adozona.hu
AVI 2005.2.24
AVI 2005.2.24
A vámügyekben hozott határozatok ellen benyújtott jogorvoslatok elintézésére is az Áe. rendelkezései irányadóak (1995. évi C. tv. 147. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesi beavatkozó fuvarozó 1996. július 11-én árutovábbítási eljárást kezdeményezett a H.-i Vámhivatalnál TIR igazolvány fedezete mellett a budapesti vámhivatalhoz. A bemutatási kötelezettséget a vámhivatal 1996. július 15. napjában határozta meg. A vámáru feladója az I. társaság volt, címzettje az E. Kft.
Az indító vámhivatal a bemutatásra meghatározott idő után visszaértesítést nem kapott, nyomozása nem vezetett eredményre. Ezért a vámárut a fuvarozónak felróhatóan jogellenesen forgal...
AVI 2005.2.24 A vámügyekben hozott határozatok ellen benyújtott jogorvoslatok elintézésére is az Áe.</a> rendelkezései irányadóak (1995. évi C. tv. 147. §)
A felperesi beavatkozó fuvarozó 1996. július 11-én árutovábbítási eljárást kezdeményezett a H.-i Vámhivatalnál TIR igazolvány fedezete mellett a budapesti vámhivatalhoz. A bemutatási kötelezettséget a vámhivatal 1996. július 15. napjában határozta meg. A vámáru feladója az I. társaság volt, címzettje az E. Kft.Az indító vámhivatal a bemutatásra meghatározott idő után visszaértesítést nem kapott, nyomozása nem vezetett eredményre. Ezért a vámárut a fuvarozónak felróhatóan jogellenesen forgalomba hozottnak tekintette. Az 1997. július 8. napján kelt határozatában kötelezte a felperesi beavatkozót összesen 1 215 365 Ft vámteher megfizetésére a továbbított vámáruval kapcsolatosan. A határozat kézbesítésének módjára, időpontjára vonatkozóan hiteles dokumentumok nem állnak rendelkezésre. A felperesi beavatkozó 1997. augusztus 1-jén a közigazgatási szervnek megküldött beadványában arra hivatkozott, hogy az általa mellékelt CMR fuvarlevélből megállapíthatóan az árut szabályszerűen levámolta és kirakodta. 1999. április 29-én pedig kérte a vele szemben hozott elsőfokú határozat ellen előterjesztett fellebbezésre tekintettel megszületett másodfokú határozat kézbesítését. Az alperes 1999. június 3-án arról tájékoztatta a felperesi beavatkozót, hogy beadványa tárgyában másodfokú határozat nem született.
A keresési eljárás eredménytelenségéről az elsőfokú vámhatóság a felperest 1996. december 5-én értesítette. A felperessel szemben 1998. július 21-én hozott határozatot. Ebben a felperest 1 315 365 Ft vámteher megfizetésére kötelezte. Határozatát azzal indokolta, hogy a fuvarozó a határozat szerinti köztartozást nem fizette be, annak behajtására sincs lehetőség. Az alperes 1999. április 12. napján hozott határozatában a 1998. július 21. napján hozott határozatot helybenhagyta. Döntését az 1995. évi C. törvény (továbbiakban: Vtv.) 21. §-ában, 27. § (3) bekezdésében, 56. § (1) és (3) bekezdésében, 57. § (1) bekezdésében, 125. § (2) bekezdésének f) pontjában, a TIR Egyezmény 4. cikkében, 5. cikk 2. pontjában, 8. cikk 1. és 6. pontjában, a 6. sz. melléklet 8. cikkében foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy a fuvarozó által megküldött igazolás, amelyen szerepel a budapesti vámhivatal bélyegzőlenyomata és tételszáma, nem igazolja a jogszabály által előírt bemutatási kötelezettség teljesítését. A továbbított vámáruk a vámhivatal nyilvántartásában nem szerepelnek, a megadott tételszám nem valós. A bélyegző ebben az időszakban nem volt kiadva. A vámérték kimunkálásánál az ügyleti értéket vette alapul, a köztartozás megfizetésére pedig az egyesületet, mint a fuvarozóval együttesen és egyetemlegesen felelős személyt kötelezte.
