adozona.hu
MBH 2009.02.248
MBH 2009.02.248
- Ha a tagkizárás iránti kereset benyújtásakor a felperes jogi képviseletére olyan ügyvezető ad meghatalmazást, akit csak ezt követően választanak képviselővé, utólag jogosult jóváhagyni az ügyvéd addigi eljárását a perben; a felperesi cég részére nem kell ügygondnokot kirendelni. - A tagkizárásra irányuló kereset érdemi elbírálásánál irányadó szempontok, ha az alperes tagsági jogviszonyából eredő kötelezettségeit érvényes szindikátusi szerződésben is rögzítették. [1997. évi CXLIV. tv. (Gt. (régi)) 13. §, 5
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A létesítő okirattal azonos napon a társaság alapító tagjai szindikátusi szerződést kötöttek egymással, melyet az alperes beruházóként, a társaság többi tagja ingatlantulajdonosként írt alá. Rögzítették, hogy az ingatlantulajdonosok - részben vállalkozásaikon keresztül - egymás között egyenlő arányban tulajdonosai a budapesti, belterületi ingatlanoknak. A szerződő felek az azokon megvalósítandó beruházás érdekében projekt társaságot hoztak létre, melyben a beruházó jelenleg 4 %-os tulajdoni h...
MBH 2009.02.248 - Ha a tagkizárás iránti kereset benyújtásakor a felperes jogi képviseletére olyan ügyvezető ad meghatalmazást, akit csak ezt követően választanak képviselővé, utólag jogosult jóváhagyni az ügyvéd addigi eljárását a perben; a felperesi cég részére nem kell ügygondnokot kirendelni.
- A tagkizárásra irányuló kereset érdemi elbírálásánál irányadó szempontok, ha az alperes tagsági jogviszonyából eredő kötelezettségeit érvényes szindikátusi szerződésben is rögzítették.
A létesítő okirattal azonos napon a társaság alapító tagjai szindikátusi szerződést kötöttek egymással, melyet az alperes beruházóként, a társaság többi tagja ingatlantulajdonosként írt alá. Rögzítették, hogy az ingatlantulajdonosok - részben vállalkozásaikon keresztül - egymás között egyenlő arányban tulajdonosai a budapesti, belterületi ingatlanoknak. A szerződő felek az azokon megvalósítandó beruházás érdekében projekt társaságot hoztak létre, melyben a beruházó jelenleg 4 %-os tulajdoni hányadot megtestesítő üzletrésze a földmunkálatok elkészültével 10 %-ra, a használatbavételi engedély jogerőre emelkedését követően 25 %-ra módosul. Az előzmények között rögzítették, hogy "a szerződéskötést megelőzően megállapodás jött létre az ingatlanok átruházására az azokon létesítendő 2 x 4 lakásos társasház 3 db lakás felépítése és tulajdonba adása ellenében." A III.1. pont szerint a társaság működésével, illetve az ingatlanberuházás megvalósításával kapcsolatos ráfordításokat a felek közösen, törzsbetéteik arányában viselik és azok forrását kizárólag a törzstőke és az M. Rt. által nyújtott hitel képezi, ezen túlmenően a felek további anyagi eszközök rendelkezésre bocsátására (pótbefizetés) nem kötelezhetők. A III.3. pont szerint a hitel folyósításáig felmerülő, a beruházás megvalósításával kapcsolatos költségeket (vállalkozási díjak, anyag- és szállítási költségek), amelyekre a törzstőke nem nyújt fedezetet a beruházó előlegezi meg, továbbá ő viseli mindazon költségeket, amelyre a hitel nem nyújt fedezetet. A szindikátusi szerződés V. pontja az ingatlantulajdonosokat megillető jogok és kötelezettségek körében rögzíti, hogy az ingatlantulajdonosokat megilleti a beruházó tagsági jogviszonya megszüntetésének joga a társasági szerződés szerint (kizárás), ha a beruházó a szindikátusi szerződésben rögzített kötelezettségeit ismételten és a beruházás megvalósítását jelentősen veszélyeztető módon megsérti.A felperesi társaság 2006. április 28-án taggyűlést tartott, ahol az alperes ismertette a jelenlévőkkel, hogy a kivitelezés során felmerült többletköltségekkel összefüggésben a beruházást finanszírozó bank a következő hitelrész lehívásának feltételeként az eddig nyújtott biztosítékokon túlmenően további 100.000.000,-Ft összegű kötelezettségvállalást tartalmazó, taggyűlési határozatba foglalt nyilatkozat rendelkezésre bocsátását kéri a társaságtól. Ezt követően a tagok egyhangú határozatot hoztak 1/2006. (IV. 28.) számon, melyben a társaság tagjai - kifejezetten a beruházás finanszírozása céljából, és kizárólag arra az esetre vonatkozóan, ha a bankhitel a beruházás befejezésére nem nyújt fedezetet és más anyagi eszköz sem áll rendelkezésre - kötelezettséget vállalnak arra, hogy - törzsbetéteik arányában - összesen és legfeljebb 100.000.000,-Ft erejéig befizetést teljesítenek a társaság részére.
