adozona.hu
EH 2004.1168
EH 2004.1168
Egy községben üzemeltetett, automata, felügyelet nélkül működő távbeszélő központ után helyi iparűzési adó fizetési kötelezettség nem áll fenn, ha az a Htv. 52. § 31/b) pontja alapján nem minősül telephelynek és a 37. § (2) bekezdés b) pontja alapján a fenntartási és karbantartási munkák nem érik el a rendelkezésben foglalt időtartamot [1990. évi C. tv. (továbbiakban: Htv.) 52. § 31/b) pontja és 37. § (2) bek. b) pontja].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2002. évre kérte a helyi iparűzési adó fizetési kötelezettségének törlését azzal, hogy adóköteles vállalkozási tevékenységet nem végez.
A község jegyzője a 2002. május 24-én kelt határozatával a kérelmet elutasította. Határozata indokolása szerint a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 37. § (2) bekezdés b) pontja és az 52. § 31/a) pontja alapján a felperes a községben üzemeltetett távbeszélő központ után helyi iparűzési adó fizetésére kötelezett.
Az al...
EH 2004.1168 Egy községben üzemeltetett, automata, felügyelet nélkül működő távbeszélő központ után helyi iparűzési adó fizetési kötelezettség nem áll fenn, ha az a Htv. 52. § 31/b) pontja alapján nem minősül telephelynek és a 37. § (2) bekezdés b) pontja alapján a fenntartási és karbantartási munkák nem érik el a rendelkezésben foglalt időtartamot [1990. évi C. tv. (továbbiakban: Htv.) 52. § 31/b) pontja és 37. § (2) bek. b) pontja].
A felperes 2002. évre kérte a helyi iparűzési adó fizetési kötelezettségének törlését azzal, hogy adóköteles vállalkozási tevékenységet nem végez.A község jegyzője a 2002. május 24-én kelt határozatával a kérelmet elutasította. Határozata indokolása szerint a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 37. § (2) bekezdés b) pontja és az 52. § 31/a) pontja alapján a felperes a községben üzemeltetett távbeszélő központ után helyi iparűzési adó fizetésére kötelezett.
Az alperes a 2002. szeptember 9-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot az illetékekre vonatkozó részében megváltoztatta, egyebekben helybenhagyta.
A felperes keresetet nyújtott be az alperes határozatának felülvizsgálata iránt. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítélete indokolása szerint a felperes által üzemeltetett távbeszélő központ a Htv. 37. § (1) bekezdése, 52. § 31/a) pontja alapján olyan telephelynek minősül, ahol a felperes adóköteles iparűzési tevékenységet végez. A felperes tulajdonában levő létesítmény tekintetében a fenntartási és karbantartási tevékenység időtartama az adott adóéven belül a hat hónapot meghaladta, mert az S. Kft. adóbevallásában is hat hónapot meghaladó karbantartási tevékenység került feltüntetésre. A felperes az adó fizetésére kötelezett, ezért az alperes jogszerűen döntött a kérelem elutasításáról.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet a Pp. 270. § (2) bekezdés b) pont ba) alpontjára hivatkozással. A jogerős ítélet ellentétes a Htv. 35. § (1) bekezdésével, 37. § (1) bekezdésével, (2) bekezdés b) pontjával, 52. § 31/a) és 31/b) pontjával. A perbeli esetben a távközlési központ automata, felügyelet nélkül működik, állandó személyes jelenlétet nem igényel. A községben a távbeszélő hálózatnak, a nyilvános állomásoknak és az előfizetői hozzáférési pontoknak a fenntartását a felperes megbízása alapján az S. Kft. végzi. Az S. Kft. önálló adóalanyként végzett tevékenységéből a felperes adófizetési kötelezettségére következtetés nem vonható, mert két külön tevékenységet látnak el. A telephely fogalmát nem a Htv. 52. § 31/a) pont, hanem a 31/b) pont alapján kell megítélni. Az elsőfokú bíróság maga is utalt a hírközlésről szóló 2001. évi XL. törvény (a továbbiakban: Hkt.) 110. § 79. pontjára, azaz elismerte, hogy a távbeszélő központ nyomvonalas, illetve nyomvonal jellegű építmény, mégis a telephely megítélésében tévedett, nem a nyomvonalas építményekre vonatkozó rendelkezést vette alapul a telephely fogalmánál. A távbeszélő központ üzemeltetése akkor eredményezne helyi iparűzési adó fizetési kötelezettséget, ha ott a felperes vállalkozási tevékenységet is végezne az adott adóévben egy hónapot meghaladó időtartamban. Az automatikusan működő távbeszélő központ nem igényel ilyen felügyeletet. Az alkalomszerű ellenőrzések kapcsán a személyes jelenléttel végzett tevékenység adóévenként az egy hónapot sem éri el. Mivel iparűzési tevékenységet nem végez a községben, ezért adófizetési kötelezettsége sem áll fenn. Mindezek alapján kérte a jogerős ítélet megváltoztatását, keresete szerinti ítélet hozatalát.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság végzésével a felülvizsgálati eljárást elrendelte.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Az elsőfokú bíróság abban az elvi jelentőségű jogkérdésben, hogy állandó személyes jelenlétet nem igénylő automatikusan működő távbeszélő központ telephelynek minősül-e, illetve, hogy ilyen távbeszélő központ működtetése helyi iparűzési adó fizetési kötelezettséget eredményez-e, tévesen foglalt állást, ezért a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat megsértette. Az elsőfokú bíróság a Hkt. 110. § 79. pontja alapján megállapította, hogy a távbeszélő központ nyomvonalas illetve nyomvonal jellegű építmény, azonban abból téves következtetést vont le a telephely értelmezésére. Mivel a távközlési központ kábellel, illetve optikai úton történő jeltovábbításra szolgáló berendezés, ezért telephely szempontjából a Htv. 52. § 31/b) pontja vonatkozna rá. Ez a berendezés rendszeres személyes jelenlétet nem kíván, ezért vizsgálni kell, hogy telephely hiányában a Htv. 37. § (2) bekezdés b) pontja alapján az időnkénti fenntartási, karbantartási munkák ellátása az adóéven belül milyen időtartamot vesz igénybe, mert csak az olyan ideiglenes jelleggel végzett vállalkozási tevékenység eredményez helyi iparűzési adó fizetési kötelezettséget, amelynek időtartama az adott adóéven belül az egy hónapot meghaladja.
Az alperes által nem cáfolt tényállás szerint a felperes a távbeszélő központban az adóévben egy hónapot el nem érő fenntartási munkát végez. Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor az alperes perben előterjesztett hivatkozását az S. Kft. és a felperes vállalkozási tevékenységének időtartamára összehasonlíthatónak találta. Az S. Kft. a felperes megbízása alapján a távbeszélő központtól függetlenül a távbeszélő hálózatnak, a nyilvános állomásoknak és az előfizetői hozzáférési pontoknak a fenntartását végzi. A két adóalany vállalkozási tevékenysége nem azonos, ezért az S. Kft. tevékenységének időtartamából nem vonható következtetés - egyéb bizonyíték hiányában - a felperes tevékenységének időtartamára.
Mivel a felperesi munkavégzés a nem cáfolt állítás szerint nem éri el a Htv. 37. § (2) bekezdés b) pontjában foglalt időtartamot, ezért a felperes által végzett tevékenység az ideiglenes jellegű iparűzési tevékenység kritériumainak nem felel meg, ezért a felperest helyi iparűzési adó fizetési kötelezettség nem terheli.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, a közigazgatási határozatokat a Pp. 339. § (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte.
Az új eljárás során az elsőfokú adóhatóságnak az ítéletben foglaltak figyelembevételével kell döntenie és meg kell állapítania, hogy a távbeszélő központ működtetése után a felperest 2002. évre helyi iparűzési adó fizetési kötelezettség nem terheli és adófizetési kötelezettség hiányában az előírt adófizetési kötelezettséget törölnie kell.
(Legf. Bír. Kfv. II. 39.361/2003. sz.)