adozona.hu
AVI 2002.7.88
AVI 2002.7.88
A VPOP utasítása nem jogszabály, ezért az utasításban foglaltak alapján nem vizsgálható, hogy a vámhatározat jogszerű-e vagy sem (1987. évi XI. tv. 1. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az E. H. Kft. 1996. október 26. napján 1 db Chrysler LHS személygépkocsi belföldi forgalom számára történő vámkezelését kérte a vámjogról, a vámeljárásról valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény (a továbbiakban: Vtv.) 21. §-a alapján. Az egységes vámárunyilatkozat szerint a Kanadából származó személygépkocsit az N. C. hollandiai cég szállította a vámkezelést kérőnek. Az elsőfokú vámhivatal a 2420 NLG vámértéket ideiglenesen fogadta el, és egyidejűleg tájékoztatta a vámkezelést k...
AVI 2002.7.88 A VPOP utasítása nem jogszabály, ezért az utasításban foglaltak alapján nem vizsgálható, hogy a vámhatározat jogszerű-e vagy sem (1987. évi XI. tv. 1. §)
Az E. H. Kft. 1996. október 26. napján 1 db Chrysler LHS személygépkocsi belföldi forgalom számára történő vámkezelését kérte a vámjogról, a vámeljárásról valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény (a továbbiakban: Vtv.) 21. §-a alapján. Az egységes vámárunyilatkozat szerint a Kanadából származó személygépkocsit az N. C. hollandiai cég szállította a vámkezelést kérőnek. Az elsőfokú vámhivatal a 2420 NLG vámértéket ideiglenesen fogadta el, és egyidejűleg tájékoztatta a vámkezelést kérőt arról, hogy további vizsgálatot folytat a vámérték meghatározása végett. A felperes 1996. október 26. napján készfizető kezességet vállalt 1 164 055 Ft erejéig, amelyre tekintettel az elsőfokú vámhivatal a személygépkocsit kiadta.Az elsőfokú vámhivatal felhívta a vámkezelést kérőt, hogy a személygépkocsi vámértékének megállapítása iránt csatolja az írásbeli külkereskedelmi szerződést, az exportőr országban kiállított vámárut kísérő vámokmányt, biztosítási kötvényt, a banki átutalást és az ahhoz tartozó folyószámla kivonat eredeti példányát, továbbá közölje, hogy az eladóval milyen üzleti kapcsolatban áll, a kapcsolat befolyásolja-e a vételárat, amennyiben igen milyen mértékben. Az elsőfokú vámhivatal a hiánypótlásra nyitva álló határidő eredménytelen elteltét követően meghallgatta a vámkezelést kérő ügyvezetőjét, majd 1997. január 17. napján meghozott határozatával, - amelyet 1997. január 28. napján kelt határozatával módosított - a felperes, mint egyetemleges vámfizetésre kötelezett terhére kiszabott vám összegét a készfizető kezességről szóló nyilatkozat alapján 1 164 055 Ft-ban állapította meg. Indokolásában rögzítette, hogy a Vtv. 21. §-a nem alkalmazható, figyelemmel arra, hogy a vámkezelést kérő a hiánypótlásra vonatkozó kötelezettségének nem tett eleget, továbbá ügyvezetőjének az N. C. cégnél aláírási jogosultsága van. Az eljárás során a Vtv. 22-26. §-ának alkalmazásához nem állt rendelkezésre minden szükséges adat és információ, ezért a vámérték megállapítására a Vtv. 27. §-a alapján került sor azzal, hogy a Vtv. 27. §-ának (2) bekezdésében írt korlátozások az eljárás során nem állnak fenn. Utalt arra, hogy a Schwacke katalógusban található adatokat vette figyelembe, akként, hogy a kiindulási értéket a katalógust kiadó ország belső forgalmi adójával, a gépjármű futásteljesítményével, az esetleges sérülésekkel, mint figyelembe vehető szempontokkal korrigálta.
Az alperes 1997. május 12. napján kelt határozatával a teljesítésre nyitva álló határidő megváltoztatásával az elsőfokú határozatot hatályában fenntartotta. Hivatkozott arra, hogy a vámkezelést kérő felhívást követően sem nyújtott be olyan okiratokat, amelyek alapján a számlán feltüntetett érték és az összehasonlító érték között fennálló nagymértékű eltérést indokolta. Rögzítette, hogy a Vtv. 22. §-ában foglaltak alkalmazásához szükséges azonos gépjármű a vámhivatal nyilvántartásában nem szerepel. A Vtv. 23. §-a, 25. §-a, valamint a 26. §-a sem alkalmazható a személygépkocsi használt jellege miatt, ezért az elsőfokú vámhivatal helyesen állapította meg a Vtv. 27. §-ának rendelkezései alkalmazásával a vámértéket, figyelemmel az Schwacke katalógus 1996. évi októberi kiadásának 76. oldalán rögzített adatokra.
