adozona.hu
MBH 2009.02.250
MBH 2009.02.250
- A jogszabályi feltételek hiányában kirendelt ügygondnok idézése és eljárása a perben nem tekinthető szabályszerűnek. - A peres felek idézésének szabályszerűségét, az ügygondnok nyilatkozatának joghatályosságát a másodfokú eljárásban hivatalból kell vizsgálnia a bíróságnak. [1952. évi III. tv. (Pp.) 74. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a II. és a III. rendű alperesekkel alapította 2005. július 15-én az I. rendű alperesi gazdasági társaságot 3.000.000,-Ft törzstőkével akként, hogy abból a felperes törzsbetéte 1.500.000,- Ft, míg a II. és a III. rendű alperesek törzsbetéte fejenként 750.000,- Ft.
A társasági szerződés szerint a tagok törzsbetéteik összegének legalább a felét a társasági szerződés aláírását követő 30 napon belül, míg a fennmaradó részt a cégbejegyzéstől számított egy éven belül bocsátják az I. rend...
MBH 2009.02.250 - A jogszabályi feltételek hiányában kirendelt ügygondnok idézése és eljárása a perben nem tekinthető szabályszerűnek.
- A peres felek idézésének szabályszerűségét, az ügygondnok nyilatkozatának joghatályosságát a másodfokú eljárásban hivatalból kell vizsgálnia a bíróságnak.
A felperes a II. és a III. rendű alperesekkel alapította 2005. július 15-én az I. rendű alperesi gazdasági társaságot 3.000.000,-Ft törzstőkével akként, hogy abból a felperes törzsbetéte 1.500.000,- Ft, míg a II. és a III. rendű alperesek törzsbetéte fejenként 750.000,- Ft.A társasági szerződés szerint a tagok törzsbetéteik összegének legalább a felét a társasági szerződés aláírását követő 30 napon belül, míg a fennmaradó részt a cégbejegyzéstől számított egy éven belül bocsátják az I. rendű alperes rendelkezésére. A felperes ennek megfelelően az alapításkor 750.000,- Ft-ot az I. rendű alperes bankszámlájára befizetett. Az I. rendű alperes önálló cégjegyzési joggal rendelkező ügyvezetője a II. rendű alperes lett.
Az I. rendű alperesi céget a tagok azzal a céllal hozták létre, hogy közös együttműködésükkel konyhabútor kiskereskedést nyissanak, amely alapvetően a II. rendű alperes szakmai ismeretén és a felperes pénzbeli befektetésén alapszik.
Az üzlet beindításához és az ahhoz szükséges tárgyi eszközök beszerzéséhez a pénzügyi fedezet biztosítását a felperes vállalta a tagi hitel formájában. A felperes és az I. rendű alperes 2005. július 26-án írásban tagi hitelszerződést kötöttek, melyet az I. rendű alperes nevében aláíró II. rendű alperesen túl, a II. rendű alperes a társaság tagjaként, továbbá a III. rendű alperes is jóváhagyólag aláírt.
A hitelszerződés 5., 7. és 8. pontjai szerint a kölcsön visszafizetése egy összegben esedékessé válik, ha a hitelező tagsági jogviszonya az adós I. rendű alperesi társaságban bármilyen jogcímen megszűnik. A hitel a tagsági jogviszony teljes időtartama alatt kamatmentes.
A tagi hitelszerződés megkötésével azonos napon az I. rendű alperes taggyűlést tartott, ahol az 1/2005. (VII. 26.) számú határozattal a taggyűlés jóváhagyta a hitelszerződés megkötését.
A taggyűlési jegyzőkönyv a továbbiakban rögzítette, hogy a felperes tagsági jogviszonyának megszűnése esetére a másik két tag (a II. és a III. rendű alperesek) egyetemlegesen kötelezettséget vállalnak arra, hogy amennyiben a felperes az üzletrészét bármikor étékesíteni kívánja, azt ők megvásárolják annak névértékén, akár külön szerződés nélkül is, a felperes tagsági jogviszony megszüntetéséről szóló nyilatkozata és az alapítók jelen taggyűlési jegyzőkönyvbe foglalt nyilatkozata alapján; egyben arra is kötelezettséget vállaltak, hogy amennyiben a társasági jogviszonyuk megszűnne, vételi kötelezettségük változatlanul fennáll, választásuk szerint bármelyikük, vita esetén egymás közt egyenlő arányban.
