adozona.hu
AVI 2002.12.162
AVI 2002.12.162
A kamat alapja a vámteher vagy a vámteher különbözet (1995. évi C. tv. 142. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1997. június 9-én acél csőívek vámmentes vámkezelését kérte exportáruba történő beépítés címén. A kért vámkezelést a vámhivatal a kérelemnek megfelelően elvégezte. A felperessel nulla Ft vámterhet közölt.
A felperes elszámolási kérelmét 1998. június 24-én terjesztette elő a vámhivatal az elkésett elszámolási kötelezettség teljesítése miatt a felperest 1998. augusztus 11-én kelt határozatával összesen 2 629 021 Ft vámteher megfizetésére kötelezte, amelyből 723 933 Ft volt a kamat.
...
AVI 2002.12.162 A kamat alapja a vámteher vagy a vámteher különbözet (1995. évi C. tv. 142. §)
A felperes 1997. június 9-én acél csőívek vámmentes vámkezelését kérte exportáruba történő beépítés címén. A kért vámkezelést a vámhivatal a kérelemnek megfelelően elvégezte. A felperessel nulla Ft vámterhet közölt.A felperes elszámolási kérelmét 1998. június 24-én terjesztette elő a vámhivatal az elkésett elszámolási kötelezettség teljesítése miatt a felperest 1998. augusztus 11-én kelt határozatával összesen 2 629 021 Ft vámteher megfizetésére kötelezte, amelyből 723 933 Ft volt a kamat.
A felperes a vámterheket a kamat kivételével tudomásul vette és azt megfizette, majd ezt követően a felperes vám-visszatérítési igénybejelentésére a vámhivatal 1998. december 16-án kelt határozatával a belföldi forgalom számára vámkezelt vámáru után megfizetett vámterheket az exporttermékbe történő beépítés címén a felperes részére visszafizette. A visszafizetés nem terjedt ki a 723 933 Ft kamatra, ezért a felperes a határozat ellen fellebbezést jelentett be.
Az alperes 1998. december 9-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A kamat tekintetében a határozat megállapította, hogy a felperes elmulasztotta az elszámolási határidőt, ezért a vámhatóságnak a vámteher kiszabása mellett a kamat kiszabásáról és beszedéséről is rendelkeznie kellett a Vámtörvény 142. § (1) bekezdés a) és 142. § (2) bekezdés alapján.
A felperes keresetében az alperes határozatának kamat fizetésére vonatkozó rendelkezése hatályon kívül helyezését kérte, 43 443 Ft kereseti illetéket lerótt.
A felperes kereseti álláspontja az volt, hogy a vámhivatal mulasztott, amikor az egyéves elszámolási határidő leteltét követő napon nem intézkedett a vámterhek kiszabásáról. Ezáltal figyelmen kívül hagyta a Vámtörvény 131. §-át. Felperes hangsúlyozta, hogy a beépített áruk egy éven belül elhagyták az országot. Ezen túl vitatta, hogy a kamatot abban az esetben is ki lehetett volna szabni, ha nincs vámfizetési kötelezettség.
Az alperes a kereset elutasítását kérte és fenntartotta a határozatában foglalt jogi álláspontját.
A Fővárosi Bíróság 7. számú ítéletével, az alperes keresettel támadott határozatának 723 933 Ft kamat fizetésére vonatkozó rendelkezését az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte.
Az elsőfokú bíróság ítéletében idézte a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvényt, (a továbbiakban: Vtv.) 1997. június 9-én hatályos 103. § (1) bekezdését, valamint a Vtv. végrehajtásáról szóló 45/1996. (III. 25.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 177. § (2) és (3) bekezdését. Ennek alapján megállapította, hogy a felperes az egy éven belüli elszámolási kötelezettségét elmulasztotta, ezért az alperesnek a mulasztás beálltakor a vámterhet ki kellett szabnia. A továbbiakban megállapította, hogy kétségtelen a perbeli esetben 1997. június 9-én vámmentes vámkezelésre került sor.