A felperes keresetet terjesztett elő az alperes határozatának felülvizsgálata iránt, amelyben annak az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését és új eljárás lefolytatásának elrendelését kérte. Keresetében kifejtette, hogy az alperes a Vtv. 21. §-a alkalmazásának mellőzésével kapcsolatban nem bizonyította, hogy a vevő és az eladó között olyan kapcsolat állt fenn, amely a vételárat és azon keresztül a vámértéket befolyásolta. A vámhivatalok a Vtv. 27. §-ának alkalmazásakor nem szereztek be a vámérték összehasonlításra alkalmas adatokat. A vámérték megállapításának alapjául nem szolgálhat a Schwacke katalógus, amelynek használat a Vtv. és a GATT Vámértékegyezmény VII. cikke nem írja elő. Utalt továbbá arra, hogy az eljárás a törvényben megállapított határidőn belül nem fejeződött be.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolásában kifejtette, hogy a vámkezelést kérő a hiánypótlásra vonatkozó kötelezettségének nem tett eleget, nem igazolta, hogy a vámáru ellenértékét az eladó részére megfizette, a csatolt számla a banki átutalás másolata szerint kiegyenlítetlen. A behozott vámárut ellenszolgáltatás nélkül érkezettnek kell tekinteni, ezért a Vtv. 21. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alkalmazásával az ügyleti érték alapján a vámértéket nem lehet megállapítani. Az ügyleti érték hiánya miatt nincs jelentősége annak, hogy az eladó és a vevő kapcsolatban állónak tekintendő-e. Kifejtette, hogy a Vtv. 22-26. §-a szerint a személygépkocsi használt jellegére figyelemmel a vámértéket nem lehet meghatározni. A Vtv. 27. §-ának (1) bekezdésének rendelkezéseivel kapcsolatban kiemelte, hogy a jogszabályok alapján az alperes nem köteles nyilvántartás vezetésére, az országos nyilvántartás pedig nem rögzíti a konkrét árura vonatkozó adatokat, ezért a vámeljárásban alkalmazható az Eurotax-Schwacke katalógus. Az eljárási határidő túllépése önmagában nem olyan súlyú jogszabálysértés, amely a döntés megalapozottságát érdemben befolyásolja.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes fellebbezést nyújtott be, amelyben hivatkozott a 23/1997. (II. 11.) VPOP utasításban foglaltakra, amelyet az alperes eljárása során figyelmen kívül hagyott. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság hatáskör elvonásával jutott arra a következtetésre, hogy az ügyleti érték nem állapítható meg. Az aláírási jogosultság a Vtv. 21. §-ának (2) bekezdésében rögzített feltételeknek nem felel meg. Kifejtette, hogy az alperes a Vtv. 21. §-ának (3) bekezdése alapján bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget, a tényállást nem tárta fel teljes körűen. Álláspontja szerint az E. Kft. által készített katalógus használata jogszabálysértő a vámeljárásban. Az alperesnek a Vtv. 27. §-ának (2) bekezdése b) pontja értelmében legalább kettő lehetséges értéket kellett felkutatni, azonban meg sem kísérelte az egyéb összehasonlításra alkalmas adatok feltárását.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Indokolásában kifejtette, hogy a 23/1997. (II. 11.) VPOP utasítás tartalma nem ellentétes a Vtv. 10. §-ának (1) bekezdésében és 19. §-ának (4) bekezdésében foglaltakkal. Az elsőfokú határozattal 1997. január 17. napján a vámérték vizsgálata befejeződött, ezért az utasítás hatálybalépésekor a perben vámérték vizsgálat már nem volt folyamatban. Az elintézési határidő túllépése - figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiuma 31. sz. állásfoglalásában foglaltakra, - a határozat hatályon kívül helyezését nem eredményezi. Kifejtette, hogy az alperes a Vtv. 21. §-ának (1)-(3) bekezdésében foglaltak alapján nem csak az eladó és a vevő kapcsolatát, hanem az ügyletet, és az ügyleti értéket is vizsgálta. Az elsőfokú bíróság a Pp. 206. §-ának (1) bekezdése alapján megállapította, hogy a jogügylet létrejötte nem nyert bizonyítást, ezért a felülvizsgálni kért határozatok helytállóan állapították meg a vámértéket a Vtv. 27. §-a alapján.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak megváltoztatásával az alperes határozatának az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatállyal történő hatályon kívül helyezését kérte. Hivatkozott arra, hogy az alperes eljárása során nem alkalmazta a 23/1997. (II. 11.) VPOP utasításban foglaltakat. A felperes nem vitatta a másodfokú ítélet azon megállapítását, hogy a vámhivatalok az eljárásuk során az ügyleti értéket is vizsgálták, kifejtette azonban, hogy írásbeli külkereskedelmi szerződés nélkül is érvényesen létrejöhetett az ügylet. A teljesítésre nyitva álló határidő lejártát megelőzően a vámhivatalok nem kötelezhetik a felperest az átutalási megbízás benyújtására. Előadta, hogy a felülvizsgálni kért határozatból nem állapítható meg, hogy a Vtv. 21. §-ának (2) bekezdésében foglaltak mely pontját alkalmazta az alperes, mivel a tényállást nem tárta fel a szükséges mértékben. Az elsőfokú bíróság ítélete elleni fellebbezésében foglaltakkal egyezően előadta, hogy a vámeljárásban az E. Kft. katalógusának alkalmazása a német belföldi árakra tekintettel jogszabálysértő. Hivatkozott arra, hogy a Vtv. 27. §-ának (2) bekezdés b) pontja szerint az alperesnek legalább két lehetséges értéket kellett volna felkutatnia az összehasonlításra alkalmas adatok közül határozatának meghozatalát megelőzően.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 5. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság a 23/1997. (II. 11.) VPOP utasítás figyelembevételével kapcsolatban rámutat arra, hogy a közigazgatási perben jogszabálysértésre hivatkozással lehet kérni a bíróságtól a határozat felülvizsgálatát. A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 1. §-ának (1) bekezdése értelmében az utasítás nem tartozik a jogszabályok körébe, ezért a bíróságoknak az abban foglaltakat figyelmen kívül kell hagyniuk annak megállapítása során, hogy a felülvizsgálni kért határozatok jogszabálysértőek-e.
