adozona.hu
ÍH 2008.144
ÍH 2008.144
PERKÖLTSÉG ÖSSZEGE - KIRÍVÓAN MAGAS PERKÖLTSÉG A kifejtett munkavégzéssel kirívóan arányban nem állóan megállapított perköltség sértheti a társadalom értékítéletét (Pp. 67. §, 75. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság az alperesi jogelőd - a helyi iparűzési adó fizetési kötelezettség törlése és a helyi iparűzési adó 2004. évi május hó 1. napjától megfizetett összegének visszatérítése iránti kérelmét elutasító - másodfokú határozatának felülvizsgálata iránti pert - az első tárgyalást megelőzően - a felperes elállására figyelemmel a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 157. §-ának e) pontja alapján, a Pp. 160. §-ának (1) bekezdésére utalással megszün...
ÍH 2008.144 PERKÖLTSÉG ÖSSZEGE - KIRÍVÓAN MAGAS PERKÖLTSÉG
A kifejtett munkavégzéssel kirívóan arányban nem állóan megállapított perköltség sértheti a társadalom értékítéletét (Pp. 67. §, 75. §).
Az elsőfokú bíróság az alperesi jogelőd - a helyi iparűzési adó fizetési kötelezettség törlése és a helyi iparűzési adó 2004. évi május hó 1. napjától megfizetett összegének visszatérítése iránti kérelmét elutasító - másodfokú határozatának felülvizsgálata iránti pert - az első tárgyalást megelőzően - a felperes elállására figyelemmel a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 157. §-ának e) pontja alapján, a Pp. 160. §-ának (1) bekezdésére utalással megszüntette. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 800 000 forint perköltséget.
Az elsőfokú bíróság végzésének a perköltség összegét megállapító rendelkezése ellen, annak leszállítása, és 10 000 forint összegben történő megállapítása iránt a felperes élt fellebbezéssel.
Az alperes a felperes fellebbezésére tett észrevételében az elvégzett jogi munkára és a perképviselettel felmerült költségekre utalással a végzés támadott rendelkezésének helybenhagyását kérte.
A fellebbezés az alábbiak szerint - részben - alapos.
A Pp. 75. §-ának (1) bekezdése alapján perköltség - a törvényben meghatározott kivételeket nem tekintve - mindaz a költség, ami a felek célszerű és jóhiszemű pervitelével kapcsolatban akár a bíróság előtt, akár a bíróságon kívül merült fel (előzetes tudakozódás és levelezés költsége, eljárási illeték, tanú- és szakértői díj, ügygondnoki és tolmácsdíj, helyszíni tárgyalás és szemle költsége stb.). A hivatkozott szakasz (2) bekezdése szerint a perköltséghez hozzá kell számítani a felet képviselő ügyvéd, jogtanácsos, illetve szabadalmi ügyvivő készkiadásait és munkadíját is.
A Pp. 67. §-ának (2) bekezdése értelmében a perben a gazdálkodó szervezet jogtanácsosát (jogi előadóját) az ügyvéd jogállása illeti meg. A jogtanácsosi tevékenységről szóló 1983. évi 3. számú törvényerejű rendelet 7. §-ának (1) bekezdése szerint a jogtanácsos külön meghatalmazás nélkül, munkaviszonya alapján képviseli a szervezetet.
A Pp. 78. §-ának (1) bekezdése szerint a pernyertes fél költségeinek megfizetésére a pervesztes felet kell kötelezni. A (2) bekezdés a bíróság kötelezettségévé teszi, hogy a perköltség felől hivatalból határozzon, kivéve ha a pernyertes fél a perköltség tárgyában a határozathozatal mellőzését kéri. A Pp.</a> nem határozza meg a pernyertesség-pervesztesség fogalmát. Azt, hogy a perben melyik felet kell pernyertesnek vagy pervesztesnek tekinteni, a kereseti kérelem sikere határozza meg. A Pp.</a> rendelkezéseiből főszabályként az következik, hogy a felperest akkor lehet pernyertesnek tekinteni, ha a bíróság a kereseti kérelmének helyt ad, az alperest pedig akkor ha a bíróság a keresetet elutasítja.
