adozona.hu
AVI 2008.11.114
AVI 2008.11.114
A részletekben történő teljesítés feltételeinek rögzítése és a tulajdonjog fenntartása az Áfa tv. 6. §-a szerinti termékértékesítés megállapíthatóságát nem zárja ki (1992. évi LXXIV. tv. 6. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az ingatlanforgalmazó felperes 2004. augusztus 18-tól szeptember 30-ig terjedő időszakban az E. Kft. által 2004. augusztus 24-én kibocsátott számlában feltüntetett 4 031 000 Ft általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) összeget bevallásában levonható és visszaigényelhető adóként szerepeltette. A számlában gazdasági eseményként "a malom központon belüli irodahelyiség vételi értéke: I. részszámla" megnevezés szerepelt. A számlán a teljesítés dátuma 2004. augusztus 18., a fizetési határidő pedi...
AVI 2008.11.114 A részletekben történő teljesítés feltételeinek rögzítése és a tulajdonjog fenntartása az Áfa tv. 6. §-a szerinti termékértékesítés megállapíthatóságát nem zárja ki (1992. évi LXXIV. tv. 6. §)
Az ingatlanforgalmazó felperes 2004. augusztus 18-tól szeptember 30-ig terjedő időszakban az E. Kft. által 2004. augusztus 24-én kibocsátott számlában feltüntetett 4 031 000 Ft általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) összeget bevallásában levonható és visszaigényelhető adóként szerepeltette. A számlában gazdasági eseményként "a malom központon belüli irodahelyiség vételi értéke: I. részszámla" megnevezés szerepelt. A számlán a teljesítés dátuma 2004. augusztus 18., a fizetési határidő pedig 2004. augusztus 25. volt, az összeg átutalására 2004. augusztus 27-én került sor. A számla a 2004. augusztus 18-ai ingatlanrész "Adásvételi Előszerződés" (továbbiakban: megállapodás) alapján került kibocsátásra.A felperes a visszaigénylés jogcímeként az 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa tv.) 48. § (4) bekezdés bb) pontjában meghatározott tárgyi eszközbeszerzés adójának 200 000 Ft-os különbözeti érték túllépését jelölte meg.
Az elsőfokú adóhatóság - az ellenőrzés eredményeként - határozatában a felperes terhére 4 031 000 Ft áfa adókülönbözetet állapított meg, amit jogosulatlanul visszaigényelt összegnek minősített; kiutalását megtagadta és kötelezte a felperest 605 000 Ft adóbírság megfizetésére.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatában az elsőfokú határozatot helyben hagyta. Azt állapította meg, hogy a számla nem hiteles bizonylat. A felek előszerződést kötöttek, az ingatlanrész adásvétele (termékértékesítés), a tárgyi eszköz beszerzés nem valósult meg, mivel a felperes az ingatlanon nem szerzett tulajdonosként való rendelkezési jogosultságot, azt birtokba sem vette az Áfa tv. 48. § (4) bekezdés bb) pontja szerinti feltételek nem teljesültek. A ténylegesen megvalósult gazdasági esemény az Áfa tv. 17. § (1) bekezdése szerinti előlegfizetés volt, a felperes számlája azonban nem erről szólt, a teljesítési időpont sem valós, így a bizonylat adólevonásra nem jogosít. Mivel a felperes a jövőbeni beszerzés ellenértékének egy részletét fizette meg előre így visszaigényelhető adója nem keletkezett.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét alaposnak találta, és az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra kötelezte. Az volt a jogi álláspontja, hogy a felek által előszerződésként nevesített megállapodás a Ptk. 376. § (1) bekezdése szerinti részletvétellel megvalósuló adásvételi szerződés, amelyben az eladó az utolsó részlet kiegyenlítéséig tulajdonjogát fenntartotta. Az Áfa tv. 6. § (1) és (2) bekezdése, a Ptk. 94. § (1) bekezdése szerinti rendelkezésekből következően a felperes által megvásárolt irodahelyiség birtokba vehető dolog volt, ennél fogva az Áfa tv-ben meghatározott termékértékesítés feltételei teljesültek. A felperes a tulajdonoskénti rendelkezési jogosultságot már a szerződés megkötése napján megszerezte, így ez a nap a teljesítés időpontja, ezért a számlában feltüntetett teljesítési időpont valós. Az adó-visszaigénylési kérelem a 2000. C. törvény (továbbiakban: Sztv.) 26. § (1) és (2) bekezdései szerinti rendelkezésekre figyelemmel nem ütközik az Áfa tv. 48. § (4) bekezdés bb) pontjába sem, az alperes határozatát téves jogértelmezéssel hozta meg.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, a felperes keresetének elutasítását. Azzal érvelt, hogy határozata jogszerű volt, az elsőfokú bíróság a bizonyítékok értékelése során helytelen következtetésekre jutott, az ítélet nem felel meg az Áfa tv. 6. § (1) és (2) bekezdéseiben, 16. § (5) bekezdésében, 17. § (1) bekezdésében, 32. § (1) bekezdés a) pontjában, a Ptk. 94. § (1) bekezdésében foglaltaknak. Az alperes sérelmezte, hogy a jogerős ítélet a megismételt eljárásra nézve nem rögzít iránymutatást.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A felek közötti jogvita a megállapodásnak, illetve az ehhez kapcsolódó gazdasági eseménynek az eltérő minősítéséből ered.
