adozona.hu
AVI 2010.6.69
AVI 2010.6.69
A becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést az adózónak kell hitelt érdemlő adatokkal igazolnia [2003. évi XCII. tv. 109. § (3) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság felperesnél 1998-2003. évekre vonatkozóan személyi jövedelemadó ellenőrzést folytatott le, melynek eredményeként 1999-2003. adóévekre összesen 47 529 400 Ft forráshiányt tárt fel. Erre figyelemmel határozatával a felperes terhére személyi jövedelemadó adónemben 16 816 320 Ft adókülönbözetet állapított meg, mely adóhiánynak minősült, valamint 8 408 160 Ft adóbírság, 10 000 Ft mulasztási bírság és 4 704 199 Ft késedelmi pótlék is előírásra került. Az adóhatóság szerint a ...
AVI 2010.6.69 A becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést az adózónak kell hitelt érdemlő adatokkal igazolnia [2003. évi XCII. tv. 109. § (3) bek.]
Az elsőfokú adóhatóság felperesnél 1998-2003. évekre vonatkozóan személyi jövedelemadó ellenőrzést folytatott le, melynek eredményeként 1999-2003. adóévekre összesen 47 529 400 Ft forráshiányt tárt fel. Erre figyelemmel határozatával a felperes terhére személyi jövedelemadó adónemben 16 816 320 Ft adókülönbözetet állapított meg, mely adóhiánynak minősült, valamint 8 408 160 Ft adóbírság, 10 000 Ft mulasztási bírság és 4 704 199 Ft késedelmi pótlék is előírásra került. Az adóhatóság szerint a felperes nem tudott megjelölni olyan adóköteles vagy adómentes jövedelmet, amely fedezetet biztosított volna a feltárt gépkocsi, illetőleg üzletrészvásárlásra és tagi kölcsön nyújtására.A fellebbezésre eljáró alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra utasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy megítélése szerint az alperes teljes egészében eleget tett tényállás tisztázási kötelezettségének, az elévülési időn túli megtakarításra vonatkozó vizsgálat kapcsán is. Az adóhatóság megvizsgálta az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 109. § (3) bekezdése szerint a felperes bizonyítékait.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet kérve annak megváltoztatását, mivel mind az adóhatósági, mind a bírósági eljárásban a kiadás fedezetéül szolgáló bizonyítékokat jogellenesen figyelmen kívül hagyták.
Az alperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 15. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
Az Art. 109. § (1) bekezdése értelmében, ha az adóhatóság megállapítása szerint az adózó vagyongyarapodására és az életvitelére fordított kiadásokkal nincs arányban az adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összege, az adóhatóság az adó alapját is becsléssel állapítja meg. A (3) bekezdés alapján a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést az adózó hitelt érdemlő adatokkal igazolhatja. E szabályozás értelmében az adóhatóságnak kell bizonyítania a becslési eljárás alkalmazásának szükségességét, ezt követően azonban a bizonyítás teher megfordult, és az adózónak kell bizonyítania a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést. A Legfelsőbb Bíróság az ún. vagyonosodási eljárásokban elvi éllel mutatott rá, hogy a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést az adózónak kell hitelt érdemlő adatokkal igazolni. (KGD 2006/114., EBH 2006/1462.)
Az elsőfokú bíróság a közigazgatási eljárás iratai, a felperes indítványa alapján lefolytatott tanúvallomások és a peres eljárás iratai alapján azt állapította meg, hogy a felperes nem tudta hitelt érdemlően igazolni a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést. A felperes felülvizsgálati kérelmében a tényállás megállapítását és a bizonyítékok okszerűtlen mérlegelését vitatta.
A Pp. 275. § (1) bekezdése értelmében, a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésre álló iratok alapján dönt. A Legfelsőbb Bíróság egységes ítélkezési gyakorlata értelmében, a felülvizsgálati eljárásban - az eljárás rendkívüli perorvoslati jellegére figyelemmel - a tényállás módosítására, a bizonyítékok újraértékelésére vagy felülmérlegelésére általában nincs lehetőség. Erre csak akkor van mód, ha a jogerős határozatot hozó bíróság tényállást nem állapított meg, vagy a megállapított tényállás iratellenes megállapításokat tartalmaz, illetve a bizonyítékokat kirívóan okszerűtlenül mérlegelte.
A Legfelsőbb Bíróság ennek alapján vizsgálta a jogerős ítéletet és megállapította, hogy a felperes által felülvizsgálati kérelemmel támadott jogerős ítélet a fenti hibáktól mentesen, minden felperesi hivatkozás tekintetében részletesen megállapította a tényállást, a bizonyítékokat a Pp. 206. § (1) bekezdése szerint értékelte és a Pp. 221. § (1) bekezdésére figyelemmel azt megfelelő részletességgel indokolta. A bizonyítékok mérlegelésénél a Legfelsőbb Bíróság nem tapasztalt olyan kirívóan okszerűtlen mérlegelést, amely lehetőséget biztosítana a bizonyítékok újraértékelésének vagy felülmérlegelésének.
Mind a tagi kölcsön fizetésének körülményével, mind a hivatkozott kölcsönökkel, mind az üzletrész eladásával kapcsolatos körülményeket vizsgálta az elsőfokú bíróság, és a bizonyítékok mérlegelése alapján okszerűen jutott arra a következtetésre, hogy a felperes az adóalaptól való eltérést, hitelt érdemlő adatokkal nem tudta igazolni.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság jogerős ítéletét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.088/2007.)