A felperessel a nem nulla forintos vámteher összegét, ezt követően az 1. számú Vámhivatal az 1998. augusztus 11én kelt határozatával közölte. A Vtv. 142. § (2) bekezdés értelmében a kamatfelszámításra a közlés napjától kerülhet sor. A kamat kiszabásra és beszedésére az alperes által alkalmazott Vhr. 177. § (3) bekezdése előírja az intézkedési kötelezettséget, de ehhez képest a Vtv. 142. § (2) bekezdése speciális rendelkezést nem tartalmaz, tehát a Vhr. 177. § (3) bekezdése is csak a Vtv. 142. § (2) bekezdés szerinti esedékességgel számíthatja a kamatot, azaz csak a kiszabott vámteher közlésétől. Az alapvámkezelés során az 1. számú Vámhivatal nulla forint vámterhet közölt a felperessel. A fizetési kötelezettséget tartalmazó vámteher közlésére a kamatközléssel egyidejűleg került sor, holott a kamatszámítás kezdő napja a vámteher közlésének napja volt. Ebből következik, hogy az alperes a keresettel támadott határozatában nulla forint kamat kiszabására és közlésére volt jogosult, állapította meg a jogerős ítélet.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében megismételte a korábban kifejtett jogi álláspontját.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 7. számú ítéletét hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
A perben nem volt vitás, hogy a felperes, akinek kérelmére a Vtv. 103. § (1) bekezdés alapján 1997. június 9-én vámmentes vámkezelésben részesült, az egy éven belüli elszámolást elmulasztotta, ezért az alperesnek a mulasztás beálltakor a vámterhet ki kellett szabnia. A felperes a vámteher fizetési kötelezettséget a kiszabott kamat kivételével tudomásul vette, és teljesítette.
Az elsőfokú bíróság azért találta jogsértőnek a kamat kiszabásáról történő rendelkezést, mivel álláspontja szerint a Vhr. 177. § (3) bekezdése szerint az elszámolási határidő elmulasztása esetén kiszabott kamatot is csak a Vtv. 142. § (2) bekezdésében írt esedékességgel számíthatja, azaz csak a kiszabott vámteher közlésétől az alapvámkezelés során azonban a kiszabott vámteher nulla forint volt.
Az alperes helytállóan hivatkozott felülvizsgálati kérelmében arra, hogy a bíróság figyelmen kívül hagyta ítéletében a Vtv. 142. § (2) bekezdés 2. és 3. mondatát. Eszerint amennyiben a kamatfizetési kötelezettség azért keletkezik, mert a vámkedvezmény alkalmazásával vámkezelt vámáru után a vámterheket a feltétel feloldása érdekében utólag megfizetik, a kamatszámítás kezdő időpontja a belföldi forgalom számára történő vámkezelés napján kezdődik. A kamat alapja a vámteher, vagy a vámteher különbözete.
A Vhr. 220. § (1) bekezdése szerint a Vtv. 142. § (2) bekezdésének alkalmazásában a vámkedvezmény fogalma alatt a vámmentességet is érteni kell. Ennek alapján nem sértett jogszabályt az alperes, amikor a felperest az elszámolási kötelezettség elmulasztása miatt a belföldi forgalom számára történő vámkezelés időpontjától kamatfizetésre is kötelezte.
Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy nem ért egyet a felperesnek azzal az álláspontjával, miszerint a Vtv. 103. § szerint "eltérő felhasználás" esetén kell a Vtv. 142. § (1) bekezdés a) pontját alkalmazni, amely a perbeli esetben viszont nem történt meg. A Vtv. 103. § (2) bekezdése valóban tartalmaz egy olyan rendelkezést, hogy eltérő felhasználás esetén a vámterhet a 142. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott kamattal együtt kell beszedni. Ez azonban nem jelent kizárólagosságot, tekintettel arra, hogy a Vhr. 177. § (3) bekezdés esetén úgy rendelkezik a jogszabály, hogy az elszámolási határidő elmulasztása esetén intézkedni kell a vámteher és a kamatai kiszabásáról és beszedéséről. A Vtv. 142. § (1) bekezdés első mondatában említett "eltérő rendelkezés" nem vonatkozik az előző "eltérő felhasználás" fogalmára.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (2) bekezdése szerint hatályon kívül helyezte, és a keresetet elutasította. (Legfelsőbb Bíróság Kfv. I. 35.317/2000.)