A felperes és a felperesi beavatkozó a felperessel szemben hozott határozatok hatályon kívül helyezését kérte. A perben fenntartott, pontosított kereseti kérelemben elsődlegesen azzal érveltek, hogy a fuvarozóval szemben a közigazgatási szerv nem hozott szabályos eljárás keretében jogerős másodfokú határozatot, ezért a felperest kötelező határozatok jogszabálysértők. Hivatkoztak arra is, hogy a rendelkezésükre álló adatok szerint a vámáru bemutatására, a TIR igazolvány mentesítésére sor került, az alperes a határozathozatalhoz szükséges tényállást nem tisztázta. Vitatták az alperes által perben becsatolt bizonyítékok bizonyító erejét, számos bizonyítási indítványt terjesztettek elő.
Az alperes ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását kérte. Határozatában foglaltak alátámasztására bizonyítékokat csatolt (TIR okmányra vonatkozó büntetőügyben készült okmányszakértői véleményt, a címzett gazdasági társaság ügyvezetőjének nyilatkozatát, a bécsi vámhivatal megkeresésére adott válaszát, és azt a nyomozást megszüntető határozatot, amelyben az I. nevű céggel kapcsolatban is adatok kerültek rögzítésre). A vámhivatali nyilvántartásra, bélyegzőhasználatra vonatkozóan is csatolt dokumentumokat.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az volt a jogi álláspontja, hogy a TIR Egyezmény 8. cikk 1. pontja értelmében a felperes együttesen és egyetemlegesen felelős a fuvarozóval a TIR szabálytalanság esetén. E jogszabályhely nem állapít meg sortartást, nem értelmezhető úgy, hogy először a fuvarozóval szemben kell jogszerűen végrehajtható kötelezést kimondani, és csak annak nem teljesítése esetén lehet a garantőr egyesületet kötelezni. A fuvarozó a TIR szabálytalanságról értesült. Az okmányszakértői véleményből megállapíthatóan pedig a TIR okmányon lévő bélyegző nem az eredeti volt, így azt nem lehet mentesítettnek tekinteni. A felek által előtárt és perben beszerzett bizonyítékok egybevetése alapján arra a következtetésre jutott, hogy a felperes nem tudta bizonyítani, hogy a fuvarozott vámáru ténylegesen nyilvántartásba vételre, bemutatásra került volna. Ennél fogva a fuvarozó nem tett eleget a Vtv. 56-59. §-aiba foglalt kötelezettségének, a TIR Egyezmény 21., 28. cikkében foglaltaknak, elkövette a fuvarozás során a TIR szabálytalanságot. Ezért a felperesnek a kötelezése a TIR Egyezmény 8. cikk 1. pontja alapján jogszerű volt. A felperes és a felperesi beavatkozó bizonyítási indítványait azzal az indokolással utasította el, hogy a közigazgatási jogviszony tartalmán túlmutatnak. Utalt egyben arra, hogy az alperes a közigazgatási perben döntését megfelelő bizonyítékokkal támasztotta alá.
A jogerős ítélet ellen a felperes és a felperesi beavatkozó nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, a kereseti kérelem szerinti döntés meghozatalát. Azzal érveltek, hogy a jogerős ítélet nem felel meg a Pp. 3. § (1) bekezdésében, 163. § (1) bekezdésében, 164. § (1) bekezdésében, a Pp. 182. § (3) bekezdésében, 192. § (1) bekezdésében, az 1957. évi IV. törvény (továbbiakban: Áe.) 2. § (4) bekezdésében, 26. § (1) bekezdésében, a TIR Egyezmény 8. cikkében, 36. cikkében, 40. cikkében, a Vtv. 125. § (2) bekezdésében foglaltaknak. Érvelésük szerint az elsőfokú bíróság jogszabálysértően tekintett el a fuvarozóval szemben hozott határozat, valamint az ezzel kapcsolatban előadott érvelés érdemi vizsgálatától. Sérelmezték bizonyítási indítványaik elutasítását, vitatták a bizonyítékok értékelését. Hivatkoztak arra, hogy az alperesi határozat meghozatalakor a perben értékelt bizonyítékok még nem álltak rendelkezésre. Kifejtették, hogy a bíróság a bizonyítási kötelezettség és teher szabályát tévesen alkalmazta.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 16. sorszámú ítéletét és az alperes határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és az első fokon eljárt közigazgatási szervet új eljárásra kötelezte.
A Legfelsőbb Bíróság már a Kfv. I. 36.063/2001/6., Kf. I. 35.823/2001/4. számú határozataiban is rámutatott arra, hogy téves az a jogi álláspont, mely szerint a garanciavállaló egyesületekkel szemben hozott határozatok elbírálására nincs kihatása annak, hogy a fuvarozóval szembeni közigazgatási eljárás befejeződött-e vagy sem, illetve, hogy a fuvarozó a TIR szabálytalanság kapcsán vele szemben lefolytatott eljárás eredményéről joghatályosan tudomást szerzett-e vagy sem.
