adozona.hu
BH 2006.4.134
BH 2006.4.134
A vagyonátruházási illeték megállapításához való jog elévülési ideje a vagyonszerzést tartalmazó szerződés földhivatalhoz való benyújtásával kezdődik [1990. évi XCIII. tv. 86. §, 91. §; 1990. évi XCI. tv. 95. §; 2003. évi XCII. tv. 164. §, 182. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A H. Vállalat, mint H. Márkabolt Kiskereskedelmi Hálózat Kft. (a felperes előző neve) alapítója térítésmentesen apportálta 1996. június 12-én "Alapítói Határozat" megnevezésű okiratban a v. földszinti, 56 m2-es üzlethelyiséget 5,5 millió forint értékben. A Földhivatal az ingatlan-átruházást "ingyenes átengedés" címen jegyezte be 2002. február 12-én kelt határozatával. A határozatot 2002. március 1-jén küldte meg a Megyei Illetékhivatalhoz. Az illetékhivatal helyszíni szemlét tartott az ügyben...
BH 2006.4.134 A vagyonátruházási illeték megállapításához való jog elévülési ideje a vagyonszerzést tartalmazó szerződés földhivatalhoz való benyújtásával kezdődik [1990. évi XCIII. tv. 86. §, 91. §; 1990. évi XCI. tv. 95. §; 2003. évi XCII. tv. 164. §, 182. §].
A H. Vállalat, mint H. Márkabolt Kiskereskedelmi Hálózat Kft. (a felperes előző neve) alapítója térítésmentesen apportálta 1996. június 12-én "Alapítói Határozat" megnevezésű okiratban a v. földszinti, 56 m2-es üzlethelyiséget 5,5 millió forint értékben. A Földhivatal az ingatlan-átruházást "ingyenes átengedés" címen jegyezte be 2002. február 12-én kelt határozatával. A határozatot 2002. március 1-jén küldte meg a Megyei Illetékhivatalhoz. Az illetékhivatal helyszíni szemlét tartott az ügyben 2003. október 19-én, majd egyéb összehasonlító adatok figyelembevételével fizetési meghagyást bocsátott ki, amelyben ajándékozási illeték és eljárási illeték fizetésére kötelezte a felperest. A másodfokú hatóság új eljárásra utasító határozata folytán hozott újabb elsőfokú határozat az ingatlan 2002. februári értékét 20 millió forintban állapította meg, ezt az illetékkiszabási alapot az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 68. § (2) bekezdése alapján a maximális 50%-kal mérsékelve 10 millió forintra csökkentette. Ennek alapján a felperest 1 millió forint visszterhes vagyonátruházási illeték, valamint a földhivatali bemutatáskor hatályban lévő, az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: régi Art.) 74. §-ában foglalt 100 000 Ft mulasztási bírság, valamint 2000 Ft ingatlan-nyilvántartási eljárási illeték megfizetésére kötelezte.A felperes fellebbezése folytán eljáró alperes, mint másodfokú hatóság 2004. november 9-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az alperes határozatában megállapította, hogy az illetékkiszabás alapját képező ingyenes jogügylet, apportálás az 1996. június 12-i Alapító Határozat megnevezésű okirat alapján történt. A felperes a földhivatali bejelentést a jogszabály által előírt 30 napon túl, 1998. november 27-én tette meg. Ezt követően a földhivatali eljárásban hosszas tényállás tisztázás történt, ezért az ügyletről a földhivatal az illetékkiszabási hatóságot csak 2002. március 1-jén értesítette. Az alperes álláspontja szerint a felperes által hivatkozott elévülés nem következett be. Rámutatott arra, hogy az Itv. 86. §-a alapján az illeték-megállapításhoz való jog elévülésére az Art. rendelkezései az irányadóak, mégpedig az új adózás rendjéről szóló törvény, a 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: új Art.) rendelkezései, figyelemmel arra, hogy az új Art. 182. § (1) bekezdése alapján e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni a hatálybalépésekor jogerősen el nem bírált ügyekben. Ez tehát azt jelenti, hogy mivel a fellebbezés elbírálására 2004. január 1-je után került sor, már az új rendelkezések alkalmazandók, kivéve a mulasztási bírság esetében, amelyre a 09 ssz=1>korábbi Art. kevésbé terhelő kötelezettséget állapított meg. Az alperes tehát megállapította, hogy az új Art. 164. § (4) bekezdésére tekintettel az illetékkel kapcsolatos elévülési szabály az, hogy az illeték-megállapításhoz való jog annak a naptári évnek az utolsó napjától számított öt év elteltével évül el, amelyben a vagyonszerzést kiszabásra az illetékhivatalnál bejelentették, illetve az a körülmény, hogy az illeték megfizetését, vagy a kiszabás céljából elrendelt bejelentést elmulasztották, az illetékhivatal tudomására jutott.