A taggyűlés a 2/2005. (VII. 26.) számú határozatával "tudomásul vette" a II. és a III. rendű alperesek kötelezettség-vállalását.
A taggyűlési jegyzőkönyvet mindhárom tag aláírta.
Az I. rendű alperes az általa bérelt helyiségben 2005. novemberében az üzletet megnyitotta, amely eleinte rendben működött, ám utóbb a kapcsolattartás akadozni kezdett a tagok között, ezért a felperes megbízottja felkereste az üzletet, amely 2006. májusában már üres volt.
2006. július 7-én írásbeli megállapodás jött létre a felperes és az I. rendű alperes között, melyet a felperes és az I. rendű alperes nevében a II. rendű alperes írt alá cégszerűen. Ebben rögzítették, hogy a 2005. július 26. napján megkötött tagi hitelszerződés alapján a felperes az I. rendű alperesi társaság részére 4.000.000,- Ft összegű tagi hitelt nyújtott. A felperes kinyilvánította azon szándékát, hogy tagsági jogviszonyát meg kívánja szüntetni. Erre tekintettel a felek közös akaratelhatározással a tagi hitelszerződést módosították. A megállapodás 6. pontja szerint az I. rendű alperes a tagi hitel összegét részletekben fizeti vissza a felperesnek banki átutalással e megállapodásban meghatározott esedékességi időpontokban. A 7. pontban a felek rögzítették, hogy amennyiben az adós valamely részletfizetési kötelezettségének határidőben nem tesz eleget, úgy a késedelembe esés időpontjától kezdődően a Ptk. szerinti kamatot köteles fizetni.
A szerződés 9. pontjában a II. rendű alperes készfizető kezességet vállalt a jelen megállapodásban vállalt fizetési kötelezettség teljesítéséért.
Az I. rendű alperes az első részletet sem fizette meg, ezért a felperes a 2006. augusztus 9. napján kelt levelével tájékoztatta mindhárom alperest, hogy a fenti megállapodás részletfizetésre vonatkozó részétől az I. és a II. rendű alperesek szerződésszegése miatt eláll. Elállása alapján felszólította az alpereseket a tagi hitel egyösszegű visszafizetésének teljesítésére, továbbá bejelentette, hogy az I. rendű alperesi társaságban meglévő üzletrészét értékesíteni kívánja a 2/2005. (VII. 26.) számú taggyűlési határozatban rögzítettek alapján. Felszólította a II. és a III. rendű alpereseket, hogy vételi kötelezettségük alapján az üzletrésze névértékét, azaz 750.000,- Ft-ot két napon belül a részére fizessék meg.
A felperes felszólítása eredménytelen maradt.
A felperes a keresetlevelét a eredetileg a Budai Központi Kerületi Bírósághoz nyújtotta be 2006. október 3. napján. A BKKB a 2006. október 25. napján kelt 2. sorszámú végzésével megállapította hatásköre hiányát és a keresetlevelet áttenni rendelte a Fővárosi Bírósághoz. Végzését a keresetlevéllel együtt a II. rendű alperes részére a Központi Adatfeldolgozó Nyilvántartási és Választási Hivatal által megadott címre szabályszerűen kézbesítette.
A felperes keresetében a Ptk. 300. § (1), 320. § (1), 319. § (3) bekezdése, 272-276. §-ai és 232. § (2) bekezdése alapján kérte, hogy kötelezze a bíróság egyetemlegesen az I. és a II. rendű alpereseket, hogy fizessenek meg a felperes részére 4.000.000,- Ft-ot, tagi kölcsön visszafizetése jogcímén és ennek az összegnek 2006. augusztus 16. napjától a kifizetésig járó késedelmi kamatát. Kérte továbbá, hogy a Ptk. 365. § (1) és 298. §-a alapján kötelezze a II. és a III. rendű alpereseket egyetemlegesen, hogy fizessenek meg a felperesnek 750.000,-Ft-ot üzletrész vételár jogcímén, és ennek az összegnek 2006. augusztus 16-tól a kifizetésig járó késedelmi kamatát. Perköltség megfizetésére is kérte kötelezni az alpereseket, figyelembe véve az általa csatolt ügyvédi megbízási szerződést.
