adozona.hu
AVI 2010.11.126
AVI 2010.11.126
Az adóhatóságnak akkor is kötelessége a szerződés minősítése, ha konkrét befizetési kötelezettség nem áll fenn [2003. évi XCII. tv. 1. § (7) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság 2002-2003. évekre bevallások utólagos vizsgálatára irányuló átfogó ellenőrzést végzett a felperesnél, melynek eredményeként határozatával 2002. június, július és november hónapokra összesen 25 543 000 Ft általános forgalmi adókülönbözetet és 2002. szeptembertől 2003. augusztusig terjedő időszakra 914 000 Ft egészségbiztosítási járulékadó különbözetet állapított meg. Az általános forgalmi adóhiányhoz kötődően
609 000 Ft adóbírságot és 9 324 000 Ft késedelmi pótlékot állapított m...
AVI 2010.11.126 Az adóhatóságnak akkor is kötelessége a szerződés minősítése, ha konkrét befizetési kötelezettség nem áll fenn [2003. évi XCII. tv. 1. § (7) bek.].
Az adóhatóság 2002-2003. évekre bevallások utólagos vizsgálatára irányuló átfogó ellenőrzést végzett a felperesnél, melynek eredményeként határozatával 2002. június, július és november hónapokra összesen 25 543 000 Ft általános forgalmi adókülönbözetet és 2002. szeptembertől 2003. augusztusig terjedő időszakra 914 000 Ft egészségbiztosítási járulékadó különbözetet állapított meg. Az általános forgalmi adóhiányhoz kötődően609 000 Ft adóbírságot és 9 324 000 Ft késedelmi pótlékot állapított meg. A revízió megállapítása szerint a felperes által 2002. évben eszközölt nyomdagépek és egyéb eszközök lízingjét nem operatív lízingnek, hanem pénzügyi lízingnek kell tekinteni. Ennek következtében a lízingtárgyak beszerzését beruházásnak, tárgyi eszköz beszerzésnek kell tekinteni.
Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében részben arra hivatkozott, hogy a vitatott szerződések operatív lízingnek minősülnek, részben hivatkozott az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 130. §-ára. Kifejtette, hogy az adóhatóság a lízingbe adónál az adott időszak vonatkozásában átfogó ellenőrzést végzett, és a szerződéseket elfogadta operatív lízingszerződésként.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatát az elsőfokú adóhatósági határozatra kiterjedően az általános forgalmi adókülönbözet, az adóbírság, az áfához kapcsolódó késedelmi pótlék, valamint a szerződések adóhatósági minősítésével összefüggő és könyvviteli helyesbítés elvégzésére kötelezés tekintetében hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú adóhatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte. Ítéletének indokolásában hivatkozott az Art. 130. §-ára, mely szerint az adókötelezettséget érintő jogviszony (szerződés, ügylet) alanyainak ellenőrzése során ugyanazon jogviszonyt az adóhatóság nem minősítheti adózónként eltérően. A jogviszony egyik alanyánál tett megállapításait hivatalból köteles figyelembe venni a jogviszony másik alanyának ellenőrzése során. Hivatkozott egyben a törvényi előíráshoz fűzött indokolásra is. Ennek alapján megállapította, hogy az egyik adóalanynál tett megállapítást az alperes ellenőrzése során köteles hivatalból a másik adóalanynál is figyelembe venni.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet kérve annak hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását azzal, hogy az Art. 130. §-a nem lehet akadálya a jogszerű adóhatósági megállapításoknak. Álláspontja szerint a két ellenőrzés között nincs ügyazonosság, a felperes esetében pénzügyi lízingek valósultak meg.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az alperes érvelésével szemben a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság jogi megállapításaival értett egyet, mely szerint fontos garanciális szabályt tartalmaz az Art. 130. §-a. Korábbi szabályozás alapján két ellenőrzésnek nem volt adójogi kihatása egymásra. Az Art. 130. §-ában megfogalmazott szabályozás azonban az eltérő minősítés lehetőségét zárta ki. Amennyiben az adóhatóság a szerződés egyik adóalanyánál már ellenőrzést végzett, az ott megállapítottakat figyelembe kell venni a másik adóalanynál lefolytatott ellenőrzésnél is.
Ebben az esetben a bíróságnak vizsgálnia kell, hogy a két ellenőrzés ugyanazon adóévre, adónemre vonatkozott-e, az ellenőrzés adott esetben konkrétan vizsgálta-e a vitatott szerződéseket. A perbeli esetben azonban - az alperes hivatkozásával szemben - megállapítható az ügyazonosság, vagyis az alperes által a lízingbe adónál lefolytatott adóellenőrzés ugyanazon adóidőszakra vonatkozott és konkrétan vizsgálta a felperessel megkötött szerződést is. Ennek minősítésénél elfogadta, hogy a felek operatív lízingszerződéseket kötöttek, így a felperesnél ugyanezeket a szerződéseket is ennek megfelelően kell minősíteni.
Az alperes azon érvelése sem helytálló, mely szerint a lízingbe adónál az áfa befizetése kapcsán közömbös volt, hogy operatív vagy pénzügyi lízingszerződéseket kötöttek. Ez az érvelés ellentmond az Art. 1. § (7) bekezdésnek, hiszen az adóhatóságnak nemcsak joga, hanem kötelessége is a szerződéseket az adójogi szabályozás szerint minősíteni akkor is, ha ennek konkrét befizetési kötelezettsége nincs. Amennyiben az alperes a lízingbe adónál lefolytatott adóvizsgálat során már észlelte, hogy a megkötött szerződések nem operatív lízingszerződések, hanem pénzügyi lízingszerződések, ezek átminősítését határozatában meg kellett volna jelenítenie függetlenül attól, hogy ennek van-e adófizetési következménye vagy sem.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.141/2007.)