A társaság többi tagja a 2006. május 8. napján kelt és az alperes által május 11-én átvett "határozat" megjelölésű iratban felszólította az alperest, hogy a fenti taggyűlési határozat értelmében a 100.000.000,-Ft-os kötelezettségvállalásból a ráeső részt három munkanapon belül bocsássa a felperesi társaság rendelkezésére. A "határozat" indokolása szerint többszöri figyelmeztetés és felszólítás ellenére az építési munkák nem megfelelő ütemben és minőségben kerültek kivitelezésre, az alperes az általa vállalt, részben módosított határidőket sem tartja be. A társasággal szemben vállalt kötelezettségeit rendszeresen nem teljesíti, a cégnek lejárt számlatartozása van, az építkezésről a tartozások miatt az alvállalkozók levonultak, az építkezés leállt és ezzel veszélybe került a projekt megvalósulása. Az építkezés folytatása és a csőd elkerülése érdekében a kifizetetlen, lejárt számlákat, az alperes által okozott károkat és büntetéseket a tagok befizetik, ugyanakkor az alperes a taggyűlési határozat szerint ráeső összeget köteles a társaság rendelkezésére bocsátani. Ezt követően P. Ágnes 2006. május 9. és július 31. között több felszólítást is küldött az alperesnek, amelyekben az alperesi kivitelezéssel kapcsolatos kifogásait közölve elszámolásra, a garanciális munkák elvégzése érdekében okiratok átadására, stb. hívta fel.
A 2006. november 15-én kelt felszólításban ezek mellett ismételten rögzítette, hogy az alperes többszöri felszólítás ellenére nem fizette be a társaságnak a 100.000.000,-Ft-os vállalás ráeső részét. A 2006. november 23-i keltű levélben ismételten, 8 napos határidővel felszólította a befizetésre és tájékoztatásul közölte, hogy a társaság többi tagja időben eleget tett a kötelezettségének.
A 2006. december 14-én kelt felszólításban ismételten ugyanerre szólította fel az alperest azzal, hogy az alperes is tudja, hogy a projekt a bankhitelből teljesen nem finanszírozható. A felszólításokat az alperes átvette.
A felperes és az M. Bank Nyrt. 2006. október 19-én módosították a 2004. augusztus 26-i hitelszerződést (XI. számú módosítás), melyben a kölcsön folyósításának feltételeként a jelen módosításban írt feltételek mindegyikének teljesítését kötötte ki a hitelnyújtó bank. Ezek között 2.3.11. pont alatt szerepel, a bank által elfogadott műszaki ellenőr jelentése, amely tartalmazza az eddig teljesített 130.730.532,-Ft-on felül további 85.000.000,-Ft saját erő felhasználásának igazolását, a 2.2.14. pont értelmében akként, hogy a bank által kijelölt műszaki szakértő igazolja, hogy a saját erő a projekt céljára a szerződésben rögzítettek szerint felhasználásra került.
A felperesi társaság 2006. december 1-jén taggyűlést tartott, melyen - egyebek mellett - megállapították, hogy az alperes nem tett eleget a tagi hitel arányos része rendelkezésre bocsátására vonatkozó kötelezettségének, és határoztak az alperes társaságból való kizárására vonatkozó peres eljárás megindításáról. A taggyűlésen elhangzottakkal kapcsolatban azonban a tagok között vita alakult ki, ezért a jegyzőkönyvet nem írták alá.
A 2006. december 13-án kelt meghívóval P. Ágnes ügyvezető taggyűlést hívott össze 2007. január 3. napjára. S. Gábor tag 2006. december 23-án indítványozta, hogy a taggyűlés vegye fel a napirendi pontok közé az alperes elleni kizárási per megindítását is. Indítványát az ügyvezető ugyanezen a napon átvette. A taggyűlésen valamennyi tag jelen volt, és a taggyűlés napirendjét - köztük az alperes tagkizárásával kapcsolatos 8. pontot is - egyhangúlag elfogadták. A jegyzőkönyv a kizárás indokait az alábbiak szerint tartalmazza.