Keresetét a keresetlevélhez mellékelt okirati bizonyítékokra alapította. A mellékletek között szerepelnek - egyebek mellett - a 2006. augusztus 9-én kelt elállási nyilatkozata kézbesítésére vonatkozó tértivevények és másolatai, melyek szerint az I. és a III. rendű alperesek részére kézbesített nyilatkozat "nem kereste", a II. rendű alperes lakcímére kézbesített küldemény "elköltözött, utánküldést nem kért" jelzéssel érkezett vissza.
A felperes álláspontja szerint a Pp.</a>-ben szabályozott a kézbesítési vélelem beálltára tekintettel 2006. augusztus 16. napjával szűnt meg a felperes tagsági jogviszonya az I. rendű alperesi társaságban, erre tekintettel ezt a napot jelölte meg a késedelembe esés napjaként és a késedelmi kamat kezdő időpontjaként.
Az elsőfokú bíróság a tárgyalásra szóló idézést a III. rendű alperes részére kézbesíteni nem tudta, az "ismeretlen helyre költözött" jelzéssel érkezett vissza, ezért részére a felperes kérelmére ügygondnokot rendelt ki.
A 2007. július 3-ra kitűzött tárgyalásra szóló idézést a II. rendű alperes részére a korábbi címre kézbesítette, a visszaérkezett tértivevényen szereplő postai jelzés szerint a címzett elköltözött, utánküldési címén az idézést személyesen átvette.
A tárgyaláson az I. és a II. rendű alperesek szabályszerű idézés ellenére nem jelentek meg. A tárgyalást az elsőfokú bíróság elhalasztotta és a jegyzőkönyvet a II. rendű alperes részére az eredeti címre rendelte kézbesíteni, ahonnan az ismét "elköltözött" kézbesítői jelzéssel érkezett vissza. Ezt követően az elsőfokú bíróság felhívta a felperest a II. rendű alperes idézhető lakcímének bejelentésére és tájékoztatta a hirdetményi idézés és ügygondnok kirendelésének lehetőségéről. Felhívta további 30.000,- Ft ügygondnoki díj letétbe helyezésére. A Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala 2007. október 8. napján változatlanul a soproni címet adta meg a II. rendű alperes lakcímeként. Ezt követően az elsőfokú bíróság a II. rendű alperes részére is ügygondnokot rendelt ki, aki a II. rendű alperes képviseletét ellátta.
I. rendű alperes ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A II. rendű alperes ügygondnoka ellenkérelmében a kereset elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását, valamint ügygondnoki díjának megállapítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a kezességvállalásról szóló megállapodást a II. rendű alperes saját nevében nem írta alá, ennek hiányában az nem érvényes.
Az üzletrész vételárára vonatkozó kereseti kérelem elutasítását a Ptk. 202. §-ára hivatkozással kérte, mert álláspontja szerint a 2/2005. taggyűlési határozat a II. és a III. rendű alperesekre olyan kötelezettséget rótt, amely a Ptk. 202. §-ára tekintettel semmis. Álláspontja szerint az üzletrész névértéken történő bármikor esedékessé tehető megvásárlására vállalt kötelezettség olyan szerencseszerződés, amely feltűnően aránytalan előny kikötésének minősül, mert a gazdasági életben köztudottan rendkívül gyakori, hogy az üzletrész névértéke és annak forgalmi értéke jelentősen eltér egymástól, az utóbbi hátrányára.
A III. rendű ügygondnoka lényegében csatlakozva a II. rendű alperes ügygondnokának érdemi védekezéséhez a maga részéről is a kereset elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását kérte.
