adozona.hu
AVI 2007.8.75
AVI 2007.8.75
Az Áfa. tv. 8. § (3) bekezdés b) pontja kizárólag a központi költségvetésből pályázat útján vagy a jogszabályba foglalt pénzösszegekért vállalt kötelezettséget emeli ki az Áfa. tv. hatálya alól (1992. évi LXXX. tv. 8. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A Megyei Jogú Város Önkormányzata (továbbiakban: önkormányzat) alapfeladatai ellátására hozta létre a felperest. Az önkormányzat és a felperes 2000. február 29-én, illetve 2001 februárjában támogatási szerződést, 2000 áprilisában illetve 2000 decemberében, keretmegállapodásokat kötött. A támogatási szerződések a megállapodásban részletezett közhasznú és közcélú tevékenységekre, az ezekkel kapcsolatosan merülő költségekre és ráfordítások fedezetére, azok feltételeire, juttatására, a keret-megá...
AVI 2007.8.75 Az Áfa. tv. 8. § (3) bekezdés b) pontja kizárólag a központi költségvetésből pályázat útján vagy a jogszabályba foglalt pénzösszegekért vállalt kötelezettséget emeli ki az Áfa. tv. hatálya alól [1992. évi LXXX. tv. 8. §]
A Megyei Jogú Város Önkormányzata (továbbiakban: önkormányzat) alapfeladatai ellátására hozta létre a felperest. Az önkormányzat és a felperes 2000. február 29-én, illetve 2001 februárjában támogatási szerződést, 2000 áprilisában illetve 2000 decemberében, keretmegállapodásokat kötött. A támogatási szerződések a megállapodásban részletezett közhasznú és közcélú tevékenységekre, az ezekkel kapcsolatosan merülő költségekre és ráfordítások fedezetére, azok feltételeire, juttatására, a keret-megállapodások pedig a közcélú foglalkoztatással kapcsolatos feltételekre, ezek támogatására és elszámolására vonatkoznak. Az önkormányzat 2000-ben 177 777 000 Ft-ot, 2001-ben 316 441 000 Ft-ot folyósított a felperesnek, aki a megállapodások szerinti feladatokat elvégezte.Az adóhatóság a felperesnél 2000. február 24-től 2001. december 31-ig terjedő időszakra költségvetési kapcsolatok átfogó ellenőrzését végezte el. Az ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatban a felperes terhére általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa), százalékos egészségügyi hozzájárulás és munkaadói járulék címén összesen 23 066 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, amelyből 23 039 000 Ftot adóhiánynak minősített. Kötelezte a felperest az adókülönbözet, 4 608 000 Ft adóbírság, 1 212 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében a határozatok szerinti 22 897 000 Ft áfa adókülönbözet jogalapját és az ennek kapcsán alkalmazott jogkövetkezményeket vitatta.
A keresettel támadott körben az alperes döntését az 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 4. § (1) bekezdésébe, 13. § (1) bekezdésébe, 16. § (1) bekezdésébe, 22. § (1) és (2) bekezdéseibe, 43. § (1) bekezdés a) pontjába foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy a megállapodásokban az önkormányzat a felperes számára konkrét feladatokat határozott meg, amelyek érdekében támogatás címén ellenértéket jelölt meg és folyósított. Az önkormányzat a felperessel szemben meghatározott szolgáltatások megrendelőjeként lépett fel. A felperesnek, mivel e tevékenysége alapján áfa-adóalany volt, a szolgáltatás teljesítésének időpontjában adófizetési kötelezettsége keletkezett az önkormányzat által fizetett összeg, mint ellenérték alapulvételével, függetlenül annak elnevezésétől. A felperesnek az ellenérték összege után adó-megállapítási, adó-elszámolási, adóbevallási, továbbá számla-kibocsátási kötelezettsége keletkezett, aminek nem tett eleget. Rögzítette ugyanakkor azt is, hogy a támogatott tevékenységre vonatkozóan a felperest az adólevonási jog is megilleti.
A felperes keresetében a 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdésére, 51. § (7) bekezdésére, 75. § (4) bekezdésére, az 1957. évi IV. törvény (továbbiakban: Áe.) 43. § (1) bekezdés c) pontjára alapítottan azzal érvelt, hogy az alperes szerződésértelmezése téves. Az önkormányzat által nyújtott intézményfinanszírozás nem tekinthető ellenértéknek, a keret megállapodások szerinti foglalkoztatás nem szolgáltatásnyújtás. A határozatok számszaki levezetéseket nem tartalmaznak, a bírság, késedelmi pótlék előírása jogszabálysértő, az érdemi döntés a megkülönböztetés tilalmába ütközik. Az elsőfokú határozat határidőn túl került kiadásra, ezért eljárási szabályt sért.
