adozona.hu
EH 2004.1133
EH 2004.1133
A közbenső mérleggel szemben nincs helye kifogásnak, ezért annak tárgyában külön határozat nem hozható. A bíróság a hitelezőnek a közbenső mérleggel kapcsolatos észrevételét a közbenső mérleg jóváhagyása körében bírálja el [1991. évi IL. tv. (Cstv.) 46. § (6) bek., 50. § (5) és (6) bek., 51. § (3)-(4) bek., 56. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság végzésével a felszámoló által előterjesztett, módosított közbenső mérleget jóváhagyta. Megállapította a felszámolót megillető felszámolói díjat, továbbá a hitelezők által letétbe helyezett regisztrációs díj összegét, felhívta az elsőfokú bíróság gazdasági hivatalát, hogy a regisztrációs díjat a felszámolói díj részbeni fedezeteként használja fel. Megállapította az adós vagyonát, továbbá, hogy az esedékes felszámolói díj csupán részben kerülhet kiegyenlítésre adósi vagyon h...
EH 2004.1133 A közbenső mérleggel szemben nincs helye kifogásnak, ezért annak tárgyában külön határozat nem hozható. A bíróság a hitelezőnek a közbenső mérleggel kapcsolatos észrevételét a közbenső mérleg jóváhagyása körében bírálja el [1991. évi IL. tv. (Cstv.) 46. § (6) bek., 50. § (5) és (6) bek., 51. § (3)-(4) bek., 56. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság végzésével a felszámoló által előterjesztett, módosított közbenső mérleget jóváhagyta. Megállapította a felszámolót megillető felszámolói díjat, továbbá a hitelezők által letétbe helyezett regisztrációs díj összegét, felhívta az elsőfokú bíróság gazdasági hivatalát, hogy a regisztrációs díjat a felszámolói díj részbeni fedezeteként használja fel. Megállapította az adós vagyonát, továbbá, hogy az esedékes felszámolói díj csupán részben kerülhet kiegyenlítésre adósi vagyon hiányában. Végzésének indokolásában utalt arra, hogy az adós elleni felszámolási eljárás közzététele a Cégközlöny 1999. évi 34. számában, 1999. augusztus 26-án történt meg. Az eljárásra a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, lényegesen az 1997. évi XXVII. törvénnyel is módosított 1991. évi IL. törvény (Cstv.) rendelkezései az irányadóak. A felszámoló 2000. szeptember 27-én előterjesztette a közbenső mérleget, amelyet két ízben módosított. A közbenső mérleggel szemben a hitelező több észrevételt terjesztett elő, amelyeket a bíróság technikai okokból kifogásként tartott nyilván, azokat egyesítette és elbírálta. A hitelező kifogását nem találta alaposnak, ezért a kifogást elutasította azzal, hogy a végzés ellen fellebbezésnek nincs helye, a bíróság döntését azonban a közbenső mérleget jóváhagyó végzésében sérelmezni lehet. Végzésének indokolásában utalt arra, hogy a hitelező "a" kategóriába sorolt követelését a felszámoló teljes egészében kiegyenlítette, így e vonatkozásban a bíróságnak határozatot hoznia nem kellett. A felszámoló levezette a pénzkészletek eltérésének eredményét, amelyet a bíróság elfogadott. A felszámoló a volt ügyvezetővel szembeni kifogásokra akként nyilatkozott, hogy nem tud felelősséget vállalni a felszámolás kezdőnapján történt kifizetéssel kapcsolatban. A hitelező 150 000 000 Ft összegű igényével kapcsolatban megállapítható volt, hogy a C. Bank Részvénytársaság engedményezte a követelést a hitelezőre, az engedményezéssel viszont az eredeti besorolás nem változik meg, így az ezzel kapcsolatos észrevétel alaptalan. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint nincs jogalapja a "b" kategóriába tartozóan kifizetett követelés visszakövetelésének sem. Rámutatott arra is az elsőfokú bíróság, hogy a hitelező kifogásait részben mint vitatott hitelezői igényt bírálta el, melynek eredményeként a rendelkező részben foglaltak szerint határozott. Ezt követően a felszámoló által előterjesztett közbenső mérleget jóváhagyta. E végzés szerint intézkedése a Cstv. 46. §-ának (6) bekezdésén, 50. §-ának (5) és (6) bekezdésén alapul.Az elsőfokú bíróság végzése ellen a hitelező nyújtott be fellebbezést. Kérte a végzésnek a Pp. 252. §-ának (2) bekezdése szerinti megváltoztatását. Kérte a 150 000 000 Ft összegű hitelezői igénynek az "a" kategóriába történő besorolását, és amennyiben a másodfokú bíróság úgy ítéli meg, hogy az állami garanciavállalással érintett 150 000 000 Ft követelés, akkor kötelezze a felszámolót annak megfizetésére azzal, a "b" kategóriás hitelezőnek kifizetett összeget a felszámoló követelje vissza, illetve a felszámolói díja terhére fizesse ki. Kérte továbbá kötelezni a felszámolót a G. T.-ral szemben fennálló követelésnek a közbenső mérlegbe történő beállítására és a behajtására irányuló intézkedések megtételére. Fellebbezésének indokolásában fenntartotta az egyes kifogásaiban előadott érveit.