A Fővárosi Bíróság a 2008. január 17. napján kelt 22. sorszámú ítéletében kötelezte az I. és a II. rendű alpereseket, hogy 15 napon belül egyetemlegesen fizessenek meg a felperesnek 4.000.000,- Ft-ot és ezen összeg után 2006. VIII. 16. napjától a kifizetés napjáig járóan a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamat mértékének megfelelő kamatot. Kötelezte a II. és a III. rendű alpereseket, hogy 15 napon belül egyetemlegesen fizessenek meg a felperesnek 750.000,- Ft-ot és ezen összeg után 2006. VIII. 16. napjától az előzőek szerint meghatározott mértékű késedelmi kamatot. Kötelezte az I., a II. és a III. rendű alpereseket, hogy 15 napon belül egyetemlegesen fizessenek meg a felperesnek 705.000,- Ft perköltséget.
Az elsőfokú bíróság a felperes jogi álláspontját osztotta, amely szerint a 2006. augusztus 9. napján kelt levelével a II. és a III. rendű alpereseket értesítette arról, hogy üzletrészét értékesíteni kívánja. Közlésének hatályával, azaz 2008. augusztus 16. napjával a felperes tagsági jogviszonya az I. rendű alperesi társaságban megszűnt, ekként a II. és a III. rendű alperesek az üzletrész-szerződésben rögzített vételárát a felperesnek megfizetni tartoznak a szerződéses nyilatkozatuk és a Ptk. 277. § (1) bekezdése alapján.
Megállapította, hogy az II. és a III. rendű alperesek a szerződés érvénytelenségére kellő alap nélkül hivatkoztak, az alperesek részére kirendelt ügygondnokok semmivel sem igazolták, hogy a Ptk. 202. §-ában írt együttes feltételek fennálltak volna a perbeli szerződés megkötésekor.
Ezt követően az elsőfokú bíróság a felperes, továbbá az I. és a II. rendű alperesek közötti jogviszonyt vizsgálta és megállapította, hogy közöttük 2005. július 26. napján a Ptk. 522. §-ában szabályozott kölcsönszerződés jött létre, melyet utóbb a visszafizetés határideje tekintetében 2006. július 7-én megállapodással módosítottak. Az I. rendű alperes a szerződés-módosításnak nem tett eleget, ezért a felperes kellő okkal és alappal állt el a módosítástól, ezért kettőjük jogviszonyára az eredeti kölcsönszerződés rendelkezései váltak irányadóvá. Erre tekintettel az I. rendű alperes visszafizetési kötelezettsége a felperes tagsági jogviszonyának a megszűntekor, azaz 2006. augusztus 16. napján beállt.
A II. rendű alperes készfizető kezességével kapcsolatban megállapította, hogy részéről az I. rendű alperest terhelő kölcsöntartozásért a kezességvállalás a megállapodás tartalma szerint megtörtént. E körben a Ptk. 272. § (2) bekezdése írásbeli alakot ír elő. Az elsőfokú bíróság álláspontja az volt, hogy a II. rendű alperes aláírása az okiraton nemcsak az I. rendű alperes nevében tett tartozáselismerésnek, hanem a saját nevében mint magánszemély nevében tett készfizető kezesi kötelezettségvállalásnak és aláírásnak is minősült.
Az ítélet ellen a II. rendű alperes nyújtott be fellebbezést, amelyben annak megváltoztatásával a kereset elutasítását és a felperes első- és másodfokú perköltségben való marasztalását kérte.
Érdemben fenntartotta az elsőfokú eljárás során kifejtett álláspontját, az üzletrész vételárának megfizetésével kapcsolatban azt annyiban kiegészítve, hogy megítélése szerint a 2/2005. (VII.26.) taggyűlési határozat azért is jogszabályba ütközik, mivel az üzletrész mindaddig forgalomképtelen, amíg a törzsbetétek teljes összegét a tagok be nem fizetik és ez a feltétel valamennyi tag vonatkozásában hiányzott. Ez a taggyűlési határozat érvénytelenségét eredményezi még abban az esetben is, ha az nem ütközne a Ptk. 202. §-ába.