Az alperes 2004. és 2005. évekre az adóbevallást nem készítette el; a társasággal megkötött szindikátusi szerződésben vállalt kötelezettségét - miszerint 150.000,-Ft/m2-es átlagáron felépíti az ingatlant - nem teljesítette; az építkezésről levonult; a szindikátusi szerződésben vállalt finanszírozási kötelezettségét nem teljesítette; a 2006. április 28-i taggyűlési jegyzőkönyvben kivitelezett tagi hitel folyósítási kötelezettségének nem tett eleget; az építkezéshez felhasznált betont jelen társaság terhére kísérelte meg elszámolni; az alvállalkozók számláit nem fizette ki; nem gondoskodott a garanciális javítások elvégzéséről, amellyel a társaságnak kárt okozott.
Erről a napirendről az alperes nem szavazott, a taggyűlés 9/2007. (01.03.) számú határozatával egyhangúlag döntött arról, hogy peres eljárást kezdeményez az alperes tagsági jogviszonyának megszüntetése iránt, egyben az ügyvédi meghatalmazás aláírására ugyancsak egyhangú határozattal S. Gábort és P. Ágnest jogosította fel. A határozat indokolása megegyezett a jegyzőkönyvben rögzítettekkel.
A taggyűlés megtartásakor a társaságnak nem volt ügyvezetője, ügyvezetői mandátumáról az alperes már korábban lemondott, P. Ágnes megbízatása pedig időközben lejárt. Az ügyvezető megválasztásához a társasági szerződés rendelkezései értelmében egyhangú határozatra lett volna szükség, ilyen határozat a taggyűlésen nem született.
A társaság alperesen kívüli tagjai által adott ügyvédi meghatalmazás alapján a társaság jogi képviselője 2007. január 12-én benyújtott keresetében kérte, hogy a bíróság az alperesnek a felperesi társaságban fennálló tagsági viszonyát ítéletével szüntesse meg és kötelezze perköltség fizetésére. Kérte továbbá tagsági jogainak felfüggesztését is az 1997. évi CXLIV. törvény (Gt. (régi)) 50. § (4) bekezdése szerint.
Keresetét arra alapította, hogy a felperesi társaság kifejezetten projekt társaságként jött létre, kizárólag azzal a céllal, hogy a társaság által megszerzett ingatlanokra társasházat építsen. Az alperes befizetés nélkül vált a társaság tagjává úgy, hogy ajánlatot tett arra nézve, hogy 150.000,-Ft/m2 áron a társasházakat felépíti és a szolgáltatott telek és a banki hiteleken túlmenően az ingatlantulajdonosoknak semmilyen pénzügyi kötelezettségük nem lesz. A szindikátusi szerződésben vállalta továbbá, hogy megelőlegezi és viseli mindazon költségeket, amelyekre a hitel nem nyújt fedezetet, és vállalta a társaságból való kiválást is arra az esetre, ha a szindikátusi szerződésben vállalt kötelezettségeit nem teljesítené. A beruházást 12 hónap alatt be kellett volna fejeznie, a határidőket nem tartotta be, két és fél év elteltével, 2006 áprilisában az építkezésről levonult, a társasházak készültségi foka ekkor általa elismerten 70 %-os, míg a többi tag szerint csak 50 %-os volt. Az építkezési költség ekkor már meghaladta az általa vállalt árat, ugyanakkor jelentős kifizetetlen számlákat hagyott hátra és kiderült az is, hogy az addig elvégzett munkák is részben szakszerűtlenek, melyből 60.000.000,-Ft összegű garanciális javítási kötelezettsége keletkezett a társaságnak.
A felperes a kizárás okaiként, az erről határozó taggyűlési jegyzőkönyvben rögzítetteket jelölte meg. Előadta, hogy miután a társaság egyetlen célja a lakópark felépítése volt, az alperes azt veszélyeztette a fenti magatartásával, a társaságban maradása a projekt befejezését változatlanul veszélyeztetné, amely a társaság számára elviselhetetlen terhet jelentene.
Az alperes ellenkérelmében elsődlegesen eljárási kifogást terjesztett elő. Álláspontja szerint a felperes a Gt. (régi)-ben írt 15 napos jogvesztő határidőn túl nyújtotta be a keresetét, mivel azt a 2007. december 1-jén tartott taggyűléstől kell számítani. Vitatta továbbá a felperes jogi képviselőjének képviseleti jogosultságát tekintettel arra, hogy a meghatalmazást aláíró személyek nem voltak a társaság ügyvezetői és kérte ezért a per megszüntetését.
Érdemi védekezésében a kereset elutasítását annak megalapozatlanságára hivatkozással kérte. Hangsúlyozta, hogy a kizárás törvényi feltételeiből eredően kizárólag azon tények bírnak jelentőséggel, amelyek az alperes tagi minőségével kapcsolatosak, így a keresetnek az alperes beruházói, illetve ügyvezetői minőségével összefüggő állításai nem relevánsak. Ugyanakkor megjegyezte, hogy a szindikátusi szerződés módosításra került, mivel a beruházás nem az építési engedélynek megfelelően, hanem ahhoz képest 50 %-kal nagyobb mértékben került megvalósításra, ezért nem volt tartható az átlagár, és nem voltak elégségesek az eredeti finanszírozási feltételek. Ennek ellenére a kiviteli költségre vonatkozó alperesi kötelezettség összegszerűsége nem került módosításra. Nem felel a meg a valóságnak, hogy az alperes levonult az építkezésről, hanem a társaság többi tagja távolította el őt onnan 77 %-os készültségi fok mellett.
