adozona.hu
AVI 2008.10.112
AVI 2008.10.112
Önmagából abból a körülményből, hogy a költségvetési támogatás bevallásnak minősül, nem következik az a tény, hogy ez egyben ellenőrzéssel lezárt időszakot is megvalósít [1990. évi XCI. tv. 20. § (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az 1991. november 2-án megkötött haszonbérleti szerződéssel a felperes, mint haszonbérbeadó 236 ha területet haszonbérbe adott Sz. J. részére. A szerződő felek 1998. május 10-én ezt a szerződést módosították, a szerződést részes művelésű szerződésnek tekintették, és a földterület nagysága 336 ha-ra változott. A felperes 1998. március 21-én 151 000 Ft földhasznosítás elősegítése iránti támogatásban részesült. Az elsőfokú adóhatóság a felperes 1998. november 24-i kérelme alapján 2 216 000 Ft ne...
AVI 2008.10.112 Önmagából abból a körülményből, hogy a költségvetési támogatás bevallásnak minősül, nem következik az a tény, hogy ez egyben ellenőrzéssel lezárt időszakot is megvalósít [1990. évi XCI. tv. 20. § (1) bek.]
Az 1991. november 2-án megkötött haszonbérleti szerződéssel a felperes, mint haszonbérbeadó 236 ha területet haszonbérbe adott Sz. J. részére. A szerződő felek 1998. május 10-én ezt a szerződést módosították, a szerződést részes művelésű szerződésnek tekintették, és a földterület nagysága 336 ha-ra változott. A felperes 1998. március 21-én 151 000 Ft földhasznosítás elősegítése iránti támogatásban részesült. Az elsőfokú adóhatóság a felperes 1998. november 24-i kérelme alapján 2 216 000 Ft nem biztosítható mezőgazdasági elemi károk enyhítésével kapcsolatos összeget utalt ki a felperes részére.Az elsőfokú adóhatóság 1998 évre vonatkozóan a felperesnél költségvetési támogatások ellenőrzését folytatta le, melynek eredményeként határozatával 1998. márciusra 543 000 Ft, 1998. novemberre 2 126 000 Ft támogatáskülönbözetet állapított meg a felperes terhére, amelyet adóhiánynak minősített. Az adóhiány után 1 304 000 Ft adóbírságot és 136 000 Ft késedelmi pótlékot állapított meg. Az indokolás szerint az agrárgazdasági célok 1998. évi költségvetési támogatásáról szóló 109/1991. (XII. 30.) FM rendelet (továbbiakban: R.) 129. § (4) bekezdés a) pontja és (6) bekezdése alapján a felperest földhasználati támogatás csak 100 ha terület alapján illette meg, mivel a haszonbérbe adott 236 ha vonatkozásában a földterület nem volt tényleges használatában. Másrészt 1998 novemberében már a teljes 336 ha megművelését Sz. J. végezte, így a felperest a nem biztosítható mezőgazdasági elemi károk enyhítésével kapcsolatban támogatás nem illette meg. Az FVM Megyei FM Hivatala ugyan adott Igazolást a felperesnek, de annak ismerete nélkül, hogy nevezett földtulajdonos tényleges termelő tevékenységet nem végzett. Az alperes az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében az alperes határozatának megváltoztatását kérte azzal, hogy a támogatásokat jogszerűen vette igénybe. Amikor az adóhatóság a támogatást kiutalta, akkor ellenőrzést folytatott le, így ez az időszak ellenőrzéssel lezárt Időszakban minősült. Az R. 134. § (1) bekezdése ellenére az adóhatóságok más közigazgatási hatóságok hatáskörét vonták el, amikor nem kérték ki ezen szervek véleményét. Az adóhatóságok tévesen értelmezték és állapították meg, hogy a felperes nem volt termelő, illetve a földek használója. A közigazgatási eljárásban nem, keresetében hivatkozott először arra, hogy a haszonbérleti szerződés színlelt szerződés volt.
