adozona.hu
AVI 2009.5.54
AVI 2009.5.54
A bíróság vizsgálja, hogy az adóhatóság rendelkezett-e illetékességgel az ellenőrzés lefolytatására (2003. évi XCII. tv. 73. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az APEH Igazgatósága 2003. februári időszakra általános forgalmi adóellenőrzést folytatott, melynek eredményeként felperes terhére 2 504 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, melyből 1.910 000 Ft jogosulatlan visszaigénylésnek minősült. A felperes terhére 955 000 Ft adóbírságot is előírt. Határozatában részletesen levezette a 2003. évi februári bevallásból következően az áfa összegét, és így állapította meg felperes terhére az előírt adókülönbözetet. Az alperes határozatával az elsőfokú hatá...
AVI 2009.5.54 A bíróság vizsgálja, hogy az adóhatóság rendelkezett-e illetékességgel az ellenőrzés lefolytatására (2003. évi XCII. tv. 73. §)
Az APEH Igazgatósága 2003. februári időszakra általános forgalmi adóellenőrzést folytatott, melynek eredményeként felperes terhére 2 504 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, melyből 1.910 000 Ft jogosulatlan visszaigénylésnek minősült. A felperes terhére 955 000 Ft adóbírságot is előírt. Határozatában részletesen levezette a 2003. évi februári bevallásból következően az áfa összegét, és így állapította meg felperes terhére az előírt adókülönbözetet. Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta azzal, hogy az adóhatóság a tényállást kellően tisztázta és alátámasztotta.A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte azzal, hogy az alperes a tényállást nem tisztázta, bizonyítást nem folytatott le, az APEH Igazgatósága nem volt illetékes az eljárás lefolytatására, az alperes határozatát más megbízólevéllel végzett ellenőrzés eredményére alapozta. A határozat tételes, számszaki levezetést nem tartalmaz.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy az 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: régi Art.) 51. § (7) bekezdését, valamint az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (továbbiakban: Áe.) 43. § (1) bekezdés c) pontját az alperes nem sértette meg, mivel a közigazgatási iratokból (jegyzőkönyv, határozat) egyértelműen megállapítható, hogy az alperesi megállapítás a göngyölített általános forgalmi adó következménye.
A felperes alaptalanul hivatkozott az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 73. § (1), (2) bekezdés és 88. § (1) bekezdésében, valamint az Áe. 7. § (1) bekezdésében foglaltak sérelmére is. A hiteles cégadatok alapján megállapította, hogy a megbízólevél 2003. április 17-én kelt, aláírásra 2003. április 26-án került sor. A felperes székhelyváltozási kérelmét 2003. április 27-én nyújtotta be visszamenőleges dátummal (2003. április 7.), amelyet azonban a cégbíróság 2003. május 26-án kelt végzésével döntött el. A dátumokból megállapíthatóan az illetékességi szabályok nem sérültek.
A felperes kereseti érvelésével szemben megállapította, hogy az alperes határozatát nem egy másik megbízólevéllel végzett ellenőrzés eredményére alapozta. A 240/41027 számú megbízólevél alapján lefolytatott ellenőrzés az Art. 52. § (1) bekezdés c) pontja és (2) bekezdése értelmében nem eredményezett ellenőrzéssel lezárt időszakot.
Az elsőfokú bíróság rámutatott, hogy a jegyzőkönyv és az elsőfokú határozat részletesen tartalmazza és számszaki levezetést is tartalmaz a megállapítások alapjául, amelynek során a felperes 2003. február hónapra benyújtott áfa-bevallását vette alapul részletesen kitérve a felszámított, az előzetesen felszámított, az előző időszakból beszámítható csökkentő tétel, a pénzügyileg nem rendezendő tárgyidőszakban elszámolandó, a visszaigényelhető és a következő időszakra átvihető általános forgalmi adó összegére is.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő új határozat hozatalát. Kifejtette, hogy az APEH Igazgatósága nem rendelkezett hatáskörrel és illetékességgel az ellenőrzés lefolytatására. A bizonyítás hiányának körében arra hivatkozott, hogy csak bizonyítékként az a nyilatkozat vehető figyelembe, amit az ügyfél, az adózó az eljárás során tett, így a vizsgálat anyagát nem képezhetik a megbízólevél kelte előtti nyilatkozatok. Az alperes megállapításait más adózók nyilatkozataiban vélelmezett ellentmondásokra alapozza, és az ún. láncvizsgálatos módszernél nem lehet megalapozottan arra hivatkozni, hogy az adózó és a szállítóján kívüli vállalkozó esetlegesen nem pontos nyilatkozata az ügylet fiktív voltát bizonyítják. Az elsőfokú bíróság a bizonyítékok mérlegelésével megsértette a Pp. 221. § (1) bekezdését.