A 2006. április 28-i taggyűlési határozat kapcsán előadta, hogy annak azért nem tett eleget, mivel a határozat célja kizárólag az volt, hogy a bank számára formailag nyújtson többletbiztosítékot, miután a foglalón felül semmilyen vételárrész nem került befizetésre. A taggyűlési határozat feltételhez kötötte a tagi kölcsön nyújtásának szükségességét, azonban ezek a feltételek nem valósultak meg. Az alperes abban a tudatban támogatta szavazatával a határozatot, hogy a kötelezettség érvényesítésére nem kerül sor, a határozatban sem a teljesítés határidejét, sem annak jogcímét nem rögzítették. Megalapozatlanok a keresetben felsorolt egyéb kizárási okok is, azok valódi célja, hogy megfosszák az alperest a tagi minőségétől és annak jogától, hogy a szindikátusi szerződés szerint a 25 %-os üzletrészt megszerezze.
A felperes az alperes eljárási kifogásai kapcsán előadta, hogy a keresetlevél nem késett el, mert az annak alapjául szolgáló taggyűlési határozat 2007. január 3. napján kelt. A jogi képviselő részére adott meghatalmazást a taggyűlés felhatalmazása alapján valamennyi tag aláírta, más lehetőség nem lévén, mivel az alperes miatt nem sikerült ezen a taggyűlésen új ügyvezetőt választani. Utóbb azonban P. Ágnest a taggyűlés újra ügyvezetővé választotta, aki a jogi képviselő eljárását jóváhagyta.
Az elsőfokú bíróság a 2007. január 16-án kelt 4. sorszámú végzésével az alperes tagsági jogainak gyakorlását az eljárás jogerős befejezéséig felfüggesztette.
A 2008. április 25. napján kelt 11.G.40.068/2007/19. számú ítéletével kizárta az alperest a felperesi társaság tagjai közül. Kötelezte, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 141.000,-Ft perköltséget.
Határozata indokolásában elsődlegesen az alperes eljárási kifogásaival foglalkozott, azokat alaptalannak ítélve. Megállapította, hogy a jogszabály nem tiltja, hogy az egyébként szabályszerűen összehívott és megtartott 2006. december 1-jei taggyűlést követően ugyanazon kérdésben 2007. január 3. napjára a társaság újabb taggyűlést hívjon össze, és ezen utóbbi taggyűlésen azonos tartalmú határozatot hozzon. A 2007. január 3-i taggyűlés szabályszerűen került összehívásra, az utóbb javasolt napirendi pont is szabályszerű volt, a taggyűlés egyhangúlag elfogadta a kiegészített napirendet és egyhangú volt az alperes kizárására vonatkozó taggyűlési határozat is. Szabályszerűnek tekintette az elsőfokú bíróság a jogi képviselő keresetlevélhez csatolt meghatalmazását is azzal, hogy a per folyamán a felperes utóbb törvényesen megválasztott ügyvezetője azt megerősítette, a jogi képviselő által addig tett nyilatkozatokkal együtt.
A kereset érdemét tekintve elsődlegesen rögzítette, hogy a tagkizárást megalapozza az is, ha az alperes magatartása a társaság céljának elérését csupán nagymértékben veszélyezteti, nem szükséges a tényleges megakadályozás. Egyetértett az alperesi védekezés azon részével, hogy az ügyvezetői feladatok megszegése, illetve az alperesnek a beruházói minőségéből fakadó kötelezettségeinek megsértése nem szolgáltathat alapot a tagkizáráshoz. Ezért a felperes által megjelölt okok közül kizárólag azt vizsgálta, hogy az alperes eleget tett-e a 2006. április 28-i taggyűlési határozatnak, a tagi hitelfolyósítási kötelezettségének. E körben megállapította, hogy a 2006. április 28-i határozattal közös megegyezéssel módosították a tagok a szindikátusi szerződés III/1. pontját, amely szerint pótbefizetési kötelezettsége a tagoknak nem áll fenn.
