adozona.hu
AVI 2002.3.27
AVI 2002.3.27
A gépjárművek besorolásánál az eredeti, gyárilag kialakított állapot az irányadó (1992. évi LXXIV. tv. 67. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint a felperes 1995. október 5-én egy Suzuki Swift típusú gépkocsit vásárolt 990 000 Ft értékben, a számla szerinti áfa összege 198 000 Ft volt. A felperes ugyanezen a napon megrendelte a gépjármű átalakítását, tartozékok, riasztó beszerzését 360 000 Ft-ért, amelyből az áfa 72 000 Ft volt. A felperes 1995. IV. negyedévben áfa bevallásában levonható adóként szerepeltette a két számla szerinti 270 000 Ft áfa összeget. A felperes a gépjárművet 1998...
AVI 2002.3.27 A gépjárművek besorolásánál az eredeti, gyárilag kialakított állapot az irányadó (1992. évi LXXIV. tv. 67. §)
A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint a felperes 1995. október 5-én egy Suzuki Swift típusú gépkocsit vásárolt 990 000 Ft értékben, a számla szerinti áfa összege 198 000 Ft volt. A felperes ugyanezen a napon megrendelte a gépjármű átalakítását, tartozékok, riasztó beszerzését 360 000 Ft-ért, amelyből az áfa 72 000 Ft volt. A felperes 1995. IV. negyedévben áfa bevallásában levonható adóként szerepeltette a két számla szerinti 270 000 Ft áfa összeget. A felperes a gépjárművet 1998. március 11. napján értékesítette, bevallott és megfizetett 150 000 Ft áfát.Az adóhatóság a felperesnél 1995. IV. negyedévre vonatkozóan áfa adónemben ellenőrzést tartott. Ennek realizálásaként hozott határozatában a felperes terhére 270 000 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet írt elő.
Kötelezte a felperest 135 000 Ft adóbírságnak és 289 000 Ft késedelmi pótléknak a megfizetésére is. Az alperes az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését azzal indokolta, hogy a felperes valójában nem tehergépjárművet vásárolt, a számla szerinti gazdasági esemény személygépkocsi vásárlása volt, amely után a felperes nem volt jogosult az áfa levonására az 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 33. § (2) bekezdésének b) pontja értelmében. Utalt egyben arra is, hogy az áfa szempontjából a KSH besorolásnak van jelentősége.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Azzal érvelt, hogy a számla és a forgalmi engedély által igazoltan is tehergépkocsit vásárolt, ezért levonási jogát jogszerűen gyakorolta. Hivatkozott arra is, hogy a gépjárművet értékesítette, és annak áfa-tartalmát bevallotta, befizette. Az adóhatóság határozathozatalt megelőző ellenőrzése az 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 97. § v) pontjába ütközik. Az alperes a tényállást nem tisztázta, a számlakibocsátót terheli a felelősség a számla valódiságáért.
Az alperes ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását kérte.
A peres eljárás során az alperes a felülvizsgálni kért határozatát módosította akként, hogy a felperes terhére előírt adóbírság összegét 154 000 Ft-ra, a késedelmi pótlékot pedig 96 000 Ft-ra leszállította. A határozat módosítását követően a felperes keresetét változatlanul fenntartotta a módosított határozattal szemben is.