Ez jelen esetben azt jelentette, hogy mivel a földhivatali határozat 2002. március 1-jén érkezett meg az illetékhivatalba, az illetékhivatal ekkor szerzett először tudomást az ingatlan-átruházásról, tehát az elévülési jog jelen ügyben 2007. december 31-én következik be.
A felperes keresetében e határozat hatályon kívül helyezését kérte az elsőfokú határozatra is kiterjedéssel. Álláspontja szerint az illetékkiszabási jog elévült, tekintettel arra, hogy az ügylet keletkezésekor hatályos jogszabályok szerinti illetékbejelentési kötelezettségét a földhivatali bejelentéssel teljesítette. Az egyéb eljárásra, mint ügyfélnek ráhatása nem volt, a földhivatal kötelessége volt az iratok továbbítása az illetékhivatalhoz.
A megyei bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az illetékkiszabásra való bejelentés az iratoknak a földhivatalhoz való benyújtásával teljesítettnek tekintendő. A kötelezettnek az illetékhivatal felé nem kell külön nyilatkoznia, ez azonban nem érinti azt az elévülési szabályt, amely a kezdő időpontot az illetékhivatal általi tudomásszerzéshez köti. Az Itv. 68. § (2) bekezdése ad lehetőséget arra, hogy amennyiben az illetékkötelezettség keletkezését követő 6 hónapon túl történik a bejelentés valamely hatóság mulasztása miatt, a forgalmi érték mérsékelhető, ezzel a lehetőséggel az adott esetben az illetékhivatal élt.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet és a közigazgatási határozat hatályon kívül helyezését. A felperes fenntartotta és ismét kifejtette a közigazgatási eljárás és a per során előadott álláspontját.
A Legfelsőbb Bíróság végzésével a felülvizsgálati eljárást elrendelte.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A nem vitás tényállás szerint a felperes a perbeli esetben az 1996. június 12-én kelt okirat alapján "térítésmentes" vagyonátadás folytán szerzett ingatlan-tulajdont. Az ekkor hatályos Itv. 91. § (1) bekezdés alapján az ingatlan tulajdonjogának, valamint az ingatlanhoz kapcsolódó vagyonértékű jognak a megszerzését (megszüntetését) tartalmazó szerződést (okiratot) a földhivatalhoz kellett bejelenteni az ingatlan-nyilvántartást követő illetékkiszabásra. Az illetékkiszabás célját szolgáló bejelentést az ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre irányuló kérelemmel kellett teljesíteni. A felperes ezt a bejelentést késve, 1998. november 27-én teljesítette, így mivel a kérelmet a külön jogszabályban meghatározott 30 napon túl nyújtotta be, a mulasztása bírság megfizetésével volt szankcionálható.
A földhivatalnak a bejegyzés végett benyújtott okirat beérkeztekor hatályos Itv. 92. § (1) bekezdése alapján az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés végett benyújtott szerződés (okirat) iktatószámmal ellátott és hitelesített másolatát az illetékkiszabáshoz szükséges, és rendelkezésre álló egyéb iratokkal együtt az érkezését követő 8 napon belül kellett volna továbbítania az illetékhivatalhoz. A (2) bekezdés szerint a földhivatal az ingatlan-nyilvántartási eljárás befejezését követően az illetékkiszabáshoz szükséges utóbb beérkezett iratokkal együtt küldi meg a bejegyzésről szóló határozatát.
A perbeli esetben a földhivatal az (1) bekezdés szerinti irattovábbítási kötelezettségét elmulasztotta, ehelyett csak az Itv. 92. §-a (2) bekezdésében írt kötelezettségét teljesítette, mert az 1998. november 27-én beérkezett iratot és a bejegyzési határozatot az illetékhivatalhoz 2002. március 1-jén küldte meg.