A TIR Egyezmény 8. cikk 1. pontja értelmében az egyesület nem vitásan együttesen és egyetemlegesen felelős a TIR eljárással kapcsolatosan felmerült szabálytalanság miatti vámteherért. A TIR Egyezmény 8. cikkének 7. pontja azonban kimondja, hogy "amikor a cikk 1. bekezdésében említett összegek esedékessé válnak, az illetékes hatóságoknak azok megfizetését - a lehetőségekhez mérten - a közvetlenül felelős személytől (vagy személyektől) kell követelniük, mielőtt a garanciavállaló egyesülethez fordulnának követetésükkel". Az Egyezmény 36. cikke pedig úgy rendelkezik, hogy "az Egyezmény bármely rendelkezésének megsértéséért az elkövető annak az országnak a jogszabályai szerint felelős, amely országban a szabálysértést elkövették". Az előzőekben ismertetett szabályozásból az következik, amit egyébként az alperes a Legfelsőbb Bíróság által eddig megvizsgált ügyek tekintetében is gyakorlatként folytatott, hogy a közigazgatási szerv - TIR szabálytalanság esetén - először a közvetlenül felelős személlyel, a fuvarozóval szemben hoz határozatot. Ez csak akkor maradhat el, ha erre - a döntésből megismerhető okok miatt - nem volt lehetőség. Ezt indokolja az is, hogy elsősorban a fuvarozónak van módja a TIR Egyezmény szerinti eljárás lefolytatásának igazolására, szabálytalanság felmerülése esetén a tényállás tisztázása érdekében a hatósággal való együttműködésre, a vámhatóságnak pedig időszerű, megalapozott és jogszerű határozat meghozatalára. A közigazgatási jogviszonyban szereplő felek is csak ilyen módon kaphatnak lehetőséget egy esetleges kártérítési eljárás lefolytatására.
A magyar jogszabályok értelmében az esedékessé vált összeg megfizetésének követelésére a közvetlenül felelős személytől kizárólag határozati formában kerülhet sor [Áe. 42. § (1) bekezdése, Vtv. 146. §]. A vámügyekben hozott határozatok ellen benyújtott jogorvoslatok elintézésére is az Áe.</a> rendelkezések az irányadóak (Vtv. 147. §). A közigazgatási eljárás pedig, ha az elsőfokú határozat ellen fellebbezést nyújtottak be, a másodfokú közigazgatási határozattal fejeződik be. Ezen a tényen nem változtat az sem, hogy a Vtv. 147. § (4) bekezdése szerint az elsőfokú határozat fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható. A követelés határozati formában történő érvényesítése ugyanis -fellebbezés esetén - a másodfokú jogerős határozattal válik véglegessé.
E perben az alperes - általa sem vitatottan - a fuvarozóval szemben hozott elsőfokú határozat szabályszerű kézbesítését igazoló dokumentumot csatolni nem tudott, a felperesi beavatkozó elsőfokú határozat ellen bejelentett fellebbezését pedig érdemben nem bírálta el. Ezért a felperes és a felperesi beavatkozó helytállóan hivatkozott arra, hogy a TIR Egyezmény 8. cikk 7. pontja szerinti törvényi feltétel nem teljesült. Az alperes nem tett eleget azon kötelezettségének, mely szerint "a lehetőségekhez mérten" először a közvetlenül felelős személytől, azaz a fuvarozótól követelte volna az esedékessé vált vámteher megfizetését. A bírósági eljárásban pedig nincs lehetőség e TIR Egyezmény szerinti feltétel pótlására. Ez a jogsértés az ügy érdemi eldöntésére irányadó rendelkezésekből és a tényállásból következően önmagában alapot ad a perben felülvizsgálni kért közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezésére, és új eljárásra kötelezésre. Kizárja minden további határozat kapcsán felhozott érvelés és bizonyíték értékelését.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a felülvizsgálni kért határozat jogszabályt sért, ezért a megtámadott határozatot a Pp. 275/A. § (2) bekezdése alapján, a közigazgatási határozatokat a Pp. 339. § (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az első fokon eljárt közigazgatási szervet új eljárásra kötelezte. Az új eljárásra vonatkozóan előírja a határozatában foglalt jogértelmezés figyelembevételét és azt, hogy az alperes a felperessel szemben kötelező határozatokat csak a TIR Egyezményben meghatározott feltételek megléte esetén hozhat. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.934/2001.)