Az I. rendű alperes felszámolója 3. sorszámú beadványában bejelentette, hogy az I. rendű alperes 2008. május 14-től felszámolás alatt áll. Érdemben nyilatkozni nem tud, mivel a társaság korábbi ügyvezetésével a kapcsolatfelvételi kísérletei nem vezettek eredményre.
A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte annak helytálló indokaira tekintettel. Kérte továbbá a perköltsége megállapítását azzal, hogy a jogi képviselő nem áfa alany.
A fellebbezést az alábbiakra tekintettel megalapozottnak találta a Fővárosi Ítélőtábla.
Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárás lényeges szabályainak megsértésével hozta meg az ítéletét, ezért annak érdemi felülbírálatára nincs lehetőség.
A II. rendű alperes a keresetlevelet a BKKB áttételt elrendelő végzésével együtt átvette a felperes által bejelentett és a Központi Adatfeldolgozó, Nyilvántartó és Választási Hivatal által megadott címen. Ugyanakkor az elsőfokú bíróság a tárgyalásra szóló idézést nem ezen a címen tudta részére kézbesíteni, hanem csak a postai kézbesítő által a tértivevényen feltüntetett utánküldési címen.
Az elsőfokú bíróság a további eljárása során azonban nem vette figyelembe az utánküldési címet, hanem a II. rendű alperes részére a jegyzőkönyvet az eredeti címre postázta, ahol a kézbesítés sikertelen volt. Ezt követően rendelte ki részére a felperes indítványa alapján az ügygondnokot.
A Pp. 74. §-a szerint, ha a cselekvőképtelen félnek vagy jogi személynek törvényes képviselője, illetőleg az ismeretlen helyen tartózkodó félnek meghatalmazottja nincs, a bíróság a fél részére ügygondnokot rendel.
A fenti jogszabályi feltételek hiányában nem volt lehetőség a II. rendű alperes részére ügygondnok kirendelésére, mert - bár a bejelentett lakcíme változatlanul a soproni címen van - az iratokból megállapítható tartózkodási helye ismert volt az eljárás alatt, ahol a korábbi idézést személyesen át is vette.
A jogszabályi feltételek hiányában kirendelt ügygondnok idézése és eljárása a II. rendű alperes képviseletében nem tekinthető szabályszerűnek, amely az e körben kialakult bírói gyakorlat értelmében olyan súlyos eljárási szabálysértés, ami az elsőfokú eljárás megismétlését teszi szükségessé.
Mindezekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátaira tekintet nélkül a Pp. 252. § (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.
A megismételt eljárásban a II. rendű alperesnek a tartózkodási helyéről történő idézésével kell lefolytatnia az elsőfokú bíróságnak az eljárást, az ügygondnok egyidejű felmentése mellett.
Határozata jellegére tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla a másodfokú eljárásban felmerült költségeket csak megállapította a Pp. 252. § (4) bekezdése alapján, melynek viseléséről az elsőfokú bíróság az eljárást befejező határozatában dönt. A másodfokú eljárásban a felperesnek ügyvédi munkadíjból, a II. rendű alperesnek ügygondnoki díjból álló költsége merült fel. Az ügyvédi munkadíjat a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (2) bekezdés a) pontja és (5) és (6) bekezdései alapján mérlegeléssel állapította meg a másodfokú bíróság azzal, hogy ez az összeg áfá-t nem tartalmaz figyelemmel arra, hogy a felperes jogi képviselője nyilatkozata szerint nem áfa alany.
Az ügygondnoki díj mértékét a másodfokú bíróság szintén mérlegeléssel határozta meg az ügygondnok által kifejtett munkával arányban a PK.149. számú állásfoglalás alapján azzal, hogy az az általános forgalmi adót magában foglalja.
Rögzíti a Fővárosi Ítélőtábla, hogy a II. rendű alperes illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt fellebbezési eljárási illeték összege 285.000,- Ft
(Fővárosi Bíróság G.40.278/2007/22.
Fővárosi Ítélőtábla Gf.40.255/2008/4.)