adozona.hu
AVI 2007.4.43
AVI 2007.4.43
A vámhatóság visszafizetési kötelezettsége szerinti összeg nem válik automatikusan kamatmentes, készpénzben nyújtott vámbiztosítékká (1995. évi C. tv. 7. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes és a D. Ltd. között létrejött haszonkölcsön-szerződésre figyelemmel a vámhatóság 2000. április 4-én - 2001. április 30-ai visszaviteli határidővel - ideiglenes behozatalban vámkezelte a H. lajstromjelű repülőgépet (a továbbiakban: repülőgép). A vámkezelési okmányok a légi jármű adatai mellett tartalmazták 4 hajtómű gyári számát is. A repülőgép 2000. december 19-én Budapestre érkezett, onnan 20-án távozott. Ekkor három darab ideiglenes behozatalban vámkezelt hajtómű végleges kivitel...
AVI 2007.4.43 A vámhatóság visszafizetési kötelezettsége szerinti összeg nem válik automatikusan kamatmentes, készpénzben nyújtott vámbiztosítékká (1995. évi C. tv. 7. §).
A felperes és a D. Ltd. között létrejött haszonkölcsön-szerződésre figyelemmel a vámhatóság 2000. április 4-én - 2001. április 30-ai visszaviteli határidővel - ideiglenes behozatalban vámkezelte a H. lajstromjelű repülőgépet (a továbbiakban: repülőgép). A vámkezelési okmányok a légi jármű adatai mellett tartalmazták 4 hajtómű gyári számát is. A repülőgép 2000. december 19-én Budapestre érkezett, onnan 20-án távozott. Ekkor három darab ideiglenes behozatalban vámkezelt hajtómű végleges kivitelben történő vámkezelésére került sor.2001. március 26-án a Polgári Légügyi Igazgatóság (továbbiakban: Igazgatóság) tájékoztatta a felperest, hogy a haszonkölcsönbe adó a vele kötött szerződést felmondta és a repülőgépre 2001. április 7-én az A. Kft.-vel köt haszonkölcsön-szerződést. Az Igazgatóság törölte a felperes üzembentartási engedélyéből a repülőgépet.
A repülőgép 2001. április 19-én az A. Kft. üzemeltetésében vámterületre lépett, és azt a vámhivatal - a 2001. április 7-ei haszonkölcsön-szerződésre figyelemmel - az A. Kft. részére ideiglenes behozatalban vámkezelte.
2001. április 25-én a felperes az 1995. évi C. törvény (a továbbiakban: Vtv.) 77. § (6) bekezdésére hivatkozással elszámolási kérelmet nyújtott be a vámhivatalhoz, melyhez csatolta a három darab hajtómű kiviteli EV okmányát.
Az elsőfokú vámhivatal a 2001. április 20-án kelt határozatban 2 297 568 Ft vám megfizetésére kötelezte a felperest azzal, hogy a haszonkölcsön-szerződés felmondása következtében az ideiglenes behozatal jogcíme megszűnt, a belföldi szerződő fél személye megváltozott, így a repülőgépet 2001. március 26-án külföldre kiszállítottnak kell tekinteni.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2001. július 18-án hozott határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresete folytán eljárt Fővárosi Bíróság 7. számú jogerős ítéletében a felperes keresetét a jogalap és összegszerűség tekintetében alaposnak találta, ezért az alperes határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és az első fokon eljárt közigazgatási szervet új eljárásra kötelezte.
A megismételt eljárásban 2002. június 28. napján hozott határozatban a vámhivatal 2 297 500 forint vám megfizetésére kötelezte a felperest. A felperes fellebbezés folytán eljárt alperes a 2002. szeptember 16. napján hozott határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta azzal az indoklással, hogy a felperes 2001. április 25-én nyújtott be elszámolási kérelmet. A repülőgépre vonatkozó új szerződő féllel kötött haszonkölcsön-szerződés 2001. április 7-ei keltezésű, ezért 2001. március 26-ai, vagy ezt megelőző időponttal az elszámolás nem végezhető el. Ideiglenes behozatalban vámfelfüggesztés alkalmazására nincs lehetőség. A Fővárosi Bíróság jogerős ítéletével előírt új eljárás lefolytatását követően a vámhatóságnak visszafizetési kötelezettsége nem keletkezett, így kamatfizetésről sem kellett rendelkeznie. A felperesnek a megismételt eljárásban hozott határozattal előírt összeget nem kell megfizetnie, mivel azt a határozatok szerinti kötelezésnek megfelelően már befizette.
