adozona.hu
EH 2005.1260
EH 2005.1260
Ténylegesen felmerült költségek esetén a számla bizonyítja a kifizetett összeggel szemben a tényleges szolgáltatás nyújtását, és így nem állnak fenn a társasági adóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 8. § (1) bekezdésében írt feltételek [1996. évi LXXXI. tv. 2. §, 8. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesnél az adóhatóság vizsgálatot tartott. A vizsgálat 3. pontjának megállapítása szerint az L. Rt. a felperes 100%-os tulajdonosa 2001. december 20-án együttműködési megállapodást kötött a Magyar Postával, melynek célja az volt, hogy a posta az országos hálózatán keresztül biztosítsa a hírlappal történő ellátását, illetőleg szabályozza a L. Rt. mint hírlap-nagykereskedelmi és a Posta, mint hírlap-kiskereskedelmi tevékenységet folytató társaságok kapcsolatát. Az együttműködési megállapo...
EH 2005.1260 Ténylegesen felmerült költségek esetén a számla bizonyítja a kifizetett összeggel szemben a tényleges szolgáltatás nyújtását, és így nem állnak fenn a társasági adóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 8. § (1) bekezdésében írt feltételek [1996. évi LXXXI. tv. 2. §, 8. §].
A felperesnél az adóhatóság vizsgálatot tartott. A vizsgálat 3. pontjának megállapítása szerint az L. Rt. a felperes 100%-os tulajdonosa 2001. december 20-án együttműködési megállapodást kötött a Magyar Postával, melynek célja az volt, hogy a posta az országos hálózatán keresztül biztosítsa a hírlappal történő ellátását, illetőleg szabályozza a L. Rt. mint hírlap-nagykereskedelmi és a Posta, mint hírlap-kiskereskedelmi tevékenységet folytató társaságok kapcsolatát. Az együttműködési megállapodás szerint a posták területén lévő árushelyeket az L. Rt. 2002. január 1-jével visszaadja a postának, aki törekszik az ott alkalmazott dolgozók továbbfoglalkoztatására, amelyről helyben állapodnak meg a regionális postaigazgatóságok, és a nagykereskedések.A megállapodásban foglaltak alapján a Postaigazgatóság és a felperes között szolgáltatói szerződés jött létre, amelyet követett 2003. február 17-én egy újabb megállapodás az úgynevezett "piacszervezési költségek átvállalásáról". Ebben állapították meg a postánál a 2002. évben az egyszerű költségnövekedés mértékét. 2003. február 20-án pedig megállapodást kötött a felperes az L. Rt.-vel a piacszervezési költségek megosztásáról. Ennek alapján a felperes elismerte, hogy az L. Rt. felé 7 666 667 Ft + 12% általános forgalmi adó szállítási költség, valamint 33 millió forint + 25% általános forgalmi adó tekintetében a kézbesítő árushelyek összevonásának költsége címén tartozása van két megye területén. Ez utóbbi költségeket a felperes átmenő passzívaként a főkönyvi kartonon ráfordításként számolta el.
Az adóhatóság ezen eljárást jogszabályellenesnek nyilvánította, és megállapította, hogy az úgynevezett piacszervezési költségek véglegesen átadott pénzeszköznek minősülnek. Ennek következményeként az adóhatóság elsőfokú határozatával a felperest 7 612 000 Ft társasági adó és 298 000 Ft általános forgalmi adókülönbözet, valamint 228 000 Ft késedelmi pótlék fizetésére kötelezte, az adózás előtti eredményváltozás egyenlegét a 2001. és 2002. évre vonatkozóan meghatározta.
A fellebbezés folytán eljáró alperes másodfokú határozatával az elsőfokú határozatot - technikai jellegű kijavítással, mely az ügy érdemét nem érintette - helybenhagyta.
Az alperesnek az volt a jogi álláspontja, hogy a postai árusítóhelyek kialakításával jelentkező előny a felperesnél csak többszörös áttételen keresztül valósult meg, ugyanakkor a felperes a postai árushelyeken eladott lapok nettó forgalmának 23,5% + általános forgalmi adót fizetett ki a szolgáltatásokért, ezzel tehát megtéríti a felmerült költségeket. Így a költségeket nem lehet a 2002. évben ráfordításként elszámolni.
A felperes keresetében e határozatok hatályon kívül helyezését kérte, és fenntartotta azt a jogi álláspontját, hogy egy többoldalú szerződéses jogviszony egyik alanya, ezt a szerződési láncolatot együttesen kell vizsgálni, figyelemmel a szolgáltatásokra és a teljesítésekre, illetve azok gazdasági hatására. Az adóhatóság megsértette a tényállás tisztázási kötelezettségét, valamint egyoldalúan kezelte eljárása során a számviteli szabályokat.
Az alperes a kereset elutasítását kérte és fenntartotta a határozatában foglaltakat.
A megyei bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az adóhatóság eleget tett a tényállás tisztázási kötelezettségének. Vizsgálta az ügyben rendelkezésre álló, és a felperes által hivatkozott valamennyi szerződést és megállapodást. Ezeket az adatokat összevetette a felperes könyveiben szereplő adatokkal, és döntését ennek megfelelően hozta meg. A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 15. § (3) bekezdésében megfogalmazott valódiság elvével összhangban vannak az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (Art.) 33. § (1) és (2) bekezdésének rendelkezései.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a megállapodások szerint a Posta visszavette az árushelyeket. Az átalakítással és a szállítási tevékenységgel kapcsolatos költségek tehát ténylegesen a Postánál merültek fel, ezért azokat itt lehet elszámolni. Az L. Rt. a Postától igénybevett szolgáltatást közvetítette a felperesnek és további kilenc leányvállalatnak. A Posta és az L. Rt. között létrejött megállapodás azonban csak a megkötő felekre terjed ki, és nem állapított meg jogosultságot vagy kötelezettséget harmadik személy javára vagy terhére. Az elsőfokú bíróság osztotta az adóhatóság azon álláspontját, hogy nem történt olyan ellenszolgáltatás a pénz átadása fejében, amely az adóalap csökkentését megalapozhatta volna.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetének megfelelő döntés meghozatalát.