A felperes csatolta a bankhitel szerződés XI. számú módosítását, amivel bizonyította, hogy a bank az addig teljesítetteken felül további 85.000.000,-Ft saját erő felhasználásának igazolását kötötte ki, ezáltal teljesült a tagi hitelfolyósításnak a határozatban írt feltétele. A bankhitel szerződés módosítása szerint a hitelszerződés megszegésének minősül és azonnali felmondást vonhat maga után, ha a felperes nem tesz eleget az abban írt kötelezettségeinek, így többek között a további 85.000.000,-Ft saját erő felhasználásának. Igazolta a felperes azt is, hogy a többi tag eleget tett a rájuk eső kötelezettségnek, ugyanakkor rámutatott, hogy ez nem feltétele az alperes fizetési kötelezettsége beállásának. Az elsőfokú bíróság mindezek alapján úgy ítélte meg, hogy az alperes azon magatartása, hogy az általa is megszavazott, egyhangú taggyűlési határozat ellenére nem tett eleget fizetési kötelezettségének, nagymértékben veszélyezteti a felperesi társaság céljának elérését, a társasház építési projekt megvalósítását. Ezért a 2006. évi IV. törvény (Gt.) 47. § (1) bekezdése alapján az alperest kizárta a felperesi társaságból.
Rögzítette, hogy a keresetben megjelölt többi kizárási okra nem folytatott le bizonyítást, figyelemmel arra, hogy azok bizonyítottságuk esetén sem lennének alkalmasak arra, hogy azon az alapon a bíróság az alperes kizárásáról döntsön. Az ítéletet, jogerőre emelkedése után, tájékoztatás végett megküldeni rendelte a Fővárosi Bíróságnak mint Cégbíróságnak.
Az ítélet ellen az alperes nyújtott be fellebbezést, amelyben elsődlegesen annak megváltoztatását és a felperes kereseti kérelmének elkésettség, perbeli legitimáció hiánya, jogalap, illetve bizonyítottság hiányában történő elutasítását, másodlagosan megalapozatlanság okán az ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokon eljárt bíróság új eljárás lefolytatására történő utasítását kérte azzal, hogy rendelkezzen a másodfokú bíróság a tagsági jogai felfüggesztésének megszüntetéséről. Kérte a felperes perköltségben való marasztalását.
Arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság ítélete iratellenes, mérlegelése kirívóan okszerűtlen és logikailag ellentmondásos. Ezen túlmenően nem tett eleget indokolási kötelezettségének sem megfelelően.
Előadta, hogy az elsőfokú bíróság a 2008. február 8-i tárgyaláson a felperest bizonyítási indítványai előterjesztésére hívta fel - figyelmeztetve az őt terhelő bizonyítási kötelezettségre - és a felhívásból kitűnik, hogy a bíróság több vonatkozásban sem tekintette a felperes tagi hitellel kapcsolatosan tett addigi állításait bizonyítottnak a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján. Ehhez képest annak ellenére, hogy a felperes a felhívásnak nem megfelelő módon tett eleget, az elsőfokú bíróság a saját maga által előírtak figyelmen kívül hagyásával hozta meg a határozatát.
Hiányos az elsőfokú bíróság ítélete, mert abban nem szerepel az alperes érdemi ellenkérelmének lényege, és azokat az ítéletében ebből következően nem is értékelte. Külön hangsúlyozta e körben a 2008. április 11-én kelt beadványát, amelyben azt fejtette ki, hogy a fizetési kötelezettség feltételeként megjelölteket a felperes csak azáltal tudta volna megfelelően igazolni, ha született volna olyan taggyűlési határozat, amely számba veszi az anyagi erőforrásokat, és amennyiben ezek ténylegesen nem fedezik a kiviteli költségeket, konkrét fizetési kötelezettséget ír elő. Ezt nem helyettesíthetik a becsatolt felszólítások. Hivatkozott továbbá az alperes arra is, hogy a rá jutó tagi hitel befizetésének hiánya, nagyságrendjét tekintve sem veszélyeztethette a projekt megvalósulását.
Ebből is következik, hogy az 1/2006. (IV. 28.) taggyűlési határozat, jogcím és teljesítési határidő hiányában csak olyan előzetes döntés volt, amit követnie kellett volna tényleges fizetési kötelezettséget megállapító döntésnek, azonban ilyen nem született. Erről csak a taggyűlés határozhatott volna az erre vonatkozó szabályok betartásával, mely esetben az alperesnek lehetősége lett volna az ellen jogorvoslatot igénybe venni.
Ellentmondásos az elsőfokú bíróság ítélete abban a részében, hogy a bankhitel szerződés módosítása az a feltétel, amelyet a határozat tartalmaz. Az feltételül nem szolgálhatott, hiszen már a 2006. október 19-i hitelszerződés módosítást megelőzően felszólította a felperes ügyvezetője az alperest a teljesítésre. Ezen túlmenően a hitelszerződés módosítás a hitel összegét nem módosította, csak a folyósítási feltételeket változtatta meg - álláspontja szerint egyébként indokolatlanul - azaz nem bizonyítható, hogy a bankhitel nem nyújtott fedezetet a beruházás befejezéséhez, ami a fizetési kötelezettség feltétele volt a határozat szerint. A többlet önerő szolgáltatási kötelezettség pedig abból keletkezett, hogy a társaság nem értékesítette a lakásokat, illetve a vételárrészeket nem a bank által előírtak szerint fizette be. Ennek betartása esetén nem került volna többlet önerő szolgáltatásra sor.
