adozona.hu
BH+ 2008.10.461
BH+ 2008.10.461
Részvénytársaságok összeolvadását elhatározó közgyűlési határozat hatályon kívül helyezésére okot adó körülmények vizsgálata [1997. évi CXLIV. tv. (a továbbiakban: Gt.) 63. § (3) bek., 72. §; 2000. évi C. tv. (a továbbiakban: Szt.) 15. §, 136. §, 137. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesek keresetükben az alperes jogelődje 2006. július 27-én tartott közgyűlésén hozott, az alperes jogelődje és az É. Zrt. összeolvadásáról határozó I/6. számú közgyűlési határozat hatályon kívül helyezését kérték. Előadták, hogy az általuk támadott határozat a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. tv. (a továbbiakban: Tpvt.) 11. §-át, a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. tv. (a továbbiakban: Gt.) 63. § (3) bekezdését, illet...
BH+ 2008.10.461 Részvénytársaságok összeolvadását elhatározó közgyűlési határozat hatályon kívül helyezésére okot adó körülmények vizsgálata [1997. évi CXLIV. tv. (a továbbiakban: Gt.) 63. § (3) bek., 72. §; 2000. évi C. tv. (a továbbiakban: Szt.) 15. §, >136. §, 137. §].
A felperesek keresetükben az alperes jogelődje 2006. július 27-én tartott közgyűlésén hozott, az alperes jogelődje és az É. Zrt. összeolvadásáról határozó I/6. számú közgyűlési határozat hatályon kívül helyezését kérték. Előadták, hogy az általuk támadott határozat a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. tv. (a továbbiakban: Tpvt.) 11. §-át, a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. tv. (a továbbiakban: Gt.) 63. § (3) bekezdését, illetve a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Szt.) 15. § (3) bekezdését, a Gt. 72. § (2) bekezdését, a Gt. 72. § (5) bekezdését, a Tpvt. 24.> és 29. §-át sérti. Arra hivatkoztak, hogy az összeolvadáshoz az érintett részvénytársaságok nem szerezték be a Gazdasági Versenyhivatal engedélyét. A felperesek az összeolvadással kapcsolatosan igényelt felvilágosítást, iratokat nem kapták meg. Az összeolvadás előkészítése során az érintett részvénytársaságok vagyonának átértékelését számviteli szabályok megsértésével hajtották végre. Az alperes jogelődjének vagyonleltára nem tartalmazta az alperesi jogelőd teljes vagyonát. Az érintett részvénytársaságok részvényeinek cserearányát a hiányos vagyonleltár, illetve a jogszabálysértő átértékelés miatt, helytelenül határozták meg.Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Álláspontja az volt, hogy a perbeli összeolvadáshoz a Gazdasági Versenyhivatal engedélye nem volt szükséges, mert a jogelőd társaságok nem minősültek független vállalkozásoknak. Mindkét társaságban ugyanis ugyanaz a részvényes rendelkezett közvetlen irányítást biztosító befolyással. Az elsőfokú bíróság a felperesek iratbetekintési jogának megsértését sem állapította meg. Hangsúlyozta, hogy a felperesek egyértelműen nem jelölték meg, hogy az általuk kézhez vett iratokon kívül, még milyen, az összeolvadással kapcsolatos iratok megküldését igénylik. Az elsőfokú bíróság utalt arra is, hogy az érintett részvénytársaságok székhelye szerint illetékes cégbíróságokon, a Gt. 77. § (1) bekezdésében meghatározott iratok letétbe helyezésére sor került, az összeolvadásról határozó második közgyűlés napját megelőző 30 nappal. A felperesek nem voltak elzárva azok megtekintésétől. A Gt.</a> nem írja elő, hogy az összeolvadó egyik jogelőd székhelye szerint illetékes bíróságon a másik cégbíróság illetékességi területén lévő jogelőd iratait is letétbe kell helyezni.