A hitelező fellebbezése annyiban alapos, hogy az elsőfokú bíróság az elsőfokú eljárás lényeges szabályait megsértette, ezért szükséges az elsőfokú eljárás megismétlése. Erre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a fellebbezési kérelem korlátaira tekintet nélkül, a Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése szerint megfelelően alkalmazandó Pp. 259. §-ára, valamint 254. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel, a Pp. 252. §-ának (2) bekezdése alapján - a kifogást elutasító végzésre is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, s az elsőfokú bíróságot újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította.
Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a jelen ügyben a Cstv. rendelkezései az irányadóak, az abban foglalt jogszabályi rendelkezéseket azonban nem megfelelően alkalmazta. Az elsőfokú bíróságnak a Cstv. 50. §-ának (6) bekezdése szerint a felszámoló által benyújtott közbenső mérleg tárgyában kellett határoznia. A törvényhely (5) bekezdése értelmében a felszámolónak a közbenső mérleget a hitelezőknek - választmány alakítása esetén a választmánynak is - meg kell küldenie azzal, hogy arra 15 napon belül észrevételt tehetnek. Ezt követően kell a hitelezők véleményét is csatolva, jóváhagyás végett bemutatnia a bíróságnak. A jogszabály szövegéből következik, hogy kifogás benyújtásának a közbenső mérleggel szemben nincs helye. Tévedett az elsőfokú bíróság akkor, amikor a Cstv. 56. §-ának (1) bekezdésében szabályozott eljárást alkalmazta a közbenső mérleg elbírálása során, ugyanis a jogszabály csupán a zárómérleggel kapcsolatban engedi meg a kifogás benyújtását a hitelezők részéről. Ebben az esetben járhat el úgy a bíróság, mint a jelen ügyben az elsőfokú bíróság, hogy a kifogásról a tárgyaláson határoz és annak eredményeképpen a kifogásnak helyt ad vagy azt elutasítja. A kifogás elutasítása ellen külön fellebbezésnek nincs helye. Ez azonban a törvény kizáró rendelkezése folytán nem alkalmazható a közbenső mérleg felülbírálata során.
Helyesen hivatkozott az elsőfokú bíróság határozataiban a Bírósági Határozatok 2001. évi 10. számában 490. szám alatt megjelent eseti döntésre. Mint arra a Legfelsőbb Bíróság is rámutatott a határozatában, a Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése folytán alkalmazott Pp. 3. §-ának (1) bekezdése értelmében a bíróság a fél által előadott kérelmeket, nyilatkozatokat nem alakszerű megjelölésük, hanem tartalmuk szerint veszi figyelembe. Ennek megfelelően kell eljárnia az elsőfokú bíróságnak az újabb eljárás során. A hitelező kifogásként jelölt beadványait tartalmuk szerint kell elbírálni, nevezetesen vizsgálni kell: azok a felszámolóhoz kerültek-e benyújtásra, - az általa meghatározott 15 napon belül - és kifejezetten a közbenső mérleggel kapcsolatban kerültek-e előterjesztésre a Cstv. 50. §-ának (5) bekezdése szerint, vagy pedig közvetlenül a bírósághoz nyertek-e benyújtást és függetlenek a közbenső mérleg előterjesztésétől. Amennyiben azokat a közbenső mérlegre tett észrevételnek kell tekinteni, azt a bíróságnak a közbenső mérleg jóváhagyhatósága körében kell figyelembe venni. Külön határozathozatalnak e vonatkozásban nincs helye. Amennyiben a bíróság megállapítása szerint a tartalmukból következően függetlenek a kifogások a közbenső mérleg benyújtásától, úgy azokat a Cstv. 51. §-ának (1) bekezdése alapján kell elbírálni. Nevezetesen, ha a felszámoló valamilyen jogszabálysértő intézkedése vagy mulasztása ellen irányulnak, eljárási szempontból benyújthatóságukat is vizsgálat tárgyává kell tenni. Ebben az esetben a bíróságnak a Cstv. 51. §-ának (3) bekezdése alapján kell a határozatát meghoznia, és a (4) bekezdés szerinti fellebbezési lehetőséget kell biztosítania. Amennyiben az elsőfokú bíróságnak a kifogások vizsgálata során az az álláspontja, hogy valamelyik kifogás vitatott hitelezői igénynek minősül, úgy a Cstv. 46. §-ának (6) bekezdése szerint kell eljárnia. Ebben az esetben tehát nem a Cstv. 51. §-ában foglalt kifogásra vonatkozó szabályok szerint kell eljárni, hanem a vitatott hitelezői igény tárgyában kell érdemben döntést hoznia. Ekként foglalt állást a Legfelsőbb Bíróság Bírósági Határozatok 1996. évi 12. számában 659. szám alatt, valamint az 1996. évi 10. számában 542. szám alatt közzétett eseti döntéseiben is.
A fent részletezett vizsgálódás lefolytatását követően, amennyiben marad olyan kifogásnak nem tekinthető vélemény-nyilvánítás, amely kifejezetten a közbenső mérlegre vonatkozik, úgy az elsőfokú bíróságnak azt kell figyelembe vennie a közbenső mérleg tárgyában való döntése során. Ezen határozat pedig a Cstv. 50. §-ának (6) bekezdése szerint csupán jóváhagyó vagy elutasító rendelkezést tartalmazhat. A határozat indokolásában kell foglalkoznia a bíróságnak a vélemény-nyilvánításokkal, a Pp. 222. §-ának (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően.
(Legf. Bír. Fpk. VIII. 30.294/2002. sz.)