adozona.hu
BH 2010.11.309
BH 2010.11.309
Ha a külföldön élő nyugdíjas öregségi nyugdíjának folyósítását a jogosultsága fennállását bizonyító adategyeztető igazolás hiányában felfüggesztették, az örökösöket a jogosult által fel nem vett összeg illeti meg, amely az ellátásra való jogosultság utólagos igazolásának időpontjától legfeljebb öt évre visszamenőleg, a jogosult haláláig járó nyugdíjösszegnek felel meg [1997. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tny.) 83. § (2) bekezdés, 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet 76. § (2) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes a 2002. október 8-án kelt határozatával a külföldön élő S. I. öregségi nyugdíjának folyósítását 2002. november 1-jétől felfüggesztette a 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet (továbbiakban: Tny. r.) 76. §-a alapján a jogosultságát igazoló adategyeztető igazolás hiányában.
A felperes, a 2005. december 27-én elhunyt S. I. leánya nyugdíjhagyaték kiutalása iránt terjesztette elő az igényét.
Az alperes a 2007. október 12-én kelt - 2008. január 15-én kiegészített - határozatával megállapíto...
BH 2010.11.309 Ha a külföldön élő nyugdíjas öregségi nyugdíjának folyósítását a jogosultsága fennállását bizonyító adategyeztető igazolás hiányában felfüggesztették, az örökösöket a jogosult által fel nem vett összeg illeti meg, amely az ellátásra való jogosultság utólagos igazolásának időpontjától legfeljebb öt évre visszamenőleg, a jogosult haláláig járó nyugdíjösszegnek felel meg [1997. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tny.) 83. § (2) bekezdés, 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet 76. § (2) bekezdés].
Az alperes a 2002. október 8-án kelt határozatával a külföldön élő S. I. öregségi nyugdíjának folyósítását 2002. november 1-jétől felfüggesztette a 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet (továbbiakban: Tny. r.) 76. §-a alapján a jogosultságát igazoló adategyeztető igazolás hiányában.A felperes, a 2005. december 27-én elhunyt S. I. leánya nyugdíjhagyaték kiutalása iránt terjesztette elő az igényét.
Az alperes a 2007. október 12-én kelt - 2008. január 15-én kiegészített - határozatával megállapította, hogy felperest az elhunytat 2002. április 1-jétől 2005. december 31-ig megillető nyugdíjhagyatékból a hagyatékátadó végzés figyelembevételével 309 665 forint illeti meg az 1997. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tny.) 80. § (6) bekezdése, 83. § (2) bekezdése, illetve a Tny. r. 76. § (2) bekezdése alapján.
Az alperes igazgatója a 2008. február 28-án hozott - a tényállás és indokolás tekintetében a 2008. április 30-án kelt határozattal kiegészített - határozatával a felperes fellebbezését elutasította és az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az indokolás szerint az elhunyt elhalálozásáról az özvegye által az özvegyi nyugdíj iránti igény előterjesztésekor, 2006. március 3-án tudomást szerzett ugyan alperes, de csak 2007. április 21-én jutott tudomására a közjegyzői megkeresésből, hogy a fel nem vett nyugellátásra az örökösök igényt tartanak. A Tny. r. 76. § (2) bekezdése alapján a jogosultság tényének utólagos igazolása esetén a nem folyósított ellátás legfeljebb 5 évre visszamenőlegesen járó összegét így ez utóbbi időponttól kellett számítani.
A felperes keresetében az alperes határozatainak hatályon kívül helyezését és új eljárásra kötelezését kérte arra hivatkozva, hogy az 5 éves visszamenőleges időtartamot a halál időpontjától, de legkésőbb az özvegyi nyugdíj iránti igény előterjesztésétől, 2006. március 3-ától kell számítani.
A munkaügyi bíróság ítéletével az alperes határozatait hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárás lefolytatására és határozat meghozatalára kötelezte.