A felperes keresetében a megismételt eljárásban hozott határozatok hatályon kívül helyezését, és az első fokon eljárt közigazgatási szerv új eljárásra kötelezését kérte.
Azzal érvelt, hogy az alperes az elszámolási határnapot tévesen állapította meg, a vámfelfüggesztés vámkedvezményét és a kamatfizetést jogsértően mellőzte.
A Fővárosi Bíróság a 33. számú ítéletében a felperes keresetét elutasította azzal, hogy a Vtv. 77. § (6) bekezdése szerinti elszámolásra vonatkozó törvényi feltételek fennálltak. Az alperes törvényesen járt el, amikor a felperes, illetve az A. Kft. részére pár nap eltéréssel végezte el az elszámolást, illetve a vámkezelést. A 18/1996. (III. 25.) IKM-PM együttes rendelet (a továbbiakban: IKM-PM r.) 4. § (2) bekezdése és a Vtv. 99. § (3) bekezdése értelmében a vámfelfüggesztés kizárólag a belföldi forgalom számára történő vámkezelés esetén alkalmazható. A Vtv. 7. § (1)-(3) bekezdése, 8. § (1) bekezdés g) pontja, 10. § (1)-(3) bekezdése, 135. § (8) bekezdése, 142. § (5) bekezdése és a 45/1996. (III. 25.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 19. § (3) bekezdésének i) pontja értelmében ugyanis felperes vámbiztosítékát határozattal felszabadítottnak kellett tekinteni. A felperes újabb vámbiztosítékot nem nyújtott be, így a vámhivatal jogszerűen tekintette a felperes által megfizetett 2 297 568 forintot vámbiztosítéknak. Rögzítette egyben azt is, hogy a három darab hajtómű tekintetében a felek között elszámolási vita nem keletkezett, "részletelszámolásra" a perbeli esetben nem került sor.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát.
Azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet, és az alperes határozata nem felel meg a Vtv. 7-8. §-aiban, 77. § (6) bekezdésében, 77. § (1)-(2) és (6) bekezdéseiben, 131. § (1) bekezdésében, 137. § (1)-(2) bekezdéseiben, 142. § (5) bekezdésében, 146. § (1) bekezdés d) pontjában, a Vhr. 130. § (1)-(3) bekezdéseiben, 131. § (3) bekezdés a) pontjában, 135. §-ában, 137. § (1)-(2) bekezdéseiben, 140. § (3) bekezdésében, az IKM-PM r. 4. § (2) bekezdésében és az 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 2. § (6) bekezdésében foglaltaknak.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 33. számú ítéletét és az alperes határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedőn - hatályon kívül helyezte, és az első fokon eljárt közigazgatási szervet új eljárásra kötelezte.
A Fővárosi Bíróság jogerős ítéletével elrendelt új eljárás során a felperes a Vtv. 137. § (1) bekezdés c) pontjára és a Vhr. 216. § (2) bekezdésére alapítottan vámfelfüggesztés alkalmazását kérte. Ezt a kérelmet az alperes - határozatából megállapíthatóan - elbírálta, annak nem adott helyt.
A Legfelsőbb Bíróság jogi álláspontja szerint ez az érdemi döntés téves. Az IKM-PM r. 4. §-ának (2) bekezdése ugyanis akként rendelkezik, hogy a részben, vagy teljesen felfüggesztett vámtételű vámtarifaszámok alá tartozó vámáruk - érték, vagy mértékkeret nélkül - a felfüggesztés mértékének megfelelő, a vámtarifa legnagyobb kedvezményes hasábjában szereplő vámtételnél kedvezőbb vámtétellel kezelhetők a belföldi forgalom számára. E jogszabályhely a belföldi forgalom számára történő vámkezeléskor megállapítandó vámot határozza meg. Más vámeljárásra nem tartalmaz rendelkezést, tehát nem zárja ki, hogy a kedvezményes vámkezelés alapján megállapított vám alapul szolgáljon egyéb - a Vtv. szerint ezen összegen alapuló - vámtétel kiszabásánál. A Vtv. 77. § (1) bekezdés d) pontja és (2) bekezdése szerint az ideiglenes behozatalban történő vámkezelés esetén az ideiglenes behozatal minden megkezdett hónapjára kiszabott és általános forgalmi adó összegével csökkentett vámteher 2%-át kell megfizetni. A Vtv. azt is kimondja, hogy a fizetendő használati vám összege nem haladhatja meg a vámáru ideiglenes behozatali vámeljárás alá vonása időpontjában végzett belföldi forgalom számára történő vámkezelés esetén fizetendő vám összegét. A Vtv. nem tartalmaz tiltó rendelkezést arra vonatkozóan, hogy amennyiben a vámáru vámfelfüggesztés mellett vámkezelhető