A megyei bíróság azt állapította meg, hogy az elsőfokú adóhatóság határozatát az Art. 128. § (1) bekezdése szerinti határidőt túllépve adta ki, ez azonban nem tekinthető ügy érdemi eldöntésére kiható lényeges eljárási jogszabálysértésnek. Jogi álláspontja szerint - a 2001. évi támogatási szerződés 6. pontját kivéve - a megállapodások csak általánosságban jelölik meg az elvégzendő feladatokat. A támogatási szerződésekből, keret-megállapodásokból kizárólag az tűnik ki, hogy a finanszírozásra a törvényben, helyi rendeletben megfogalmazott feladatok ellátása, az általános működés fenntartása érdekében került sor. A megállapodások szerinti feladatokat a felperesnek kellett konkretizálnia. A szerződések alapján a felperesnek kizárólag olyan irányú kötelezettsége állt fenn, hogy a támogatás felhasználásáról elszámoljon. A keretmegállapodás is kizárólag a támogatás egy főre eső mértékét állapítja meg, amit jelentős részben befolyásol az állami költségvetési támogatás nagysága. A konkrét munkavégzés, azok személyhez való kapcsolása a keret-megállapodásoknak nem volt tárgya, így ezek tekintetében is csak általánosságban folyósított pénzösszegről lehet beszélni. A felperes - a 2001. évben megkötött támogatási szerződés 6. pontja kivételével - a szerződésekben meghatározott feladatait nem bevétel elérése érdekében végezte, így az nem minősül adóalanyiságot jelentő gazdasági tevékenységnek.
Ezért az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra kötelezte. A megismételt eljárásra előírta, hogy ennek keretében kizárólag a 2001. évi támogatási szerződés 6. pontjában meghatározott körben lehet szolgáltatásnyújtáshoz kapcsolódó konkrét ellenértékről beszélni, és ennek áfa adónemet érintő jogkövetkezményeit levonni.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, a felperes keresetének elutasítását, illetve a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú ítélet indokolásának megváltoztatását. Az Áe. 15. § (5) bekezdésébe, az Áfa. tv. 8. § (1) bekezdésébe, 13. § (1) bekezdésébe, 22. § (1) bekezdésébe, 33. § (1) bekezdés a) pontjába foglaltakra alapítottan azzal érvelt, hogy az elsőfokú ítéletben kifejtett jogi álláspont az eljárási jogszabálysértés kapcsán és az ügy érdemét érintő részében is téves. Az Art. 1. § (7) bekezdése alapján eljárva a szerződéseket megfelelően minősítette. A Kfv. IV. 35.520/2001/6. és a Kfv. III. 28.517/1999/10. számú ítéletekben foglaltakra is figyelemmel helyesen állapította meg, hogy a meglévő szerződések és keret-megállapodások nem az intézmény működőképességét finanszírozták, mivel az önkormányzat a felperestől meghatározott szolgáltatásokat rendelt meg. Ezért a felperes által kapott pénz Áfa. tv. szerinti ellenértéknek minősül, és adókötelezettséget von maga után. A támogatás ellenértékké történő minősítésével a felperes áfa-levonási jogosultsága is megnyílt, ezt pedig az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta. Eljárási jogszabálysértést nem követett el.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte, fenntartotta a keresetében és a per során kifejtett jogi álláspontját. Vitatta a rendkívüli jogorvoslat iránti kérelem előterjeszthetőségét is.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 14. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében kifejtett érveléssel ellentétben az alperes - mivel a keresetnek helyt adó érdemi ítéleti döntést is vitatta - a Pp. 270. § (1) bekezdése szerinti rendelkezésből következően jogosult volt arra, hogy vitássá tegye az ítélet indokolásának egyes megállapításait is.
A Legfelsőbb Bíróságnak pedig a Pp. 275. § (2) bekezdése által meghatározott keretek között kell felülbírálnia a jogerős határozatot, ezért érdemben kellett megvizsgálnia nemcsak az anyagi, hanem az eljárási rendelkezéseket érintő alperesi érvelést is.
Az Art. 128. § (1) bekezdése értelmében az utólagos adó-megállapítás esetén a határozat meghozatalára nyitva álló határidő hatvan nap. A hatósági eljárás kezdő időpontja a jegyzőkönyv, illetve kiegészítő jegyzőkönyv átadásának napja. Ez utóbbi a perbeli esetben 2004. március 22. napja. Az iratokból megállapíthatóan az adóhatóság 2004. május 13-án - az Áe. 15. § (5) bekezdése alapján - az érdemi határozat kiadására nyitva álló határidőt harminc nappal meghosszabbította. Ebből következően a 2004. június 21. napján hozott elsőfokú határozat határidőben került kiadásra.
A felek között nem volt vita a tekintetben, hogy az Áfa. tv. 8. § (3) bekezdés b) pontja kizárólag a központi költségvetésből pályázat útján, vagy jogszabályba foglaltan utalt pénzösszegekért vállalt kötelezettségeket emeli ki az Áfa. tv. hatálya alól. Ezért az önkormányzati költségvetésből folyósított pénzösszeg utalása során az általános rendező elveket kell figyelembe venni a jogügyletek minősítésénél. Amennyiben az összeget konkrét céllal utalják úgy, hogy vagy a megrendelés ellenértékét, vagy az árat befolyásolja, akkor az a támogatottnál áfa-kötelezettséggel jár.