A Legfelsőbb Bíróság 1/2006. KK véleménye (megjelent a Bírósági Határozatok 2007/3. számában) az I/6. szám alatti kérdésre adott válaszában rámutatott arra, hogy a Pp.</a> tartalmaz perköltség viselésére vonatkozó szabályokat arra az esetre is, ha a peres eljárás az ügy érdemében hozott döntés nélkül fejeződik be.
A fellebbezéssel támadott végzés jogalapja a Pp. 157. §-ának e) pontja. A pernek e jogalapon történő megszüntetése esetén az elsőfokú bíróságnak a Pp. 160. §-ának (1) bekezdése második fordulata alapján kell rendelkeznie a perköltség viseléséről, így a felperes ez esetben is köteles az alperesnek a perindítás folytán felmerült költségeit megtéríteni.
A Legfelsőbb Bíróság 1/2006. KK véleménye az I/2. számú válaszában kimondta, hogy külön jogszabályi rendelkezés hiányában a hivatásszerűen jogi képviseletet ellátó jogtanácsost az ügyvéd részére járó díjszabással azonos összegű munkadíj illeti meg, amennyiben a képviseletet munkaviszony, illetőleg tagsági viszony keretében látja el.
A keresetindítás folytán felmerült költségekhez tartozik a jogi képviselő részére a permegszüntetés idejéig elvégzett munkája alapján járó munkadíj. Összegének meghatározásakor a bíróságnak a per tárgyának értékére, a jogvita bonyolultságára, az addig elvégzett képviseleti munka szakmai nehézségére, az előkészítő munkára, a beadványok és a tárgyalások számára és mindezek időigényére kell figyelemmel lennie. A 32/2003. (VIII. 23.) IM rendelet (a továbbiakban: IM rendelet) rendelkezései ez esetben is megfelelően irányadóak.
A fentiek alapján a perköltségről való rendelkezés minden esetben egyedi mérlegelés alapján történik.
A peres iratokból megállapítható volt, hogy az elsőfokú eljárás során az alperesi jogi képviselő (jogtanácsos) a terjedelmes keresetre részletes ellenkérelmet terjesztett elő, beszerezte és csatolta a közigazgatási eljárás iratanyagát.
A másodfokú bíróság a perköltség összegének megállapításakor figyelembe vette az alperesi képviselőnek a per vitelével kapcsolatos munkáját, annak időigényét, továbbá a rendelkezésre álló iratok alapján megállapítható perértéket is. A felmerült készkiadások, a perképviselettel járó költségek tételes igazolás hiányában nem voltak felszámíthatók a Pp. 79. §-ának (1) bekezdése alapján. A perérték jogszabály szerinti százalékos mértékét azonban nem találta a perben kifejtett jogi munkával arányban állónak az alábbiak miatt.
A másodfokú bíróság a Legfelsőbb Bíróság eseti döntése (Kfv. II. 28.765/1996/6. szám) alapján a nagy perértékű ügyben is kiindulási alapot képező perérték nagysága mellett korrekciós tényezőként a ténylegesen elvégzett jogi munka mértékét is értékelte a mérlegelése során, mely a perértékhez képest megállapítható perköltség tekintetében csökkentést tesz lehetővé. Tette ezt arra figyelemmel, hogy a nagy perérték nem minden esetben igényel egyben nagyobb mértékű (értékű) munkavégzést is, másrészt bizonyos érték felett a százalékos arány olyan magas összegű munkadíjat eredményez, amely nem állhat arányban az elvégzett jogi munkával.
A bíróságnak a perköltség megállapításakor azt is szem előtt kell tartania, hogy a kirívóan magas összegű, a kifejtett munkavégzéssel kirívóan arányban nem állóan megállapított perköltség sértheti a társadalom értékítéletét. Ezért a nagy perértékű perekben is tartózkodni kell a közfelfogás számára elfogadhatatlanul magas összegű perköltség megítéléstől. Márpedig a perbeli esetben ilyen, a kifejtett munkával kirívóan arányban nem állónak találta a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított perköltség összegét, ezért azt mérsékelte az IM rendelet 3. §-ának (6) bekezdése szerint.
Mindezek folytán a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 259. §-a szerint alkalmazandó Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta és az alperest megillető perköltség összegét 75 000 forintra leszállította.
(Fővárosi Ítélőtábla 2. Kf. 27.115/2008/3.)