Végül fenntartotta az elsőfokú eljárásban már előadott eljárási kifogásait, melyeket álláspontja szerint az elsőfokú bíróság alaptalanul utasított el. Arra is hivatkozott, hogy az e körben kialakult bírói gyakorlat szerint szerepe van az időmúlásnak. Jelen esetben, a határozat meghozatalától a perindításig eltelt több hónapos időtartamot is figyelembe véve, - ami alatt a beruházás nem lehetetlenült el, sőt azóta az ingatlanokra jogerős használatbavételi engedélyt is kiadtak - nem állapítható meg az alperesi magatartás következtében a felperesi társaság működésének nagymérvű veszélyeztetése, ennek hiányában viszont nem valósul meg a tagkizárás törvényi feltétele.
Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem vizsgálta, hogy milyen arányú üzletrésszel rendelkezik az alperes, pedig ez szükséges lett volna mind a befizetési kötelezettség mértékének megállapításához, mind a kizárás jogkövetkezményeként esetlegesen előálló árverési értékesítés szempontjából.
Az időmúlásnak azért is szerepe van, mert ha a társaság a kizárásra okot adó cselekmény jogkövetkezményét huzamosabb időn keresztül nem vonja le, az ok elenyészik.
A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását és az alperes perköltségben való marasztalását kérte azzal, hogy megítélése szerint az ítélet az alperes valamennyi, fellebbezésben előadott kérelmére és előadására részletes választ és magyarázatot adott. Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg és - bár a felperes véleménye az, hogy a többi kizárási ok is megvalósult - nem sértett szabályt az elsőfokú bíróság azzal, hogy a felsorolt kizárási okok közül a legsúlyosabbat kiválasztotta és az alapján hozta meg a döntését. A többi kizárási ok kapcsán viszont szükségesnek tartotta a felperes annak hangsúlyozását, hogy a szindikátusi szerződést az alperes a társaság tagjaként írta alá, ezért álláspontja szerint annak megszegése is értékelendő a kizárás során. Végül kifejtette, hogy az alperes által is megszavazott taggyűlési határozatban megállapított tagi kölcsön tulajdoni arányok szerinti befizetése a bank további hitelfolyósításának feltétele volt, melynek hiányában a társaság kölcsönszerződését felmondják, ami a felperesi társaság felszámolásához vezetett volna.
Megállapította a Fővárosi Ítélőtábla, hogy a fellebbezés érdemben nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg és érdemben helytálló az alperest a felperesi társaságból kizáró döntése is.
Helytállóan rögzítette az elsőfokú bíróság az ítéletében, hogy a tagkizárást a társaság célját nagymértékben veszélyeztető alperesi magatartás alapozza meg. E körben azonban az elsőfokú bíróság - tévesen - a jelenleg hatályos 2006. évi IV. törvény rendelkezéseire hivatkozott. A felperesi társaság azonban mind a kizárást kimondó taggyűlési határozat meghozatalakor, mind a kereset benyújtásakor, valamint az elsőfokú határozat meghozatalakor is a Gt. (régi) hatálya alatt állt. Az érdemi döntésre kiható jelentősége azonban ennek nincs, mivel a két jogszabály e tekintetben azonos rendelkezéseket tartalmaz.
Az elsőfokú bíróság által is hivatkozott törvényi megfogalmazásból következik, hogy tagkizárási perben döntő jelentősége van a társasági célok értékelésének.
Jelen ügyben ezt a szindikátusi szerződés tartalmazza, miszerint ez egy projekt társaság és a feleket e cél megvalósítása érdekében terhelő kötelezettségeket is e szerződésben rögzítették. Ennek előírásai nem ellentétesek a társasági szerződéssel, ezért az abban foglaltak jelen perben is jelentőséggel bírnak.
A felperes a Gt. (régi) 50. § (2) bekezdése előírásai betartásával keresetében - a taggyűlési határozatban foglaltakkal azonosan - több ténybeli indokra is hivatkozott. Az elsőfokú bíróság azok közül az 1/2006. (IV. 28.) Tgy. határozat nem teljesítésére alapított kizárási ok alapján adott helyt a keresetnek, a többi hivatkozást nem vizsgálta, mivel jogi álláspontja szerint ez önmagában megalapozta a keresetet.
