adozona.hu
AVI 2010.2.16
AVI 2010.2.16
Az adóhatóság a szerződés Ptk. szerinti érvénytelenségét nem vizsgálhatja [2003. évi XCII. tv. 1. § (7) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság 1999-2003-as évek vonatkozásában átfogó ellenőrzést tartott a felperesi társaságnál.
Az ellenőrzés során megállapítást nyert, hogy a felperes valamennyi adóévben közvetített szolgáltatásnak minősített olyan gazdasági eseményeket, amelyek nem azok voltak. Az adóhatóság álláspontja szerint a számlázott szolgáltatások értékesítést tartalmaztak, így ezek a nettó árbevétel részét képezték. A felperes a szállítóitól begyűjtötte a különböző hirdetési igényeket, megrendelte az...
AVI 2010.2.16 Az adóhatóság a szerződés Ptk. szerinti érvénytelenségét nem vizsgálhatja [2003. évi XCII. tv. 1. § (7) bek.]
Az elsőfokú adóhatóság 1999-2003-as évek vonatkozásában átfogó ellenőrzést tartott a felperesi társaságnál.Az ellenőrzés során megállapítást nyert, hogy a felperes valamennyi adóévben közvetített szolgáltatásnak minősített olyan gazdasági eseményeket, amelyek nem azok voltak. Az adóhatóság álláspontja szerint a számlázott szolgáltatások értékesítést tartalmaztak, így ezek a nettó árbevétel részét képezték. A felperes a szállítóitól begyűjtötte a különböző hirdetési igényeket, megrendelte azt egy kft.-től, amely reklámújság elkészítését vállalta. A felperes ennek számláit kiegyenlítette, majd azokat arányosan bontva továbbszámlázta a megrendelőknek, külön feltüntetve az anyagköltséget és egyéb díjakat. Az adóhatóság megállapítása szerint ezek a bevételek nem az úgynevezett "egyéb bevételek közé" tartoztak, hanem a nettó árbevételhez, mivel a hirdetési tevékenységről kiállított számlak megfeleltek a számviteli törvényben megfogalmazott értékesítés árbevétele kategóriának. Sem a felperes által kötött szerződésekből, sem a bemutatott számlákból nem derült ki a közvetítés ténye:
A felperes a forgalom utáni visszatérítésként számlázott 26 172 899 Ft-ot. Ezek a számlázott tételek választéktartási díjat, termékbelistázási díjat, piacszervezési és növekedési ösztönződíjat jelentettek, a megjelöltek szerint. A felperes által kötött szerződésekben viszont nem szerepelt az utólag adott engedmény (bónusz) megnevezés. A felperes állításával ellentétben a számlák szerint kiszámlázott összeget a partner számlát befogadó költségei között jelentek meg, így ráfordításként nem voltak elszámolhatók.
Az elsőfokú helyi adóhatóság az ellenőrzés eredményeként meghozott 2005. július 20-án kelt határozatával a felperes terhére iparűzési adónemben összesen 5 160 400 Ft adóhiányt, 2 580 800 Ft bírságot és 1 756 451 Ft késedelmi pótlék előírását rendelte el, valamint mulasztási bírságot is kiszabott.
A fellebbezés folytán eljáró alperes 2005. október 20-án kelt másodfokú határozatával az adóhiány mértékét nem változtatta meg, az adóbírságot, illetve a mulasztási bírságot mérsékelte.
A felperes keresetében e két téma vonatkozásában kérte az adóhatározatok hatályon kívül helyezését.
A megyei bíróság 8. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetének megfelelő döntés meghozatalát.
A felperes sérelmezte, hogy a bíróság a 2004. január 1-jén hatályba lépő, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) rendelkezéseit alkalmazta, holott az adóvizsgálat az azt megelőző időszakra vonatkozott.
A továbbiakban a felperes sérelmezte, hogy a bíróság nem jelölte meg, hogy a tartalmilag hibás számlák a Ptk. mely rendelkezései értelmében minősülnek érvénytelennek, illetőleg az érvénytelen számlákban szereplő tételek miért növelik az értékesítés nettó árbevételét.