A Vtv. 20. §-ának (1) bekezdése értelmében a vámérték meghatározására a sorrend betartásával a Vtv. 21-27. §-ában foglaltak irányadók. A Vtv. 21. §-ának (1) bekezdése értelmében a vámértéket elsősorban az ügyleti érték alapján kell meghatározni. Az ügyleti érték az az ár, amelyet Magyarországra irányuló export eladás során az árukért - a 28. § rendelkezéseinek megfelelő kiigazítások után - ténylegesen fizettek, vagy fizetni fognak.
A másodfokú bíróság a Pp. 206. §-ának (1) bekezdése alapján a bizonyítékok szabad mérlegelésével jutott arra a következtetésre, hogy az ügylet tényleges létrejöttére nem lehet következtetni, ezért a vámértéket a Vtv. 21. §-ának (1) bekezdése alapján nem lehet megállapítani, amelyre tekintettel a (2) bekezdésben foglaltak alkalmazása az ügy érdemi elbírálására nincs hatással.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a Vtv. 21. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alkalmazása körében a bizonyítékok szabad mérlegelését támadta. A Pp. 270. §-ának (1) bekezdése értelmében jogszabálysértésre hivatkozva lehet a jogerős ítélet felülvizsgálatát kérni a Legfelsőbb Bíróságtól. Az anyagi jogi és eljárási szabályok megsértése egyaránt alapot adhat a felülvizsgálati kérelem előterjesztésére. Nem állapítható meg jogszabálysértés ha a felülvizsgálati kérelem a bizonyítékok szabad mérlegelését támadja. A bizonyítékok felülmérlegelésére a felülvizsgálati eljárásban nincs törvényes lehetőség. Az első- és másodfokú bíróság a bizonyítékok szabad mérlegelésével állapította meg tényállást, amely nem iratellenes, a bizonyítékok mérlegelése okszerű és logikai ellentmondást nem tartalmaz.
Mivel a perbeli használt személygépkocsival azonos, vagy hasonló személygépkocsi a vámhivatalok nyilvántartásában nem szerepelt, ezért a Vtv. 22-26. §-a alapján sem kerülhetett sor a vámérték meghatározására.
A Vtv. 27. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy ha az importált áru vámértéke a 21-26. §-ok rendelkezései szerint nem állapítható meg, a vámérték meghatározása a Magyarországon rendelkezésre álló adatok alapján és olyan módszerekkel történik, amelyek összhangban vannak az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (a továbbiakban: Általános Egyezmény) VII. cikke elveivel és általános rendelkezéseivel, valamint a VII. cikk végrehajtásáról szóló Egyezmény rendelkezéseivel.
A Vtv. 27. §-ának (1) bekezdése alkalmazása esetén az Egyezmény 7. cikke rögzíti, hogy ha az importált áruk vámértéke az 1-6. cikk rendelkezései szerint nem állapítható meg, a vámérték meghatározása az importáló országban rendelkezésre álló adatok alapján és olyan ésszerű módszerekkel történik, amelyek összhangban vannak a jelen Egyezmény valamint az Általános Egyezmény VII. cikke elveivel és általános rendelkezéseivel.
A vámhivatalok a vámérték megállapítása során jogszerűen alkalmazták a Vtv. 27. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján a rendelkezésre álló Eurotax-Schwacke katalógus adatait, kiemelve azokat a szempontokat amelyek alapján az abban foglaltakhoz képest értékcsökkenést alkalmaztak.
A Vtv. 27. §-ának (2) bekezdés b) pontja szerint az (1) bekezdés alkalmazása alapján sem állapítható meg a vámérték oly módon, amely két lehetséges érték közül a magasabb elfogadását irányozza elő. E rendelkezés nem tartalmazza, hogy a vámértéket két érték alapján kell meghatározni, ezért nem kötelező két érték beszerzése.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése szerint hatályában fenntartotta. (Legfelsőbb Bíróság Kfv. III. 28.868/1999.)