adozona.hu
AVI 2006.12.134
AVI 2006.12.134
Az adóhatóság felhívása arra, hogy az adózó a jövedelemről nyilatkozzon, nem jelenti azt, hogy az adóellenőrzést lefolytatná [1990. évi XCI. tv. 60. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság határozatával a felperes terhére személyi jövedelemadó adónemben 423 463 Ft adókülönbözetet, 317 263 Ft adóhiányt, amely után 158 631 Ft adóbírságot és 77 100 Ft késedelmi pótlékot állapított meg. Az indokolás szerint a felperes 2001. év elején vállalkozásába 1 400 000 Ft tőkebetét helyezett el, de ezen összeg forrását megnevezni, illetve hitelt érdemlően igazolni nem tudta.
Az alperes az elsőfokú határozatot helybenhagyta utalva a személyi jövedelemadóról szóló 1995. ...
AVI 2006.12.134 Az adóhatóság felhívása arra, hogy az adózó a jövedelemről nyilatkozzon, nem jelenti azt, hogy az adóellenőrzést lefolytatná [1990. évi XCI. tv. 60. §]
Az elsőfokú adóhatóság határozatával a felperes terhére személyi jövedelemadó adónemben 423 463 Ft adókülönbözetet, 317 263 Ft adóhiányt, amely után 158 631 Ft adóbírságot és 77 100 Ft késedelmi pótlékot állapított meg. Az indokolás szerint a felperes 2001. év elején vállalkozásába 1 400 000 Ft tőkebetét helyezett el, de ezen összeg forrását megnevezni, illetve hitelt érdemlően igazolni nem tudta.Az alperes az elsőfokú határozatot helybenhagyta utalva a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban: Szja. tv.) 18. § (1) bekezdés b) és 30. pontjára, illetve az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art. 1.) 66/H. § (1)-(3) bekezdéseire és adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art. 2.) 109. § (1)-(3) bekezdéseire.
A felperes keresetében részben arra hivatkozott, hogy a közigazgatási szervek megsértették az ismételt ellenőrzés és egy éven túli súlyosítás tilalmát, másrészt sérelmezte, hogy az alperes nem fogadta el az ajándékozásról tett nyilatkozatot.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította.
Hivatkozott az Art. 1. 66/H. § (1)-(3) bekezdésére, miszerint ha az adózónak a vagyon gyarapodására és az életvitelére fordított kiadásaival nincs arányban az adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összege, akkor az adóhatóság becslési eljárást folytathat le, és az ettől való eltérést az adózónak kell hitelt érdemlően bizonyítania.
Az elsőfokú bíróság megállapítása szerint a felperes nem tudta kétséget kizáróan igazolni a tőkebetét eredetét. Így az eltitkolással keletkezett adóalapot kizárólag 2001. évben keletkezett jövedelemként lehetett megállapítani.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Hivatkozott arra, hogy a közigazgatási szervek megsértették az ismételt ellenőrzés tilalmát, illetve az elsőfokú bíróság a tényállást tévesen állapította meg, a bizonyítékokat okszerűtlenül mérlegelte.
Az alperes a jogerős ítélet hatályban való fenntartását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 18. számú ítéletét hatályában fenntartotta,
A felperes eljárásjogi jogszabálysértésre hivatkozásával kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság ítélete megfelel a jogszabályoknak, amikor nem találta igazoltnak, hogy az alperes az Art. 1. 54. §-át megsértve ismételt ellenőrzést folytatott le a felperesnél. A felperest az akkor hatályban lévő Art. 1. 60. § (7) bekezdése alapján az adóhatóság felhívta, hogy az adóévben szerzett összes jövedelem, továbbá annak forrásairól nyilatkozatot tegyen. Ez a felhívás nem jelenti adóellenőrzés lefolytatását. A nyilatkozattól függően az adóhatóság vagy elfogadja az adózó nyilatkozatát és annak igazolását, vagy az Art. 1. 60. § (6) bekezdése alapján becsléssel állapítja meg az adóalapot. A becslési eljárás lefolytatása lesz az adózó utólagos ellenőrzésére irányuló eljárás. Tehát a felhívás és az adóeljárás bár ugyanarra az adózóra és adóévre vonatkozik és egymás követő eljárások, nem teremtenek az Art. 1. 97. § v) pontja alapján ellenőrzéssel lezárt időszakot, mert a felhívás nem tekinthető ellenőrzésnek.
A felperes egyebekben érdemben a tényállás megállapítását és a bizonyítékok mérlegelését támadta. Az Art. 1. 60/H. § (3) bekezdése szerint a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést az adózó hitelt érdemlő adatokkal igazolhatja. E rendelkezés már a közigazgatási eljárásban az adózó kötelezettségévé teszi a bizonyítást, vagyis jövedelmének hitelt érdemlő adatokkal történő igazolást. A jogerős ítélet is vizsgálta azokat a bizonyítékokat, amelyekre a felperes hivatkozott és azokat nem találta hitelt érdemlőnek. Ezen álláspontját a Pp. 221. § (1) bekezdése alapján indokolta is, ezért téves a felperes azon hivatkozása, hogy az elsőfokú bíróság nem indokolta, hogy a felperesi bizonyítékokat miért nem vette figyelembe.
A Legfelsőbb Bíróság előtti felülvizsgálati eljárásban a tényállás módosítására, a bizonyítékok felülmérlegelésére nincs mód. Erre csak akkor van lehetőség, ha a jogerős ítéletet hozó bíróság tényállást nem állapított meg, vagy a megállapított tényállás iratellenes megállapításokat tartalmaz, illetve a bizonyítékokat kirívóan okszerűtlenül mérlegelte.
A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint azonban az elsőfokú bíróság a fenti hibáktól mentesen állapította meg a tényállást. Kifejtette, hogy miért nem találta megalapozottnak a felperesi érveléseket és miért nem fogadta el a felperes bizonyítékait az adóalaptól való eltérésre vonatkozóan.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság jogerős ítéletét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf, Bír. Kfv. I. 35.084/2005.)