A szerződést, ügyletet és más hasonló cselekményeket valódi tartalmuk szerint kell minősíteni. Az érvénytelen szerződésnek és más jogügyletnek az adózás szempontjából annyiban van jelentősége, amennyiben gazdasági eredménye kimutatható [2003. évi XCII. törvény 1. § (7) bekezdése].
A Legfelsőbb Bíróság az iratokból azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság a megállapodás valamennyi formai és tartalmi elemét illetve gazdasági eredményét megvizsgálva, - azokat egyenként és összességében is értékelve - a jogvita eldöntésére irányadó rendelkezések helyes alkalmazásával hozta meg határozatát, az megfelel a Pp. 206. § (1) bekezdésében és 221. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezéseknek is.
Az alperes felülvizsgálati kérelemben kifejtett érvelésére tekintettel utal a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy a megállapodás nem tartalmaz időpontot és feltételeket egy jövőbeni ún. végleges szerződés megkötésére nézve, ezért az előszerződéskénti minősítéshez szükséges előfeltétel ennél fogva is hiányzik. A megállapodás az adásvételi szerződés valamennyi lényeges tartalmi elemét (eladó, vevő nevét, ingatlanok megjelölését, vételárat) magába foglalja, rögzíti a részletekben történő teljesítés feltételeit és a tulajdonjog fenntartást, mely utóbbi két körülmény az Áfa tv. 6. §-a szerinti termékértékesítés megállapíthatóságát nem zárja ki. Az elsőfokú bíróság iratszerűen rögzítette azt is, hogy a felperes az ingatlanra egy másik gazdasági szervezettel bérleti szerződést kötött, illetve a szerződés megkötésétől kezdődően meghatározhatta a helyiség kialakításának speciális módozatait. Ennél fogva az elsőfokú bíróság alappal vont le következtetéseket a tulajdonosként való rendelkezésre, illetve a birtokba adásra. Az Áfa tv. 6. § (1) és (2) bekezdés a) pontjai szerinti termékértékesítés és a 16. § (5) bekezdése által meghatározott teljesítési időpont tényét is alappal állapította meg. Helyesen állapította meg azt is, hogy az irányadó tényállásra figyelemmel az Sztv. 26. § (1)-(2) bekezdéseiben és az Áfa tv. 48. § (4) bekezdés bb) pontjában írt törvényi feltételek is teljesültek.
A Legfelsőbb Bíróság nem értékelte az ügy érdemi eldöntésére is kiható lényeges eljárási jogszabálysértésként azt, hogy az elsőfokú bíróság nem határozta meg, "hogy a megismételt eljárásban mi az adóhatóság feladata". Ennek indoka a perbeli esetben az, hogy az elsőfokú ítéletben megállapított tényállásból és az abban kifejtett jogi álláspontból az új eljárásra nézve nyilvánvalóan és értelemszerűen az az irányadó, hogy a felperes terhére a perben felülvizsgált körben adókülönbözet, jogosulatlan visszaigénylés nem állapítható meg és az ezzel kapcsolatos jogkövetkezmények sem alkalmazhatóak.
A kifejtettekből következően a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.195/2006.)