A Fővárosi Bíróság 18. számú végzésében indítvánnyal fordult az Alkotmánybírósághoz annak megállapítása céljából, hogy az R. alkotmányellenes és kérte annak kimondását, hogy a 4 62. és 134. §-a a Fővárosi Bíróság eljárásában nem alkalmazhatók. Az Alkotmánybíróság a 763/B/2002. számú határozatában a bírói kezdeményezést elutasította.
Az elsőfokú bíróság ezt követően jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az ismételt adóellenőrzés tilalmával kapcsolatban kifejtette, hogy az ellenőrzés végzésekor már nem volt hatályban az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 1998. december 31-ig hatályos 1. számú melléklet 4. pontja, mely szerint, ha a költségvetési támogatást, az éves bevallást megelőzően külön igénylés alapján utalják ki, ez az igénylés a jogkövetkezmények szempontjából bevallásnak minősül, így az odaítélt és kifizetett támogatásra nem keletkezett ellenőrzéssel lezárt időszak az Art. 97. § v) pontja értelmében.
A más ágazathoz tartozó közigazgatási szervek hatáskörének elvonásával kapcsolatosan az R. 134. § (1) és (3) bekezdéseivel kapcsolatban ki fej tette, hogy a jogszabályban írt vélemények nem jelentenek egyetértési jogot. Az adóhatóság más szervek véleményét ugyan beszerezheti, de ezen vélemények nem kötik, így hatásköri elvonás nem valósult meg. Ez fokozottan igaz a nem biztosítható elemi károk enyhítésére igénybevett támogatások esetében, hiszen az R. 462. § (1) bekezdése értelmében az ellenőrzési feladatokat az adóhatóság végzi.
A felperes az igénylőlapon és az FM Hivatal felé saját tüntette fel földhasználóként, illetve termelőként, de az adóhatóságok a felperes által becsatolt szerződések alapján jutott ettől eltérő következtetésre.
Az elsőfokú bíróság tanúként hallgatta meg Sz. J.-t, aki nem emlékezett arra, hogy a felperessel a föld művelésével kapcsolatban bármiféle szerződést kötött volna. Vallomásából egyértelműen kiderült, hogy a földet ténylegesen és kizárólag ő művelte, illetve használta.
A haszonbérleti szerződés alapján egyértelmű volt, hogy a 236 ha nem volt a felperes használatában. Amennyiben a részes művelésű szerződésben foglaltakat kell vizsgálni, akkor a felperes ténylegesen semmilyen termelő tevékenységet nem végzett. A részes művelésű szerződésben ugyanis nem volt elkülönítve, hogy mennyi a földterületből a felperesnek és a részes művelőnek használata. A felperesnek, mint részes művelésbe adónak kötelezettségei között egyetlen olyan kötelezettség sem került rögzítésre, amely a föld tényleges használatára és művelésére vonatkozott volna. így a felperes részéről termelői tevékenység nem volt megállapítható.
Az elsőfokú bíróság nem tartotta relevánsnak azt a körülményt, hogy a haszonbérleti szerződés színlelt szerződés volt-e, hiszen a részes művelési szerződés sem adott alapot annak megállapítására, hogy a felperes tényleges termelői tevékenységet végzett volna.
A felperes által hivatkozott Art. 1. § (7) bekezdésével kapcsolatban kifejtette, hogy a felperes még keresetlevelében sem hivatkozott a színlelt szerződésre, csak az alkotmánybírósági határozatot követően, így a közigazgatási eljárásban az adóhatóság nem volt abban a helyzetben, hogy ezt a körülményt vizsgálja. Egyebekben a felperes olyan szerződéssel, melyet önmaga is színlelt szerződésnek minősít, jogokat nem alapíthat.
Az elsőfokú bíróság a bizonyítékok alapján megállapította, hogy a felperes semmiféle termelő tevékenységet nem végzett, a vizsgálat időszakban a földterület csak részben volt használatában, így a földhasznosítás elősegítésének támogatására csak részben volt jogosult. Termelőtevékenység hiányában a nem biztosítható elemi károk tekintetében a támogatást teljes egészében jogtalanul vette igénybe.
