adozona.hu
AVI 2008.10.107
AVI 2008.10.107
A fél nem jár el kellő körültekintéssel, ha a vele korábban üzleti kapcsolatban nem álló cég felöl nem a közhiteles nyilvántartásból szerez információt, hanem a szerződő partner által szolgáltatott adatokat fogadja el [1992. évi LXXIV. tv. 44. § (5) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2004. évben adóalapot nem képező költségvetési támogatásban részesült. A felperes 2004. január 12. és 16. között öt számlát fogadott be a G. Kft.-től (továbbiakban: kft.), amelyek általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) tartalmát a bevallásaiban levonásba helyezte.
Az adóhatóság a felperesnél 2004. január-november hónapokra vonatkozóan áfa adónemben ellenőrzést végzett. Az ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatban a felperes terhére 3 180 000 Ft, javára 126 000 Ft adókül...
AVI 2008.10.107 A fél nem jár el kellő körültekintéssel, ha a vele korábban üzleti kapcsolatban nem álló cég felöl nem a közhiteles nyilvántartásból szerez információt, hanem a szerződő partner által szolgáltatott adatokat fogadja el [1992. évi LXXIV. tv. 44. § (5) bek.]
A felperes 2004. évben adóalapot nem képező költségvetési támogatásban részesült. A felperes 2004. január 12. és 16. között öt számlát fogadott be a G. Kft.-től (továbbiakban: kft.), amelyek általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) tartalmát a bevallásaiban levonásba helyezte.Az adóhatóság a felperesnél 2004. január-november hónapokra vonatkozóan áfa adónemben ellenőrzést végzett. Az ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatban a felperes terhére 3 180 000 Ft, javára 126 000 Ft adókülönbözetet irt elő, amelyből 3 064 000 Ft-ot adóhiánynak minősített. Kötelezte a felperest 1 532 000 Ft adóbírság és 445 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését az 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 32. § (1) bekezdés a) pontjában, 35. § (1) bekezdés a) pontjában, 44. § (5) bekezdésében, 38. § (1) bekezdés b) pontjaiban foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy a felperes helytelenül állapította meg az adólevonásra jogosító és arra nem jogosító bevételek arányát. A kft. számlái alapján a felperes nem volt jogosult az adólevonási jog gyakorlására, mivel a bizonylatok nem hiteles dokumentumok, fiktívek. A számlák szerinti gazdasági esemény nem valós, és a felperes nem járt el kellő körültekintéssel sem, ezért az alperes e körben a felperes terhére 2 809 000 Ft adókülönbözetet írt elő.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú adóhatóság új eljárásra kötelezését kérte. Azzal érvelt, hogy az alperes "helytelen tényállást állapított meg", és abból téves ténybeli és jogkövetkeztetéseket vont le. Nem vette figyelembe a javára szóló körülményeket és megszegte a 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 97. § (4) bekezdésében foglaltakat.
A megyei bíróság a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy az alperes tényállás tisztázási kötelezettségének eleget tett. A perben vitatott számlák hiteltelenek, a felperes nem járt el kellő körültekintéssel. Az alperes határozata megfelel a jogvita eldöntésére irányadó eljárási és anyagi jogszabályi rendelkezéseknek.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérte annak hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság utasítását új eljárásra, új határozat hozatalára. Az volt a jogi álláspontja, hogy adólevonási jogát jogszerűen gyakorolta, kellő körültekintéssel járt el. A tényállás tisztázási kötelezettség nem őt, hanem az alperest terhelte, a nem bizonyított tény terhére nem értékelhető. A bíróság az értékesített gépek tulajdonjogát, árát és a számlakibocsátó személyét illetően téves megállapításokat tett.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 5. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárásban a rendelkezésére álló iratok alapján dönt. A rendkívüli jogorvoslati eljárásban nincs helye a bizonyítékok ismételt egybevetésének felülmérlegelésnek [Pp. 275. § (1) bekezdése, BH 2002/29.]
