adozona.hu
AVI 2002.5.59
AVI 2002.5.59
Az adózó bevallási kötelezettsége akkor is fennáll, ha az adóévben adófizetési kötelezettsége nem volt, de az adatmódosító lapon nem jelentette be adóköteles tevékenységének megszűnését (1990. évi XCI. tv. 9. §, 20. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperes terhére a 9507. számú, az 1995. évi kötelezettségekről és juttatási igényekről szóló 1996. február 15-i esedékességű bevallási kötelezettség teljesítésének elmulasztása miatt 50 000 Ft mulasztási bírságot szabott ki, felszólította egyben a felperest arra, hogy a kötelezettségének tegyen eleget. Az alperes a 9260538074. sorszámú határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését az 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 20. § (5) bekezdésére, 74. § (9) ...
AVI 2002.5.59 Az adózó bevallási kötelezettsége akkor is fennáll, ha az adóévben adófizetési kötelezettsége nem volt, de az adatmódosító lapon nem jelentette be adóköteles tevékenységének megszűnését (1990. évi XCI. tv. 9. §, 20. §)
Az adóhatóság a felperes terhére a 9507. számú, az 1995. évi kötelezettségekről és juttatási igényekről szóló 1996. február 15-i esedékességű bevallási kötelezettség teljesítésének elmulasztása miatt 50 000 Ft mulasztási bírságot szabott ki, felszólította egyben a felperest arra, hogy a kötelezettségének tegyen eleget. Az alperes a 9260538074. sorszámú határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését az 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 20. § (5) bekezdésére, 74. § (9) bekezdésére alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy a felperes 1992. május 26-át jelölte meg az adóhatóságnál tevékenysége kezdeteként. Vállalkozási tevékenysége adószámának megszüntetését nem jelentette be, bevallási kötelezettségének az előző évben sem tett eleget.A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Azzal érvelt, hogy vállalkozó igazolványát nem vette át, vállalkozói, jövedelemszerző tevékenységét meg sem kezdte, így nem volt köteles adóbevallás benyújtására.
Az alperes ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Azt állapította meg, hogy a felperes a vállalkozói igazolványát kézhez kapta, 1995. évben érvényes egyéni vállalkozói adószámmal rendelkezett. Ezért függetlenül attól, hogy tevékenységéből származott-e jövedelme vagy sem, őt bevallási kötelezettség terhelte, aminek nem tett eleget. A 9507-es nyomtatványra vonatkozó bevallását csupán a perben felülvizsgálni kért adóhatósági határozatok meghozatala után tette meg, és az előző évben sem teljesítette adóbevallási kötelezettségét. Ezért az adóhatóság határozata a jogalap és összegszerűség tekintetében megalapozott volt, és megfelelt az Art. 20. § (1) bekezdés 1. sz. melléklet II/3. pontjában, 74. § (9) bekezdésében, 20. § (5) bekezdésében foglaltaknak.
Az elsőfokú ítélet ellen a felperes fellebbezett, kérte annak megváltoztatását, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát az abban is kifejtett indokaira figyelemmel. Hivatkozott arra is, hogy az elsőfokú ítéletben megállapított tényállás megalapozatlan, iratellenes, jogszabálysértő döntést tartalmaz. Azzal érvelt, hogy nem tekinthető adózónak, adókötelezettség, így bevallási kötelezettség sem terhelte. Nem ő mulasztott, hanem az adóhatóság, mivel az Art. 16. § (9) bekezdése szerinti kötelezettségének, azaz adóalany nyilvántartásból való törlésének nem tett eleget.
Az alperes ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az elsőfokú bíróság a tényállás - a Pp. 206. § (1) bekezdése alapján eljárva - megalapozottan, helyesen állapította meg. Azt, hogy a felperes a vállalkozó igazolványát átvette, nemcsak az elsőfokú iratok között 28. sorszám alatt csatolt okiratok, hanem az 1992. május 25. napján felperes által benyújtott adóbejelentkezési lap is igazolja. Ezen ugyanis a vállalkozói engedély száma feltüntetésre került (30. sorszám). A felperes bevallási kötelezettségével tisztában volt, a perbeli időszakot megelőzően is nyújtott be bevallásokat az adóhatósághoz (17. sorszám), illetve követett el mulasztást bevallási kötelezettségének teljesítése terén. (1995. június 13-án kelt határozat, méltányossági beadványok, elsőfokú irat 12. sorszám) Azt, hogy a felperes 1995. évre vonatkozó 1996. február 15-i esedékességű 9507-es számú bevallásának nem tett eleget határidőben, az alperes 8. és 9. sorszám alatti iratcsatolása, továbbá az 1996. július 18-án adóhatósághoz beérkezett 32-es bevallást pótló okmány igazolja.
Az adóhatóság a bejelentés alapján nyilvántartásba veszi az adózót. [Art. 16. § (1) bekezdése] A nyilvántartásba vett adózót az Art. 9. § (1) bekezdése szerinti adókötelezettség terheli, amelyek között szerepel a bevallási kötelezettség is. [9. § (1) bekezdés c) pontja] Az Art. 20. §-ának (5) bekezdése értelmében az adózó bevallás benyújtására köteles akkor is, ha az adóévben adófizetési kötelezettsége nem volt. E kötelezettsége pedig mindaddig fennáll, amíg az Art. 9. § (1) bekezdése alapján eljárva az erre rendszeresített adatmódosító lapon be nem jelenti a tevékenységének megszűnését. Erre pedig a határozatok meghozatalának időpontjáig nem került sor. Ennél fogva a felperest - mint ahogyan azt az elsőfokú bíróság jogszerűen megállapította - terhelte az Art. 20. § (1) bekezdésében, valamint az 1. sz. melléklet II/3. pontjában meghatározott 9507. számú 1996. február 15-i esedékességű bevallás benyújtásának kötelezettsége. A felperes tévesen hivatkozott az Art. 16. § (9) bekezdésére. A felperes az adóhatósághoz 1992. május 26-ával jelentette be adóköteles tevékenysége megkezdését. Az alperes a perben felülvizsgálni kért jogerős határozatát 1996. július 8. napjával hozta meg 1995. évre vonatkozó bevallási kötelezettség elmulasztása miatt. A tényállás elbírálására irányadó határozathozatalkor hatályos jogszabálynak az Art.-nak nem volt olyan rendelkezése, amelyre a felperes hivatkozott. Az Art. 16. §-ának (9) bekezdését az 1998. évi XXXIII. törvény 35. §-a iktatta be és e szabályozás - a hatályba léptető rendelkezések értelmében 1998. június 16-tól hatályos.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján lényegében azonban helyes indokaira tekintettel hagyta helyben. (Legfelsőbb Bíróság Kf. IV. 29.042/1999.)