adozona.hu
AVI 2007.12.120
AVI 2007.12.120
Az Art. a mérlegelést végző adóhatóság számára előírja a mérlegelés keretein való túllépés tilalmát [2003. évi XCII. tv. 1. § (2) és (6) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a hatósághoz benyújtott méltányosság iránti kérelmében a terhére kiszabott 2 863 000 Ft jövedéki bírság 80%-kal történő mérséklését kérte. Az első fokon eljárt közigazgatási szerv a kérelmet elutasította.
A határozat ellen a felperes fellebbezést nyújtott be, az eljárási illetéket azonban nem rótta le. Ezért a közigazgatási szerv határozatban kötelezte 114 800 Ft illeték megfizetésére. E határozat ellen a felperes fellebbezéssel élt. A fellebbezése folytán eljárt közigazgatási sze...
AVI 2007.12.120 Az Art. a mérlegelést végző adóhatóság számára előírja a mérlegelés keretein való túllépés tilalmát [2003. évi XCII. tv. 1. § (2) és (6) bek.]
A felperes a hatósághoz benyújtott méltányosság iránti kérelmében a terhére kiszabott 2 863 000 Ft jövedéki bírság 80%-kal történő mérséklését kérte. Az első fokon eljárt közigazgatási szerv a kérelmet elutasította.A határozat ellen a felperes fellebbezést nyújtott be, az eljárási illetéket azonban nem rótta le. Ezért a közigazgatási szerv határozatban kötelezte 114 800 Ft illeték megfizetésére. E határozat ellen a felperes fellebbezéssel élt. A fellebbezése folytán eljárt közigazgatási szerv az illeték kiszabása ügyében hozott határozatot megváltoztatva az eljárási illeték összegét 92 000 Ft-ra módosította.
A felperes a köztartozás csökkentésére irányuló méltányossági ügyben hozott határozat ellen is jogorvoslattal élt.
Az alperes határozatában a méltányossági ügyben hozott elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését a 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 134. § (1) és (3) bekezdéseiben, 171. § (1) bekezdésében foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy az Art. alkalmazásában az egyéni vállalkozó a magánszemély kategóriába tartozik. A felperesnek és családjának vagyoni helyzete az átlagos életkörülmények biztosításához nélkülözhetetlen szintet jelentősen meghaladja. A tartozás megfizetése a család jövedelmi, vagyoni és szociális körülményeire tekintettel nem jelent aránytalanul súlyos megterhelést. A kiszabott bírság nem tekinthető olyan nagyságrendűnek, amely a felperes gazdálkodását ellehetetlenítené.
A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését kérte.
A megyei bíróság jogerős ítéletében a felperes keresetét elutasította.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát.
Érvelése szerint a határozatok nem felelnek meg az Art. 1. § (2) és (6) bekezdéseibe, 134. § (1) és (3) bekezdéseibe, 171. § (1) bekezdésébe, Itv. 29. §-aiba foglaltaknak.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 3. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
Az adóhatóság mérlegelése során - csak a törvény céljának megfelelően - a törvényes keretek között vizsgálódhat. Az adóhatóság köteles méltányosan eljárni, és ha a törvényekben, illetve az Art.-ban meghatározott feltételek fennállnak, az adótartozást mérsékelni, illetve fizetési könnyítést engedélyezni [Art. 1. § (2) és (6) bekezdései].
Az Art. tehát a mérlegelést végző jogalkalmazó számára előírja a mérlegelés törvényes keretein való túllépés tilalmát, valamint a felhatalmazás céljához való kötöttség követelményét is, ami a mérlegelési tevékenység korlátjaként alkalmazandó. A rendelkezésekből következik az is, hogy az adóhatóság mérlegelési jogkörben csak akkor járhat el, ha ezt a törvény számára lehetővé teszi. Rámutat a Legfelsőbb Bíróság arra is, hogy ahol a törvény utal a méltányosság lehetőségére, ott ennek konkrét feltételeit is meghatározza. Az adóhatóság akkor köteles méltányosság gyakorlási jogával élni, ha az adózó bizonyítja, hogy magatartása, körülményei a törvényi feltételeknek megfelelnek.