belföldi forgalom számára, akkor az így megállapításra kerülő kedvezményes vámösszeg ne szolgálhatna alapul használati vám kiszabásához. A jogerős ítéletet hozó bíróság tévesen hivatkozott az általános forgalmi adó, fogyasztási adó és környezetvédelmi termékdíj fizetési kötelezettségre, ezek ugyanis nincsenek hatással a használati vám megállapításának alapjául szolgáló vámteherre. A belföldi forgalom számára való vámkezelés szolgál alapul az ideiglenes behozatalhoz. Mindkét esetben behozatali eljárásról van szó ugyanakkor az egyik esetben - időleges volta miatt - kevesebb vámterhet ír elő a jogszabály. Osztja tehát a Legfelsőbb Bíróság a felperes azon jogi álláspontját, hogy akkor, ha a belföldi forgalom számára való vámkezeléskor kedvezmény illeti meg a polgári légi járműveket, a kedvezménynek az ideiglenes behozatali eljárás arányosan kisebb vámterhében is tükröződnie kell, vagyis, ha az ideiglenes behozatali eljárás alá vonás időpontjában a belföldi forgalom számára történő vámkezelés esetén a vám áfával csökkentett összege a vámfelfüggesztés következtében 0 forint lenne, akkor annak az ideiglenes behozatali eljárás szerinti 2%-a is 0 forintban határozható meg.
A Fővárosi Bíróság 7. számú ítéletében jogszabálysértés miatt helyezte hatályon kívül a vámhatóság fizetési kötelezettséget előíró határozatait. Ennél fogva az e határozatok alapján a felperes által megfizetett 2 297 568 forint vám előíratlan, tartozatlan befizetéssé vált. Erre az összegre a felperesnek a Vtv. 142. § (5) bekezdése szerinti rendelkezésből következően visszafizetési igénye keletkezett, amely után a vámhatóságnak a befizetés napjától a visszafizetés napjáig az elsőfokú határozat meghozatala napján érvényes jegybanki alapkamat kétszeresének 365-öd részét kellett volna naponta megfizetnie.
A Vtv. 7. § (1) bekezdése, 8. § (1) bekezdése nem vitásan vámbiztosíték nyújtását írja elő. A Vtv. 7. § (2) bekezdése értelmében azonban a felperes a törvény szerint választhatott volna a tekintetben, hogy milyen formában nyújtja a biztosítékot (készpénz, bankgarancia, banki fedezeti igazolás, kezesség-vállalás). Erre vonatkozó kifejezett törvényi rendelkezés hiányában a vámhatóság visszafizetési kötelezettsége szerinti összeg nem válik automatikusan kamatmentesen, készpénzben nyújtott vámbiztosítékká. A vámhivatal a biztosíték formájától, ami a törvényi rendelkezés értelmében a kötelezett választásától függ, hivatalból, a kötelezett felhívása, tájékoztatása, és érdemi határozat hozatala nélkül nem dönthetett volna. [Vtv. 146. § (1) bekezdés d) pontja].
Hivatkozik a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy a Vtv. 137. § (2) bekezdése értelmében a visszajáró vámterhet a vámhatóság egyébként is csak vámteher tartozás vagy köztartozás esetében tarthatja vissza. A visszatartásról pedig köteles az ügyfelet értesíteni.
A felperesnek a jogerős ítéletre figyelemmel vámteher és köztartozása nem volt, és a vámhatóság a felperest a visszatartásról és annak okairól nem értesítette. Téves tehát az e tárgyban hozott alperesi döntést elfogadó elsőfokú bíróság ítéletében kifejtett jogi álláspont.
A Vtv. 77. § (6) bekezdése úgy rendelkezik, hogy amennyiben a visszaviteli határidő lejárta előtt a szerződés módosítása következtében az ideiglenes behozatal jogcíme, vagy a belföldi szerződő fél személye változik, a vámárut az elszámolása szempontjából külföldre kiszállítottnak kell tekinteni, és az új feltételekkel ismét ideiglenes behozatali eljárásban lehet vámkezelni. A Vhr. 140. § (3) bekezdése értelmében a vámáru újbóli ideiglenes behozatal alá vonásával történő elszámolást az eredeti vámfizetésre kötelezettnek kell kérnie, az új vámfizetésre kötelezettnek egyidejűleg az ideiglenes behozatali eljárásban való vámkezelést kell kezdeményeznie. A kiléptetés napjának ebben az esetben az új vámeljárásra vonatkozó árunyilatkozat elfogadásának napját kell érteni. Téves tehát az az álláspont, mely szerint a vámhatóság nem sértett jogszabályt azzal, hogy a felperes és az A. Kft. részére párnap eltéréssel végezte e1 a vámkezelést és elszámolást.