Az idézett törvényi előírás szerint [Itv. 91. § (1) bek.] az illetékkiszabásra való bejelentést az érintett ügyfél, a felperes a földhivatalhoz történő szerződés (okirat) benyújtásával teljesítette.
Az Itv. 86. §-a alapján irányadó régi Art. 95. § (2) bekezdése szerint az illeték megállapításához való jog annak a naptári évnek az utolsó napjától számított 5 év elteltével évül el, amelyben a vagyonszerzést illetékkiszabásra az illetékhivatalnál bejelentették, illetve az a körülmény, hogy az illeték megfizetését, vagy a kiszabás céljából elrendelt bejelentést elmulasztották, az illetékhivatal tudomására jutott.
E rendelkezés szerint az ötéves elévülési idő kezdő időpontja az az időpont, amikor a vagyonszerzést illetékkiszabásra az illetékhivatalnál bejelentették. A perbeli esetben ez úgy értelmezendő, hogy az ötéves elévülési idő a felperes földhivatali bejelentésekor, 1998. november 27-én megkezdődött, mert olyan jogszabályi rendelkezés nem volt hatályban, amely az ügyfél számára az illetékhivatalhoz való közvetlen bejelentést írta elő. Így az illetékkiszabási hatóság első fizetési meghagyása, amely 2004. január 20-án kelt, akkor született, amikor az illetékkiszabási jog már elévült. Hangsúlyozza a Legfelsőbb Bíróság, hogy a törvény az illetékkiszabásra történő bejelentést az adott 1996-os évben az ügyfél számára a földhivatalhoz történő bejelentéssel tekintette teljesítettnek, az elévülés szempontjából ezért nem volt jelentősége annak, hogy az illetékkiszabási eljárást lefolytató illetékhivatalnak a másik hivatal, a földhivatal mikor továbbította az iratokat. Itt jegyzi meg a Legfelsőbb Bíróság, hogy éppen az 1996 előtti időben hatályos törvényi rendelkezés 1994. december 1-jétől történő módosítása írta elő a földhivatal számára az irattovábbításra a nyolcnapos határidőt, melyet a perbeli esetben a földhivatal figyelmen kívül hagyott és csak a bejegyzés megtörténte után küldte meg az illetékhivatalnak az iratokat.
Tévedett az alperes és az elsőfokú bíróság akkor, amikor a régi Art. 95. § (2) bekezdését akként értelmezte, miszerint az elévülési időpont a mondat második felében leírtaktól számítana, azaz az illetékhivatali tudomásszerzési időponttól. A jogszabályi rendelkezés ezen fordulata ugyanis nem arra a perbeli esetre vonatkozik, amikor az ügyfél az illetékkiszabásra történő vagyonszerzést a földhivatalhoz bejelentette, az akkori jogszabálynak megfelelően, hanem azokra az esetekre, amikor ez a földhivatali bejelentés elmaradt, és az illetékhivatalnak egyéb más körülményből, tényből, pl. adóhivatali ellenőrzésből, büntetőeljárásból stb. jutott tudomására az adott vagyonszerzés. Ebben az utóbbi esetben kezdődött az illetékhivatali tudomásra jutástól az öt év elévülési határidő.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az alperes és az elsőfokú bíróság által a perbeli esetben alkalmazni vélt új Art. 2003. évi XCII. törvény 164. § (4) bekezdése és az Itv. 2004 évben hatályos 91. §-a is csak pontosította a tulajdonszerző bejelentési kötelezettségének szabályait, de továbbra sem változtatott azon, hogy a földhivatalhoz kell bejelenteni és benyújtani a vagyonszerzést tartalmazó szerződést illetékkiszabásra.
Mindezekre tekintettel az alperes az elévülés miatt nem volt jogosult a felperessel szemben illetékkiszabásra, és ennek következtében mulasztási bírság kiszabására sem.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a keresetnek helyt adva ítéletével a Pp. 339. § (1) bekezdés alapján hatályon kívül helyezte az elsőfokú és másodfokú jogszabálysértő közigazgatási határozatokat.
(Legf. Bír. Kfv. II. 39.126/2005/6. sz.)