A felperes által hivatkozott Art. 171. § (1) bekezdése a perbeli esetben azért nem alkalmazható, mivel ez az adóbírság mérséklésére vonatkozóan tartalmaz szabályozást, a felperes esetében pedig a méltányossági kérelem nem adóbírság, hanem jövedéki bírság mérséklésére irányult.
Az Art. 134. § (1) és (3) bekezdése értelmében a hatóság a magánszemély kérelme alapján az őt terhelő adótartozást - a magánszemélyt terhelő járuléktartozás kivételével - valamint a bírság, vagy pótlék-tartozást mérsékelheti vagy elengedheti, ha azok megfizetése az adózó és vele együtt élő közeli hozzátartozók megélhetését súlyosan veszélyezteti. A hatóság a pótlék és bírságtartozást kivételes méltányosságból mérsékelheti, elengedheti, különösen akkor, ha annak megfizetése a vállalkozási tevékenységet folytató magánszemély, jogi személy, vagy egyéb szervezet gazdálkodási tevékenységét ellehetetlenítené. A hatóság a mérséklést a tartozás egy részének vagy egészének megfizetéséhez kötheti.
Az Art. 178. §-a 28. és 29. pontjai rendelkezéseiből következően a felperes, mint vállalkozó magánszemélynek minősül. Ebből következően a tartozás mérséklése iránti eljárás során, illetve az érdemi döntés meghozatalakor az alperes és az elsőfokú bíróság jogszerűen vonta értékelési körébe az egyéni vállalkozóval együtt élő közeli hozzátartozók jövedelmi és vagyoni viszonyait. A mérséklés tárgyában hozott határozat hozatalánál nem kell vizsgálni és értékelni azt, hogy az egyéni vállalkozó, a magánszemély kellő körültekintéssel járt-e el vagy sem a mérsékléssel kapcsolatos eljárást megelőző eljárások, illetve jogviszonyok során, illetve, hogy a fizetési kötelezettséget előíró jogerős határozat szerinti jövedéki adófizetési kötelezettségének eleget tett-e vagy sem.
Az iratokból megállapíthatóan az alperes teljes körűen feltárta a felperesnek és közeli hozzátartozójának személyi jövedelmi, vagyoni viszonyait, és a felperes gazdálkodására vonatkozó adatokat vizsgálta és értékelte. Minderről határozatában részletesen számot is adott. A méltányossági jogkörben eljárva hozott határozat - mint ahogyan arra a jogerős ítéletet hozó elsőfokú bíróság helyesen rámutatott - teljes körűen megfelel az 1957. évi IV. törvény 42. §, 43. § (2) és (2) bekezdéseibe foglalt rendelkezéseknek. Tekintettel arra, hogy a felperes keresetében és felülvizsgálati kérelmében hivatkozott okok és körülmények vizsgálatára a méltányossági jogkörben hozott határozatok esetében nincs jogszabályi lehetőség, és a felperes nem hivatkozott olyan új tényre vagy körülményre, amely a határozatok meghozatalánál ne került volna értékelésre, a felülvizsgálni kért határozat megfelel az ügyre vonatkozó anyagi- és eljárási jogszabályoknak.
Utal egyben a Legfelsőbb Bíróság arra is, hogy a fellebbezési illeték tárgyában hozott határozatok nem tekinthetők az ügy érdemében hozott bírósági felülvizsgálattal támadható érdemi döntéseknek [Pp. 339. § (1) és (2) bekezdése Áe. 73. § (1) bekezdése, Art. 143. § (1) bekezdése]. Ennél fogva ezek jogszerűsége tárgyában e peres eljárásban érdemi döntés sem hozható.
A felperes felülvizsgálati kérelmében nem részletezte, hogy az elsőfokú ítélet perköltségre vonatkozó rendelkezését mely okoknál fogva tartja jogszabálysértőnek, így e tekintetben a Legfelsőbb Bíróság érdemi vizsgálatot nem végezhetett el.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemmel támadott körben nem sért eljárási, illetve anyagi jogszabályt, ezért a megtámadott határozatot a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.004/2006.)