Az elsőfokú bíróság - a becsatolt szerződésekre figyelemmel - mellőzte a felperes mezőgazdasági szakértő kirendelésére vonatkozó bizonyítási indítványát, hiszen egyértelműen levonható volt az a következtetés, hogy a felperes nem végzett termelői tevékenységet, illetve a támogatás igénylésének idején a földterület csak részben volt használatában. A bíróságnak olyan jogkérdésben kellett állást foglalnia, amely miatt nem tartotta indokoltnak a mezőgazdasági szakértő kirendelését.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítélete ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet elsődlegesen kérve annak hatályon kívül helyezését és a keresetnek történő helyt adást. Másodlagosan az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására kötelezését kérte bizonyítás kiegészítése érdekében. 1998-ban az adóhatóság a költségvetési támogatások igénylésének jogszerűségét megvizsgálta, így ez ellenőrzéssel lezárt időszakot eredményezett. Az adóhatóságok hatáskör elvonást valósítottak meg, amikor az igénylés más hatóság által elbírált jogszerűségét felülvizsgálták. Súlyos eljárási szabálysértés, hogy az R.-ben megjelölt szervek véleményét nem kérték ki a támogatás visszafizetésének elrendelése során. A földjein végzett mezőgazdasági termelési tevékenységet irányította, ellenőrizte, azzal kapcsolatos adminisztratív ügyeket intézte, költségeihez hozzájárult, így a termelésben részt vett és földjeit használta. A termelés nyelvtani és jogszabályi értelmezése, a tevékenység érdemi vizsgálata, és a termelőtevékenység cél szerinti értelmezése alapján is megállapítható, hogy termelőnek és földhasználónak minősült. Az elsőfokú bíróság indokolatlanul mellőzte a szakértő kirendelését "a termelő" szakkérdésnek minősülő fogalom tisztázására. Továbbra is utalt a haszonbérleti szerződés színlelt jellegére, a termelésbe beletartozik az azzal kapcsolatos szellemi munka is, és nem csak az a termelő, aki a földművelés fizikai vagy gépi tevékenységét végzi.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős Ítélet hatályban való fenntartását kérte azzal, hogy az Art. 54. §, 97. § v) pontja alapján nem volt ellenőrzéssel lezárt időszak. Az adóhatóságok nem vonták más államigazgatási szervek hatáskörét. A felperes nem volt termelő, illetve 1998 márciusában csak 100 ha tekintetében minősült használónak. A szakértő kirendelését szükségtelennek ítélte meg a perben.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 11. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
Az elsőfokú bíróság a perben releváns tényállást teljes körűen feltárta, a perben alkalmazandó jogszabályok megjelölésével és azok helyes értelmezésével jogszerű döntést hozott, amellyel a Legfelsőbb Bíróság is egyetértett. A felperes felülvizsgálati kérelmében kifejtettekre figyelemmel a következőket emeli ki.
Az Art. 1998. december 31-ig hatályos 1. sz. melléklet 4. pontja értelmében, ha a költségvetési támogatást az éves bevallást megelőzően külön igénylés alapján utalják ki, ez az igénylés a jogkövetkezmények szempontjából bevallásnak minősül. A 20. § szabályozza, hogy mi minősül adóbevallásnak. Az (1) bekezdés értelmében az adóbevallás az adózó azonosításához, az adóalap, a mentességek, a kedvezmények, az adó, a költségvetési támogatás alapja és összege megállapításához szükséges adatokat tartalmazza. Az adózó az önadózással megállapított adóról - az eljárási illeték kivételével - továbbá költségvetési támogatásról adónként, költségvetési támogatásonként az erre a célra rendszeresített nyomtatványon adóbevallást tesz.
A fentiekre is figyelemmel megállapítható, önmagából abból a körülményből, hogy a költségvetési támogatás bevallásnak minősül, nem következik az a tény, hogy ez egyben ellenőrzéssel lezárt időszakot is megvalósít. Ha ellenőrzéssel lezárt időszakot valósítana meg, akkor az R. 134. és 462. §-a nem szabályozhatná az ellenőrzést és a jogosulatlanul igénybe vett támogatás visszafizetéséről való rendelkezést.