A másodfokú bíróság azonban megalapozottnak találta az alperes arra vonatkozó fellebbezési érvelését, hogy az 1/2006. (IV. 28.) Tgy. határozat kapcsán a felperes által sérelmezett alperesi magatartás nem alapozza meg a tagok sorából való kizárását. Az nem tartalmazza például a fizetési kötelezettség jogcímét. Azt a per során a felperes tagi hitelnek tekintette, amely egyébként logikus is, mivel a társasági szerződés pótbefizetésre vonatkozó, a taggyűlést annak előírására feljogosító rendelkezést nem tartalmazott, melyet megerősít a szindikátusi szerződés III.1. pontja. Ezért pótbefizetést a taggyűlést érvényesen nem is írhatott volna elő a Gt. (régi) 132. §-a értelmében. Csak utal rá a Fővárosi Ítélőtábla, hogy a pótbefizetés elmulasztásának egyébként sem a kizárás, hanem a Gt. (régi) 13. §-ában szabályozott "automatikus" tagsági jogviszony megszűnés lenne a következménye a 132. § (3) bekezdése alapján.
A jogcímen kívül teljesítési határidő sincs meghatározva, viszont a határozat a fizetési kötelezettség beállását egyértelműen két konjunktív feltételhez köti. Arra is helytállóan hivatkozott az alperes a fellebbezésében, hogy a felperes ezen feltételek teljesülését nem bizonyította az elsőfokú eljárásban. Az tény, hogy a bankhitelszerződés XI. számú módosítása a kölcsön folyósításának feltételeként további jelentős önerő felhasználásának igazolását írta elő, ez azonban nem azonos a határozatban írt azon feltétellel, miszerint "a beruházás befejezésére a bankhitel nem nyújt fedezetet" és ez utóbbit a felperes más módon sem igazolta.
A másodfokú bíróság mégsem látott alapot a sem az elsődleges, sem a másodlagos fellebbezési kérelem teljesítésére az alábbiak szerint.
Az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezésére irányuló másodlagos fellebbezési kérelem érdemben az alperes eljárási kifogásain alapult, melyekkel kapcsolatban a másodfokú bíróság teljes egészében osztotta az elsőfokú bíróság ítéletében kifejtett indokait.
Nem sértett továbbá az elsőfokú bíróság eljárási szabályt a 2008. február 8-i felhívásával és az azt követő eljárásával és döntésével, mivel a felhívás alapján a felperes további okiratokat csatolt (a korábban már benyújtott okiratok ismételt benyújtásán túl), így pl. S. Gábor napirendi indítványát, valamint 19/F/1. szám alatt az MKB Bank Rt. igazolását. Ezeket is értékelve hozta meg az elsőfokú bíróság az ítéletét, amely nem ellentétes a korábbi felhívásával és a Pp. 221. § (1) bekezdése szerinti indokolási kötelezettségének is eleget tett.
Nem látott alapot a másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére a Pp. 252. § (3) bekezdése alapján sem, mert megítélése szerint a bizonyítási eljárás sem szorul kiegészítésre annak ellenére, hogy osztotta az alperes jogi álláspontját, miszerint a 2006. április 28-i taggyűlési határozat kapcsán nem sikerült a felperesnek az alperes kizárását megalapozó körülményt bizonyítania.
Ugyanígy érdemben nem alapos az elsőfokú ítélet megváltoztatására irányuló elsődleges fellebbezési kérelem sem a következők miatt.
Az elsőfokú bíróság jogi álláspontja azt volt, hogy a felperes keresetében hivatkozott, az ügyvezetői tevékenységgel, illetve gyakorlatilag a szindikátusi szerződésben rögzített beruházói kötelezettségek megszegésével összefüggő felperesi hivatkozások a tagkizárási perben nem bírnak relevanciával.
A másodfokú bíróság általánosságban ezzel egyetért, azonban jelen esetben az alperes beruházói kötelezettségei más megítélés alá esnek. Ezek megszegésére mint kizárási okra a felperes a keresetében hivatkozott.
A másodfokú bíróság a Pp. 253. § (3) bekezdése értelmében a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátai között a perben érvényesített jog, illetőleg az azzal szemben felhozott védekezés alapjául szolgáló olyan kérdésekben is határozhat, amelyekben az elsőfokú bíróság nem tárgyalt, illetőleg nem határozott. A felperes a tagkizárás iránti keresetét több ténybeli okra is alapította és kereseti kérelme tekintetében pernyertes lett, így az ítélet ellen nem volt oka fellebbezni. A fellebbezési kérelemre és ellenkérelemre tekintettel azonban a Pp.</a> hivatkozott rendelkezése alapján a másodfokú bíróságnak vizsgálnia kellett a kereset ténybeli alapjául szolgáló további okokat is (BH1986/65.).