Tévesen hivatkozott az elsőfokú bíróság 7. számú ítéletében foglaltakra is. Ez ugyanis egyértelműen rögzíti, hogy a "perbeli esetben módosító szerződést nem talált, márpedig a belföldi szerződő fél személyének változása az eredeti, a vámkezelést megalapozó szerződés módosítása következtében kellett, hogy beálljon".
Tévesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a felperes esetében a Vtv. 77. § (6) bekezdése szerinti feltételek teljesültek. A D. Ltd és az A. Kft. között 2001. április 7-én kötött haszonkölcsön-szerződés ugyanis nem minősíthető a D. Ltd. és a felperes között létrejött 2000. február 25-én kötött szerződést módosító szerződésnek. A D. Ltd és az A. Kft. között létrejött szerződés a felperes akaratát nem tükrözi. (BH 2000/575.) Megjegyzi e körben a Legfelsőbb Bíróság azt is, hogy a felperes üzemben tartásra való jogosultsága 2001. március 26-án az Igazgatóság hatósági intézkedésére szűnt meg, és nem a felek akaratát tükröző szerződésmódosítás következményeként.
Rámutat egyben a Legfelsőbb Bíróság arra is, hogy a felperes 2001. április 25-ei kérelméhez, ami az alperesi határozat meghozatalához és jogi álláspont kialakításához alapul szolgált, sem módosító szerződést, sem a repülőgépre vonatkozó kiviteli ETT okmányt nem csatolt. Azt pedig már az elsőfokú bíróság 7. számú ítélete is megállapította, hogy a repülőgépet csak egységesen lehetett volna elszámolni, a hajtóművekkel kapcsolatos un. "részletelszámolás" jogszabálysértő volt. Jelentősége van annak is, hogy az A. Kft. 2001. április 19-én nem a Vtv. 77. § (6) bekezdésére, hanem más jogszabályhelyekre alapítottan vámkezeltette a repülőgépet. Tehát ez a vámkezelés sem minősíthető a D. Ltd. és a felperes között kötött haszonkölcsön-szerződésen alapuló ideiglenes behozatali eljárásban keletkezett jogok és kötelezettségek harmadik félre történő átruházásának. A felperes ebben az időben egyébként sem terjesztett még elő elszámolási kérelmet, a megismételt eljárásban alperes által figyelembe vett felperesi kérelem ugyanis 2001. április 25. keltezésű.
Az alperes tehát jogsértően folytatta 1e a megismételt eljárásban a Vtv. 77. § (6) bekezdése szerinti elszámolást, mivel a felperest hiánypótlásra nem hívta fel, nem győződött meg a törvényi feltételek meglétéről, nem létező módosító-szerződést és nem létező kiviteli okmányt vett alapul. A felperest - az Áe. 2. § (6) bekezdése alapján eljárva - nem hívta fel kérelem módosítására sem. Nem észlelte, hogy a felperes ugyan elszámolásra vonatkozóan adott be kérelmet, de abban határnapot nem jelölt meg. Nem végezte el a kérelem tartalmi vizsgálatát, jogszabályi rendelkezéseknek való megfelelőségét tévesen döntötte el.
Az ideiglenes behozatali elszámolás a Vtv. 75. § (3) bekezdése értelmében a kiszállításból és a vámokmányokkal való elszámolásból áll. A kiszállítás tényét a perbeli esetben a 2000. december 19-20-án keletkezett vámokmányok igazolják. Mivel a "részletelszámolás" folytán a repülőgép vonatkozásában kiviteli EV okmány nem keletkezett, és a megismételt eljárásban a repülőgépre vonatkozó önálló EV okmány utólagos kiállítására nincs mód a 2000. december 19én keletkezett kiviteli EV okmányt kell és lehet módosítani, és a repülőgépet a kiszállítás igazolt napjával a Vhr. 131. § (3) bekezdés a) pontja alapján elszámolni. A megállapított használati vám összegét is ennek megfelelően lehet módosítani. Figyelemmel kell lenni arra, hogy a vámfelfüggesztés az ideiglenes behozatali eljárásban is alkalmazható, és hogy a felperesnek visszafizetési igénye keletkezett, amely után őt kamat illeti meg.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét és az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az első fokon eljárt közigazgatási szervet új eljárásra kötelezte [Pp. 275. § (4) bekezdése, 339. § (1) bekezdése]. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.217/2005.)