adozona.hu
BH 2005.6.230
BH 2005.6.230
Az egyetemleges vámfizetésre kötelezettekkel szemben az egyidejűleg meghozott - vámfizetési kötelezettséget megállapító - határozattal lehet az igényt érvényesíteni [1995. évi C. tv. 125. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A Vámhivatal 2000. augusztus 29. és 2000. november 30-a között 15 esetben vámkezelt árutovábbítási eljárásban ruházati termékeket különböző címzettek részére. Az árutovábbítási eljárásban a vámkezelést kérő az 1. számú Vámhivatalt jelölte meg rendeltetési vámhivatalnak. Az eljárás során a vámbiztosítékot a felperes nyújtotta készfizető kezesi nyilatkozattal. A vámhivatal megállapította, hogy a továbbításra került termékek nem kerültek bemutatásra, így jogellenes forgalomba hozataluk megállapí...
BH 2005.6.230 Az egyetemleges vámfizetésre kötelezettekkel szemben az egyidejűleg meghozott - vámfizetési kötelezettséget megállapító - határozattal lehet az igényt érvényesíteni [1995. évi C. tv. 125. §].
A Vámhivatal 2000. augusztus 29. és 2000. november 30-a között 15 esetben vámkezelt árutovábbítási eljárásban ruházati termékeket különböző címzettek részére. Az árutovábbítási eljárásban a vámkezelést kérő az 1. számú Vámhivatalt jelölte meg rendeltetési vámhivatalnak. Az eljárás során a vámbiztosítékot a felperes nyújtotta készfizető kezesi nyilatkozattal. A vámhivatal megállapította, hogy a továbbításra került termékek nem kerültek bemutatásra, így jogellenes forgalomba hozataluk megállapítható. A vámhatóság elsődlegesen a címzettekkel szemben szabta ki a vámterhet, amelyeket nem fizették meg. Ezt követően az első fokon eljáró vámhivatal megismételt eljárásban a felperessel, mint kezessel szemben hozott elsőfokú határozatokat a vámteher fizetési kötelezettség megállapításával.A felperes fellebbezése folytán eljáró alperes, mint másodfokú hatóság határozatával - a határozat indokolását kiegészítve - az elsőfokú határozatokat helybenhagyta. A határozat indokolása megállapítja, hogy a vámáru továbbítási eljárás során a vámáru bemutatása a rendeltetési vámhivatalnál nem történt meg, ezért az áruk jogellenes forgalomba kerültek. Az elsődlegesen kötelezett személy nem teljesítése esetén a biztosítékot nyújtó - jelen esetben - a kezesnek kellett helytállnia. Az alperes határozatát a vámjogról, a vámeljárásról valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény (továbbiakban: Vtv.) 7. § (2) bekezdés d) pont, 56. § (1), (3) bekezdésére, 125. § (2) bekezdés b) pontjára, valamint a Vtv. végrehajtására kiadott 45/1996. (III. 25.) Korm. rendelet (továbbiakban: Vhr.) 12. § (1), (2) bekezdésére, 87. § (3) bekezdésére és 207. § (5) bekezdésére alapította.
A felperes keresetében e határozat hatályon kívül helyezését kérte.
Álláspontja szerint közigazgatási szervek a megismételt eljárásban sem tisztázták a tényállást. Vitatta a bemutatási kötelezettség elmulasztását. Hiányolta hogy a vámhatóság elmulasztotta a fuvarozók, szállítmányozók felelősségének megállapítását, holott a felperes kezesi felelőssége a fuvarozó árubemutatási kötelezettségéhez kötődött.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, és fenntartotta a határozatában foglalt álláspontját, hogy valós árutovábbítás történt, jóhiszeműen szerzett jogokról nincsen szó, az árutovábbítást a címzettek kérték, így a fuvarozót nem kellett kötelezni.
A megyei bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a vámhatóság a vámeljárásban bizonyította azt a tényt, hogy nem történt meg az áru bemutatása a rendeltetési vámhivatalnál. A felperes, állításával szemben, az ennek ellenkezőjét a perben nem tudta bizonyítani, így a jogellenes forgalomba hozatal megtörtént.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet.
A felperes a fiktív árutovábbítás körében jogszabálysértőnek tartotta, hogy a bizonyítási kötelezettség a felperest terhelné. A Vtv. 125. § (4) és (5) bekezdése alapján az egyetemlegesség és az egyidejűség megállapítható. A fuvarozók kötelezése jogszabálysértően maradt el.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta azzal, hogy az árutovábbítás nem történt meg, a fuvarozókat nem kellett vámteher megfizetésére kötelezni.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Az árutovábbításos eljárás tényleges vagy fiktív megvalósulásával kapcsolatban a jogerős ítélet a tényállást helyesen állapította meg, és a bizonyítékok okszerű mérlegelésével hozta meg döntését, amellyel a Legfelsőbb Bíróság is egyetértett. A felperes csak állította, de a Pp. 164. § (1) bekezdésére figyelemmel nem tudta bizonyítani, hogy az okiratok elmaradására figyelemmel fiktív árutovábbítási eljárás valósult meg.