A felperes fenntartotta a közigazgatási eljárásban és a perben kifejtett jogi álláspontját, hangsúlyozta hogy a perben becsatolt kimutatás szerint 35 856 000 Ft megtakarítás és 24 761 000 Ft árbevétel növekményt mutattak ki a cégnél. Ez az összeg a kb. 40 millió Ft költséggel szemben mindenképpen olyan ráfordításnak minősíthető, amely ellenszolgáltatással szembeni kifizetés. A Posta részéről szolgáltatás állt a kifizetés mögött, mely szolgáltatás megvásárlása gazdaságilag okszerű volt, hiszen meg is térült.
A Legfelsőbb Bíróság végzésével a felülvizsgálati eljárást elrendelte.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A nem vitatott tényállás szerint a felperes és az L. Rt. 2003. február 20-án kelt megállapodásában a Posta és az L. Rt. közötti 2002. évet érintő piacszervezési költségek átvállalásáról szóló szerződésből reá eső fizetési kötelezettséget vállalt. Nem volt vitatott hogy a felperes a felszámított összeget kifizette, a fizetést szabályszerűen kiállított számla dokumentálta.
Az eldöntendő kérdés az volt, hogy a felperes az ezen megállapodás alapján kifizetett összeget miként számolhatta el. Az elszámolás jogcíméhez kapcsolódik ugyanis az adójogi következmény.
A felperes, mint az L. Rt. tulajdonában lévő tíz társaság egyike, a tulajdonos döntése alapján volt köteles 7 660 667 Ft + áfa szállítási költség és 33 millió forint + áfa árusítóhely összevonási költség kifizetésére.
Ezek a költségek a hírlapterjesztési rendszer átalakítása miatt merültek fel, mely átszervezés két gazdálkodó közötti megállapodás alapján jött létre. Az átszervezés célja a hírlapterjesztés hatékonyabbá tétele, a hírlap-értékesítés növelése volt. A terjesztés rendszerének megváltoztatása költségek felmerülésével járt együtt. A költségek viselése az érintett gazdálkodók szerződéses megállapodásán alapult. Az adóhatóság és az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg, hogy a Posta és az L. Rt. közötti megállapodás csak az azt megkötő felekre terjed ki, és nem alapozhat meg jogosultságot vagy kötelezettséget harmadik személy javára vagy terhére.
Az L. Rt. az egész ország területén végzi a hírlapterjesztést, mely tevékenységet az egyes megyékre a tulajdonában lévő társaságok útján valósít meg, mint pl. a felperes útján, mely a Posta Igazgatóságához kapcsolódóan két megye területén működik. A lapterjesztés tevékenységének átszervezése országos volt, a felperes e rendszer részese, e vonatkozásban tehát nem úgynevezett "harmadik személy" hanem közvetlen érintett volt. Erre utal a Posta Igazgatósága és a felperes közötti (közvetlen) szolgáltató szerződés (alperes által csatolt iratok 10. számú melléklete) mely a Posta és az L. Rt. közötti "együttműködési megállapodáson" alapult.
Ebből következően a Legfelsőbb Bíróság tévesnek tartja azt a megállapítást, miszerint "a számla nem bizonyítja, hogy a kifizetett összeggel szemben tényleges szolgáltatás nyújtására került sor". Az adott esetben ugyanis a ténylegesen felmerült költségek megosztásáról volt szó, mely költségek mindkét gazdálkodó tevékenységével összefüggésben merültek fel, ezért az ennek megfelelő könyvviteli elszámolása jogszabályt nem sértett.
A társasági adóról és az osztalékadóról szóló módosított 1996. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tao.) 8. § (1) bekezdés m) pontjában írt feltételek nem álltak fenn, mivel a pénzeszköz átadására nem ellenszolgáltatás nélkül került sor.
A hálózatépítéssel kapcsolatos piacszervezési költségek nem csupán a Posta bevételszerző tevékenységével kapcsolatban merültek fel, hanem a lapterjesztés országos hálózatának átszervezésével, amely költségek megosztásáról az érintett gazdálkodók szerződésben megállapodást köthettek. Az "együttműködési megállapodás", valamint a szolgáltatói szerződésben kikötött postai árushelyeken eladott lapok nettóforgalmának 23,5%-a + általános forgalmi adó összege a rendszeresen végzett terjesztői tevékenység ellenszolgáltatását jelenti. Ettől teljesen független az egy összegben fizetendő, a hálózati rendszer kialakításával kapcsolatosan felmerült költségek megosztása.
Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy az alperes által becsatolt korában meghozott legfelsőbb bírósági ítéletben megjelenő jogi álláspont más tényállás alapján került kifejtésre. Ebben az ügyben ugyanis az átadott pénzösszeggel szemben közvetlen ellenszolgáltatás nem állt fenn, a gazdasági előny valóban csak sokszoros és többszörös áttételen keresztül realizálódhatott.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletnek a vizsgálati jegyzőkönyv 7. pontjával kapcsolatos rendelkezését az elsőfokú határozat 3. pontjára is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú adóhatóságot e körben új eljárásra kötelezte.
Az új eljárás során az előzőekben kifejtett jogelvek alapján kell a felperes adófizetési kötelezettségét és az ahhoz fűződő egyéb járulékokat kiszámítani.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.236/2004. sz.)