Ha azonban a pénzösszeg átutalása csupán általánosan a feladatot vagy a működést finanszírozza, akkor az ősszeg az ellenérték-fogalomnak nem felel meg, tehát nem jár áfa-fizetési kötelezettséggel a folyósítása. Azok a támogatások, amelyek nem megrendelés ellenértékei és az Áfa. tv. 22. § (2) bekezdése szerint sem képeznek adóalapot, nem merítik ki az Áfa tv. 13. § (1) bekezdés a) pontja szerinti ellenérték fogalmát. Ebből következően nem tartoznak az áfa tárgyi hatálya alá. Az ily módon utalt támogatás forrására tekintet nélkül nem jár áfa-kötelezettséggel. A felek által hivatkozott Kfv. III. 28.517/1999/10., és a Kfv. IV. 35.520/2001/6. számú ítéletek is az adott konkrét tényállás kapcsán az előzőekben említett rendező elveknek megfelelő döntéseket tartalmaznak.
A közfeladatiság az arra jogszabály által kötelezett jogalanynál jelenik meg. A Kht. közfeladatot a perbeli esetben nem törvény alapján, hanem a közfeladat ellátására kötelezettel kötött szerződésből következően végzett el. Ezért a felek helyesen hivatkoztak arra, hogy az áfa szempontjából e feladat átruházáskor már nem az önkormányzatnál megjelenő közfeladati jellegnek, hanem a pénz utalásának, a konkrét támogatás körülményeinek van jelentősége. Tehát az a releváns, hogy meghatározott célra való irányultság miatt - adózási szempontból - konkrét kötelemként értékelhető-e a felek közötti jogviszony és így ellenérték, vagy általános jellege miatt csupán az alapító által a tevékenység anyagi forrását biztosító (áfa kötelezettséggel nem járó) finanszírozás valósul meg.
Az Art. 1. § (7) bekezdése szerinti minősítés joga megilleti a felperest, az adóhatóságot, és a bíróságot is.
Az alperes a határozatából és perben tett nyilatkozatából megállapíthatóan adójogi minősítését kizárólag a megállapodásokra alapította (határozatok, 14. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv).
A szerződések vizsgálatát és jogi minősítését végezte el az elsőfokú bíróság is. Osztja a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság szerződésminősítés kapcsán kifejtett jogi álláspontját a tekintetben, hogy a megállapodások csak általánosságban jelölik meg a végzendő feladatokat, és ehhez csoportosítanak pénzösszegeket a 2001. évi támogatási szerződés 6. pontjában megfogalmazottakon kívüli körben.
Ugyanez vonatkozik a keret-megállapodások szerinti közcélú foglalkoztatásra is. Iratszerűen rögzítette az elsőfokú bíróság, hogy a keret-megállapodás csak a támogatás egy főre eső mértékét állapítja meg, konkrét munkavégzés és azok személyhez való kapcsolása a megállapodásnak nem része.
Ebből következően csak általánosságban folyósított pénzösszegre, feladat- és működésfinanszírozásra, és nem ellenértékre lehet következtetést levonni.
Nem vitásan akkor, amikor az adóhatóság a támogatást ellenértéknek minősítette, a felperes részére az áfa-levonási jogosultságot is megnyitotta. Az elsőfokú ítélet szerinti jogi álláspontból következően azonban - figyelemmel arra, hogy az intézményfinanszírozásnak minősülő támogatás áfa-körön kívüli és a felperes az önkormányzattól kapott feladatokon kívül vállalkozási tevékenységet is folytatott - a támogatásból finanszírozott termékértékesítések és szolgáltatásnyújtások előzetesen felszámított áfáját nem lehet levonni. [Áfa. tv. 33. § (1) bekezdés a) pontja, (3) bekezdése] Az alperes felülvizsgálati kérelem szerinti érvelésével ellentétben azonban a jogerős ítéletben kifejtett jogi álláspontból és a megismételt eljárásra vonatkozó előírásokból a rendelkező rész szerinti érdemi döntéssel egybevetve kizárólag az következik, hogy az alperesnek az új eljárás során a jogerős ítéletben kifejtett jogi álláspont figyelembevételével kell új határozatát meghoznia az anyagi jogi jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően.
A bíróság ugyanis kizárólag azt a felek közötti jogvitát döntötte el, hogy a támogatási szerződések és keret-megállapodások adóhatósági minősítése téves, illetve, hogy a feladat és működési finanszírozás nem felel meg az ellenérték fogalomnak, és nem jár áfa-fizetéssel az ilyen összeg folyósítása.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet indokolási részének pontosításával - a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján - a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.232/2005.)