A Legfelsőbb Bíróság következetes gyakorlatában kialakított állásfoglalása - az árutovábbításos eljárás, a fuvarozó felelősége, és a garantőr kezesi felelőssége körében a következő: az árubemutatás megtörténte és az ehhez kapcsolódó garantőri felelősség körében az árutovábbítás megindításának jogszerűsége már nem vitatható, és nem vizsgálható felül.
A perben eldöntendő kérdés az volt, hogy a vámfizetésre kötelezés kivel szemben, milyen formában kerüljön megállapításra.
A Vtv. 125. § (2) bekezdése szabályozza a)-e) pontig a vámfizetésre kötelezettek körét. A Vtv. 125. § (1) bekezdése megállapítja, hogy ki a vámáru felett rendelkezésre jogosult személy. E szabály alapján tehát a perbeli vámárukért vámfizetési kötelezettsége lehetett a 125. § (2) bekezdés pontja alapján:
a) a tulajdonos, címzett, zálogjoggal rendelkező fuvarozó és szállítmányozó,
b) aki a vámteher megfizetésére kezességet vállalt, jelen esetben felperes,
d) aki a vámárut azzal a kötelezettséggel veszi át, hogy azt változatlan állapotban megőrzi, vagy a vámhivatalnak bemutatja, de ennek a kötelezettségének nem tesz eleget és nem állt fenn a törvényben szabályozott mentességi ok. Ez jelen esetben lehetett a fuvarozó.
A Vtv. 125. § (4) bekezdése alapján a (2) bekezdés szerint vámfizetésre kötelezettek - jelen esetben az előbb felsoroltak - az ugyanazon vámárut terhelő vámteher megfizetéséért egyetemlegesen felelősek.
Az egyetemlegességet a vámfizetésre kötelezettekkel szemben egyidejűleg kell érvényesíteni. [Vtv. 125. § (5) bekezdés] Helytállóan utalt az elsőfokú bíróság jogerős
ítéletében arra, hogy amikor a kezes vámkötelezetté válik, a vámáru feletti vámigazgatási szervet megillető törvényes zálogjog érvényesítésére már nincs lehetőség, az áru ugyanis eltűnt. Ekkor érvényesül a Vtv. 125. § (4) bekezdés szerint a vámkötelezettek egyetemleges felelőssége, mely a 2000. július 1-jétől hatályba lépett (5) bekezdésben írt szabály szerint egyúttal egyidejű kötelezést is jelent.
A korábbi szabályozás valóban nem tartalmazta az egyidejű kötelezés előírását.
A 2000. július 1-jétől hatályos Vtv. 125. § (5) bekezdése viszont anyagi jogi szabályként rendelkezik az egyetemleges kötelezettek felelősségének egyidejű érvényesítéséről. Az egyidejűség mellőzése is olyan súlyú eljárási szabálysértés, amely az ügy érdemére kihatással bír.
A vámigazgatási eljárás - amely egy speciális államigazgatási eljárás - során az igényérvényesítés formája a hatóság részéről a határozati kötelezés. Ennek alapján a Legfelsőbb Bíróság a felmerült elvi kérdés vonatkozásában azt állapította meg, hogy a Vtv. 125. § (4) és (5) bekezdése azt jelenti, hogy az egyetemleges vámfizetésre kötelezettekkel szemben egyidejűleg meghozott vámfizetési kötelezettséget megállapító határozattal lehet az igényt érvényesíteni.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az alperes jogszerűtlenül mellőzte a fuvarozók felelősségének megállapítását és e körben a jogerős ítélet is téves jogi álláspontra helyezkedett.
A Vtv. 125. § (2) bekezdés b) pontja alapján ugyanis megállapítható a fuvarozó vámfizetési felelőssége. Ez a felelősség független attól, hogy az árutovábbítást és vámkezelést a vámáru címzettje kérte. Ezen tényből a címzettek vámfizetési felelőssége állapítható meg, amely azonban nem zárja ki a fuvarozó Vtv. 125. § (2) bekezdés b) pontja alapján fennálló vámfizetési felelősségét.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a jogerős ítéletet az alperes keresettel támadott határozatát - az elsőfokú határozatokra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, - és az elsőfokú közigazgatási szervet új eljárásra kötelezte.
Az új eljárás során a fent kifejtettek szerint kell rendelkezni az egyetemlegesen vámfizetésre kötelezettek egyidejű fizetésre kötelezéséről. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.166/2004. sz.)