Az alperes a jogerős ítélet hatályban tartását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 6. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A jogerős ítélet elleni felülvizsgálati kérelmében a fél mind eljárásjogi, mind anyagi jogi jogszabálysértésre hivatkozhat azzal, hogy az eljárásjogi jogszabálysértésnek az ügy érdemére is kihatással kell rendelkeznie. Erre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság elsődlegesen a felperes eljárásjogi jogszabálysértésre való hivatkozását vizsgálta.
Az Art. 88. § (1) bekezdése főszabályként határozza meg, hogy az adóhatóság az ellenőrzést a hatáskörébe tartozó ügyekben az illetékességi területén folytatja le. Az elsőfokú bíróság az időpontok (megbízólevél, felperes székhelyváltozási kérelme, Cégbíróság végzése) egybevetéséből helytállóan vonta le azt a következtetést, hogy az APEH Igazgatósága az Art. 73. § (2) bekezdés ab) alpontja alapján illetékességgel rendelkezett az ellenőrzés lefolytatására.
A felperes által hivatkozott bizonyítatlansággal kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság utal arra, hogy a felülvizsgálati eljárásban - mint rendkívüli jogorvoslati eljárásban - a tényállás módosítására, a bizonyítékok újraértékelésére nincs lehetőség. Erre csak akkor van mód, ha a bíróság által megállapított tényállás iratellenes megállapításokat tartalmaz, illetve a bizonyítékokat kirívóan okszerűtlenül mérlegelte. A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint azonban az elsőfokú bíróság a fenti hibáktól mentesen állapította meg az ítélkezése alapjául szolgáló tényállást, és a bizonyítékok értékelésénél sem volt megállapítható az okszerűtlen mérlegelés. A Pp. 221. § (1) bekezdésére figyelemmel, megfelelő részletességgel indokolta meg jogerős döntését. A fél által hivatkozott bizonyíték elvetése vagy eltérő értékelése önmagában nem jelentheti a bizonyítékok okszerűtlen mérlegelését.
Az adóhatóság joga és egyben kötelessége is, hogy eljárása során minden olyan adatot, bizonyítékot figyelembe vegyen, amely alapján megalapozott és jogszerű döntést hozhat. A tényállás jogszerű megállapíthatósága érdekében nem zárható el az adóhatóság attól, hogy korábbi törvényes eljárása során beszerzett bizonyítékokat, adatokat ne használhatna fel a perrel érintett fél ellenőrzésénél. Az adóhatóság vizsgálta a felperes és a számlakibocsátó közötti gazdasági kapcsolatot, illetve a gazdasági esemény valóságos megtörténtét, így e körben jogszerűen használta fel a számlakibocsátónál végzett ellenőrzés adatait és eredményeit. E körben az alperes jogszerűen vizsgálta, hogy a számlakibocsátó alkalmas, képes volt-e a számlában rögzített gazdasági esemény teljesítésére.
A felperes kérte a tárgyalás felfüggesztését, a peres felek másik közigazgatási perében benyújtott felülvizsgálati kérelmének elbírálásáig. A felperes által hivatkozott perben időközben a Legfelsőbb Bíróság a Kfv. I. 35.096/2006/6. számú ítéletével az elsőfokú bíróság keresetet elutasító ítéletét hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.473/2006.)