A felperes sérelmezte, hogy a szerződés színleltségét az adózó javára nem értékelték. Hivatkozott arra is, hogy a helyi adóhatósági ellenőrzés megállapításai ellentétesek voltak az APEH ellenőrzés megállapításaival.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 8. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A jogerős ítélet felülvizsgálatát a Pp. 270. § (1) bekezdés alapján jogszabálysértésre hivatkozással lehet kérni. A felperes eljárásjogi és anyagi jogi jogszabálysértésre is hivatkozott. Sérelmezte, hogy a bíróság döntése meghozatalakor a régi Art., az 1990. évi XCI. törvény helyett az új Art.-ra, a 2003. évi XCII. törvény 2004-től hatályos rendelkezéseire hivatkozott; valamint arra, hogy a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény (Sztv.) ellenére nem jelölte meg, hogy a tartalmilag hibás számlák a Ptk. mely rendelkezései alapján érvénytelenek.
A felperes e hivatkozásai tévesek.
Az adóellenőrzés valóban az 1999-2000. évekre folyt. Az eljárás lefolytatásakor és már az elsőfokú határozat meghozatalakor (2005. augusztus 24.) azonban már az új Art., a 2003. évi XCII. törvény volt hatályos, ezért helyesen járt el az adóhatóság, illetőleg a bíróság, amikor határozataikban e jogszabályra hivatkoztak. Alapelv ugyanis, hogy az adott adóigazgatási eljárás lefolytatásakor az akkor hatályos eljárási jogszabályok szerint kell eljárni.
Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a jogok rendeltetésszerű gyakorlása, a jóhiszemű eljárás elve, valamint az Art. 1. § (7) bekezdésében kifejtettek nem változtak, a régi Art. is hasonló módon szabályozta e jogelveket, így az ügy érdemi elbírálására a jogszabályhely megjelölés egyébként sem hatott ki.
Az adóhatóság a felek közötti szerződéseket kizárólag adójogi szempontból minősítheti. Az Art. 1. § (7) bekezdésében írt jogelv nem azt jelenti, hogy valamennyi szerződésben, könyvvitelben, számlában feltüntetett adat figyelmen kívül hagyásával a felek által utóbb bejelentett szándék szerint kellene a szerződéseket minősíteni.
Az adóhatóság és az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy az 1990. C. törvény (Htv.) 52. § 3. pontja által meghatározott alvállalkozói teljesítés, illetve 2001. január 1-jétől hatályos Htv. 52. § 40. pontja szerinti közvetett szolgáltatás fogalmának. A megjelölt adatok sem feleltek meg; a felperes és a szerződő partnere sem így tüntette fel ezeket a szolgáltatásokat a könyvvitelében.
Ugyancsak az értékesítés árbevételéhez tartoztak azok a számlázott tételek (reklám-hozzájárulás, marketing-szolgáltatás, választéktartási-díj), melyeket a felperes "bónuszként" kért minősíteni. Éppen a felperes hivatkozott arra, hogy a szállító üzletpolitikai okokból kérte a szolgáltatások számla szerinti elszámolását. Így már ez okból is nyilvánvaló, hogy egy ügylet adójogi következménye mindkét félnél azonos megítélés alá esik.
Az Sztv. felperes által idézett rendelkezése a 2000. évi C. törvény 166. § (2) bekezdése akként értelmezendő, hogy csak alakilag és tartalmilag hiteles számla képezheti a könyvelés alapját. A perbeli esetben éppen a felperes által kibocsátott számláknak megfelelő adójogi következtetést vontak le az eljárók, és fel sem merült a számlák hitelességének kérdése. A felperesnek az a felülvizsgálati kérelemben előadott kifogása, mely szerint a bíróság ítéletében nem jelölte meg, hogy a tartalmilag hibás számlák a Ptk. mely rendelkezései alapján lennének érvénytelenek adójogi szempontból érdektelen. E körben ismételten hangsúlyozza a Legfelsőbb Bíróság, hogy a per tárgya adóhatározat jogszerűségének elbírálása, az adóhatóság a szerződéseket kizárólag adójogi szempontból értékelheti, így nyilvánvaló, hogy fel sem merülhet a Ptk. szerinti szerződés érvénytelenségének vizsgálata.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a jogszabályoknak megfelelőnek tartotta, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.038/2007.)