E körben megállapította, hogy a döntéshez szükséges adatok rendelkezésre állnak, ezért nincs helye az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésének sem a Pp. 252. § (2), sem a (3) bekezdése alapján (Pk.206. számú állásfoglalás).
Megállapította a másodfokú bíróság, hogy az alperest a szindikátusi szerződés alapján terhelő beruházási kötelezettségek megszegésének a kizárási kereset elbírálása szempontjából is van jelentősége, függetlenül attól, hogy annak jogkövetkezményei a Ptk. alapján indított egyéb polgári perben is levonhatók. Ennek alapját a szindikátusi szerződés V. pontja adja meg, kimondva, hogy az ingatlantulajdonosokat megilleti a beruházó tagsági jogviszonya megszüntetésének joga a társasági szerződés szerint (kizárás), ha a beruházó a szindikátusi szerződésben rögzített kötelezettségeit ismételten és a beruházás megvalósítását jelentősen veszélyeztető módon megsérti.
A Fővárosi Ítélőtábla álláspontja szerint - figyelemmel a Gt. (régi) 9. § (1) bekezdésében foglaltakra, amely szerint a tagok a törvény, illetve a jogszabályok keretei között a társasági szerződés tartalmát szabadon állapíthatják meg - nincs jogszabályi akadálya annak, hogy akár a társasági szerződésben, akár egyéb megállapodásban a felek eleve rögzítsék azokat az okokat, amelyeket olyan súlyúnak tekintenek, hogy megvalósulásuk alapot ad a kizárási per kezdeményezésére.
A másodfokú bíróság megítélése szerint jelen esetben is ez történt.
A szindikátusi szerződés III.3. pontja az alperesre mint beruházóra vonatkozó egyértelmű előlegezési és finanszírozási kötelezettséget írt elő mintegy biztosítékaként annak, hogy az alperes a szerződéses árat nem lépi túl. Az alperes maga sem állította, hogy ezt utóbb módosították volna.
Az elsőfokú eljárásban becsatolt hitelszerződés módosítás azt egyértelműen igazolja, hogy a hitelfolyósítás feltételeként a bank további önerő rendelkezésre bocsátását és beépítését írta elő. Ez pedig olyan költségnek minősül, amelyet a hivatkozott szerződéses rendelkezés szerint az alperesnek kellett volna előlegeznie. A felperes a 19/F/1. szám alatti, a bank által kiadott igazolással azt is bizonyította, hogy 2006. március 31-től 2007. január 17-ig hitelfolyósítás nem történt, és az eddig teljesített önerőn felül további 85.000.000,-Ft saját erő felhasználását a felperesnek igazolnia kellett. Figyelemmel a bank által szabott fenti feltételre, a hitelből megvalósuló projekt folytatását, illetve befejezését közvetlenül érintette azon alperesi magatartás, hogy a finanszírozási (előlegezési) kötelezettségének nem tett eleget, így a felperesi társaság céljának megvalósulását egyértelműen és nagymértékben veszélyeztette. Ezen nem változtat az sem, hogy a szindikátusi szerződésben rögzítettekkel ellentétben a felperesi társaság másik három tagja is vállalt és teljesített befizetést, mivel azt az alperes szintén nem állította, hogy bármely összeget is befizetett vagy előlegezett volna a hitelszerződés módosítás kapcsán.
Rögzíti a Fővárosi Ítélőtábla, hogy jelen per tárgyát az alperes veszélyeztető magatartásának megítélése képezi, ezért nem vizsgálható, hogy a társaság többi tagja mennyiben teljesítette a tagsági jogviszonyból eredő kötelezettségét.
A tagkizárási per a Gt. (régi) 50. § (1) bekezdése értelmében gyorsított eljárás, melyben a beruházással kapcsolatos teljes körű elszámolásra és az ehhez szükséges széles körű bizonyításra nincs mód, azonban a másodfokú bíróság álláspontja szerint a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján ítéleti szintű bizonyossággal megállapítható, hogy az alperes a szindikátusi szerződésben vállalt lényeges kötelezettségeit nem teljesítette és ezáltal a perbeli időszakban a projekt megvalósulását nagymértékben veszélyeztette, amivel alapot adott a szindikátusi szerződés V. pontja alapján a felperesi társaságból való kizárására.
Mindezekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján - módosított indokolással - hagyta helyben.
A fellebbezés nem vezetett eredményre, ezért a Pp. 259. §-a szerint alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte a másodfokú bíróság az alperest a felperes ügyvédi munkadíjból álló másodfokú költségének a megfizetésére. Annak mértékét a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (3) és (5) bekezdései alapján mérlegeléssel állapította meg azzal, hogy az ügyvédi munkadíj az általános forgalmi adót tartalmazza.
(Fővárosi Bíróság G.40.068/2007/9.
Fővárosi Ítélőtábla Gf.40.386/2008/4.)