Az elsőfokú bíróság a vagyonértékeléssel és a cserearány megállapításával kapcsolatosan hangsúlyozta, hogy a Pp. 164. § (1) bekezdése alapján, a felpereseknek kellett volna bizonyítaniuk, hogy az alperes jogelődje vagyonába további vagyontárgyak tartoztak és azok a vagyonleltárban nem kerültek feltüntetésre. Az elsőfokú bíróság utalt arra, hogy a felperesek a jogkövetkezményekre történő figyelmeztetés után sem tettek eleget a szakértői bizonyítás lefolytatása végett, a szükséges szakértői díj előlegezési kötelezettségüknek. Az általuk bejelentett, és meghallgatott tanú vallomása az állításaikat nem támasztotta alá. Az elsőfokú bíróság rámutatott arra is, hogy a Gt.63. § (2) bekezdése értelmében, az alperes jogelődei jogosultak voltak a számviteli törvény szerinti beszámoló mérlegben kimutatott eszközeiket, és kötelezettségeiket átértékelni. A perben álló alperesi jogelőd a vagyonmérleg tervezeteket, a végleges vagyonmérleget és a vagyonleltárt is a számviteli törvény szerint készítette el. Szakértői bizonyítás hiányában nem volt megállapítható, az átértékelés jogszerűtlensége. Ugyanez okból alaptalan a részvények jogszabálysértően megállapított cserearányára vonatkozó felperesi állítás is. Szakértői bizonyítás hiányában az elsőfokú bíróság a számviteli törvényben foglalt alapelvek: a teljesség, a valódiság és a világosság elvének sérelmét sem tudta megállapítani. Mindezzel szemben rámutatott: a perben álló alperesi jogelőd törlését, illetve az összeolvadás bejegyzését követően, a jogutód alperes társaság a perben valamennyi bizonyítási kötelezettségének eleget tett, a szükséges adatokat közölte, a kért iratokat becsatolta.
A felperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A fellebbezésben foglaltakra tekintettel azt hangsúlyozta, hogy olyan lényeges eljárási szabálysértést nem észlelt, amely miatt az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül kellett volna helyezni. Megállapította, hogy nem vitásan az eljárás 2006. december 19-ével, a perben álló alperesi jogelőd cégjegyzékből történt törlésével, a Pp. 111. § (1) bekezdése alapján félbeszakadt. A törléssel ugyanis az alperesi jogelőd a Gt. 53. § (2) bekezdése szerint megszűnt. A jogutód azonban magát alperesként megjelölve, a jogelőd megszűnését 2007. január 17-én bejelentette. Az elsőfokú bíróság az általa beszerzett cégmásolattal a jogutódlásról meggyőződött. A 2007. február 12-én tartott tárgyaláson hozott végzésével pedig a Pp. 61-63. §-aira utalással megállapította a jogutód alperesi minőségét. A végzéssel szemben a felperesek fellebbezést nem nyújtottak be. Hangsúlyozta a másodfokú bíróság, hogy a jogutódlás bekövetkezéséig az elsőfokú bíróság a per érdemére vonatkozóan intézkedést nem tett. A 2007. február 12-i tárgyalási jegyzőkönyv nem vitásan nem tartalmazza az alperes jogutódkénti önkéntes perbelépésének bejelentését. A jogutódlás megállapításáról szóló végzésben jelölt eljárási szabályokra hivatkozás azonban, annak megtörténtére utal. A Pp. 61. § (1) bekezdése értelmében a jogutódlás bekövetkezése miatt, az alperes perbelépésének feltételei fennálltak. Ahhoz az alperes jogelődének jogutódlással történő megszűnésére tekintettel, a felperesek hozzájárulására nem volt szükség, a Pp. 61. § (2) bekezdése értelmében. A perbelépés jogerős végzéssel történő megállapítása miatt, az azt megelőzően bekövetkezett félbeszakadás megállapításának hiányát, a másodfokú bíróság nem tartotta olyan lényeges eljárási szabálysértésnek, amely miatt a támadott határozat hatályon kívül helyezését kellett volna elrendelni.
A jogvita érdemét tekintve a másodfokú bíróság kifejtette, hogy a gazdasági versenyt korlátozó megállapodás tilalmáról szóló Tpvt. 11. §-a az összeolvadással összefüggésben nem volt alkalmazandó. A Tpvt. 24. § (1) bekezdésében írt, a Gazdasági Versenyhivatal engedélyének beszerzése sem volt szükséges, mert az összeolvadó vállalkozásokat ugyanaz a vállalkozás irányította. A másodfokú bíróság rámutatott arra is, hogy a Tpvt. 86. § (1) bekezdése értelmében a bíróságnak nem volt hatásköre a Tpvt. 23-24. §-ában foglalt szabályok megsértésének vizsgálatára, illetve elbírálására. Utalt azonban arra, hogy a Tpvt. 69. § (1) bekezdése alapján tett bejelentés folytán, a Gazdasági Versenyhivatal jogszabálysértést nem állapított meg.
