adozona.hu
AVI 2011.1.6
AVI 2011.1.6
A szerződés tartalmának vizsgálata során az életszerűség és gazdasági indokoltság tisztázása is szükséges [2003. évi XCII. tv. 1. § (7) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél 2002. és 2003. évekre vonatkozóan személyi jövedelemadó és általános forgalmi adónemben lefolytatott ellenőrzés alapján az adózó terhére 7 687 078 Ft adókülönbözetet állapított meg, melyből 7 326 075 Ft adóhiány. Kötelezte ennek, valamint 3 663 035 Ft adóbírság, és 1 785 048 Ft késedelmi pótlék megfizetésére. A revízió megállapítása szerint a felperes a tulajdonát képező gy.-i ingatlant 2001. november 5-én használatra átengedte a S. Baromfinevelő Szövetkezetnek. A ...
AVI 2011.1.6 A szerződés tartalmának vizsgálata során az életszerűség és gazdasági indokoltság tisztázása is szükséges [2003. évi XCII. tv. 1. § (7) bek.]
Az adóhatóság a felperesnél 2002. és 2003. évekre vonatkozóan személyi jövedelemadó és általános forgalmi adónemben lefolytatott ellenőrzés alapján az adózó terhére 7 687 078 Ft adókülönbözetet állapított meg, melyből 7 326 075 Ft adóhiány. Kötelezte ennek, valamint 3 663 035 Ft adóbírság, és 1 785 048 Ft késedelmi pótlék megfizetésére. A revízió megállapítása szerint a felperes a tulajdonát képező gy.-i ingatlant 2001. november 5-én használatra átengedte a S. Baromfinevelő Szövetkezetnek. A használatba adás ugyan látszólag ingyenesen történt, de használat ellenértékeként a vállalkozó vagyonának értékét növelte a szövetkezet olyan módon, hogy kerítés, belső utak és csapadékvíz hálózat felújítására került sor. A beruházások és felújítások költségét az adóhatóság területarányosan az adózó bevételének tekintette. A felperes a vizsgálati időszakban sertéstartással foglalkozott, de az adóhatóság a felperesi takarmány-felhasználást irreálisan magasnak tartotta és az 1 kg súlygyarapodáshoz felhasznált takarmány mennyiségénél kb. 12 kg-ot nem fogadott el, hanem 5,5 kg-ot tekintett elfogadhatónak. Mindezek alapján becslési eljárás keretében állapította meg az adófizetési kötelezettséget. Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.A felperes keresetében a jogerős határozat hatályon kívül helyezését kérte azzal, hogy az adóhatóság tévesen átminősítette a használati megállapodást. Téves, hogy az ingatlanon végzett beruházási és felújítási munkák költségét a felperesi adózónak kellene viselnie. A m2 arányos megosztás is minden alapot nélkülöz. A sertéstartással kapcsolatos megállapításai önellentmondóak.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában hivatkozott az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 1. § (7) bekezdésére, mely szerint a szerződés ügyletet és más hasonló cselekményeket valódi tartalmuk szerint kell minősíteni. Az elsőfokú bíróság a felperes és az S. Baromfinevelő Szövetkezet között létrejött használati megállapodás minősítését illetően osztotta az alperesi álláspontot. A szerződés valódi tartalma szerint nem ingyenes használatba adásról szólt, hanem használatba adásról megállapodva a beruházások elvégzéséről mintegy ellentételezéseként. A bérleti díj pedig a felperes és a szövetkezet közötti szerződésben a szövetkezet által elvégzett beruházások értéke volt.
A vállalkozói díj ingatlanok közötti területarányos megosztást illetően is elfogadta az elsőfokú bíróság az adóhatóság indokait, hiszen az ingatlanok területe és az elvégzett munkák ismert adatok voltak, a kivitelezett munkák pedig - jellegüket illetően - az ingatlanok területéhez igazodtak, ezért szükségtelennek tartotta szakértő kirendelését az ügyben.
A sertéstartáshoz felhasznált takarmánymennyiség vonatkozásában a 2002. évre vonatkozóan a bíróság megítélése szerint sem álltak fenn a becslés feltételei.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet kérve annak hatályon kívül helyezését és a keresetnek történő helytadást. Továbbra is arra hivatkozott, hogy a szövetkezetnek ingyenes használatot biztosított és semmilyen kivitelezővel nem kötött szerződést, hiszen a munkák elvégeztetésére anyagi fedezete sem lett volna. A bérleti díjat nem lehetett volna azonosítani a felújítás, karbantartás vállalkozói díjával. Szükség lett volna a perben szakértő kirendelésére. A sertéstartással kapcsolatos alperesi megállapítások is önellentmondóak.
Az alperes a jogerős ítélet hatályban való fenntartását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint az elsőfokú bíróság a tényállást teljes körűen feltárta, és az ügyben alkalmazandó jogszabályok megfelelő mérlegelésével jogszerű döntést hozott, amellyel a Legfelsőbb Bíróság mindenben egyetértett.
Az elsőfokú bíróság az Art. 1. § (7) bekezdésére is figyelemmel vizsgálta a felperes és a szövetkezet között 2001. november 5. napján létrejött használati megállapodást. A szerződés és az egyéb gazdasági események értékeléséből helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy bár a felperes tulajdonát képező ingatlan használatba adása látszólag ingyenesen történt, valós ingyenességről mégsem beszélhetünk.
A szövetkezet ugyanis olyan munkákat vállalt át a felperestől, amelynek ellenértéke gyakorlatilag a bérleti díjat helyettesítette.
A felperesnek a fedezethiánnyal kapcsolatos előadásáról is helytállóan fejtette ki az elsőfokú bíróság, hogy ennek valós megléte esetén életszerűtlen és gazdaságilag indokolatlan lett volna a felperes részéről az ingatlan ingyenes használatba adása.
A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint a sertéstartással kapcsolatos becslési eljárással kapcsolatban is okszerű döntést hozott az elsőfokú bíróság, így nem látta indokoltnak annak hatályon kívül helyezését.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.184/2007.)