelő végzés jogerőre emelkedésének napja, mely a jelen eljárásban 2006. március 22-e volt. A hitelezőknek szóló hirdetmény 2006. május 11-én jelent meg a Cégközlönyben.
A K.-Sz. Bt. 2006. május 29-én nyújtotta be a keresetlevelét a bírósághoz, ahol peres eljárás van folyamatban a K.-Sz. Bt. és az adós között. A K.-Sz. Bt. 2008. december 16-án jelentette be a peres eljárásban érvényesített követelését hitelezői igényként a felszámolási eljárásban, melyet azonban a felszámoló elutasított arra hivatkozással, hogy a 2006. május 11-én közzétett felhívás alapján 2007. május 11-ig volt lehetőség a felszámolás kezdő időpontjában fennálló követelések bejelentésére, s ez a határidő jogvesztő. Miután a K.-Sz. Bt. e határidőn túl jelentette be az igényt, nincs lehetőség követelése nyilvántartásba vételére.
A nyilvántartásba-vétel megtagadása miatt a K.-Sz. Bt. 2009. január 19-én nyújtotta be kifogását, melyben hivatkozott arra, hogy a Legfelsőbb bíróság KGD 1994.259. számú döntése értelmében azokat a hitelezői követeléseket is határidőben bejelentettnek kell tekinteni, amelyeket a felszámoló ismer. Miután a felszámoló a perben többször nyilatkozatot tett, ezért számára ismert volt a követelés, emiatt nem hivatkozhat a hitelezői igény-bejelentési határidő elteltére.
A felszámoló kérte a kifogás elutasítását. Álláspontját fenntartva kifejtette, hogy a kifogást előterjesztő a jogvesztő határidő letelte után jelentette be hitelezői igényét. Utalt arra, hogy a kifogást előterjesztő által hivatkozott eseti döntés idején a Cstv. más szabályokat tartalmazott a hitelezői igények nyilvántartásba vételére. 1993-ban az eseti döntésben hivatkozott szabályok megváltoztak, s a jelen eljárásban már nincs lehetőség azok alkalmazására.
Az elsőfokú bíróság a kifogást elutasította. Hivatkozott a hitelezői igény bejelentési határidő Cstv. 37. § (1)-(3) bekezdéseiben foglalt rendelkezéseire, s megállapította, hogy a kifogást előterjesztő a hitelezői igényét a számára rendelkezésre álló 1 éves jogvesztő határidőt követően nyújtotta be, ezért a felszámoló nem követett el jogszabálysértést akkor, amikor a hitelezői igényt nem vette nyilvántartásba.
A kifogást előterjesztő fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta és megállapította, hogy a másodfokú eljárással felmerült költségeit a kifogással élő maga viseli.
A végzés indokolásában kifejtette, hogy a másodfokú bíróság mindenben elfogadta az elsőfokú bíróság jogi álláspontját. Rámutatott, hogy tévedett a kifogással élő, amikor azt állította, hogy a követelés a felszámolás alatt keletkezettnek tekintendő arra figyelemmel, hogy annak tárgyában per van folyamatban. A perben hozandó ítélet időpontja nem hat ki a követelés esedékességére, mert a kifogással élő felperes a perben a perindítás előtt esedékessé vált igényét érvényesítette az adóssal szemben.
Utalt arra is, hogy a kifogással élő által hivatkozott eseti döntést még a Cstv. 1993. szeptember 2-át megelőzően hatályos szabályai alapján hozta meg a bíróság. Az 1993. szeptember 2-án hatályba lépett 1993. évi LXXXI. törvény 44. § (5) bekezdése hatályon kívül helyezte azt a korábbi előírást, amely az ismert követelések nyilvántartásba vételének kötelezettségét előírta a felszámoló számára.
A jogerős végzés ellen a kifogást előterjesztő nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. A felülvizsgálati kérelem - tartalma alapján - a Cstv. 37. § (1)-(3) bekezdéseinek jogszabálysértő értelmezését állította. Álláspontja szerint azzal, hogy a felszámoló perbe bocsátkozott, a követelésről hivatalból tudomást szerzett. Miután a követelés mértékét a peres bíróság fogja megállapítani a per befejezésekor, ezért a követelés a felszámolás alatt keletkezettnek minősül, melyet az esedékessé válástól számított 40 napon belül kell a felszámolónak bejelenteni.
Az általa hivatkozott eseti döntésnek megfelelően kell a hitelezői igényt nyilvántartásba venni, mert a felszámoló tudott róla, s hitelezői igénye nyilvántartásba vételének elutasítása nem indokolt.
A felszámoló felülvizsgálati ellenkérelmet nem nyújtott be.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős másodfokú végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése szerint alkalmazott Pp. 275. § (2) bekezdése alapján és megállapította, hogy az nem jogszabálysértő.
A Legfelsőbb Bíróság mindenben elfogadta a jogerős végzésben kifejtett jogi álláspontot. A másodfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a kifogást előterjesztő által megjelölt eseti döntés alapjául szolgáló eljárásban a Cstv. 1993. szeptember 2-án történt módosítását megelőző eljárási szabályokat kellett alkalmazni, melyek valóban tartalmazták az "ismert hitelező" fogalmát. A módosítással azonban ez a rendelkezés a Cstv. szabályai közül kikerült, ebből következően a hatályon kívül helyezett jogszabályon alapuló eseti döntés sem irányadó a más jogi szabályozás alapján létrejött jogviszonyok elbírálásánál. Az 1993-as módosítást követően indult felszámolási eljárásban a hitelezőknek a felszámoló által ismert követelésüket is be kell jelenteniük a felszámolóhoz.
Az adóssal szembeni felszámolási eljárás lefolytatása iránti kérelem benyújtásakor hatályos Cstv. rendelkezései azt írták elő, hogy a felszámolás kezdő időpontjában fennálló követeléseket a felszámolás Cégközlönyben való közzétételét követő 40 napon, de maximum 1 éven belül [Cstv. 37. § (1) bekezdés] be kell jelenteni a felszámolónak, mert az 1 éves határidő jogvesztő [Cstv. 37. § (3) bekezdés].
Az eljárás adataiból megállapítható, hogy a kifogást előterjesztő követelése a felszámolás kezdő időpontja előtt keletkezett, ezért azt be kellett volna jelentenie a fenti határidőn belül. Ezt a kötelezettséget nem érinti az, hogy a követelést peresítette-e vagy sem [Cstv. 38. § (2) bekezdése], továbbá az sem, hogy a peres eljárás a felszámolás kezdő időpontja előtt vagy - tévesen - utána indult meg.
A Legfelsőbb Bíróság ebben a tekintetben is teljes mértékben egyetért a jogerős végzésben kifejtett jogi állásponttal.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős végzést a Pp.275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Gfv.X.30.207/2010.)