A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy a felperesek alaptalanul hivatkoztak az iratbetekintési joguk megsértésére, és az alperes tájékoztatási kötelezettsége elmulasztására. Egyetértett abban is, hogy a Pp. 164. § (1) bekezdése alapján a felpereseknek kellett volna bizonyítaniuk, hogy az összeolvadás alapjául szolgáló vagyonértékelés, illetve részvény cserearány megállapítása, a tényleges vagyon hiányos számbavétele miatt jogszabálysértő volt. A másodfokú bíróság hangsúlyozta, hogy a felperesek által szolgáltatott adatok ellenére, e kérdések elbírálása különleges szakértelmet kívánt. A szakértői bizonyítással járó költségek előlegezése, a Pp. 76. § (1) bekezdése alapján, a felpereseket terhelte. A Pp. 141. § (2) és (6) bekezdésére történt figyelmeztetés ellenére sem tettek eleget azonban a szakértői díjelőlegezési kötelezettségüknek. Szakértői bizonyítás hiányában, tényállításaikat emiatt bizonyítani nem tudták, annak következményeit viselniük kell.
A másodfokú bíróság rámutatott arra, hogy a felperesek mulasztását nem menti, hogy a szakértői díjat azért nem helyezték letétbe, mert az elsőfokú bíróság a sérelmesnek tartott közgyűlési határozatok felfüggesztését megszüntette, és az összeolvadással létrejött jogutód cégbejegyzése megtörtént. A szakértői bizonyítás ugyanis az említettek ellenére sem vált értelmetlenné. A vagyonmérleg és a vagyonleltár tervezetek elfogadásáról, a részvény cserearány meghatározásáról döntő közgyűlési határozatok jogszabálysértő voltának megállapítása ugyanis a cégbírósági törvényességi felügyeleti eljárás hivatalbóli lefolytatásához vezethetett volna. A cégbíróság a jogszabálysértés kiküszöbölésére kötelezésével, az alperes jogutód társaságot a részvény cserearány módosítására, a jegyzett tőkének a saját tőke terhére történő felemelésére vonatkozó határozat meghozatalára késztette volna.
A felperesek a jogerős ítélettel szemben benyújtott felülvizsgálati kérelmükben elsődlegesen kérték a támadott határozat hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletére kiterjedően és az elsőfokú bíróság új eljárásra, új határozat hozatalára utasítását. Másodlagosan indítványozták a jogerős ítélet helyett a jogszabályoknak megfelelő új határozathozatallal, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, és a felperesi kereset szerinti alperesi marasztalást. Előadták, hogy a jogerős ítélet a Pp. 111. §-át, az ügy érdemi elbírálására kihatóan sérti. Az eljárt bíróságok ugyanis az alperes jogelődje 2006. december 29-i megszűnése ellenére, az eljárás félbeszakadását nem állapították meg. A Ptk. 223. § (3) bekezdésében foglaltakat figyelmen kívül hagyták, az alperes jogelődje peres eljárásra meghatalmazott képviselőinek képviseleti jogosultsága megszűnését nem észlelték. A 2007. február 12-én tartott tárgyaláson ezért a jogutód perbelépésének bejelentésére nem voltak jogosultak. A félbeszakadás miatt az elsőfokú ítélet meghozatalára nem volt mód.
A felperesek érdemben hivatkoztak arra, hogy a jogerős ítélet a Gt. 72. §-át is sérti. Kérésük ellenére ugyanis az alperes jogelődei egyikének vagyonmérlegét nem kapták kézhez. Utaltak rá, hogy ez az irat az alperes székhelye szerint illetékes cégbíróságnál sem volt letétbe helyezve. A felperesek vitatták, hogy a részvényesek teljeskörű tájékoztatásához nem kell minden érintett cég székhelye szerinti bíróságnál letétbe helyezni az összeolvadó társaságok átalakulással kapcsolatos iratait. Utaltak rá, hogy az alperes is tudatában volt a kötelezettségének, ezért védekezett úgy, hogy a felperesek által hiányolt iratokat a közgyűlés napján kívánták átadni.