A megyei bíróság jogerős ítéletében a felperes keresetét elutasította. Azt állapította meg, hogy az alperes eljárása nem volt jogszabálysértő. A felperesnél 1996. február 27-én önrevízió felülvizsgálatára lefolytatott célvizsgálat az Art. 51. § (2) bekezdésének a) pontja alapján történt, így az Art. 97. § v) pontja értelmében nem minősül ellenőrzéssel lezárt időszaknak. Az 1998. évi gépjármű értékesítés a perbeli jogvita eldöntése szempontjából nem releváns, mivel a vizsgált időszakon kívül esik. Az adóhatóság az Art. 1. § (7) bekezdése értelmében jogosult volt az ügylet minősítésére. A KSH állásfoglalása értelmében a gépjárművek besorolásánál az eredeti, gyárilag kialakított állapot a meghatározó, így a gyárilag személygépkocsiként összeszerelt gépjárművet az ITJ 41-32 tartalmilag megfelelő alcsoportjába kell besorolni, ha azt rakodótér növelési céllal átalakították. A perbeli gépkocsit pedig személygépkocsinak gyártották, így az alperes helytállóan jutott arra a jogkövetkeztetésre, hogy ez után a felperes nem volt jogosult az adólevonási jog gyakorlására. A számlakibocsátó esetleges felelősségének megállapítása pedig nem jelenti azt, hogy az adóalany az adólevonás törvényi feltételeinek hiányában is élhetne az áfa-visszaigénylési jogával.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. Azzal érvelt, hogy a megyei bíróság ítéletében megállapított tényállás megalapozatlan, ezért jogszabálysértő, nem felel meg az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdésének a) pontjában, a Ptk. 117. § (2) bekezdésében, az Art. 1. § (7) bekezdésében, 51. § (4) bekezdésében, 97. § v) pontjában, 79. § (7) bekezdésében és az 51. § (7) bekezdésében foglaltaknak.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 4. sorszámú ítéletét hatályában fenntartotta.
A perbeli jogvita adójogi jogviszonyból ered, ennél fogva elbírálására nem a Ptk., hanem az adójogi jogszabályban rögzített rendelkezések az irányadóak. Az Art. 51. § (7) bekezdése éppúgy, mint a Pp. 163. §-ának (1) bekezdése szerinti tényállás tisztázási kötelezettség az alperest és a bíróságot is csak a perbeli jogvita eldöntése szempontjából releváns tények tekintetében terhelte. A perben pedig az volt eldöntendő, hogy a felperes az adó-visszaigénylési jogával 1995. IV. negyedévében jogszerűen élt-e vagy sem. Ezért a jogvita eldöntése szempontjából releváns tényállást és tisztázandó tényeket az Áfa. tv. mögöttes jogszabályként az Art. - illetve a számviteli törvény - rögzíti. Az Áfa. tv. 67. §-a pedig kimondja, hogy a statisztikai besorolási számra való hivatkozással meghatározott termékek és szolgáltatások vonatkozásában a KSH Ipari Termékek Jegyzékének 1994. évi június hó 15. napján érvényes besorolási rendjét kell irányadónak tekinteni. A gépjárművek besorolásánál pedig az eredeti, gyárilag kialakított állapot a meghatározó. Az adóhatóság és az elsőfokú bíróság tehát helyesen minősítette a perbeli gépjárművet személygépkocsinak. Az adójogi konzekvenciák levonása tekintetében pedig nincs jogi jelentősége annak, hogy a gépjármű a forgalomba helyezés során milyen járműnek minősül. Az adóhatóság jogosult volt az ügylet adójogi minősítésére az Art. 1. § (7) bekezdése értelmében. A személygépkocsi előzetesen felszámított adójának levonhatóságára pedig nem a felperes által hivatkozott rendelkezés, hanem az Áfa. tv. 33. § (2) bekezdésének b) pontja vonatkozik.
Iratszerűen rögzítette a megyei bíróság jogerős ítéletében, hogy az 1996. február 27-i jegyzőkönyv, illetve az ezt megelőző ellenőrzésnek a tárgya az önrevízió tartalmi felülvizsgálata volt. Helytállóan utalt arra, hogy ez az Art. 97. § v) pontja értelmében miért nem minősül ellenőrzéssel lezárt időszaknak. Az adólevonási jogra vonatkozó kógens törvényi előírásokra figyelemmel a felperes által hivatkozott Art. 1. § (6) bekezdése nem alkalmazható, e szabályra hivatkozással a felülvizsgálni kért határozatok jogalapja nem vitatható, bírói felülvizsgálat is csak a határozatok jogszerűségének vizsgálatára szorítkozhat [Pp. 339. § (1)-(2) bekezdése]. A bíróság eljárása során méltányosságot nem gyakorolhat. A megyei bíróság jogerős ítélete a felülvizsgálni kért körben teljes körűen megfelel az irányadó jogszabályi rendelkezéseknek és az e tárgyban követett következetes bírói gyakorlatnak.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a felülvizsgálni kért határozat a jogszabályoknak megfelel, ezért azt a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legfelsőbb Bíróság Kfv. IV. 35. 270/2000.)