A bíróság megállapította, hogy az alperes már az özvegyi nyugdíj előterjesztésekor, 2006. március 3-án tudomást szerzett S. I. elhunytáról. A Ptk. 673. § (1) bekezdése szerint az öröklés az örökhagyó halálával megnyílt. A Tny. 80. § (6) bekezdése alapján pedig az esedékessé vált és fel nem vett nyugellátást az esedékességtől számított öt éven belül lehet felvenni. E két szabály alapján a bíróság azt a következtetést vonta le, hogy a nyugdíj a halál bekövetkezésével, 2005. december 27-ével vált esedékessé, és azt az ettől számított öt éven belül lehet felvenni. Az öt évet nem a közjegyzői megkereséstől, hanem a halál bekövetkeztétől visszamenőlegesen kell számítani. Ezért az alperes határozatait hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra, új határozat hozatalára kötelezte azzal, hogy a halál időpontjától visszamenőleg kell az öt évi nyugellátást figyelembe venni.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és - tartalma szerint - felperes keresetét elutasító határozat hozatalát kérte a Tny. 80. § (6) bekezdésébe ütköző jogszabálysértés miatt. Arra hivatkozott, hogy a halál időpontjában hatályos rendelkezés alapján az elhunytat csak egy évre visszamenőleg illette volna meg nyugellátás, amennyiben azt igényli. A Tny. 83. § (2) bekezdése értelmében az örököst is legfeljebb az egy éven belül fel nem vett összeg illetheti meg.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az irányadó tényállás szerint az alperes az öregségi nyugdíj folyósítását a Tny. r. 76. §-a alapján függesztette fel a jogosultság fennállását bizonyító adategyeztető igazolás hiányában.
Az alperes a felperes igényét elbíráló másodfokú határozat indokolásában maga is azt rögzítette, hogy 2006 márciusában (az özvegyi nyugdíj iránti igény előterjesztésekor csatolt iratokból) hivatalosan tudomást szerzett S. I. elhalálozásáról, "ezáltal az ezen időpontig tartó életben létéről".
A Tny. r. 2004. január 1-jétől hatályos 76. § (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a jogosultság tényének későbbi igazolása esetén az újbóli folyósításról, illetve a nem folyósított ellátás legfeljebb öt évre visszamenőlegesen járó - az időközi emelésekkel növelt - összegének kiutalásáról kell intézkedni. Érdemben ennek megfelelően rendelkezett a korábban hatályos 76. § (3) bekezdése is a Tny. 80. § (1) bekezdése alkalmazására utalva, amely ugyancsak "a hiba megállapításától" számított öt éven belül járó összeg kifizetését írta elő.
Arra helyesen hivatkozott a felülvizsgálati kérelem, hogy a Tny. 83. § (2) bekezdése értelmében a felperes csak az elhunytat megillető, tehát a hagyaték tárgyát képező nyugdíjösszeg erejéig támaszthat igényt a hagyatékátadó végzés figyelembevételével.
Az elhunytat megillető ellátás összege azonban nem a Tny. 80. § (6) bekezdése, hanem a Tny. r. 76. § (2) bekezdése alapján állapítható meg.
A nem folyósított ellátásra való jogosultság ténye csak később nyert igazolást (2006. március 3.), és az ettől számított legfeljebb öt évre visszamenőleg, a halál időpontjáig járó összeg a jogosult által fel nem vett összeg, amire az örökösök a Tny. 83. § (2) bekezdése alapján igényt tarthatnak. Annyiban tévedett a bíróság, hogy a Tny. r. hivatkozott szabálya mellőzésével a halál időpontjától számította visszamenőlegesen az öt évet; ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet indokolásának ezt a részét mellőzi.
A felülvizsgálati kérelemnek a Tny. 80. § (6) bekezdésével kapcsolatos érvelése a felülvizsgálatot egyébként azért sem alapozhatja meg, mert alperes perbeli határozatában maga is a Tny. r. 76. §-a alapján öt évre visszamenőleg járó nyugdíj összegével számolt (csak tévesen a hagyatéki eljárásról kapott értesítés időpontjától, 2007. április 21-étől), így a felülvizsgálati kérelemben felvetett kérdés a per tárgyát nem is képezte, ennélfogva a jogerős ítélet ebben a kérdésben nem támadható (EBH 2002/653.).
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet - az indokolás előbbiek szerinti módosításával - hatályában fenntartotta a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján.
(Legf. Bír. Mfv. III. 11.020/2008.)