A hatáskörelvonással kapcsolatos felperesi érvelésekkel kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság hivatkozik az R. 134. § (3) bekezdésére, mely szerint a jogosulatlanul igénybe vett támogatás visszafizetését - a támogatás felhasználását, az (1)-(2) bekezdésben foglaltak szerinti ellenőrző szerepek véleményét is figyelembe véve - az adóhatóság rendeli el. Az Alkotmánybíróság 763/B/2002. számú határozatában is kifejtette, az R. 134. §-a egyértelműen meghatározza, hogy az ellenőrzések során az egyes szervek milyen hatáskörrel rendelkeznek. A Legfelsőbb Bíróság megállapítása szerint nem azonos súlyú eljárási jogszabálysértés, ha valamely szerv egy más szerv hatáskörébe tartozó ügyben dönt, és más súlyú, ha hatáskörébe tartozó ügyben dönt, de nem kéri ki más közigazgatási szerv véleményét. Az első esetben egyértelműen elvonja a másik közigazgatási szerv hatáskörét, hiszen nincs döntési jogosultsága. A második esetben megvan döntési jogosultsága (hatásköre), de határozatának megalapozottságához más szerv véleményét is ki kell kérnie. Ennek elmulasztása ugyan eljárási jogszabálysértést valósít meg, de a Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint ez a jelen perben nem volt olyan súlyos eljárási jogszabálysértés, amely az ügy érdemére kihatott volna, és így az alperesi határozat hatályon kívül helyezését indokolná. Az adóhatóság ugyanis éppen a felperes által csatolt szerződések értelmezése alapján jutott arra a következtetésre, hogy a felperes nem volt jogosult a támogatások igénybevételére és ehhez nem kellett feltétlenül a társszervek speciális szakmai ismerete.
Még inkább vonatkozik ez a nem biztosítható mezőgazdasági elemi károk enyhítésének támogatása esetén, hiszen az R. 4 62. §-a más szervek véleményének kikérését sem írja elő, az ellenőrzéssel kapcsolatos feladatokat egyértelműen az adóhatóság végzi.
A földterület használatával, a termelő tevékenység végzésével kapcsolatos alperesi és elsőfokú bírósági okfejtéssel is egyetértett a Legfelsőbb Bíróság. Az R. 129. § (1) bekezdése értelmében az F. pontban foglaltak alapján támogatást - a termőföld aranykoronában kifejezett minőségében meglévő különbségek miatt a földhasználók között kialakult jövedelemszerzési esélyegyenlőségek mérséklése céljából - az a külterületi szántó, szőlő, gyümölcsös, gyep (ideértve a rétet és a legelőt is) művelési ágú, valamint halastóként nyilvántartott termőföldet használó vehet igénybe. A (4) bekezdés a) pontja értelmében a földhasználó csak arra a földterületre igényelhet támogatást, amely az igénylés időpontjának megfelelő gazdasági évben tényleges használatában van, és azt a külön törvényben foglaltaknak megfelelően mezőgazdasági termelő tevékenységgel hasznosítja, gyommentes állapotban tartja.
A közigazgatási eljárásban beszerzett iratok - így különösen a haszonbérleti és részesművelési szerződés -, valamint T. J. bírósági tanúvallomása alapján egyértelműen megállapítható volt, hogy a perbeli főidet a felperes csak részben használta. Annak tényleges használója a termelési tevékenységet végző személy Sz. J. volt függetlenül attól, hogy haszonbérleti vagy részes művelési megállapodást kötöttek a felek. A felperes azt sem bizonyította, hogy bármiféle irányító, beszerző (saját meghatározása szerint szellemi) munkát végzett volna ezen földterülettel kapcsolatban. E körben a Legfelsőbb Bíróság is szükségtelennek tartotta szakértő kirendelését, mert a jogszabályok értelmezésével is megállapítható a földhasználó, termelő fogalma, melynek a felperes nem felelt meg.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság jogerős ítéletét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.188/2006.)