adozona.hu
AVI 2008.11.121
AVI 2008.11.121
Az adózónak kell bizonyítania a becsléssel megállapított adóalanytól való eltérést [2003. évi XCII. tv. 109. § (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság 1999-2001. évekre lefolytatott ellenőrzés alapján határozatával a felperes terhére 10 961 616 Ft adókülönbözetet, 5 480 808 Ft adóbírságot és 6 551 884 Ft késedelmi pótlékot állapított meg. A határozat szerint a felperes, mint a Z. és Sz. Szövetkezet tagja, 1999-ben 3 alkalommal, összesen 19 millió Ft értékben nyújtott tagi hitelt. A revízió nem fogadta el a felperes azon hivatkozását, hogy ezt a pénzt édesapjától kapta kölcsön. Miután a felperes a tagi hitel eredetét h...
AVI 2008.11.121 Az adózónak kell bizonyítania a becsléssel megállapított adóalanytól való eltérést [2003. évi XCII. tv. 109. § (1) bek.]
Az elsőfokú adóhatóság 1999-2001. évekre lefolytatott ellenőrzés alapján határozatával a felperes terhére 10 961 616 Ft adókülönbözetet, 5 480 808 Ft adóbírságot és 6 551 884 Ft késedelmi pótlékot állapított meg. A határozat szerint a felperes, mint a Z. és Sz. Szövetkezet tagja, 1999-ben 3 alkalommal, összesen 19 millió Ft értékben nyújtott tagi hitelt. A revízió nem fogadta el a felperes azon hivatkozását, hogy ezt a pénzt édesapjától kapta kölcsön. Miután a felperes a tagi hitel eredetét hitelt érdemlő módon nem igazolta, adózatlan bruttó jövedelemnek tekintette, mely után személyi jövedelemadó-fizetési kötelezettséget állapított meg. Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta azzal, hogy az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 109. § (3) bekezdésére figyelemmel a felperes bizonyítási kötelezettségének nem tudott eleget tenni.A felperes keresetében a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Továbbra is arra hivatkozott, hogy a tagi kölcsönre, illetve részjegyre befizetett pénzt édesapjától kapta kölcsön.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte. Álláspontja szerint a felperes az adóellenőrzéskor, a bírósági tárgyalás során eleget tett bizonyítási kötelezettségének. A megyei bíróság a felperes édesapja aggálytalan tanúvallomása alapján elfogadta, hogy a felperes, az édesapjától kapta a tagi hitel összegét. Az időmúlásra tekintettel az iratok hiányát nem lehet a felperes terhére írni.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését és a keresetnek az elutasítását, azzal, hogy a felperes nem igazolta hitelt érdemlően a tagi kölcsön forrását.
A felperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta azzal, hogy a tanúvallomás is megfelelő bizonyíték.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította.
Az Art. 109. § (1) bekezdése értelmében, ha az adóhatóság megállapítása szerint az adózó vagyongyarapodásával és az életvitelére fordított kiadásokkal nincs arányban az adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összege, az adóhatóság az adó alapját is becsléssel állapítja meg. A (3) bekezdés alapján a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést az adózó hitelt érdemlő adatokkal igazolhatja. E szabályozás alapján az adóhatóságnak kell bizonyítania a becslési eljárás alkalmazásának szükségességét, ezt követően a bizonyítási teher megfordul, és az adózónak kell bizonyítania a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést. Ezt erősíti a Legfelsőbb Bíróság eseti döntése is, amely a Közigazgatási és Gazdasági Döntvénytár 2006/104. sorszám alatt jelent meg, mely elvi éllel mutat rá, hogy a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést az adózónak kell hitelt érdemlő adatokkal igazolnia.
Nem elég tehát az adózónak valamiféle bizonyítékot nyújtania az adóalaptól való eltérésre, hanem hitelt érdemlő adatokkal kell bizonyítania. A perbeli esetben a felperes arra hivatkozott, hogy a befizetett tagi kölcsön és részjegy-vásárlást az édesapjától kölcsönbe kapott összegből finanszírozta. Erre vonatkozóan édesapja tanúvallomást tett.
A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint azonban önmagában ez a tanúvallomás hitelt érdemlő bizonyítéknak nem fogadható el. A kölcsönre vonatkozóan semmilyen egyéb adat (pl: ajándékozási szerződés, kölcsönszerződés, a pénzmozgást bizonyító banki igazolás stb.) nem állt rendelkezésre. Az állítólagos kölcsönadó vagyonával kapcsolatban nem tudott semmilyen bizonyítékot nyújtani a felperes. Csak állította, de nem bizonyította, hogy a felperes édesapja a kölcsönadás időpontjából, illetve azt megelőzően olyan jövedelemmel rendelkezett, amely alkalmassá tette ilyen összeg kölcsönadására. A tanú ugyan állította, hogy 30 évig dolgozott a vendéglátás területén és ebből megfelelő jövedelemmel rendelkezett a kölcsön nyújtásához, de ezt sem tudta egyéb, hitelt érdemlő adatokkal igazolni.
A Legfelsőbb Bíróság életszerűtlen körülménynek tekintette, hogy a felperes édesapja miért adott kölcsönt lányának tagi hitel nyújtásához, amikor maga is tagja volt a szövetkezetnek, így közvetlenül is nyújthatott volna hitelt. Ezt a körülményt a felperes semmilyen ésszerű magyarázattal nem tudta alátámasztani.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a felperes ugyan megkísérelt eleget tenni bizonyítási kötelezettségének, de hitelt érdemlő módon nem tudta igazolni a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést. Édesapjának tanúvallomása - egyéb bizonyítékok hiányában - nem tekinthető hitelt érdemlő bizonyítéknak.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.240/2006.)