A bizonyítékok okszerű mérlegelésén alapuló tényállás a jogerős ítéletet felülvizsgáló Legfelsőbb Bíróságot köti. A bíróság által megállapított tényállás akkor iratellenes, ha az alapjául szolgáló adatok és iratok tartalmával ellentétes. Nem állapítható meg iratellenesség azon a címen, hogy a bíróság álláspontja egyes bizonyítékok bizonyító ereje tekintetében nem azonos a fél álláspontjával. Ez a körülmény ugyanis nem iratellenességre utal, hanem a bizonyítékok felülmérlegelésére irányul, ami a felülvizsgálati eljárásban kizárt [Pp. 275. § (1) bekezdése, BH 1994/639.].
A megyei bíróság iratszerűen állapította meg, hogy a kft. 2003. december 13-tól felszámolás alatt állt. A felszámoló a számlák kibocsátásáról, a gépek értékesítéséről nem tudott. A felszámoló részére a kft. iratanyagot nem adott át, zárómérleget, záró bevallást nem készített. Így nem lehetett megállapítani, hogy a társaság tulajdonában voltak-e a gépek. A kft. felkutatására tett intézkedések nem vezettek eredményre a közigazgatási és cégbírósági eljárás során. A számlákon és a szerződéseken eladóként nem a felszámoló, hanem V. V. neve és aláírása szerepel, a számlákon "fa" toldat nem került feltüntetésre a felszámoló a kft. ügyvezetője ellen büntető feljelentést is tett. A kft. 2002. évi egyszerűsített mérlegében szereplő tárgyi eszközök értéke meg sem közelíti a felperes részére értékesített gépek értékét, és a számlakibocsátó a számlák ellenértékét nem vallotta, és nem fizette be. Az előzőekben részletezettektől eltérő tények megállapíthatósága érdekében a felperes az adóigazgatási és peres eljárás során bizonyítást nem ajánlott fel. A felperes nem igazolta a számlák szerinti gazdasági események valós voltát, ezért tévesen hivatkozott az Art. 97. § (4) és (6) bekezdései szerinti szabályok megszegésére és az ítéleti tényállás téves voltára [Art. 99. § (1) bekezdése, Pp. 164. § (1) bekezdése].
A megyei bíróság iratszerűen, helyes ténybeli és jogkövetkeztetések levonásával állapította meg, hogy a nem jogosulttól származó számla tartalmilag hiteltelen, adólevonási jogra nem jogosít [Áfa. tv. 32. § (1) bekezdés a) pontja, 35. § (1) bekezdése, 2000. évi C. törvény 15. § (3) bekezdése, 166. § (2) és (3) bekezdései, az 1991. évi IL. 34. § (2) bekezdése].
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg azt is, hogy a felperes esetében az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdése szerinti törvényi feltételek sem állapíthatóak meg. Helytállóan mutatott rá arra, hogy a felperes nem járt el kellő körültekintéssel akkor, amikor a vele korábban üzleti kapcsolatban nem álló cég felől nem a közhiteles nyilvántartásból szerzett információkat, hanem a szerződő partner által szolgáltatott adatokat fogadta el. A jogerős ítélet e körben is megfelel a Pp. 206. § (1) bekezdésében, 221. § (1) bekezdésében foglaltaknak. A megyei bíróság a bizonyítékokat e körben is nemcsak egyenként, hanem összességében, egymással egybevetve teljes körűen megvizsgálta és indokolási kötelezettségének is eleget tett. Részletesen kifejtette, hogy mely bizonyítékot miért, hogyan, milyen súllyal értékelt, ezért jogszabálysértés e körben sem állapítható meg, a bizonyítékok felülmérgelésére irányuló kérelem nem teljesíthető.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemmel támadott körben nem jogszabálysértő, ezért a megtámadott határozatot a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.186/2006.)