A felperesek elismerték, hogy a vagyonértékelés és a cserearányok jogellenes megállapításának bizonyításához szakértői vélemény beszerzésére lett volna szükség. Állították azonban, hogy a közgyűlési határozatok felfüggesztésének megszüntetése miatt értelmetlenné vált a jelentős összegű szakértői költség előlegezése. Pernyertesség esetén sem lett volna lehetőség az ítélet végrehajtására. Előadták azt is, hogy a cégbíróságon letétbe helyezett iratok között a vagyonmérleg alapjául szolgáló vagyonleltár nem szerepelt. Az alperes így a vagyonmérleg tervezet elkészítésére irányadó a Gt. 63. § (3) bekezdését, a számviteli törvény alkalmazandó szabályait is megsértette.
A felperesek előadása szerint az eljárt bíróságok szakértői bizonyítás nélkül is megállapíthatták volna az alperes jogelődei tényleges vagyonát.
Az alperes a jogerős ítélet hatályban fenntartását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján, a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta, mert kizárólag e keretek között vizsgálhatta. Megállapította, hogy a támadott határozat a felperesek által megjelölt jogszabályokat az alábbiakra tekintettel nem sérti.
A másodfokú eljárás során becsatolt meghatalmazással az alperes jogi képviselője igazolta, hogy a 2007. február 12-én tartott tárgyalás időpontjában már érvényes meghatalmazással rendelkezett, az alperes jogelődének jogutódjától. A jogerős ítélet ezért helytállóan állapította meg, hogy a Pp. 112. § (2) bekezdése alapján nem volt akadálya annak, hogy az elsőfokú bíróság az alperes perbelépéséről döntsön. A felperesek megalapozatlanul hivatkoztak emiatt, a Pp. 111. §-ának, illetve a Ptk. 223. § (3) bekezdésének megsértésére.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a jogerős ítélet a Gt. 72. §-t sem sérti. A peres iratokból megállapítható, hogy a felperesek az összeolvadásról döntő közgyűlésen, bár annak összehívásáról tudomással bírtak, nem jelentek meg. A határozathozatal során így elzárták magukat a szavazati és a részvényesek által, a közgyűlésen gyakorolható egyéb jogaik gyakorolásától. Az általuk hatályon kívül helyezni kért I/6. sz. határozatot a jelenlévő részvényesek 12 418 647 "igen" szavazattal, "1000" nem szavazat ellenében elfogadták.
A Legfelsőbb Bíróság a Gt. 63. § (3) bekezdésének, illetve az Sztv. 15. §-ának, 136-137. §-ainak megsértését sem észlelte. A felperesek maguk sem vitatták, hogy a vagyonátértékelés és a részvény cserearányok, helytállósága, a vagyonmérleg és a vagyonleltár elkészítésével kapcsolatos felperesi kifogások vizsgálata szakértő igénybevételét tette volna szükségessé. Azt sem vitatták, hogy a szakvélemény beszerzését megelőzően, a Pp. 76. § (1) bekezdése alapján a szakértői díj előlegezésére vonatkozó kötelezettségüknek nem tettek eleget. Szakértő közreműködése nélkül, állításuk bizonyítatlanságának következményeit ezért a Pp. 164. § (1) bekezdése alapján viselniük kell. Az alperes által, az összeolvadás előkészítése során beszerzett független könyvvizsgálói jelentésekre, az elsőfokú eljárás során tanúként meghallgatott H. Gy. vallomására tekintettel, a szükséges, de nem kért szakértői bizonyítás hiányában, helyesen állapították meg az eljárt bíróságok, hogy a felperesek által, a többlet gázvezeték létének bizonyítására becsatolt iratok ellenére, a perben állt alperesi jogelőd tényleges vagyona mértékének helytelen megállapítására, illetve annak pontos mértékére kétséget kizáróan következtetni nem lehetett.
Az alperes bejegyzési eljárása során irányadó, a cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. törvény (továbbiakban: Ctv.) mellékletének III/2. pontja szerint a jogelődök vagyonmérleg tervezetét az alperesnek be kellett nyújtania. Az a körülmény, hogy az alperes bejegyzését a cégbíróság elrendelte, arra utal, hogy az alperes jogelődei a Gt. 63. § (3) bekezdésében írt kötelezettségeinek maradéktalanul eleget tett. A felperesek megalapozottan ezért a vagyonátértékelés, illetve a vagyonmérleg formai hibájára megalapozottan nem hivatkozhatnak.
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a kifejtett indokokkal a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján, a jogszabályoknak megfelelő felülvizsgálni kért határozatot, az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatással bíró eljárási szabálysértés hiányára is figyelemmel, hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Gfv.X.30.494/2007.)